Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-01 / 50. szám

f TOLNA MEGYEI NÉPŰJSÁG Í968. mSrefus T: A bátor Blumberg kétségbeesett harca Ku-Klux-Klan terror egy amerikai kisvárosban Sajnos, tagadhatatlan tény, hogy Egy-két tanú hajlandó volt el- szetörték, betörtek rádióállomásá- Bogalusában a Ku-Klux-Klan mondani, amit tud, köztük Ralph ra és tönkretették a műszaki fel­megnyerte az ütközetet az összes Blumberg, a 25 000 lakosú Boga- szerelés java részét Blumberg egy demokratikus és liberális elemek- lusa város (Louisiana állam) pol- éjszaka táviratot kapott, ebben kel szemben. Teljesen uralkodik gára is. Az ő kihallgatási jegyző- felszólították, hogy azonnal hagy. a városban, és senki sem mer szót könyvéből idéztünk fentebb. ja el a várost, mert egyébként él­emelni a terroristák ellen. Blumberg fiatal ember, a helyi rabolják kisfiát. Velemenye szerint mit kelle- rádióállomás tulajdonosa. A kis Blumberg érthető okokból St. ne tenni ennek az állapotnak a adóállomás igen jól jövedelmezett, Louisba küldte családját, ő tovább- megvaltoztatasara? ^ egészen másfél évvel ezelőttig, ra Bogalusában maradt, és meg­—- Az államnak es az illetékes amikor Blumbergnek az a gondo- Próbálta még egyszer utoljára fel. szövetségi hatóságoknak sokkal lata támadt, hogy rádióállomásá- világosítani polgártársait a hely­nak műsorába iktatja a négerkér- " Tr” dés objektív megvitatását. „Meggondolatlanságának” az volt a következménye, hogy a Ku. Klux-Klan szervezet utasítására a többet kellene tenniük, mint eddig, hogy bátorságot öntsenek a város, ka demokratikus köreibe és meg­védjék őket. Csak ez változtathat­ná meg az idők folyamin a mai elviselhetetlen körülményeket. A fentieket az amerikai kong­resszus vizsgáló bizottságának egy zetről és segítségüket kérni a Ku Klux-Klan ellen. Ám a városban senkinek sem volt bátorsága, hogy a pártjára álljon. Mindenki hall- l<x Satott, habár sokan neki adtak iga­városka és a környék üzletembe- De tehettek? A Ku-Klux. Klan valósággal terrorizálta a vá­rost. Még az ott megjelenő Daily rei bojkottálták az adóállomást, jegyzőkönyvéből ”idéztük!”A * vizs- yapí? megvonták tőle hirdetései- |^s című liberális napila ís “SÄnglÄVSt bevételekből led,* őszén kezdődtek, s most hosszabb ben megállapította, ez nem is tér­idő után újra folytatódnak. Blumberg nem adta meg magát, ténhetett másképpen, mert a bo­A kongresszusi vizsgáló bízott- Louisiana államon kívül barátai galusai államügyész és a város­ság az elmúlt húsz év alatt kizá- anyagi támogatásával egy ideig vezetőség több fontos tagja a helyi rólag olyan személyekkel vagy felszínen tartotta magát, ám a Ku-Klux-Klan legaktívabb tagjai egyesületekkel foglalkozott, akiket Klan nyílt terrorral válaszolt. Tö- közé tartozik, illetőleg amelyeket baloldali radi- megével kapta a fenyegető levele- Ralph Blumberg végül is kénv- kalizmussal vádoltak. Most a bi- két, éjjel-nappal telefonon zaklat, télén volt egy élsLto elhagyni zottságnak bizonyságot kell tennie ták, és azzal fenyegették meg, szülővárosát. Most New York kö- arról, hogy épp olyan buzgón es hogy lelövik a gyermekeit es fel- zelében telepedett le ott nrnhál alaposan eljár a Ku-Klux-Klan gyújtják a házát. A Klan-tagok Teremteni magának és a vele szövetséges politikai nem maradtak meg a puszta fe- £s családjának ^ egyesületek és titkos