Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-22 / 68. szám
1956. március 22. TÖL WA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Negyvennyolc fillér története Nem lehet úgy a Dombóvári Fűtőházba látogatni, hogy ne találnánk valami új érdekeset. Sok oka van ennek. Elsősorban, hogy az itt dolgozó munkások és vezetők szerelmesei a szakmának, minden érdekli őket, mindig keresik az újat. És szinte ahány ember, annyi felé utazik. Hozza, viszi a híreket, öregbíti a fűtőház jó hírnevét az országban. Sok érdekes dolog történik itt. Legtöbbje feledésbe merül néhány nap után, de van amire azután szívesen emlékeznek sokáig. Mindezekről a fűtőházbam be szélnek az emberek. Hosszú útra induló mozdony- vezetők napoznak a mozdonyfordító előtt. 520-as gépet fordítanak kijáratra. — Több mint tíz van már belőlük, azt hittük, jók lesznek. Most meg örül, aki megszabadul a szenes 520-astól — mondja az egyik mozdonyvezető, aki épp a napokban vizsgázott Diesel-moz- dony-vezetésből. — Sajnos a szenes gépek nem szokták meg a mi „kövünket” — bizonyítja rögtön a mozdonyfelvigyázó — kicsi a tűztér, nem ritka, hogy a nagy teherrel közlekedő gépekkel két állomás között meg kell állni gőzt fejleszteni... — És sok a javítási költség — kapcsolódik a beszélgetésbe egy harmadik gépkocsivezető. A 424- es gépek csak valamivel kisebb vonatot visznek, de az üzemanyag és a javítási költség lényegesen alacsonyabb. Gondokkal járnak a régi masinák. De jó, hogy vannak, mert ezek segítették a fűtőházat olyan eredményekhez, amelyeknek nyomán az élüzem címet is megkaphatnák, ha a forgalom nem maradt volna annyira le tőlük. (Az értékelésnél mindkét üzem munkáját figyelembe kell venni.) Ezekről beszél most Etterer Sándor fűtőházfőnölk: — A múlt évben tizenegymillió forint megtakarításunk volt. Amikor az évet lezártuk, ismertettük dolgozóinkkal a teljesítményt. A munkáról sokat beszéltünk, mert az 1965-ös eredményeket az idén fokozni akarjuk. Termelési tanácskozáson, párttaggyűlésen beszéltünk az emberekkel. Megértették, hogy a fegyelem állandó magas színvonalon tartásával lehet eredményesen dolgozni. És ehhez hozzájött még a munkások versenyző kedve. A száikszervezet és a gazdaságvezetés olyan gondossággal törődik a szocialista munkaversennyel, amelyhez hasonló Tolna megyei üzemben nem tapasztalható. Németh III. Lajos felvigyázó munkája mellett egyik gondja a verseny. Ki mennyi szenet takarított meg, a javítóbrigádok mennyire csökkentették a költségeket, hogyan teljesítették a vállalásokat, mindről pontos és friss adatok állnak rendelkezésre. Sőt a munkások tájékoztatása ezekről nemcsak a falitáblán történik, hanem a naponkénti oktatásokon is sokat beszélnek a versenyről. Persze eredménye is van a versenynek. Érdemes vele ilyen behatóan törődni. A fűtőház egésze túlteljesítette tervét, részleteiben is. Tizenegymillió forintból sok jut majd április elején nyereségként, ugyanakkor 269 500 forintot, mint célprémiumot és egyéb jutalmat is kifizettek. És 82 dolgozót kiváló munkájukért kitüntetésben is részesítettek. Április negyediké előtti héten ünnepi műszakot tartanak. A szocialista verseny a fűtőházban már szokássá válik. Az emberek a munkával velejárónak tekintik, hogy vetélkednek, versenyeznek. Ha valaki megjön egy hosszú útról, nem mulasztja el, hogy megkérdezze a hasonló típusú gépekkel járók közül, milyen eredményt értek el, mennyi szenet takarítottak meg, milyen súlyú vonatot vittek. — Negyvennyolc fillérrel csökkentettük a százelegytonnára eső költséget — mondja