Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-13 / 37. szám
1966. február 13. TOLPPA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 BONYOLULT IFJÚSÁG falóban bonyolult a mi if- ” j úságunk. Nem bírja el az ilyen sommázást: jó, rossz, nem jó, nem rossz. Aki ilyen sommá- zásra vállalkozik, az. rossz úton jár. A mai ifjúságot csakis úgy tudjuk megérteni, ha elemezzük a körülményeket, ha segítünk nekik abban, hogy a megváltozott körülmények között megtalálják a helyüket. Rohanó korszakban élünk. Régi társadalmi formák bomlanak fel, születnek helyettük újak. A szocialista országok száma egyre gyarapszik, a kapitalista, és főleg a gyarmati országok egyre kisebb területre zsugorodnak. Óriási küzdelem folyik a régi és az új között. És e harcok közepette nő az ifjúság. Nálunk, Magyarországon a szocializmust építjük. Úgy kezdtünk hozzá, hogy még bennünk éltek a régi társadalom, a kapitalista társadalom hagyományai is. Éltek? Élnek még ma is, ha őszintén magunkba nézünk, altkor megtaláljuk ezeket. A mai fiatalok, a húsz-huszonegy évesek, az ennél fiatalabbak főleg, ettől már mentesek. Már, amennyire mentesek. Igaz az, hogy ők már egy új társadalmi formában születtek, igaz az, hogy ők a régi világot csak könyvekből, filmekről ismerik és azokból az elbeszélésekből, amelyeket az idősebbektől hallanak. Egyszerre építjük az újat és romboljuk a régit. A szülők egy része még hisz a valláserkölcsben, de megcsapta már az új erkölcs szele is. Templomba küldi a gyereket mondván: ez nem árt. És, ha ilyenkor a gyerek megkérdi: „Használ? Nem? Hát akkor miért menjek?”, a szülők megütköznek. A technika kinyitotta az idősebbek és a fiatalok előtt a mdn- denség kapuit. A korszerű hírközlés eszközei: a televízió, a rádió lerövidítette a távolságot. Ami ma Zanzibárban történik azt még ma látják is, de legkésőbb holnap. Ha felrepül egy űrhajó, a kép és hang útján elérhető közelségbe kerülünk véle. Óriási mennyiségű ismeretanyagot zúdítanak a fiatalokra is, az idősebbekre is a könyvek, a folyóiratok, a rádiók, a televíziók. Csak egy kattintás és a zsebrádióval belehallgathatunk minden ország életébe, csak egy kattintás és ott vagyunk a Nemzeti Színházban, csak egy kattintás és máris a Föld keletkezéséről hallhatunk előadást, csak egy kattintás és mindenki hallgathatja azokat a műsorokat is, amelyek a felnőtteknek készültek. És akkor jön a kérdések özöne. Az egyik iskolában például azt kérdezte a kisdiák: „Mennyi a Föld súlya?” A tanárnő megmondta. Igenám, de a gyerek nem nyugodott bele a válaszba Mindjárt elhangzott a következő kérdés is: „Emberekkel, vagy anélkül?’^ Két dolgot mutatnak a fenti tények. Az egyik: nem könnyű eligazodni a ma ismeretanyag tengerében. Ha nem segítünk a fiataloknak, akkor mindent fogyasztókká válnak. Ez pedig egyáltalán nem kívánatos. A másik probléma: fel kell készülnünk a legbonyolultabb kérdések megválaszolására is. Mert a mai fiatal nem elégszik meg a szimpla válasszal. Kíváncsi a miértre is. Ahhoz, hogy az idősebbek válaszolni tudjanak a kérdéseikre, segíteni tudjanak eligazodni az ismeretanyag tengerében, nekik is tájékozódniok kell. Az ifjúság a jövő — mondjuk ” és valljuk. A jövő valóban tőlük függ. De nemcsak tőlük. Az idősebb nemzedéktől is. Furcsa leírni, kimondani, de így van: azoknak az idősebb korosztályoknak kell segiteni kinevelni a szocialista ifjúságot, akik még a múltban voltak fiatalok, akiket kisebb, nagyobb mértékben megfertőzött a kapitalizmus. , Nehéz az ifjúság, nehéz a pedagógus, de nehéz a szülő, egyáltalán a felnőttek helyzete. Egy átmeneti korszakban élünk, amikor a felnőttek nagy része még nem teljes mértékben szocialista, amikor a pedagógusok egy része a legjobb szándék ellenére is bizonytalankodik, pontosan azért, mert a múlt öröksége ebben-ab- ban gátolja, amikor az ifjúság már csak könyvekből, filmekről ismeri a múltat, vagy akkor találkozik a kapitalizmussal, ha belehallgat ebbe, vagy abba az adóállomásba. Hallja az elveket, ugyanakkor találkozik még a múlttal, a kispolgári önzéssel, a sikkasztással, a gyors meggazdagodás vágyával, a