szervezetek nyegetésnél. Blumberg autóját ősz. ellen, mint a kommunisták, szo­cialisták, pacifisták és hasonló „szubverzív” elemek ellen. A bizottság elé idézett tanúk ed­dig meglehetősen tartózkodóan vi­selkedtek, és egyetlenegy kérdésre sem adtak választ. A bizottság most azzal a tervvel foglalkozik, hogy az ilyen csökönyös hallgató­kat a bíróság elé állítja a kong­resszus elleni tiszteletlenség cí­mén. Amerikában ez bűncselek­ménynek sziámit, és egyévi fogház­zal büntethető, szükség esetén pe­dig a vallomást megtagadó sze­mély fogva tartható mindaddig, amíg vallomásra határozza el ma­gát. Lehetséges, bár nem valószínű, hogy ez a sors vár Robert M. Shel- tonra, a Ku-Klux-Klan fővezéré­re. Már többször a bizottság elé citálták, de minden kérdésre csak vállrándítással válaszolt, s nyu­godtan szívta szivarját. Ugyanígy viselkedtek a bizottság előtt alve- zéreik is. Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, közületek hullám­palacsavar beszerezhető VASÉRT Vállalat Budapest, Vili. Üllői út. 32 sz. (5) Blumberg esete nem egyedülálló az Amerikai Egyesült Államokban. Csak abban különbözik a többi esettől, hogy ennek a kis vállalko­zónak az üldözés és fenyegetés el­lenére elég bátorsága volt, hogy esetét kiteregesse a nyilvánosság előtt, és rámutasson a Ku-Klux- Klan rémuralmára. Néprajzi film befejező felvételei Váralján Váralján a Budapesti Néprajzi Múzeum részére készülő kisfilm utolsó felvételeit forgatta szom­baton Raffay Anna, a Televízió főrendezője és Kiss István szek­szárdi tanár, a tv megyei tudósító­ja. „A kendertől a szőttesig” cí­mű film, mint kihaló néprajzi ér­dekességet, négy évszak tükrében megörökíti a házi kendertermesz­tés és feldolgozás ősi munkáit, s a velük kapcsolatos, kiveszőben iimimiimiiiii .....................................népszokásokat, Moldován U lliII!.1 immii... . -Vilma nyugdíjas váraljai tanító­-nő gyűjtése és közreműködése ál- C/j Í\í 111 • Stal, s a helyi termelőszövetkezet OU! hU/il Ulti • ^segítségével. A film utolsó koe­Skáira a váraljai szövő-fonó asszo- Ernyők rokka melletti munkáját vet- S ték fel. i M utial Kisállattenyésztünek mondható-e a mérgeskígyófarm tulajdonosa? Lakott területen lehet-e tartani viperákat és mérges kígyókat? Probléma, amivel az Egészségügyi Minisztérium is foglalkozik! (Budapesti tudósítónktól). A la­pok beszámoltak arról, hogy Rác­kevén mérgeskígyófarmot létesí­tettek, amely meg is kezdte mű­ködését. Az ügy előzményeként el kell mondani, hogy a buda­pesti Reanal Finomvegyészeti Gyár évekkel ezelőtt létesített egy mérgeskígyófarmot és elég szép számmal vásárolt külföldön viperákat, amiket az Állatkert­ben helyeztek el. A kígyófarm­mal való bajlódás nem volt egy­szerű, noha az Állatorvosi Egye­tem szakembere foglalkozott a mérges hüllőkkel. Etette élő és döglött egerekkel, de ez is nehe­zen ment, mert a fogságban — legalábbis az üvegketrecekben a kígyók java része éhségsztrájkba lépett és nehezen lehetett belé­jük gyömöszölni az egereket és patkányokat. Így hamarosan el­hullottak a kígyók, noha sikerült valamelyes mérget is leszedni belőlük. A Reanal is megúnta a bajlódást és feloszlatta farmját. Maradt 4—5 kígyójuk, amiket át­adtak a budapesti Állatkertnek, amely jelenleg is tartja a mérges hüllőket. Közben Vidos Géza ráckevei kisállattenyésztőnek eszébe jutott valamilyen úton-módon, hogy