Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-01 / 50. szám
3966. március I. TOLNÁ MEGYEI NEPTTJSAG 3 Tanácsi és népírontvezetők tanácskozása Szekszárdon Szekszárdon, a tanácsok és a népfrontbizottságok közti együttműködést vitatták meg a szekszárdi járásbeli tapasztalatok tükrében, a megyei Hazafias Népfront elnökségének kibővített ülésén hétfőn délelőtt. A tanácskozáson részt vett Szabópál Antal, a Tolna megyei Tanács vb-elnö- ke, Hunyady Károly, a megyei népfrontbizottság titkára, dr. Polgár Ferenc, a megyei tanács vb- titkára, Csaj bók Kálmán, a megyei pártbizottság, Nyéki József, a Hazafias Népfront Országos Központjának képviselője. Ott voltak a járási tanácsok elnökei és a járási népfrontbizottságok vezetői is. Hajdú István, a szekszárdi járási népfrontbizottság titkára tartott beszámolót, s a vitában felszólalók pozitívan, hasznosként értékelték a tanács és a népfront kölcsönös munkáját; különösen azt tartották fontosnak, hogy az együttműködés a községekben is egyre eredményesebb, s mindinkább a helyszínen, a való élet által felvetett problémákkal való foglalkozás jellemzi. Feladatként azt hangsúlyozták, hogy a további munkában fokozni kell a községi népfrontbizottságok öntevékenységét, valamint felhívták a figyelmet új, friss erők nagyobb méretű bevonásának a szükségességére. Azt javasolták, hogy az állandó bizottságok elnökeivel többet foglalkozzon a népfrontbizottság, úgy segítse őket, hogy az állandó bizottságok öntevékenysége is növekedjék. összefoglalásként: a három évvel ezelőtt megválasztott tanácsok utolsó évének küszöbén hasznosnak bizonyult, hogy ilyen színvonalú tanácskozáson megvitatták a megye, a tanácsok és a Hazafias Népfront vezetői az együttműködés jelentőségét. A tanácskozáson határozatot hoztak, hogy a résztvevők együttérzését kifejező táviratot küldenek a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségére, ugyanakkor tiltakozó táviratot intéznek az USA követségéhez az agresszió és a háborús kegyetlenkedések ellen. Elektromos „kotlóstyúk" Tolnán Csend, félhomály és patikai tisztaság. Itt bújnak ki a tojásból százezrével a kiscsibék. Kotlóstyúk- nak persze se híre, se hamva, mert a korszerű nagyüzemben már elavult a hagyományos kel- tetési mód. A kotlóstyúkokat korszerű, elektromos berendezés helyettesíti. A tolnai keltetőállomás nagytermében kétoldalt sorakoznak a keltetőgépek, s üvegablakokon keresztül jól láthatók a bennük lévő tojások százai. A keltetéshez szükséges hőt elektromos úton állítják elő. A gépekben pontosan az a hőfok, s páratartalom van, mint amit a kotlóstyúk kicsiben biztosít a keltetéshez. Ebből következik, hogy amíg a parányi életkék kifejlődnek, s csőrükkel fel tudják pattintani a .tojáshéjat, ugyanannyi idő telik el így is, mint a kotlóstyúkos keltetésnél. A távvezetéken persze zavar fordulhat élő bármelyik pillanatban, s megszűnhet az áramszolgáltatás, márpedig ha hosszabb ideig nincs biztosítva a megfelelő hőfok, a tojás könnyen tönkremehet. Éppen ezért megfelelő agregátor áll rendelkezésre, hogy áramzavar esetére is biztosítva legyen a szükséges elektromos energia. A keltetőállomás természetesen nemcsak nagymennyiségű tojás keltetését tudja biztosítani bármelyik időpontban, hanem a minőségi baromfiállomány elterjesztésében is nagy a szerepe. Tojást csak a törzstenyészetekkel rendelkező tsz-ektől, a törzsállománnyal ellátott háztáji gazdaságokból vásárol fel. De még az ilyen megbízható helyekről felvásárolt tojást is alaposan megvizsgálják. Minden egyes tojást lámpáznak megfelelő időközönként, a „befulladt” tojásokat pedig laboratóriumi ellenőrzésnek vetik alá. Tehát minden lehető módon igyekszenek megelőzni a fertőző