a fűtőházAz akcióprogram a megvalósulás útján KÉRDŐÍVEKET KÜLDÖTT szét a Népbolt Vállalat KlSZ-szerve- zete a fiataloknak február hónapban, az ez évi akcióprogram elkészítése előtt. Javaslatokat kértek tőlük, mit tegyen a KISZ- alapszervezet a kulturálódás, a sport, a szabad idő célszerűbb kihasználása, az oktatás javítása érdekében. Szellemi vetélkedő, turisztika, klubdélután, rendszeresebb és színesebb KISZ-öktatós, a tervek következetesebb megvalósítása szerepelt a válaszokban. Ne higgye azt azonban senki, hogy csak a mutatósabb, könnyebb dolgokra vállalkoztak a kereskedelem ifjai! Az átnézett tíz kérdőíven öten tették szóvá a szabad idő kihasználásakor a társadalmi munkát is. Lehet rájuk számítani. Az érdekes, változatos válaszokat feldolgozva készítették el a közös akcióprogramot. A cselekvés szakaszát hirdette meg a közelmúltban a KISZ városi bizottsága értekezletén. Ennek az alapszervezetnek a programja ténylegesen az igényekre, a központilag meghirdetett hármas jelszó (Tervezzünk és cselekedjünk együtt. Szót kér a KISZ- tag. Vádoljuk az imperializmust!) konkrét tennivalóira épült. Mi a helyzet a megvalósulással? Nem feledkeztek meg saját terveikről a népboltnál. A kereskedelem ez évi speciális főbb tennivalói szerint vállalt ifjúsági árubemutató előkészületeit megbeszélték. A tartós fogyasztási cikkek jobb propagandájával a villamossági bolt fiataljai foglalkoznak. Szervezik az üzleteknél a költség- csökkentés érdekében a takarékossági őrjáratokat. Szellemi vetélkedőre készülnek. Nincs még egy hete, hogy társadalmi munkában parkosították a központ udvarát. Harminc fiatal volt tőlük a mohácsi busójárást megnéznii EMLÉKEZETESEN SZÉP ünneppé tették Nagy Lászlóné Edit nevű újszülöttjének névadóját, a társadalmi ünnepségek színvonalasabb megszervezését vállalva. Március 26-án klubdélutánt tartanak a vendéglátóipar fiataljaival közösen. Terveiknek megfelelően meghirdették osztályonként a tanulók közt a tanulmányi versenyt. A verseny értékelése és a jutalmazás (első díj: kétezer forint) júniusban történik majd. Joggal büszkék arra, hogy a cipő- és élelmiszer- kereskedő-tanulók osztálya a félévben 4,2 átlag tanulmányi eredményt ért el. A gyengébb tanulmányi eredményű tanulók segítésére felkérték a boltokban a legalkalmasabb fiatal, vagy idősebb kereskedőt. A szakmunkásvizsgára készülőket külön foglalkozásokkal is segítik. Elkészítette a KlSZ-vezető- ség ehhez külön tervét is, melyben megjelölték szakmák szerint a témát, az előadót és az időpontot. NINCS MÉG EGY HÓNAPJA, hogy elkészült a KISZ-szervezet akcióprogramja. A Népbolt KISZ-, eseinek munkája azt bizonyítja, hogy komolyan vették a Szekszárdi Városi KISZ-bizottság ülésének azt a jelszavát, hogy most a tervek elkészülte után a cselekvés következik;-i -é főnök. — 1965-ben 23 millió száz- elegytonnánk volt. A szocialista versenynek köszönhetjük ezt. Meg annak, hogy bízunk az emberekben, meghallgatjuk véleményüket. Csak közösen elfogadott tervek, megvitatott részletmegoldásokat ismernek el a munkások. Elkészült az idei műszaki intézkedési terv. A múlt évinél jobb. Az idén még részletesebben megjelöli, hogy kinek mit kell tenni. Ez pedig máris érezteti hatását. Januárban, a nagy hideg miatt, lemaradás volt néhány mutatónál. Februárban a fűtőházi összteljesítményből már pótolni lehetett a januári lemaradást, sőt tartalék is van. Március derekán még több a „tartalék”. Sok a munka. Most mégsem utaznak annyit a munkások, mint egy évvel ezelőtt. Néhány gépet kaptak, meg a munkaszervezéssel nagyot léptek előre. Most például az utazó személyzet havi munkaórája nem haladja meg átlagosan a kétszázhatvanat, egy éve még a háromszáz óránál tartottak... És a munkások keresete nem csökkent, az óraszámok csökkenésének mértékében. Egyébként itt is nagyon jó hatást váltott ki a bérrendezés. Főleg a javítószolgálat munkásainak órabérét rendezték. Harminc—száz fillérig emelték több mint kétszázötven munkás órabérét. Persze ez nem ment simán. Hisz azoknak, akik órabérükkel már a „plafont” elérték, nem tudtak javítani. De mint minden, ez is megértésre talált a munkások körében. A fűtőházban most várakozással telnek a napok. A napokban várják az értesítést: a múlt évi munka után megkapják-e a vezérigazgatói elismerést ? A valószínűsége ennek nagy — mint a főnök elvtárs is mondotta — és ez azt jelenti, hogy az év végi nyereségrészesedés 15 százalékkal lesz magasabb. A várakozás munkával telik el. Mert az idei évből elmúlott már két hónap, az eddig összegyűlt nyereség kevés, és jövőre is nyereséget akarnak osztani. Azt pedig már most gyűjteni kell. Minden mozdonyon, minden munkahelyen. — P.) — A magyar nép történetének megismertetése Beszélgetés a TIT történelmi szakosztályának munkájáról A Babits Mihály Általános Iskola előcsarnokában a hirdetőtábla pályázatra szólítja fel a tanulókat. Az igazgatói irodában, a szekrény mélyén pedig a közelmúltban lezajlott pályázat legjobb alkotásait őrzik. Kartonlapon fényképek, rajzok, kivágások, mellette az írott szöveg. Petőfi, Kossuth, a Batthyány-kormány... gondos rendben felsorakoztatva. Történelmi pályázat volt ez is, s most is hasonló tárgykörben, a Magyar Tanácsköztársasággal kapcsolatos témában hirdet pályázatot a faliújság. A pályázat meghirdetője Kedves Henrik igazgató, akinek legkedvesebb tantárgya a történelem, s aki a TIT Tolna megyei szervezete a történelmi szakosztályának is vezetője. • Lehet, hogy nemcsak szaktárgya, meg kedvence, hanem kicsit még a hobbyja is a történelem Kedves Henriknek. Talán ezért vállalta a történelmi szakosztály titkári teendőit. — A szakosztálynak a megyében 25 tagja van. Közülük van, aki valóban nagy lelkesedéssel, aktivitással vesz részt a munkában, aztán akadnak olyanok is, kik csak névlegesen. — Többször is dicsérőleg beszél dr. Kolta Lászlóról, Vndi Károlyról, Kompa Zoltánról, dr. Hadnagy úrbériről. — Mi a történelmi szakosztály feladata? — A magyar nép történetének megismertetésével.- a haladásért folytatott küzdelem bemutatásával, a hősök életének megrajzolásával, példáikkal szeretnérik nevelni a mai fiatalságot, előadásaink hallgatóságát hazaszeretetre, ma- gyarságszeretetre. A hazafias nevelés egyik útja éppen ezeken a történelmi előadásokon keresztül járható. — Mi az előadások témája? — Igazán örvendetes változás tapasztalható napjainkban. Még úgy fél évtizeddel előbb is leginkább csak Kos- suthról, Rákócziról, Táncsicsról kellett előadásokat tartanunk. A mai hallgatókat a közelmúlt érdekli főként. — 'Néhány előadás címe? — A Magyar Tanácsköztársaság, Az urak Magyar- országa, A KMP harca, A magyar uralkodó osztály nacionalizmusa, Szomszéd népeink múltja és jelene —, hogy csak néhányat említsek a megyei ismeretterjesztési terv ránk vonatkozó <részéből. — Érdeklődéssel hallgatja a közönség ezeket az előadásokat? — Roppant figyelemmel, nyugodtan merem állítani, s ez különösen vonatkozik a fiatalságra. Roppant figyelemmel, ha... Ha érdekesen tartjuk az előadásokat. Rendkívül nevelő hatású tárgy ez annak a kezében, aki bánni tud vele. Sok élményanyagot kell felsorakoztatni, grafikonokkal, képekkel, versekkel, levelekkel, esetleg filmanyaggal illusztrálni az előadást. Nyugodtan állíthatom, a siker — a hallgatóság figyelmének lekötése — nem marad el. — Rendkívül nevelő hatású tárgy — ismétli még egyszer. — Sokkal több ember kellene a szakosztályunkba, több prófétája kellene, hogy legyen ennek a tudománynak. És sajnos, kissé kampányszerűek az előadásaink. Legtöbb helyen a megyében szórt előadásokat tartanak csupán, s nem folyamatosan, meghatározott időközönként, rendszeresen, előre kidolgozott tematikával. M. É. PP TÖBBRE IS TELNE PP — Egyhatvanas bélyeget kérek. — Tessék parancsolni! És te, kisfiú, mit kérsz? — Bélyeget. — Hány filléreset? — Ezért mindért. — Tessék. Aztán el ne veszítsd ám! — Köszönöm. Csókolom ... — Azt szeretném tudni, milyen a faluban az újságolvasottság? — Mindjárt elővesszük a kartont, az mindent megmond. Cseng a telefon. — Egy pillanat, elnézést! A szolgálat, szolgálat! Halló! Itt a németkéri posta... Igen, máris kapcsolom... Na, tehát nézzük csak ezt a kimutatást! Népszabadság jár a faluba 117, Népszava 13, Magyar Nemzet 12, Tolna megyei Népújság 51, Szabad Föld 292. Ez összesen... Adjuk csak össze! 485. — ...Jó napot Horváth úr, pénzt szeretnék feladni. — Tessék, töltse ki ezt az utalványt olvashatóan, pontosan. Hol is hagytuk abba?... Igen, 485 ezeknek a lapoknak a száma, de ezenkívül jár még egy csomó képeslap,- folyóirat, Élet és Tudomány, Nők Lapja. Ország-Világ, Ludas Matyi, de jár az Uj Ember is, mert vallásos emberek is bőven akadnak itt. Ha szükséges, azt is megtudom mondani, hogy összesen 41 féle újság jár hozzánk. Naponta átlagosan 250—300 újságpéldányt kapunk. A falunak körülbelül 2700 lakója van, s ha ehhez így arányítjuk a példányszámot, azt mondhatjuk, hogy olvashatnának többet is. — Tessék, kitöltöttem az utalványt. — Egy pillanat, elnézést. Egy, kettő ..., ötvenegy, ötvenkettő .., ötezer-kétszáz, ötezer-kétszáz, stimmel. Tessék az ellenőrző szelvényt. Viszontlátásra. — Hogyan rétegeződik az olvasótábor? Például a párttagok körében nagyobb az olvasási igény, vagy a pártonkívüliek körében? — Nem lehet azt mondani, hogy a pártonkívüliek mondjuk nem törődnek a napi eseményekkel, érdektelenek. Űk is rendszeresen olvasnak. — Jó napot kívánok, Horváth elvtárs, telefonálni szeretnék.... — Azonnal kapcsolom. Egy pillanat... Tessék bemenni a fülkébe. — Úgy tudom, Németkér telepesközség, s élnek benne német nemzetiségűek is. Ilyen szempontból melyik réteg olvas többet? — Nehéz eldönteni, mert erről külön statisztikát nem vezetünk, de mintha az őslakos németek többet olvasnának. — Gondolom, elsősorban a németek magyarországi szövetségének a lapját, a németnyelvű Neue Zeitung-ot? — Szó sincs erről. A magyar nyelvű lapokat olvassák. — Jó napot, Sándor, kérem, érdeklődnék, nem jött véletlenül táviratom? — Eddig nem. — Köszönöm, majd benézek később is. Viszontlátásra. — Most talán ismét lesz néhány percünk ... Szóval, mióta én itt vagyok, az az általános tapasztalatom, hogy például olvasásra közel sem adnak annyit az emberek, mint az anyagi jólétre. Olvasnak, olvasnak, talán nem lenne utolsó a község a megyében, ha statisztikai adatok alapján sorrendet állítanának fel, de nem is erőltetik meg magukat. A zárszámadás előtt csak a takarékbetét összege meghaladta a 4 milliót, de nincs is minden pénz a takarékban, s ha ezt vesszük, telne több újságra, olvasásra. — Kézit csókolom postamester úr. Anyukám kéret egy 60 filléres bélyeget. — Azonnal fiacskám. B. F,