barivással és vízprédikálással. És gyakran értetlenül áll. És felteszi magának a kérdést: „Mi az igazság?” A kérdésre az idősebbeknek kell válaszéin idk. Nem elég az, ha az iskola válaszol. Nem elég azért, mert az iskola sem tud mindenre válaszolni, de nem elég azért sem, mert a pedagógusok sem győznek annyi ismeretanyagot összegyűjteni, amennyire szükség volna. Az egész társadalom összefogására van szükség. A politikus, aki hivatalból foglalkozik politikával ne sajnálja a fáradságot, menjen a fiatalok közé, tartson előadást a belpolitikai, a nemzetközi helyzetről, és őszintén, nyíltan válaszoljon minden kényes kérdésre is. A mai fiatalok nyílt szívűek. Bármilyen kényes kérdést megértenek, ha megmondják nekik, ha nyílt kártyákkal játszanak előttük. Megvetik a mellébeszélést, gyanakvókká válnak. De segíthetnek a pártszervezetek, a KISZ-szervezetek, a tömegszervezetek is. Segíthet az egész felnőtt társadalom, amelynek összességében nem mindegy, hogy milyen lesz a jövő, tehát nem lehet mindegy az sem, hogy milyen lesz az ifjúság. A kisebb közösségeknek, a családnak sem mindegy. Az utóbbi időben elég keveset beszélünk a család szerepéről. Elintéztük azzal, hogy a családnak kevés az ideje. Ez igaz. De annyira nem kevés, hogy ne tudjon foglalkozni a gyerekekkel. Mondjuk ki bátran: a szülő felelőssége semmivel sem kisebb, mint az iskoláé, a társadalomé, sőt. 4 z új társadalommal új ifjúság van kialakulóban. Egyikük hosszú hajat visel, a másikuk bő szárú nadrágot, a harma- di'kuk bőrmellényt. Az egyikük letkiszt táncol, a másikuk tangót, a harmadikuk a csárdást is eljárja. Külsőre sokféle ez az ifjúság. Aki a külső alapján próbálja őket ide, vagy oda besorolni az nagyon rossz úton jár. Igazán csak az tud segíteni, aki megismeri ezeknek a fiataloknak a problémáit, alki belelát a gondolatvilágukba, amely néha zavaros ugyan, de ha nem sajnáljuk az időt és fáradságot, akkor meglátjuk a zavaros gondolatok mögött ott vannak a tiszták, az előrevivők is. Csak segíteni kell abban, hogy ezek még jobban kikristályosodjanak. Szalai János Szekszárdi Építőipari Ktsz rövid határidőre képkeretezést és üvegezést vállal Megrendeléseket Szekszárd, Rákóczi u, 15. sz. alatt lehet leadni. (97) Négyezren tanulják a polgári védelmet Tóth István, a bonyhádi járás MHS elnökének köny- nyű a kérdés: — A járásban jól mennek a dolgok, a polgári védelmi oktatással kapcsolatos rendeletet végrehajtjuk. Megfelelő szervezéssel, propagandamunkával elértük, hogy az idén a védelmi oktatásban résztvevők szívesebben járnak tanulni és közel négyezren járnak az előadásokra. Példákkal bizonyítja, hogy nincs különbség a falusi és az üzemi oktatás között — mindenütt szívesen járnak az emberek, meg akarják tanulni, hogyan védjék meg magukat, vagyonukat. És hogy a bizonyíték kézzelfoghatóvá váljék, meginvitál bennünket egy körútra a járás területére. A Bonyhádi Zománcgyárba vezet utunk. Itt Weiszenbur- ger Vilmos örömmel újságolja, hogy a csoportok — kilenc csoportban 470 dolgozó tanulja a polgári védelem oktatási anyagát — létszáma nem csökkent. A zománcozó üzemben már a hatodik előadásnál tartanak. Sőt a szerszámműhely dolgozóinak tanfolyama már be is fejeződött. A gyárban folyó oktatásról Salacz Ottó nyugdíjas főmérnök, az oktatások vezetője tájékoztat bennünket: — A munkások, férfiak és nők érdeklődéssel jönnek az előadásokra. Különösen az olyan témákat kedvelik, amikor sok példa fűszerezi az előadást. A példákat rendszerint úgy válogatjuk össze, hogy a munkával kapcsolatba hozzuk. Az érdeklődésre jellemző, hogy akik valamilyen okból egy előadást mulasztani kényszerülnek, másik csoport előadásán vesznek részt. A cipőgyárban a tanműhelyben mintegy negyvenen hallgatják az előadót, Kövecses Vilmos tanárt, aki éppen az elsősegélynyújtási módozatokról, lehetőségekről beszél. A cipőgyárban sajnos teremhiány miatt nem egy alkalommal kellett az utosó pillanatban közölni a munkásokkal az előadás helyét, ami végeredményben az előadások látogatottságának rovására megy. Aparhanton a KISZ ifjúsági klubjában Virágh Márton gyógyszerész tart előadást. Férfiak, nők figyelmesen hallgatják az előadót, aki nagy gondot fordít arra, hogy a hallgatóság figyelmét főleg az olyan megoldásokra hívja fel, amelyek a ház körül is fellelhetők, egy esetleges védekezés esetén. Mire jó a borospince, hogyan kell átalakítani, mit kell az óvóhelyekre bevinni, ott hogyan kell viselkedni, mind olyan kérdések, amelyek mindenkit érdekelnek. Itt Aparhanton már a negyedik csoportot oktatják. A múlt évben az apart részen, talán több volt a lemorzsolódás, mint Hanton, de így is több mint kétszáz felnőtt vett részt az oktatásokon. Ez sem Aparhanton, sem a járás községeiben nem tükrözi azonban a valóságat. Mert a községekben, az üzemekben csak azt tudják pontosan nyilvántartani, aki ott dolgozik. De a falvakból gyárba, bányába járó munkások, a gyárban dolgozók, akik szívesebben tanulnak a faluban, nem szerepelnek a statisztikában. Négyezer ember jár a bonyhádi járásban esténként, műszak után rendszeresen az előadásokra. —PÍ— A Tolna megyei Állami Építőipari V. mozdonyfűtői vizsgával rendelkező nyugdíjas vasutast keres szekszárdi munkahelyre. Jelentkezni lehet a vállalat központjában, Szekszárd, Tarcsay V. uj (62) Szigetelő és tetőfedő szakmunkásokat a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali belépéssel felvesz Jelentkezés: ÉM. Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat, Szekszárd, Tarcsay u. _____ (77) j övedelem, hiszen ezzel a megye legjobban fizető szövetkezetét tudhatják a magukénak. Később, az istállóban Vörös József arról beszél, hogy még így is vannak dolgok, amelyek jobban mehetnének. Molnár János fiatal tehenész éppen a kisborjakat vezeti szoptatni az anyjukhoz. — Elavult ez a módszer — állapítja meg a brigádvezető —, mert így elpazarolunk sok jó tejet. De az idén talán megkapjuk a fejőgépet, és akkor rátérhetünk az itatásos nevelésre. Tavaly bővült száz férőhelyesre az ötvenes istálló. Igyekszünk mielőbb benépesíteni. Jelenleg nyolcvanöt tehenünk van, év végére elérjük a százat. A negyedik negyedévben 36 előhasi üszőt állitottunk be. Ez azzal járt ugyan, hogy az 1964-es 3200 literes tej átlagunk lement 2800-ra, de az idén már pótolják a kiesést. Volt egy-két ilyen dolog, amely némileg rontotta a jövedelmet. (Akkor mennyit fizetett volna ez a szövetkezet?) — Józsi bácsi, nézze csak... A varjak meglepték ám a borsóvetést. — Számítottunk rájuk. Azért vetnek több magot, meg azért is, mert jöhet rá fagy, és kárt tehet benne. Hiába, ez olyan mesterség, hogy reszkírozni is kell... Ketten dobálják be egy kocsiA gyakorlat már sokszor igazolta, hogy egy-egy tsz-be akkor igyekeznek a kívülállók, ha jó a jövedelem. A Tengelic-szőlőhegyi Uj Élet az előző években sem fizetett rosszul, de a mostani a legjobb zárszámadás. 183 tagra, huszon- kilencezer forintos átlagjövedelem. Kell ennél jobbat kívánni? Kívánni természetesen lehet, de meg is kell dolgozni érte. Hogy hogyan? A szőlőhegyiektől kell megkérdezni, BL A tavaszias idő nemcsak a növények fejlődését gyorsítja meg, hanem úgy látszik, a falak is gyorsabban nőnek ilyenkor az építkezéseken. Az építők örülnek is a korán jött „előSzekszárdon, az I 'C bérház építkezésén készült a felvételünk. Már a második emelet falait „húzza” fel az Amrein-brigád, pedig csak az idén kezdték meg az alapok falazását. Három hetet meg a januári rossz idő miatt kellett állnia az építkezésnek. Ügy számítják, hogy február 28-ára tető alá kerül a háromemeletes épület, a szeptemberi határidővel szemben pedig május 31-ével fejezik be a munkál. ról a takarmányrépát az előkészítőbe, ők mutatták meg a viarjú- csapatot. — Józsi bácsi, én úgy látom, sűrűre vetik azt a borsót; Nem lehet majd megkapálni. — Nem is akarjuk. — Mire a gaz annyira kinőne, hogy kapálni kelljen, addigra a borsóból forint lesz .., Vörös Józseffel megyünk az utcán. Egy fiatalember jön vélünk szembe. Oldalán postástáska. Köszön a brigádvezetőnek. — Ez a fiú valahol Pesten dolgozott. Hazajött, elvállalta a kézbesítést. Már szólt, hogy szeretne belépni a tsz-be. A mai napig 13 új jelentkezőnk van, nagyrészt fiatalok. — Kilépő? — Olyan nincs.