betegségek terjesztését is. Pontosan megszámoznak minden egyes tojást, tehát ha a vizsgálatnál valami rendellenességet tapasztalnak, pontosan meg tudják állapítani, hogy a tojás melyik tsz-től, vagy melyik háztáji gazdaságból származik, s megtehetik a szükséges intézkedéseket. A tolnai, mint a megye legnagyobb keltetőállomása, egész télen át folyamatosan üzemelt az igényeknek megfelelően. Több mint 126 000 naposcsibét adtak át eddig felnevelésre a különböző gazdaságoknak. Sajnos, a kapacitás ennek ellenére nincs teljesen kihasználva, részben azért, mert a gazdaságok egy része még nincs annyira berendezkedve baromfitenyésztésre, hogy minden időben tudna nagy- mennyiségű naposcsibét fogadni, másrészt pedig azért, mert nincs elég tojás. Hosszú idő után most fordult elő először, hogy nem tudják biztosítani teljesen a heti szükségletet 50—60 000 darab tojásra lenne hetenként szükségük, de csak 38—40 000 van. Pedig már megyén kívüli területekről is szállítottak tojást az állomásra. Mivel a környéken tovább fejlesztik a termelőszövetkezeti törzsállományt, remény van arra, hogy a jövőben a szükséges tojásmennyiségeket is tudják biztosítani. Ebben az évben egyébként több, mint 800 000 naposcsibét adnak át a gazdaságoknak. Magyar—szovjet találkozó Felsőnyéken Felsőnyéken rendkívül jól sikerült magyar—szovjet baráti találkozót rendezett szombaton este a helyi művelődési otthonban a Hazafias Népfront járási és községi bizottsága a társadalmi és tömegszervezetekkel közösen. Az esten Takács Mihályné, a Tolna megyei Nőtanács titkára méltatta a magyar és a szovjet nép testvéri barátságát, majd ötvenkét tagú szovjet kulturális csoport adott parádés műsort. Hatszáznál többen vettek részt a falu lakóiból a lelkes hangulatú barátsági esten. A műsor utón a kitűnő szovjet zenekar hangjaira a szovjet vendégekkel együtt táncra perdültek a felsőnyékiek. Fergeteges sikere volt a szovjet katonák táncbemutatójának. Később a helybeli zenekar vette át a hangulat irányítását, s éjfél utánig tartott a sokáig emlékezetes vígasság. Március 5-én Iregszemcsén, Síén pedig Simontornyán rendeznek magyar—szovjet barátsági estet, s mindkettőn fellép a Felsőnyéken nagy sikert aratott szovjet kulturális együttes. szülői segítség is sokat számít. Ez a helyzet Tesényi Vendeléknél is. — Egy éve kerültünk össze, — mondja a fiatal férj. — Decemberben szereltem le, így munkával nem sok pénzt gyűjthettem össze. Anyósoméknál lakunk, mindenünk megvan. Az AKÖV- nél dolgozom, mint lakatos, és amit keresek, a feleségemmel együtt, félretehetj ük. A lakásépítéshez az így összegyűjtött forintok kevésnek bizonyulnának, de a Tesényi házaspár már az esküvő napján gondolt a takarékoskodásra. A feleség mosolyogva meséli a történetet: — Mindkettőnk rokonsága nagy. Az esküvőnk előtt kijelentettük, hogy jobb szeretnénk, ha nem ajándékokat hoznának* hanem inkább ennek megfelelő pénzt. Megfogadták tanácsunkat. Jó néhány ezer forint összejött, arnit azonnal félretettünk. — A menyasszonytáncot se hagyd ki drágám — szól közbe a férj, majd felém fordul. — A lakodalomban divatos nálunk a menyasszonytánc. Ilyenkor aki megtáncoltatja a fiatalasszonyt, beletesz a tányérba egy-egy százast. A mi lakodalmunkon a nagyszámú rokonság adakozása majdnem 10 000 forintot eredményezett. Tesényiékmél is együtt áll az indulásra szánt pénz. Most már csak a hónapokat, heteket és később a napokat szeretnék előretolni, hogy minél előbb beköltözhessenek saját otthonukba. A beszélgetés közben az egyik fiatalember meghúzódik a sarokban. Horváth István, aki csak hallgatója a társalgásnak, tervez- getéseknek. Kérdéseimre előlép, elmagyarázza miért nevezett be a lakásépítési akcióba: — Nagydologról járok be munkahelyemre, Palánkra. Ott tanítok a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban. Igaz, nekem nincs még feleségem, családom, de úgy gondolom, hogy az összegyűjtött pénzemet hasznos dolog lesz erre a célra befektetni. Előbb-utóbb úgyis nősülésre adom fejem, ne legyenek hát lakásproblémáim. Meg aztán naponta Nagydologra utazgatni sem mindegy. A téli időszakban akadt arra is példa, hogy Palánkról gyalog mentem haza. — Az hány kilométer? — Körülbelül harminc. Mindannyiuknak alapos oka van, hogy megtakarított pénzüket a lakásépítésre fordítsák. Árvaiék- nak a létszükségletet, Tesényiék- nek a nyugodt otthont, Horváth Istvánnak a biztos jövőt jelenti. A telek árát befizették és így a munka oroszlánrésze még hátra van. Legszívesebben már most nekiállnának, maguk is segédkeznének az építésben. Nem hátrálnak meg a nehézségektől, legyen az akár anyagi, vagy fizikai. — Tudjuk, hogy nekünk is sokat kell segítenünk míg elkészül új otthonunk, — meséli Árvainé. — Társadalmi munkában segédkezünk majd az alap kiásásában, általában a földmunkáknál, de komoly részt kell vállalnunk a közművesítésben is. A szennyvízlevezető csatorna csupán a Borkombinátig vezet. Innen már a fiatal lakásépítőknek kell gondoskodni a csatorna földmunkáiról, amely úgyszintén nem lesz könnyű feladat. Főleg az asszonyoknak nem. Árvainé törékeny, vékony kis alakját elnézve már előre sajnálom. — Azt mondják, majd én leszek a vízhordó. Pedig tévednek, én is megfogom a lapát nyelét, ha kell. — mondja huncutkás mosollyal. — Kis termetem ellenére elvégzem azt a munkát, amit egy férfi. Ugye így van Zoli? A férj mosolyogva bólint, majd megindul az élcelődés. A munka még el sem kezdődött, a kis kollektíva máris összekovácsolódott. Tavasszal a közös munkában hasznát veszik majd. Fertői Miklós A Mázai Téglagyárban Sok tízezer tégla vár szállításra a gyár udvarán. Sárközi István rakodóbrigádja a csillékre rakott téglát a vasútra szállítja A március közepén induló nyersgyártás előtt rendbe hozzák a kemencét. Somogyi Vendel és javítóbrigádja ezt a munkát végzi Foto: Bakó Jenő* Megfelel a kávé minősége — Csoboth Mária következik. — Tételem: kávéfőzés és hidegkonyhai készítmények megnevezése, valamint teasiitemé- nyek csomagolása. A tétel b. pontja: terítés uzsonnához. — A kávét már megkaptuk, megfelel a minősége. Most tessék néhány hidegkonyhai készítményt megnevezni — mondotta az elnöki asztalnál Korsós István, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője, a vizsgabizottság elnöke. így folyt a vizsga hétfőn reggel — még nyitás előtt Szekszárdon a Garay-presszóban. A vizsgaasztalnál Korsós Istvánon kívül helyet foglalt Ghméling Ferenc, a tanfolyam igazgatója, Csapiáros Lajos, a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat áruforgalmi osztályának vezetője, mint osztályfőnök, Petrits Ferenc és Friedmann Nándor szaktanárok. A Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat dolgozói közül ti- zenketten másfél évvel ezelőtt kezdték a szakmai iskolát — melyet a vállalat ipari tanulói három év alatt végeznek el. A rövidített idő alatt sokat kellett tanulni a hallgatóknak, hogy a szakmunkásvizsgán sikerrel helytálljanak. A tegnapi vizsgán elméletre és gyakorlatra egyaránt sor került és kellett vizsgázni. A hallgatóknál nagy volt az izgalom, idegesség, de végül is valameny- nyien bebizonyították: a másfél év alatt lelkiismeretesen tanultak, melyet a gyakorlatban is hasznosítani tudnak. Este a banketten még vendégek voltak, együtt szórakoznak tanáraikkal, szakoktatóikkal. Ma ismét ott vannak a pultok mögött a megye különböző községeiben, hogy a vendégek szolgálatára álljanak.
