Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-22 / 68. szám
4 TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG IBS6. március 22. ZÁRÓVIZSGA A SZÍNPADOM Állj! Elölről, a második lépéstől! Könnyedén a kezeket! Zene indul! Az imént mozdulatlan párok hirtelen megelevenednek, szemük egy pillanatig a tánctanár mozdulatát követi, majd a táncritmusra egyre gyorsabban, biztosabban mozognak. A fiúk ízléses, egyszínű ruhában, nyakkendővel, a lányok is az alkalomnak megfelelő öltözékben» Szekszárdon vagyunk, az ifjúsági klubban. Időpont: vasárnap délelőtt 11 óra. Most kezdődött a mai foglalkozás, február hatodikén tartották az elsőt. A nyolc vasárnap délelőttre tervezett tanfolyamból már csak kettő van hátra, és aztán jöhet a záróvizsga, amelyen a táncklub tagjai bemutatják tudásukat. Könnyedén fordulnak-e a keringőre, ismerik-e a foxtrottüé- péseket, és szépen táncolják-e a léttóis-t? Az oktató: Farkas Jenő, akit a televízió tánctanfolyamairól már jól ismerünk. Feleségével együtt, aki bemutató partnere, minden hét végén Budapestről utazik ide, hogy ízléses társastáncokra tanítsa a fiatalokat. ötven résztvevője van a tanfolyamnak, köztük ipari tanulók, gimnazisták, és más középiskolások, Szekszárdról és a megye nagyobb művelődési házaiból. Élénk érdeklődés követte a KlSZ-megye- bizottság és a Népművelési Tanácsadó összeírását, amikor megkérdezték a fiatalokat, hogy ki akar tánctanfolyamra jelentkezni? Megyénkben sajnos eléggé megnehezíti a fiatalok tánctanítását az oktatók hiánya. A szervezők munkáját dicséri, hogy a jól ismert tánctanárt sikerült megnyerni erre a feladatra. Rövid idő alatt megkedvelték a táncklubot a tanfolyam résztvevői, és most szorgalmasan készülnek a búcsúestre. Bemutatkozásukat; a művelődési ház színpadán tartjiák, az április 4-én rendezendő nagyszabású ifjúsági bál bevezetőjeként. Farkas Jenő most folytatja a tanácskozásokat budapesti élvonalbeli táncosokkal, akik erre az alkalomra ellátogatnak Szekszárdra, hogy részt vegyenek a záróvizsgán; Természetesen a vizsgaláz ezúttal is érezteti majd hatását, s ettől a táncosok arca még jobban kipirul, lépéseikre kétszeresen ügyelnek, hisz a színpadon több száz szempár kíséri figyelemmel mozdulataikat. Ha véletlenül mégis lépést vétenének, azzal vigasztalódhatnak, hogy a vizsga után következő nagy, közös letkdstanulásbam már ők figyelhetnek a többiek lépéseire. Búcsúzóul dúdoljuk el velük együtt bíztatásul a letkis egyik ismert slágerét: — A búbánatnak híve nem vagyok! Foto: Túri Szöveg: Moldován HIRDESSEN a TOLNA MEGYEI Népújságban! A megyei kórház (Szekszárdi felvételre keres lehetőleg technikusi képesítéssel rendelkező építőipari művezetői. Jelentkezés a személyzeti irodában. (169) IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIH Sárközi Gyula: A Bonyhádi Gépjavító Állomás felvételre keres esstergályos szakmunkásokat (172) Harminchat ország az 1966. évi Budapesti Nemzetközi Vásáron A múlt év novemberében lezárult a jelentkezés az 1966. évi Budapesti Nemzetközi Vásárra. A vásár sikerét tükrözi, hogy 36 ország képviseli magát, s küldi el legszebb és legjobb termékeit Budapestre. Nyugat és Kelet nagy ipari seregszemléjén ott találjuk — a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, NDK, Romáhia, Kuba, Jugoszlávia, Anglia, Ausztrália, Belgium, EAK, Hollandia, India, Indonézia, Izrael, Marokkó, NSZK, Olaszország, Spanyolország, Svédország, USA, Tunézia, Szíria, Finnország, Kína, Kanada, Dánia, Franciaország, Görögország, Japán, Lichtenstein, Monakó, Norvégia, Portugália és Svájc képviselőit. Az érdeklődők megismerkedhetnek a korszerű technika legújabb termékeivel. Uj színfolt lesz a főtéren felállított 40 méter magas alumínium torony. Ennek tetejére szerelik az Egyesült Izzó több ezer wattos xenon-izzóját, amely este nappali fényárba borítja majd a szökőkút környékét. A szép autók kedvelői a Berliot, a Mercedes, a Renault, az angol és a német Ford, a Simca, az NSU, a Steyr-Daimler-Puch, a különböző szovjet, lengyel NDK, csehszlovák, jugoszláv és japán gyárak legújabb típusaival ismerkedhetnek meg. A vásár technikai előkészületei már megkezdődtek. Több pavilont bővítenék és korszerűsítenek, szilárd burkolattal látják el a gyalogutakat. Tökéletesítik a vásár világítását. A világ majd valamennyi országában összesen 100 ezer plakát hívja fel a figyelmet a budapesti vásár megtekintésére. Néhány héten belül a hazai plakátok is az utcákra kerülnek. A BNV plakátja 20-30 5 1966 iVIAPKav .a|-ERia» BCfTflA • ■ Al iuMniW IMHI« >M ha: tRtf ”\IR I HPr‘^KAt MÉ.oSE Ft.. A lVcSSb. ,M HAI . _____.....-T,<. BCtrflA ■ m. .U,e«.n^OU|Ol)»UN M*l(. F AIP —MAI KA?*—‘,R M SH* IHM.« .H H t,. .......................... CETflAB«A F O’ "OIRE 56 VIE iRK« -RE MA) . ...ti .a ■ mai * -»■*«■' AIR . .VIA|r 'AF_ .aRF BCF.raA • MAE • - .wn.»V AiWAT V)M MAY-MAFA1’' ■‘MAPK' f K 0« Vilff anuhAs 'mi i ............................................iimiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiMiimmmiimmimiimiiiMiiiiimimimmimmiiimHi — 136 — Vacsorát vásároltam, mert rendszerint hideget szoktam vacsorázni. Aznap nem volt fellépésem, mert a Ki mit fúj című sorozatban nem szereplek. Ezért beültem a fodrászhoz. Ez a Belvárosban van, mégpedig a Kossuth Lajos utcában. Az a maszek fodrász, tudja, a Kele. Akkor már hat óra volt. Erre pontosan emlékszem, mert Kele azzal fogadott: „Hogy-hogy ilyen későn, nagyságos asszony? Hat órakor, és bejelentkezés nélkül?”. De mert régi kuncsaftja vagyok, elvállalt. Kilencre értem haza. Megvacsoráztam és ágyba feküdtem... Kóródi, míg Zárainé sorolta a helyeket, valamit jegyzett a noteszébe. Amikor az asszony elhallgatott és várakozóan nézett rá, a főhadnagy ahelyett, hogy folytatta volna a kihallgatást, beleszólt a rádiótelefonba: — Molnár alhadnagy jöjjön be! Zárainéhoz pedig így szólt: — Maga, asszonyom, Molnár alhadnagy kíséretében elmegy mindazokra a helyekre, ahol tegnapelőtt állítólag járt. Csak akkor ússza meg a letartóztatást, ha minden percét igazolják azok, akikre hivatkozott. Ellenkező esetben letartóztatom és átadom a bíróságnak! Megértette? — Igen, kérem... — sóhajtotta Zárainé. Molnár alhadnagy jött be a szobába. Kóródi kiadta az utasítást neki, azzal, hogy egy órán belül itt legyenek... * Skurek Ödön borostás arca hamuszürke volt, amikor betámolygott. Szemében annyi félelem tükröződött, hogy Pandur szívén keresztülfutott — 137 — a sajnálat. Olyan ágrólszakadtnak, olyan szerencsétlennek nézett ki és olyan szomorúan kétségbeesett képet vágott, mint a halálraítélt, akit az akasztófa alá cipelnek. — Hallja-e, SkureA, maga nemcsak a dolgát, de még a költségeit is szaporítja a rendőrségnek! — fogadta Kóródi a kis embert. — Már még a menyasszonyát is ide kvártélyoztatta be?! Nem elég magát etetnünk, még egy kenyérpusztítóról gondoskodik! — Kiről tetszik beszélni, felügyelő úr — kérdezte Skurek alázatos hangon. — Mi az, hát annyi a menyasszonya, hogy számukat sem tudja? — nevetett Kóródi jóízűen. Szerette kinevetni az ilyen berezelt alakokat. — Nincs nekem, kérem, egy sem — mondta Skurek. — Nincs? Érdekes. Pedig a Jurcsek Elzácska azt mondta, hogy maga a vőlegénye, tehát akkor ő a maga menyasszonya, nem? — Ja, az Elza? Hát igen, valami olyasféle... — És az a három láda szalámi, az egy láda narancs az a sok rúd gyulai kolbász, ami Elzácska dugiszobájában pihen, azt talán éppen az esküvőjükre tárolták? Mi?! Hogy kerültek Jurcsek Elza szobájába a közértáruk? — Én igazán nem tudom, felügyelő úr — felelte Skurek és megint körülnézett segítségkérőén, mint tegnap. — Nem? Talán odarepültek a Holdból? Vagy talán éppen maga hordta, illetve hordatta abba a dugiraktárba? Feleljen! — 138 — — Hát... az kérem úgy volt, hogy..— kezdte Skurek és elakadt. Homloka és egész arca már nedves volt a verítéktől. Végighúzta karját a homlokán, aztán folytatta: — Az úgy volt, hogy félretettem tényleg az esküvőnkre, mert úgy terveztük Elzával, hogy karácsonyra egybekelünk... Kóródi beleszólt a mikrofonba: — Hozzák be Jurcsek Elzát!... Maga csak folytassa! — nézett az elhallgató Skurekre. — Karácsonykor megesküdtünk volna, és akkor tálaltuk volna fel a vendégeknek a szalámit, a narancsot... , — Az áruk ellenértékét befizette a pénztárba? — Még nem... A héten akartam. .. — Nem fizette be? Hát ez lopás, Skurek úr! Lopás a javából! Társadalmi tulajdon elleni bűntett! A gyilkosság vádja alól kimosta magát az Elzácskája, de a lopás vádja alól aligha teheti, mert abban ő is benne van! Jurcsek Elza lépett be egy rendőr kíséretében. Kóródi nyomban a lányhoz fordult: — Ismeri ezt az embert? Kije ő magának? — Ez kérem, Skurek Ödön és a barátom. .. — A barátja? Nem a vőlegénye? — Hát hivatalosan nem a vőlegényem, de tetszik tudni, így szokták finoman mondani a szeretőkre: vőlegényem, vagy menyasszonyom... — felelte Elza. — Érdekes! — húzta fel a szemöldökét a főhadnagy. — Tehát akkor maguk nem is készültek egybekelni?
