Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-25 / 71. szám

* & TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAO lößti. március 25. Gazdag színházi program Új vezetés, új tervek a szekszárdi művelődési házban Nagybetűs, színes plakátok, a bejárat két oldalán. Mesz- szire kiáltanak, oda kell figyelni rájuk, el kell olvasni szö­vegüket minden arra haladónak. — Ügy tervezzük, hogy már a következő hónaptól a be­járat egyik oldalára az egész havi programot kifüggesztjük, a másik felére pedig a soron következő előadások, foglal­kozások reklámtábláit helyezzük majd — mondja Szabadi Mihály, a szekszárdi Soós Sándor művelődési ház új igaz­gatója. Március elején adta a megyei tanács, a népművelési ta­nácsadó kezelésébe a művelődési házat. Az átszervezés fő­ként személyi jellegű problémák következménye. Szabadi Mihályt azzal bízták meg, hogy próbálja meg kialakítani az előfeltételeit annak, hogy a szekszárdi művelődési ház meg­feleljen kettős céljának. Magáénak vallja és érezze a város lakossága és a megyei művelődési házak hálózatának köz­pontja is legyen. — Az új elképzelések, tervek? — Kevés idő telt még el, amióta itt vagyunk. Csak most bontakozik ki előttünk, hogy mit és hogyan tegyünk. A cé­lunk, hogy a művelődési házat minél nagyobb számban megismerjék és megszeressék az emberek. Vissza szeret­nénk szoktatni azokat, akik régen aktív szereplői és hall­gatói voltak az itt lezajlott műsoroknak, rendezvényeknek, akik részt vettek a szakkörök, vagy klubok munkájában. És szeretnénk magunk köré gyűjteni, ide szoktatni a fiata­lokat is. — A közeljövő programja? — Néhány előadást említenék. Március 30-án este fél 8 órai kezdettel a Pécsi Nemzeti Színház előadásában Nóti Ká­roly: A nyitott ablak című vígjátékának tapsolhat majd a közönség. És másnap, 31-én délután Heltai Jenő: Néma le­vente című darabját mutatják be a Déryné Színház művé­szei, ifjúsági előadás keretében. Április elsején pedig há­romszor mutatkozik be a budapesti Állami Bábszínház együttese a szekszárdi gyerekek előtt. A bűvös tűzszerszám című mesét elevenítik meg délelőtt az óvodások, délután pedig a kis iskolások előtt. A központi társastánc-tanfolyam színpadi bemutatóját április 4-én tartjuk, egy nagyszabású ifjúsági bál keretében. A műsorban fellép a Magyar Tele­vízió tánciskolájának és a társastánc-tanfolyamnak a veze­tője, Farkas Jenő és felesége is, valamint bemutatkozik még a szekszárdi közönség előtt Lukács Zsuzsa és Mészáros Miklós, akik a Budapest Táncstúdió tagjai és az országos társastánc-bajnokság aranyérmesei. — És egy uj klub szervezését is megkezdtük. Az agrárklubba mezőgazdászokat várunk! Szeretnénk lehetősé­get nyújtani a jelentkező szakembereknek szakmai tovább­képzésükre, problémáik megbeszéléséhez, megvitatásához, tapasztalataik kicseréléséhez. A művelődési házban állandóan ügyeletet tartanak. Az ügyeletes nevét az előcsarnokban táblán tüntették fel. A be­járat előtt nagybetűs, színes plakátok kínálják a programot. Jó volna, ha odabenn a teremben és a helyiségekben szóra­kozni és tanulni vágyó közönség elégíthetné ki igényeit, iiimiiiitmiiiiiiiiiiiiimmmiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimimiimmiiiiiiiiiiiiiiii A közösség ereje || Egy ember, kát segített a vezetőség és a mun- katársaim, reklámot csinálok ma. katársaim is. gamnaik. — Majd komollyá válva, egy család életének megújhodása. — Korábban mint fogatos sokat hozzáfűzi: — a Révészók azért né­mi, a közösség nagyszerű erejéről Járt a faluba — mondja Gálám- ha megelőznek. Nem tudom én beszélnek Dunaföldváron. bps Lajos, az Alkotmány Tsz elképzelni, hogy tud elaludni az, — Siralmas látvány tárult elém főkönyvelője. — Megbeszéltük ak- aki nem akar! Legtöbbször az ut- mondja az Alkotmány Terme- kor, hogy takarmanyos fogatosnak caajtxinál ér már az óra csengése lőszövetkezet irodáján egy barna, tesszük meg, hogy ne legyen úgy , , „OT, . Z.' nagy szemű asszony, amikor a alkalma. Horváth Viktor lett a szervezés után clmsntGni Is** tsrss., ciki nem iszik. A cs-cilciclot