ér­demes lenne a kígyóméregterme- léssel foglalkozni, hiszen — amint nekünk a Reanal főmérnöke mon­dotta —, minden mennyiségben lehet a mérget értékesíteni, mivel az abból gyártott szérum nagyon értékes, s újabban reumatikus fájdalmak gyógyítására kígyó­méregből előállított folyadékot és kenőcsöt készítenek. Erre a Rea­nal is vállalkozott és hajlandó volt minden mennyiségben lefej­tett kígyómérget átvenni. Vidos kapcsolatba lépett az Állatorvosi Egyetem szakértőjével és kígyó­Tolna megyei Tanács Épí­tőipari Vállalat azonnali be­lépéssel felvesz útépítő mun­kásokat, kubikosokat, kő­műveseket, kőművest ki­szolgáló férfi és női se­gédmunkásokat. Jelentkez­ni lehet: a vállalat munka­ügyi osztályán, Szekszárd, Keselyűsi út 6. (204) farmot alapítottak Vidos ráckevei házában. Közben Ráckevén elter­jedt annak a híre, hogy kis álla­tok helyett másfajta kis állatok­kal kísérleteznek az üdülőtelep­ként ismert Ráckevén. Erre meg­indult a lavina. A ráckeveiek először a tanácshoz, majd a Pest megyei KÖJÁL-hoz fordultak és kérték, hogy tiltsák be a kígyó- farmot, mert ha valamelyik mér­ges kígyó megszökik, végzetes sze­rencsétlenséget okozhat. Vidosék hivatkoztak arra, hogy kígyóik, melyek már szép számmal vol­tak, megszökni nem tudnak, mert zárt helyen vannak, de amúgy is magas kőkerítés védi a ráckeveie­ket a kígyóktól, tehát a lakosok élete biztonságban van. A helyi és a járási tanács a Pest megyei KÖJÁL-t kérte fel vélemény- adásra. A KÖJÁL átvizsgálta az ügyet és a helyet, valamint az egész farmot, nem találta veszély­nélkülinek és elsőfokú határozat­tal beszüntette a farm működé­sét. A betiltást Vidos megfelleb­bezte és ennek alapján az Egész­ségügyi Minisztérium illetékes főosztálya megerősítette a kígyó­farmot megszüntető végzést. A minisztérium ezután áttette az ügyet a Belügyminisztériumhoz, közigazgatási eljárás végett. Je­lenleg ez a helyzet az ország első kígyófarmja ügyében. Az ügy azonban még nem ült el. Mi le­gyen a viperákkal? Amint nekünk az Állatkertben mondották, nekik — egyelőre több helyük nincs mérges kígyók tartására. A Reanal, amely szíve­sen vásárolná a mérget, nem kí­ván kígyófarmot létesíteni, mert nem ez a profilja. Körülbelül 20, életveszélyes mérget termelő hül­lőről kell gondoskodni. Megölni nem lehet, mert nehéz valutát ér­nek. Amit kitermelnek, gramm­jáért 40—50 dollárt is lehet kapni a nemzetközi gyógyszerpiacon. A Reanal is megfizeti a kapott mennyiséget. Május végéig a kí­gyókat el kell távolítani. De hová? Sokan törik ezen a fejüket. A végén majd találnak megoldást, mert lényegileg az is fontos, hogy a reumafájdalmak elleni gyógy­szer hazánkban is készüljön. Még jogi bonyodalmak is vannak. A kisállattenyésztőnek joga van-e ilyen veszedelmes „kisállatokat'’ tartani, tenyészteni, illetve ilyen veszedelmes anyagokat árusítani? Zsolnai László =iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiii — 82 — Pista segéd közben már tárcsázta is a kapi­tányságot. Tíz, vagy tizenöt perc telt el, Duzs Elemér nem tudta volna megmondani ezekben a fe­szült, izgalmas percekben. De neki talán örökké­valóságnak tűnt az az idő, míg megérkezett az URH-kocsi. Négy rendőr jött be a fodrászüzletbe. Egye­nesen a Skurek körüli csoporthoz mentek. Csat­tant a bilincs és a következő pillanatban Sku­rek ödöm már két rendőr között ült az URH- kocsiban