Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-30 / 75. szám
4 TOLVA IWEGTEI NfiPttJSAO 1966. március 30. A kéményben lelte halálát Mit keresett az amerikai katona a postaépület kéményében ? Frankfurtban az 502-es számú posta egy barakkban kapott ideiglenes helyet. Egyszerű, földszintes épület, amilyen a Hamburger Landstrasse végén elég sok van. Talán csak az a különös rajta, hogy szokatlanul széles kéményei vannak. De kit érdekelnek a kémények? Egy fiatalember életével fizetett, mert egy nap furcsa ötlete támadt: — Ha széles a kémény, akkor csak egy ugrás kell, és máris a pénztárban vagyok — állapította meg Lloyd Russel, 25 éves amerikai katona, aki Német, országban teljesített szolgálatot, mint a harmadik hadosztály vezérkarához beosztott őr. Előbb járt a postán, jól láthatta, hogy a kandalló a pénztár mellett van... Siegfried Gnoyke, a posta titkára másnap elsőnek lépett a hivatalba. Alig hogy kitárta az ajtót, a kandallóban egy lógó ember alsó testrészét pillantotta meg. Már nem volt benne élet. Azonnal riasztotta a rendőrséget. A rendőrök tűzoltókat hívtak, s azok csak úgy bírták kiszabadítani a holttestet, a kandalló torkából, hogy előbb kibontottak néhány téglát. Betörés vagy fogadás? Ha nem amerikai katonáról volna szó, mindenki betörőnek tekintené a kéményben rekedt embert. A rendőrök ugyanis azonnal megállapították a szerencsétlenül .járt személyazonosságát. S ekkor a vizsgálatot vezető rendőr a következőkkel fordult az újságírókhoz: — Ne írjanak semmit sem arról, hogy mit keresett itt ez a katona. Lehet, hogy csak fogadásról van szó. A jól kereső, unatkozó katonák néha ilyen meggondolatlanságra is képesek. Mindenesetre ez a vizsgálat dolga... Talán valaki azt is elhiszi, hogy Russel fogadásból mászott fel a barakk tetejére, onnan pedig a kéménybe. Mindenesetre borzalmas kínok között hálhatott meg. A kémény szélére ülve, megcsúszott, karjait szét akarta tárni, de már késő volt. így rekedt meg. Lába alig másfél méterre volt a talajtól. Karjait eltörte, egyik a szájába tömődött. így fulladt meg. Nem is kiálthatott segítségért! Szakszervezeti élet Az Építő-, Fa- és Építőanyag- ipari Dolgozók Szakszervezetének Tolna megyei Bizottsága ma tartja március havi ülését. Ezen a tanácsi és az állami építőipari vállalatok munkásellátási felelősei adnak jelentést a megyei bizottság előtt a vállalatoknál végrehajtott ÉM 1/1965-ös utasítás eredményeiről. Á megyei bizottság előtt a tervezőiroda vezetője az 1966. évi munkákról tart tájékoztatót. Csütörtökön a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége tart ülést. Az elnökségi ülésen a Pamuttextilművek tolnai gyárának szakszervezeti munkájáról tanácskoznak, az üzemi szb beszámolója alapján. Bakos Ferenc- né, a társadalombiztosítási igazgatóság megyei igazgatója a káderfejlesztésről készített tervet terjeszti jóváhagyásra az elnökség elé. J. Golovanov: n jezsuita Dihása — dokumentumregény — Fordította: Pető Miklós •4 i Egy soha nem nyugvó, mindig tevékenykedő harcos A piros könyvecskében ez áll: párttagságá- " nak kelte: 1922. A hetvenegy esztendős, nyugdíjas, 44 éve harcos tagja a munkásmozgalomnak. Élete, tevékenysége kész regény lenne. Napjai ma is annak példázata, hogy egy kommunista nyugalomba vonulása után is fáradhatatlan harcos marad. Fő foglalatossága ma is a pártszervezet gondja, mert nyugdíjasként is fontos poszton tevékenykedik: a dunakömlődi községi pártszervezet titkára. Pihenésül, a ,,mozgalmi szünetekben” háztáji kertecskéjében dolgozgat. — oOo — leiének fejezetei, epizódjai szorosan kapcsolódnak a mozgalom, a párt küzdelmeihez. Az 1914-es világégés csatamezejéről Oroszországba kefül. A Kiev melletti erdőben elzár- tan dolgozó magyar hadifogoly még nem tudja, milyen nagy forradalmi átalakulás kezdődött a világon. Vörös katonák vitték 1918 telén a hírt: új világ kezdődik, szabadok vagytok. Hazaérkezve Békéscsabán egy lengyel katonaorvostól hallott a baloldali mozgalmakról bővebben. Búcsúzásul ezt kapta tőle útravalóul: Ügy cselekedj, Pista, ahogy megbeszéltük! — oOo — A földmunkásszövetség a Viharsarokban a ” tanácskormány bukása után is erősen tartotta magát. A fiatal házas gazdasági cseléd 1922 januárjában aktív tagja lett a földmunkásszövetség endrődi csoportjának, majd a pártnak. Tanító mesterének a forró szívű Huny a Istvánt tartja. Az ő tanácsára kezdett el olvasni és egyre többet forgatta a könyveket. Munkás- mozgalmi füzeteket, a földmunkásmozgalom történetét, a természettudományos műveket olvasgatta, majd „A nő és a szocializmus”, az eszme klasszikusai gondolkoztatták el, formálták ébredező szocialista öntudatát. — ooo — Tagja lett a később mártírhalált halt Po- ■ lányi Mátéval és Szabó Péterrel együtt a nem nagy létszámú, de erős hitű, erős akaratú, harcos kommunista sejtnek. Szigorúan illegálisan működtek. Hogy mit tettek? Gyűjtöttek a sztrájkoló angol bányászoknak, vitték a párt szavát a proletár nemzetköziségről, a szervezettség erejéről. Segítették, erősítették a bebör- tönzöttek családtagjait. Korteskedtek Kondoroson és másutt az 1926-os választáskor, Vági István képviselő jelölése mellett. Majdnem lebukott. Anyósánál falatozott éppen, amikor az közölte vele, a kapuban három úriember, akik korábban is keresték. Megfenyegették, ha még egyszer szervezkedik és rajtakapják, másképpen beszélnek vele. — oOo — I# üzdelmes évek az albertai répamezőkön. Kanadában az albertai cukorrépamunkások közt folytatta tevékenységét. 1930 márciusától 1947 januárjáig volt idegenben, de ott is megtalálta övéit. A magánfarmereknél a kivándorolt magyar parasztcsaládok ingyen munkát voltak kötelesek végezni, csak akkor kaptak szerződést. Szervezetlenek voltak, a nyelvi nehézségek, kiszolgáltatottságuk lehetővé tették kihasználásukat. Egy év elteltével már hallatták is szavukat a szervezkedő cukorrépamunkások. Majd 1935- ben, a közben létrehozott négytagú ideiglenes központi bizottságuk kidolgozta követelések szerint, megindult a sztrájk. Teljes és általános lett, három hét alatt. A bányászok szakszervezetének segítségével, a sztrájkőrség távol tartotta a sztrájktörőket. Főbb követeléseiket teljesítették: eltörölték az ingyen munkát, tizenkét százalékos béremelést kaptak, valamint javítottak a lakáshelyzeten is, és visszafogadták a korábban elbocsátott munkásokat. Nehéz helyzet? Adódott nem is egyszer. Egyik kanadai gyárvárosban, amikor osztogatja a röpcédulát, ketten is odasúgják: itt a rendőrkocsi. Elkésett, máris mellette van két rendőr, megmotozzák és a röpcédulákat elkobozva, letartóztatják. Nyolc-tíznapi zárka után bevezetik a tárgyalóterembe. A mozgalom ukrán, angol és magyar tagjai a torontói munkásokkal zsúfolásig megtöltötték a termet. Védője a torontói munkásvédelmi központ ügyvédje volt. Nem tudtak mit tenni vele, öt évre kitiltották a városból. Nem volt nehéz azt elkerülni, hiszen oly sok felé várták őket! . — ooo — IJ jra hazai földön. 1947. január 12-én át- lépte a magyar határt. A választás előtt egy hónappal került. Dunalcömlődre, ahol sok mozgalmi ismerősére lelt. Tagja lett a Nemzeti Bizottságnak, a községi képviselőtestületnek. Nagy koalíciós harcokat folytattak akkoriban. Győzelem. Az 1947-es választáskor Dunakömlő- dön a kommunista párt a szavazatok 57 százalékát nyerte el. Amikor a nép végre hazára lelt, mindenütt ott találni a már nem fiatal, deresedő fejű, de szálegyenes kommunista harcost, ahol zajlik az élet. Magának soha nem kér semmit. FÉKOS7, járási titkár 1948-ban, a Mezőgazdasági Igazgatóság helyettes vezetője 1949-ben, majd dolgozik állami gazdaságban, a terményforgalminál, a járási tanács mezőgazdasági osztályán. — oOo — A betegség miatt nyugalomba vonul 1959 ** szeptemberében, de a társadalomért végzett mozgalmi munkában nem nyugszik. Aktívan tevékenykedik a népfrontban is, magyarázza, miért és hogyan küzdjünk az egységért, a békéért. Ha beteg a tanácselnök, vagy iskolán van, ő helyettesíti, lévén társadalmi vb-elnök- helyettes. Nélküle nem zajlik le ma sem Dunakömlődön semmilyen társadalmi megmozdulás. Magas, öles termete kiemelkedik, áldozatkészségével ma is példát mutat mindenkinek, hét évtizeddel a vállán, Varjú István. — ooo — — Mi volt a legnehezebb, mi a legnehezebb? — kérdem tőle. — Sok mindenen keresztül mentünk, voltunk többször nehéz helyzetekben. Azt találom a legrosszabbnak, ha bizalmatlanok az emberhez. Vegyék figyelembe a szavunkat, ha a veszélyekre felhívjuk a figyelfhet — mondja. — Volt olyan, aki csak úgy odavágta: szektás vagy, téves úton haladsz. De nem mondta, hogy érti azt, mivel bizonyítja. Nem akarok én az út mellé menni. Ügy kell dolgoznunk, hogy munkánk a mozgalom javára váljék — fejezi be, majd búcsúzóul büszkén mutatja a nemrégiben kapottt MSZBT aranykoszorús jelvényt és oklevelet. — oOo — Tanácsaival még sokáig segítsen és egészségesen tevékenykedjen Varjú István elvtárs, a munkásmozgalom szerény, fáradhatatlan, régi harcosa, SOMI BENJAMINNÉ mi mrmmtm — 10 — Annád is különösebbnek tűnt ez, mert Vorogyin mindenkit gyűlölt: a lengyeleket azért, mert elszakadtak Oroszországtól, a németeket azért, mert megtámadták Oroszországot, az oroszokat azért, mert eltűrték a bolsevizmust, most pedig ellenállnak és nem adják meg magukat a németeknek még II. Miklós cárt is gyűlölte, mert hagyta, hogy agyonlőjék. Vorogyin skizofrén volt, de az autókhoz nagyon értett. Prohorovot legjobb tanítványai közé számította. Anatolij részit vett erődítmények és utak építé. seben Rómánál, Genovánál, Milánónál, Firenzében többtonnás teherautókat vezetett Franciaországban. Bordeaux-ban bunkereket épített a tengeralattjárók elleni védekezés céljából. 1942. december 20-ián levelet írt Szergij atyának, Rigába: „Szeretnék sokat szenvedett hazánk javára dolgozni”. Még Szergij is elcsodálkozott egykori háziszolgájának képmutatásán. Az egyházfő már Párizsból kapta Anatolij következő üzenetét: „ .; azt tervezik, hogy a Vlaszov-hadsereggel Moszkvába irányítanak, a patriarchátusra!” Moszkvába, amikor ebben az időben a Volga és a Don között Paulus huszonkét hadosztálya esett gyűrűbe és semmisült meg? De ezek a szavak talán nem is tűntek különösnek, elolvasva Anatolij levelének egy másik sorát: „ .;. Párizsban a Gestapo hálójába kerültem”. Tapasztalt „halászok” szőtték a hálót. Bizonyos Cébrikov segítette hozzá Anatolijt, hogy Bor- deaux-ból Párizsba juthasson. Ennek az embernek érdekes élete volt. Oroszországban született. — 11 — 1919-ben Belgiumiba disszidált, Franciaországban tanult, szolgált a Vatikánnál, majd Bécsben, azután pedig, hogy Franco megfojtotta a köztársasági Spanyolországot, Madridban bukkant fel. Alighogy felhúzták a nácik a horogkeresztes zászlót az Eiffel-toronyra, Cébrikov már Párizsban termett, ö hozta össze Anatolijt Gehringer kollégájával, Fischerrel, az SD vezetőjével. Tőle kapta Prohorov első megbízatását: figyelje a fehér emigránsok hangulatát. Prohorov hamarosan munkához látott. Igaz, eleinte nem nagy sikerrel. Első párizsi ismerőse Szera- fim metropolita lett, az a figura, aki Fischert egyáltalán nem érdekelte. Köztudott volt ugyanis, hogy Szerafim, pontosabban Vlagyimir Rogyionov, a fasiszta érzelmű fehér emigránsok fejeként mérhetetlenül gyűlölte a Szovjetuniót, az ő hangulatára tehát Fischer korántsem volt kíváncsi. Szerafim atya vitte a fiatal légionáriust a Gestapóhoz, és ott bemutatta dr. Reichlnek. A doktor elragadóan udvariasnak mutatkozott, itallal és olcsó szivarral kínálta és amikor a felbátorodott Prohorov agyba-főbe dicsérte Szergej exarchát, felkiáltott: „Ilyen metropolita kellene nekünk!” Az elbűvölő dr. Reich] természetesen tudott arról, hogy partizánoknak, álcázott Gestapo-embe- rek a Kaunasi utcán tizenkét golyót eresztették az egyházaivá testébe és hogy a nyomokat eltüntessék, egyúttal útitársait is agyonlőtték, a gépkocsivezetővel együtt, sőt egy véletlenül arra járó kislányt is meggyilkoltak. Persze felesleges tudnia erről a fiatal légionáriusnak, ezért hát búcsúzás közben, dr. Reichl mindössze annyit — 12 — jegyzett meg, hogy beszélgetésükkel igen elégedett, s reméli, Prohorov úr a jövőben is jóindulattal lesz a Gestapo szerény munkatársai iránt;.: Prohorov hamarosan állandó látogatója lett a fehéremigráns-szalonoknak. Egyházi ismeretségei természetesen nem korlátozódtak Szerafim atyára. Az emigráns egyházi embereknek értésére adta, hogy kapcsolatai a moszkvai papsággal igen mélyek és sokoldalúak. A pravoszláv egyház sokat szenvedett harcosának adta ki magát, utalásokat tett a konspirációra. Egy ideig szívesen látott, divatos vendég: „Gondolják csak el, kitört a bolsevikok mancsaiból!” Bemutatták Trubeckij hercegnek, íróknak, művészeknek és más ismert emigráns személyiségeknek. Különösen Jelena Miller házában volt gyakori vendég, aki a Darut utca 12. számú házban, az orosz templom mellett lakott. Jelena Miller elragadó háziasszony. Ez az egykori föld'birtokosnő. akinek férje a cári hadsereg tisztjeként szolgált s annak idején Varsóban magas beosztásban működött, gyűlölte a Szovjetuniót, de azért, hajlott kora ellenére is, mindig tett szívességeket honfitársainak. Lányát, Ládát, Borjatyinszkij herceg vette feleségül, aki az utolsó hajón menekült el a Krimiből, 1920-ban, a vrangelistákkal. A herceg 1941. június 22-ét sorsdöntőnek látta. Attól félve, hogyha majd a németek felosztják egymás között a földbirtokokat és a kastélyokat, őt kizárják az élet eme élvezeteiből, elhatározta, bebiztosítja magát, és tolmácsszerepet vállalt egy orosz hadifoglyok számára létesített tálborban, 1943-ban beállt a vlaszovisták közé.