Tervünk, moso^jep, ruházko- kására leltározni, majd a szívem érintő kívánságát, törekvéseit dás. Mindig tervez az ember va- szakadt meg. Tél volt, 1961. ja- teljesítettük és teljesít- iami^ Voltam én vasútnál is, a nuárja. Jéghideg a szoba, a hiá- 3uk 1S- „ . _ . ; dunaúivárosi vasműben de nem nyosan öltözött kislányok mezit- Megerősíti ezt Homoki Lajos is. ' ’ lábas cipőben dideregnek. Bizony, Amikor 1965—ben kicserélte a ha~ tudtam ott azt megszeretni. Visz— akkoriban nem jutott nekik sem- egy nagyobbra, volt már hí- szajöttem. Itt szeretek élni, hiszen mire. Hiába volt dolgos az apjuk, a szövetkezetben. Délelőtt ebben nőttem fel mindent elivott — mondja. kert a vezetőségtől tizenkétezer feleség a gyerekek édesany— forintot, délutánra az elnök mar Jterdezem tőle, hogy milyen er— ja: — Féltem, rettegtem, ha pénz. el js küldte néki. zés az előzmények után ilyen hez jutott. Most már rá lehet Mire men^ mire jutott ez a csa- megbecsült embernek lenni? bízni néhány éve akármennyit is, **** a talpraallas óta. mert nem iszik egy cseppnyi sze- III/" i i » . nem mondom, hogy szes italt sem — mondja kissé 1' •'OZmegDecSUleST rossz. Jó érzés az, hogy majdnem restellkedve, de felszabadult, tisz- ,, , mindenki becsül, ta mosollyal elveznek, elismerik ezt a nagy * u™’. akaraterővel megváltozott férfi- — „Majdnem" mindenki? Hogy Az Alkotmány Termeloszovetke- r61 Fokról fokra rendbe jöttek zet harminchat eves allattenyesz- ...-.p,,.. • ^• tője, Homoki Lajos, beszélgető- ^ ^ síink során hol elkomolyodik, hol élmult esztendőben a fele­megnevettet segevel együtt 1033 munkaegyse­,, „ get szereztek. Saját számításuk- Tudtak rólam az egesz koz- ez prémiul^mal & a h4z_ ségben. A kocsma, az ivócimbo­tájival együtt több mint hatvan­rák, a társaság szédített meg El- ^ jövedelmet 'jelentett lUaiam IQfiE 4,*4-^+4- V.«.. Kedvetlenül válaszol: — Van­nak ám irigyei is az embernek. — Régebben, az elvonókúra előtt voltak-e irigyei? Harsány nevetés a válasz, még a felesége is hangosan kacag: — Dehogy voltak, nem is lehettek. Búcsúzóul azt kívánóm nekik. kezdtem és sokáig nem nekik 1965_ben Ebből jutott har­Alkoholista lettem^ Ha mincötezer forint az újonnan vá. volt pénzem^ bizony három napig sároU házra is Az átírási illeték. sem fekeztem - sorolja. M ^ klfizettek már több mint Elvonókúrára ment 1963-ban. négyezer forintot. Televíziós ké- teljesüljenek terveik. Amikor onnan hazajött, munkába szüléket és fejős tehenet vettek. * kezdett. Három hízót vágtak a télen. A Kovácsné erről azt mondja: zárszámadáson Homoki Lajos — |[ kl l. ' • \ — Egyszer csak hallom ám, többen mondják — tetőtől talpig |! Nehézségeken hogy fütyül a Homoki Lajos, új ruhában jelent meg, a gyere­Mondom neki ijedten: szentisten, kék is jól öltözöttek, mindig tisz- keresztül, vergődve jutott el mi történt Lajos? Azt feleli: „Lát. ták. idáig Homoki Lajos dunaföldvári ja Mancika, nem is ittam, mégis Tény az, hogy a tehenészetben tsz-tag. Szorgalma erős akarata jókedvem van, fülyörészek.” Erős feleségével együtt sokat dolgozik. és a talpraállásához nyújtott tudott maradni. Meg is becsüli ot Hajnalok hajnalán kelnek. Ha , .............. ... , m unkája és magatartása után az esik ha fúj, köznap, vasárnap, kozosseg’ s«®1*«5 allJOn masok egész közösség, de meg is ér- megkezdik a munkát fél négykor, előtt is példaként. Nem vész el demli! — Azt hallottam, magukat rit- egy ember, ha van segítsége. — Hogy sikerült megváltoznia? kán előzik meg hajnalban a te- közössé ereie talnra' Kik és hogyan segítettek? — kér- henészetben. Nem nehez minden agy a KOZ°sseg eFeje’ dezem őt: reggel oly korán kelni? — kérde- tud állni, erős tud lenni az az em­— Amikor kijöttem, meg tud- zem? bér, aiki nincs egyedül, akit nem tam volna én inni az italt abban Nevet, apró barna, kerek szemei hagynak magára, a pillanatban is. A gyerekekre alig látszanak: gondoltam és erős maradtam. So- — Még azt hiszik majd a mun- SOMI BENJAMINNÉ Sárközi Gyula: Holnap megkezdjük i f;<,/wrq,,ot: ü jezsuita | című dokumentumregényének folytatásos