és a kapitányság felé robogott. * Kopogtak. — Tessék! — szólt ki Kóródi. A taxisofőr lépett be, egy nyomozó kíséreté­ben. A főhadnagy leültette a sofőrt és behivatta Ácsot. A sofőr, Koleszár Mihály ötvenen túl lehetett már. Alacsony, köpcös, pirospozsgás arcú em­berke volt, nagy harcsabajusszal. Amint Ács belépett, nyomban ráismert. Jó szeme és jó emlékezőtehetsége volt. No, meg aztán, amikor tegnap este megérkeztek a Csipke utca 6. alá, az utas százassal fizetett. Meg kellett hát gyúj­tania a Belső világítást, hogy vissza tudjon adni. Hátrafordult és úgy számolta markába a tízese­ket, s ez alatt az idő alatt jól látta az arcát. Igen, semmi kétség. Ez az a fiatalember, akit tegnap este hatkor a Csipke utcába vitt. — Nos, Koleszár elvtárs? — nézett rá Kóródi — 83 — felhúzott szemöldökkel. — Ismerős magának ez a fiatalember? — Hogyne, kérem, rögtön ráismertem — fe­lelte a sofőr. — Tegnap félhat tájban szállt be a kocsimba a Nyugatinál és a Csipke utcába vitette magát, Budára. Nem nagyon ismerem azt a részt, s ő irányított a megadott címre. — Köszönöm, Koleszár elvtárs, elmehet — mondta Kóródi és intett á nyomozónak, hogy kísérje le a sofőrt. Aztán Ácshoz fordult: — Magától pedig elnézést kell kérnem, Ács elv­társ, amiért néhány órára igénybe vettük. Ben­nünket ezért ne hibáztasson, elvégre mi csak a kötelességünket teljesítettük, amikor behoztuk magát, mert hát maga volt az, akit láttak be­menni és kijönni Zárainé lakásából, a kritikus időpontban. — Én megértem magukat — szólalt meg Ács, és felállt. — Gyilkosság történt ugyebár és a gyilkost önöknek elő kell teremteniük. Sajnos, hogy én olyan peches vagyok, és pont akkor jártam ott... Dehát Zárainé meghívott és én elmentem, mert.. . — elhallgatott és le- horgasztotta a fejét. — Azt hiszem, alapos lecke volt ez magának — mondta Kóródi. -r Okulhat belőle. Máskor kerülje el az ilyen csábító külsejű nőket. An­nál is inkább, mert van egy csinos meny­asszonya. Az ilyen férfi becsülje meg azt. — 84 — akije van és ne koslasson idegen szoknyák után! — Felemelte a kagylót és beleszólt: — Eresz­szék ki Ács Ferenc elvtársat! — Visszatette a kagylót. — Elmehet — szólt Ácsnak és a ke­zét nyújtotta. Alig távozott el Ács, felbúgott a rövidhul­lámú vevőkészülék az asztalán. Az URH-kocsi- ból jelentették, hogy elfogták Skureket és vi­szik magukkal. Tíz perc sem telt el és a telefon csengett fel. Kovács hadnagy jelentkezett. Közölte, hogy a cipészműhelyben van és Skureknek még min­dig se híre, se hamva. Ellenben nagyon érde­kes dolgokat tudott meg róla, ami hasznára le­het a rendőrségnek. — Skurek már a kezünk közt van! — mond­ta Kóródi diadalmasan. — Útban van a ka­pitányság felé. A figyelést tehát beszüntetni és bevonulni! Ám Kovács még nem fejezte be jelentését: — Főhadnagy elvtárs — hallotta Kóródi a hadnagy hangját —, jelentem, hogy beszéltem a Festékgyárban Baranyai főmérnökkel. Két hónapja színét sem látta Varsághnak. De a Giziké, a titkárnője sem hívhatta fel Varsághot, mert az már két napja odahaza fekszik, lázas betegen. A biztonság kedvéért felkerestem ott­honában Gizikét is, aki személyesen is meg­erősítette a főmérnök szavait. Ügy, hogy Var- ságh hazudott! — Köszönöm — Vonuljanak be! felelte Kóródi röviden. 0123532323234823485353234848482348488953232348

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents