Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-27 / 73. szám

8 TOLNA MEGVET NÉPÚJSÁG 1960. március Nagy örömhírt közlök. Párizsban összetalálkoztam az én régi jó katonacimborámmal, Lóki Bencével. Együtt szol­gáltunk. Én azt hittem, hogy ö halt meg, ö meg azt hitte, hogy én. Szóval tévesen hittünk. Gondolhatja, hogy mek­kora volt az öröm! El is határoztuk, hogy ezentúl nem tágítunk. Együtt járjuk a világot. Jó szeme van Lókinak. Párizsban mindjárt talált egy témát. Egy asszonyt odakötözött a férje az ágy lábához és addig ott volt, amig 6 távol dolgozott. Igaz, hogy ez nem nagy újság, de gondolom, otthon ilyen nincs, ezért beveszem a levelembe. Mert nekem ez nem újság. Annak idején, amikor még katona voltam, tör­téntek még ennél cifrább esetek is. Akkor volt divatban az erényöv — mellesleg egynémely fehérnépnél ezt most is be lehetne vezetni —, és amikor az egyik hadnagyom éppen külföldre ment harcolni, odahivatta a legjobb barátját a lakására. Azt mondta neki: „Neked adom az erényöv kul­csát. Ha én nem térek vissza.. ". összeölelkeztek, a had­nagy már kint járt a kapuban, amikor a barátja utána szaladt. — Mi baj? kérdezte a hadnagy. — Rossz kulcsot adtál! Hát így bízza az ember a feleségét a barátjára! Jártunk ismét Indonéziában is. Azt kérdi tőlem a Lóki, ha Suharto itt teljhatalmat ka­pott, akkor mi maradt Sukarnónak? Kicsit nehéz a Lóki felfogása. Alig győztem meg­magyarázni neki, hogy igaz, hogy Suhartóé a teljhatalom, de a többi az a Sukomót illeti meg. Ez csak világos. Finnországban sorban álló emberekkel találkoztunk. És nem is akárhol. A börtönök előtt. Megkérdezte a Lóki, hogy miért? Azt mondták azért, mert kevés a férőhely, meg a börtönőr is kevés. Én meg már azt hittem, hogy itt olyan sok a bűnöző. Persze ez egészen más. Várjon csak szépen mindenki a sorára. Ez a plusz büntetés. Nálunk persze nincs ilyen plusz büntetés, mert nálunk hála a múltnak, elég sok börtönt építettek. Persze nálunk nincsenek is olyan bűnözők, mint pél­dául Amerikában. Amerikában láttam egy gengszter vég­rendeletét. Ez a gengszter érezte a halál szelét. Magához hivatta a legjobb barátját és végrendelkezett. — A százezer dollár értékű brilliáns nyakéket reád ha­gyom, drága barátom — suttogta. — Hol a nyakék? — kérdezte izgatottan a barátja. — Rockefeller floridai villájában, a hálószobái kis széf­ben. Ha az erkély felöl mászol be, az ajtótól balra... Amikor felolvastam a végrendeletet a Lóki megkér­dezte — örökké kérdezősködik —, hogy ilyen végrendelet íródhatna-e nálunk? Megmagyaráztam neki. Nem íródhat. Méghozzá két ok­ból. Az egyik ok: olyan gazdag ember nincs nálunk, akinek ilyen nyakéke lehetne. Másodszor: olyan marha sincs, aki, ha maga el tud lopná valamit, akkor ezt a valamit másnak engedje át. Hallottuk, hogy Szicíliában megtalálták Archimédesz koporsóját. Gyorsan odarepültünk, A koporsó a harmadik századból való gyönyörű alkotás. Egy márvánnyal kirakott mély kriptában ran és a koporsót drágakövekkel díszítették. Hagytam, hadd nézegesse az én cimborám. Amikor már alaposan szemügyre vette, megkérdeztem tőle, hogy mit látott. — Azt, hogy annak idején sokkal jobban fizették a matematikusokat, mint most! — válaszolta. Ebből is látszik, hogy milyen fejlődőképes az én cimbo­rám. Jól tud következtetni. Az olvasókat lehet, hogy untatja, de önt biztosan érde­kelni fogja a következő sajtóügy. Amerikában beszélgettem az egyik városi lap szerkesztőjével, aki elmondta: nemrég közöltek egy leleplező anyagot: „A városatyák fele tolvaj’’ címmel. Nagy felháborodást váltott ki a cikk. Be is hívták a cikk íróját egy kis elbeszélgetésre. Másnap helyre is iga­zították a cikket a következő címmel: „A városatyák fele nem tolvaj". — Milyen következtetést vontál le ebből, Bence? — kér­deztem Lókitól. — Jól csinálták. így kéül ezt csinálni. Fele-fele. Az egyik fele mindig igaz. De nem szaporítom a szót, mert nagyon nehéz lesz már ez a levél. Még utóbb ez a levél is a japán tudósok mér­legére kerül. Ok ugyanis egy olyan mérleget gyártottak, amely a pennáról lefolyó tinta alapján minden betű súlyát külön-külöm is le tudja mérni. Hát ami azt illeti: ha egyszer elhoznák ezt a mérleget hozzánk, annyi felesleges betűt mérhetnének, amennyit csak akarnak. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: TÉRKÉP A LEVEGŐBŐL A légi felvételek elárulják a talaj nedvességtartalmát is Térkép nélkül el sem lehet kép- zeLni alapos gazdasági tervezést. De éppen a fejlesztésre legjob­ban rászoruló és leginkább alkal­mas területekről nincsenek térké­pek. Vagy ha vannak is, nagyon nagy léptékűek, nem elég ponto­sak. Az UNESCO megállapítása szerint Afrika területének 82 szá­zalékáról nincs részletes térkép. Dél-Amerika összterületének csu­pán 9 százalékáról van kis léptékű térkép; a magas hegységek, a ha­talmas síkságok és őserdők a régi módszerekkel nem is mérhetők fel. Ugyanez a helyzet az Arab-fél­sziget, Ausztrália, Kína belső te­rületeit illetően. Grönland, Észak- Kan ada és a Déli-sarkvidék nagy területeit sem térképezték fel ed­dig a felmérés nehézségei miatt. A hagyományos módszerekkel dolgozó „földi” topográfusok mun­kája nem könnyű. Sokszor útbalan utakon kell megközelíteniük a kü­lönböző mérési, háromszögelési pontokat, s bejárniuk a felméren­dő terepet. A légi térképészet fö­lényét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a nagyvárosokban is kezdi elhódítani a munkát a földi geodéták elől. hozzájárult a térképezés örökös hátralékának csökkentéséhez. Mert nemcsak az a gond, hogy a világ jelentős részéről nincs megbízható térkép, hanem az is, hogy a kul­túrtermetek térképei hamar el­avulnak a gyors fejlődés következ­tében. A léggömböt csak bonyolult mó­don lehetett helyről helvre, a le­fényképezendő terület fölé vontat­ni, a gyorsan haladó repülőgép viszont rövid Idő alatt hatalmas területekről készíthet felvételeket. Térképezés repülőgépről Ezt a térképezési módszert, illet­ve a légi fényképek alapján való felderítést már az első világhábo­rúban alkalmazták, a második vi­lágháborúban Dedig úgyszólván ki­zárólagos módja lett a frontok mö­götti területek felderítésének. Légi felvételek készítéséhez tisz­ta, nyugodt időre van szükség. A gép repülési magasságát a kívánt méretarány, valamint a használt fényképezőgép, és foto-objektív fi­gyelembevételével szabják meg. A repülőgépre szerelt, lefelé irá­nyított óbjektívű fényképezőgép­pel úgy készítik a felvételek so­rozatát, hogy azok a széleken fed­jék egymást. így egyrészt folya­matosság érhető el, másrészt le­vágható a képek pereme, amelye­ken a Föld görbülete miatt „le­hajlás”, torzulás mutatkozik. Az előhívott léai felvételt ferdé­re állítható asztalon átvetítve, ad­dig „kínozzák”, amíg a választott vetületű térkép és a légi felvétel azonos ala upon t iái egvbeesnek. Üj abban már műanyagból készült filmekkel dolgoznak, amelvak — a celluloid filmektől eltérően — munka közben nem változtatják méreteiket, nem nyúlnak, nem ve­temednek. Régebben, ha nagyon pontos légi felvételt akartak ké­szíteni, üveglapot használtak, vál­lalva a kezelés számtalan hátrá­nyát. A modern értékelő gépekkel a légi felvételeket nemcsak a válasz- munkamódszerré vált, s jelentősentott vetületbe „kényszerítik”, ha­A légi térképészet 100 éves Talán nem érdektelen, hogy a légi térképészet is már százéves múltra tekinthet vissza. Alig né­hány évvel a fotografálás feltalá­lása után, 1858-ban a francia Cas­par Felix Toumachon (1820—1910) — aki a Nadar művésznevet vette fel — készítette az első légi felvé­telt, Kötött léggömbről fényképez­te le Petit-Bicete falucskát. Fel­ismerte, hogy egy ballon, egy jó fényképezőgép és egy bátor fotog. rafus egyetlen pillanat alatt elvé­gezheti azt a munkát, amivel a föl­di térképész hetekig elbibelődik. S ami ugyancsak nagy előny: a légi felvétel alapján készült tér­kép minősége, pontossága megha­ladja a földi felmérésen alapuló térképét. Nadar felfedezése az utóbbi évtizedekben mindennapos nem mindjárt a kívánt méret arányra is felnagyítják. Sőt, a bo nyal ült gépek át is rajzolják a tér­képre, amit a felvételen „látnak”. A digitális számítógépek fjedig a sztereo-komparátorokhoz kapcsol­va másodpercenként 300 térképadat számítását végzik el. Nem olcsók ugyan ezek az eszközök, berende­zések, de hihetetlen mértékben meggyorsítják a munkát, amely így végső soron sokszorta olcsób­bá válik. Egyébként a repülőgép kitűnő eszköze a békés tudományos fel­derítésnek is. Amíg a múlt században a Nílus forrásainak feltárásához évtizedek, s az expedíciók sora kellett, a Ho- ang-Ho forrósvidókét 1961-ben két hét alatt derítették fel, a levegő­ből. Az erdészek színes és infravörös felvételek segítségével ellenőrizhe­tik a különféle fafajták arányát, terjedését, növekedését. Nagy pontosságú adatokat szolgáltatnak a légi felvételek a vizek áramlásáról is. Nemrég a Volga torkolati vidékén a Káspi- tengerről készített felvételeken el­lenőrizték, hogy a Volga—Don csatorna megépülte óta miként változott a folyó hordalékszállítá- sa. Mezőgazdasági szakemberek légi felvételekről jól megítélhetik a talaj nedvességtartalmát, a régi folyómedrek helyét, stb. A légi felvételező kamera a rég­múlt korok kutatóinak is nagy se­gítséget nyújt. Számtalan ókori építmény nyo­mára akadtak a régészek úgy, hogy levegőből pillantották meg, vagy légi felvételeken fedezték fel (alaprajzukat). Ilyen betemetett romok felett ugyanis rendszerint nem nő. vagy másképp nő a növényzet, s más színű a talaj. Olaszországban pél­dául a Foggia—II. repülőtérről ké­szült felvételen egy római kori pa_ lota romjainak alaprajzát fedezték feL Optikai „csodák" a papok szolgálatában AZ ISTENHlVÖK félrevezetői­nek „kelléktárában” évezredeken át fontos helyet foglaltait el a fényhatásokkal történő „csoda­keltés" módszerei. Mai szemmel nézve nem egyebek ezek egysze­rű trükköknél, a fénytan jelensé­geinek ügyes felhasználásánál. Mind a vallási kultuszok papjai, mind a világi szélhámosok vissza­éltek a tömegek hiszékenységével: istenek, szentek, ördögök bemu­tatására használták fel ismeretei­ket, vagy „halottidézésre” vállal­koztak segítségével. Már az ó-egyiptomi templomok­ban az „isten megjelenítéséhez” a napsugarakat hívták segítségül. A félhomályos szentély mennye­zetébe kis nyílást készítettek; a templom tetején álló, istennek öltözött papra tűző napsugarak a kis nyíláson átjutva vetített képet hoztak létre a szentély falán. Az isten” ugyan fejjel lefelé jelent meg' a hívők előtt, de ez senkit sem zavart. A felhasznált optikai elv egyébként pontosan ugyanaz, amelynek alapján fényképezőgé­peink, vetítőgépeink működnek (az úgynevezett camera-obscura elv). A megjelenítés rendezői gon­dosan vigyáztak arra, hogy az is­tenalakot csak néhány pillanatig láthassák a templomban tartózko­dók, nehogy a fénysugár útját felfedezve leleplezzék a csalást. Mi sem természetesebb, mint hogy borús időben az, istenek tá­vol tartották magukat a hívőktől. Az egyiptomi papok közül csak kevesen ismerték a fényvetítés tit­kát. Ezekhez a papokhoz tartozott valószínűleg a bibliai Mózes is. Sátra is az egyiptomi templomok mintájára épült. Mózes ebben az elsötétített szentélyben végezte az isten bemutatását. Ott azonban kevésbé voltak kedvezőek a lá­tomás feltételed, mivel a hívők nem a templom félhomályából, hanem nyílt térről nézték az istent. Ennek következtében a kép, úgynevezett fél tónusai el­vesztek és ezért Mózes kénytelen volt az arc bemutatásáról lemon­dani. AZ ISTEN-IDÉZÉS technikáját Mózes nem árulta el tanítványai­nak. A szentély félhomályát a templomokban továbbra is meg­tartották és onnan vette át a ke­resztény vallás is. A katolikus egyház csak a XIII. században jutott a vetítés titkának birtokába. Roger Bacon angol szerzetes (1214—1294). be­mutatta a vetítést szerzetestársai­nak, azt bizonygatva, hogy abban nincs semmi természetfölötti. Mon­danunk sem kell, hoev Bacont börtönbe vetették, a fényvetitést pedig ettől kezdve hétpecsétes titokként kezelték. A műit század közepe táián a mutatványosok csodálatkeltő esz­köze volt az úgynevezett fantosz- kóp. Elsötétített sátorban a szín­padot sűrű fátyol választotta el a nézőtértől. A fátyolra hátulról ve­títőgéppel „varázsoltak” szellem- alakokat. A fátyol hullámzott, lengett, a szellemalak mozogni látszott. Nos, a fátyolra való ve­títés technikáiéinak egy fizikus- léghajós, Etienne Gaspard Ro­bertson (1763—1837) volt a szülő­apja. Szellemalakjait festett üveg­lemezről vetítette. Miután Ro­bertson 1799-ben szabadalmaztat­ta vetítőkészülékét, a „csodák” már egyre kevésbé voltak hatás­sal a tömegekre. Könyvek jelen­tek meg, amelyek leírták az egy­szerű szerkezetet, azonban a szer­zőknek nem volt bátorságuk ah­hoz, hogy a biblia ellen is szót emeljenek. A TRÜKKÖK még századunk­ban is fellelhetők. A XX. század egyik „csodá”-ja 1914-ben az avgusztovi erdőkben játszódott, amikor az ottani katonák harci szellemének erősítésére fényszó­ró segítségével a felhőkre vetítet­ték a Kazáni Szűz képét. A má­sik „csoda” 1920-ból származik. Ratti bíboros, a későbbi XI. Pius pápa, aki meghirdette a szovjet­ellenes „keresztes hadjáratot” meglátogatta a fehér csapatokat. Hogy, hogy nem, éppen akkor je­lent meg a „Visztulái csoda”, a czestochowai Madonna képe a felhőkön. Jellemző, hogy a „cso­dát” a Vat>kán megerősítette és elismerte! B. I. \

Next

/
Thumbnails
Contents