közlését siiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii lulfta — 147 — — Micsoda, éjszaka volt! Szevenált vettem be, hogy legalább aludni tudjak, hogy elfelejtsek mindent De hiába volt minden, az álom csak kerülgetett... Le-fel járkáltam a szobámban, mint a ketrecbe zárt fenevad. Ha akkor Krisztus vagyok, feltámasztom halottaiból... Üjabb sze- venáladagot vettem be. De az sem használt. Akkor fogamzott meg bennem a gondolat, hogy öngyilkos leszek. Meg akartam halni, mert a halál megvált a szenvedéstől, a kínzó önmar- cangolástól és leveszi lelkemről a halálos bűn megfojtani akaró terhét... És talán odaát össze­találkozunk. .. — Miket beszél itt össze-vissza? Maga hívő? _ Hívő? — nézett Kóródira és szemében t engernyi bánat ült. — Lehet... Nem tudom... Már magam sem ismerem ki magamat... Be­vetem a szevenált és erősen arra gondoltam, hogy összetalálkozunk... De semmi hatása nem volt. Ekkor luminált kerestem, kezembe akadt egy egész doboz... De képtelen voltam a számba venni... Már újra nem hittem a túlvilági talál­kozásban és..: kinevettem maeam. Világéle­temben szégyennek tartottam a megíutamodást. Nem, nem tudtam megtenni. Gyengének bizo­nyultam. .. Felemelt fővel akarok bíráim ele állni! — Akkor miért tagadta mégis, hogy magáé a kézelőgomb? — kérdezte Pandur. — A haldokló is megkapaszkodik egy szalma- szálban. Alábecsültem magukat. De higgyék el, — 146 — nem akartam megölni! Nem! Eszem ágában sem volt... Szerettem. Mindent megbocsátottam volna neki... Tegnapelőtt délután az utazáshoz készülődtem éppen a szobámban, amikor fel­csengeti a telefon a szalonban. Márta azt hitte, hogy az ajtó csukva van s én nem hallok sem­mit. De nyitva volt és mindent hallottam... A ficsur hívta. Hallottam, amint azt mondta neki: „Mindjárt elutazik. Félhatra gyere fel..Nem akartam hinni a fülemnek. Oly kétségbeesés és mérhetetlen fájdalom fogott el, hogy legszíve­sebben elrohantam Volna búcsú nélkül. Aztán mégis elbúcsúztam tőle, úgy tettem, mintha semmit sem hallottam volna. De már eltökélt szándékom volt, hogy nem utazom el, hanem in flagranti lepem meg őket. Háromkor valóban útnak indultam, de aztán visszafordultam. Be­mentem egy kis szíverősítőre az egyik budai talponállóba és félhatra betoppantam. Leg­nagyobb meglepetésemre a ficsur még nem volt ott. Késett. Benyitok a fürdőszobába. Márta a kádban ül, fülig beszappanozva. Még akkor sem volt bennem semmi gonosz szándék. Kér­dőre vontam. Szemembe nevetett. Felszarvazott vén hülyének nevezett. Agyamat elöntötte a vér és már nem tudtam, mit cselekszem: bele­nyomtam a vízbe a fejét és addig tartottam ott, amíg meg nem vonaglott a kezeim közt. Erre úgy megrémültem, hogy fejvesztetten elmene­kültem. Szerencsém volt, a házból senki sem látta visszatérésemet, sem menekülésemet. Száz­— 145 — zal robogtam Bécs felé. A határon gyorsan át­estem a vámvizsgálaton. A vámőrök régi isme­rőseim. Sokat utazom külföldre. Királyaidén, osztrák területen kiszálltam és feladtam a táv­iratot. .. E pillanatban Molnár alhadnagy bekísérte az első számú Zárainét. — Jelentem, főhadnagy elvtárs, minden rend­ben. Tökéletes alibi! — Mi ez? Hogy kerülsz te ide, János? — cso­dálkozott rá a volt urára a színésznő. — És miért vagy megbilincselve? — Letartóztattuk a felesége meggyilkolásáért — felelte Pandur Zárai helyett. — Nem igaz! — sikoltott fel Zárainé. — Nem ő volt! — fordult Kóródihoz. — Én. .. én tettem! Zárai összerezzent az élei hangra. Első fele­ségére emelte megtört tekintetét és halkan csak ennyit mondott: — Nyugodj bele, drágám, én voltam..; — Nem igaz! Hazudik! Ne higgyenek neki! Engem tartóztassanak le! — kiabált szinte már eszelősen Zárainé. — Asszonyom, ön szabad! — mondta Kóródi szárazon. — Nem, ez nem lehet igaz... Képtelenség... — zokogásba fulladt hangja. Aztán kivette zseb­kendőjét. megtörölte szemét és átölelte a kar­mestert, — Jánoskám..., visszavárlak. — És hagyta, hogy az alhadnagy belekaroljon és ki­támogassa a szobából. — VÉGE —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents