Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-02 / 27. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG iöőő. február Az Országos Árhivatal elnökének nyilatkozata az áremelkedésekről és az árleszállításokról Dr. Csikós Nagy Béla, az Országos Árhivatal elnöke a február elsején életbe lépett árváltozásokkal kapcsolatban válaszolt a Magyar Távirati Iroda és a Népszabadság munkatársainak kérdéseire. — Miért váltak szükségessé az árváltozások? Milyen célokat szolgálnak? Milyen szempontok vezették az illetékes szerveket, amikor éppen a szóban forgó termékeknél és szolgáltatásoknál rendelték el az árak felemelését, illetve leszállítását? — Nem mondok vele újat, hogy árrendszerünk sok vonatkozásban nem megfelelő. Bár 1957 óta néhány intézkedéssel javítani igyekeztünk, árrendszerünk még mostani formájában sem felel meg annak a követelménynek, hogy a termékek árai, a szolgáltatások díjai híven tükrözzék, mennyibe kerül előállításuk a társadalomnak. Ez a helyzet különböző módokon — persze — éreztette is hatását. Ami erősen drága volt, azt kevesebben vették és takarékoskodtak vele, de ami olcsó volt, afelé megnyílt és rohamosan nőtt a társadalmi igény, ami nem is baj addig, amíg ki tudjuk elégíteni. A gond akkor jelentkezik, amikor az ilven termékeknél nagy összegű beruházásokkal jelentősen bővítettük a termelést, de az olcsó ár miatt még így sem lehetett az egyre növekvő igényeket kielégíteni. Hadd mondjak példát. A hús- fogyasztás 1957 óta 30 százalékkal nőtt. Ez a növekedik alacsony hús- ár mellett következett be. A hús fogyasztói ára és ezzel összefüggésben a felvásárlási ára is alacsonyabb volt annál, mint amennyibe a megtermelése került. Az alacsony felvásárlási ár nem ösztönzött a mezőgazdaságban nagyobb, több termelésre, az egyre növekvő igények arányában az állattenyésztés fejlesztésére. De ezzel sem fejeződik be a gondolatsor: ha alacsony is volt az állatok felvásárlási ára, az állam még mindig drágábban vette meg, mint amennyit a hús eladásánál bevételezett, s a különbözetet egyéb állami bevételekből fedezte, közismert szóval: dotálta. Például minden kiló marhahúsnál 6 forint volt a ráfizetés. Az elmondottakból — úgy gondolom — világos az intézkedések célja. Azt akarjuk elérni, hogy az árak mindinkább és mind pontosabban tükrözzék előállítási költségeiket, közelítsük egymáshoz a termelői és fogyasztói árakat, s ezzel jobban ösztönözzük a termelés fejlesztését. — Köszönjük, de amit hallottunk, újabb kérdésre késztet. Eszerint a hús- és a hús- készítmények áremelésének egyik célja a fogyasztás csökkentése? Nem cél a húsfogyasztás visszaszorítása, lecsökkentése, legfeljebb az, hogy ne az eddigi — már említett — nagy ütemben növekedjék tovább. Amikor a szakemberek az ár- és bérintézkedéseken dolgoztak, s kiszámították, hogy a bérből és fizetésből élők mennyivel többet fognak az áremelés után húsra költeni, változatlan fogyasztási szint alapján számolták ki ezt az összeget, s került ez — a családok nagy részénél — ellentételezésre béremelési, családipótlék- és nyugdíj- emelési, illetve árleszállítási intézkedésekben. Az állam egyetlen fillért sem keres a húsáruk és a tejtermékek fogyasztói árának emelésén, sőt még valamivel többet is fordít a felyáftátiéüi árak emelésére, hogy ezzel fokozza a termelési kedvet. — Engedjen meg egy gyakorlati kérdést: a felvásárlási ár élősúlyban, kilogrammonként a sertésnél 1 forinttal, a a szarvasmarhánál 3 forinttal lett , magasabb: hogyan következik ebből a sertéshúsnál átlagosan 30, a marhahúsnál átlagosan csaknem 50 százalékos áremelés? Azzal szeretném kezdeni, hogy az új fogyasztói árak részletes kialakításával a tőkehús fogyasztói átlagára az eredetileg előirányzottnál valamivel kisebb mértékben emelkedik. A tőkehús átlagára 30 százalék helyett 28,2 százalékkal nő. A marha tőkehúsnál pedig — annak következtében, hogy az import fagyasztott hús a belföldi húsnál kilogrammonként 2—4 forinttal (mintegy 10 százalékkal) alacsonyabb áron kerül forgalomba — a különbség még nagyobb; az átlagos áremelés az előirányzott 50 százalék helyett 46,5 százalékot tesz ki. — Hogyan alakulnak az árak az üzemélelmezésben és a vendéglátóiparban? Az üzemélelmezésben csak az ételek elkészítéséhez felhasznált élelmiszerek árváltozásának egyenlegét, azaz az árkülönbözetet hárítjuk át a dolgozókra. A kereskedelmi vendéglátóiparban a haszonkulcs „rárakodás” miatt nagyobb mérvű drágulás tulajdonképpen csak az osztályon felüli és az 1. osztályú éttermekben következik be. A szociális, egészségügyi és kulturális intézményeknél, (óvoda, bölcsőde, kórház, iskolai étkeztetés, stb.) az élelmiszerek áremeléséből adódó többletköltségeket nem hárítjuk át a lakosságra. Ezeknél az intézményeknél a többletköltségeket az állam téríti meg a költségvetésből. — Amikor nyilvánosságra került, hogy bizonyos ruházati cikkek árát leszállítják, voltak olyan hangok, hogy ez semmiben sem fog különbözni az úgynevezett szezon végi kiárusítástól. Mi a valóság? Évek óta folytatunk szezon végi kiárusításokat, s leértékelt áron adunk el divatjamúlt termékeket anélkül, hogy árleszállításról beszélnénk. Most viszont valóban árleszállításról van szó, amely mellett megmarad a szezon végi kiárusítás és megmarad a divatjamúlt termékek leértékelése is. Ebben a hónapban két árintézkedés is találkozik: az elsejei árleszállítás és a téli cikkeknek februárban induló szezon végi kiárusítása. Most mintegy 1500 termék ára lett alacsonyabb. — Ennél az árleszállításnál milyen meggondolások vezették az illetékes szerveket? Nálunk drágák a textiláruk, s azoknak a cikkeknek az ára, amelyeket most az intézkedés érint, általában magasabb volt, mint amennyi a termelési költségük, ezért lehetett leszállítani. Az utóbbi években milliószámra járnak nálunk külföldiek, illetve magyarok külföldön, s elég sokan akadnak közöttük, akik nagyon is jól felismerték, mi adódik abból, ha azonos cikkek ára nálunk, vagy a másik országban jelentősen alacsonyabb, vagy magasabb. Gondoljuk csak meg, hogy a nálunk olcsó szalámiból, vagy kardigánból, pálinkafélékből mekkora mennyiséget „exportáltak” a turisták* bogy „cseocselési.'; alapon azután varrás nélküli nylon- harisnyát, orkánkabátot, sziloninget, zsebkendőt, ágyneműt, hasonló cikkeket „importáljanak” és kihasználták az országok közötti áreltéréseket arra, hogy maguknak ezúton előnyöket szerezzenek, sőt esetenként arra is, hogy üzérkedjenek. S logikailag ebbe a gondolatsorba tartozik, ha talán egy előző kérdésnél kellett volna említenem: ilyen összefüggésben világosabbá válik, miért emeltük az átlagosnál nagyobb arányban a téli és a csemege szalámi árát, — Hallhatnánk valamit arról még, milyen külön meggondolások érvényesültek, amikor egy-egy textilárunál eldöntötték, hány százalékkal csökkenjen az ára? A termelési, tényleges költségeken kívül itt is figyelembe vettük, hogy a helyesen megállapított árnak szabályozó funkciója is van. A keresettebb cikkeknél az átlagosnál kisebb, a kevésbé keresetteknél viszont valamivel nagyobb mértékben szállítottuk le az árakat. Az árleszállítással érintett termékcsoportokban egyébként közelebb kerül a felnőtt méretek ára a gyermekméretek árához, de vigyáztunk arra, hogy az úgynevezett ütköző méreteknél helyes arányok érvényesüljenek. Az árleszállításba bevont cikkcsoportokon belül minden esetben, de csak kisebb mértékben csökkentettük a gyermekruházati cikkek árát, mert ezeknek ára a felnőtt ruházati cikkekhez viszonyítva eddig is alacsony volt és ez csak állami dotációval volt elérhető. Az árleszállítás körének és mértékének megválasztásánál az is vezetett minket, hogy eredményképpen különösen az alacsony jövedelmű rétegek ruházkodási költségei csökkenjenek, nem csökkentettük viszont a luxdscikkek árát. Ha úgy láttuk, hogy sem belföldi termelésből, sem importból nem tudnánk kielégíteni valamelyik cikkből az árleszállítás esetén előreláthatóan megnövekvő igényeket — nem nyúltunk az árához: például ez az oka, hogy a frottír törülközőkre nem vonatkozik az árleszállítás. Elmondhatom: rendkívül nagy gondot fordítanak az összes illetékes szervek arra, hogy aminek az árát leszállítottuk, azt kapni is lehessen a boltokban. (MTI) Összeült a Biztonsági Tanács New York (MTI) Kedden magyar idő szerint 17.05 órakor ösz- szeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa. A rendkívüli ülést az Egyesült Államok kérésére hívták össze a vietnami konfliktus megvitatására. Az ülést Akira Macui, a tanács e havi japán elnöke nyitotta meg. Még a tanácskozás megkezdése előtt szétosztották a tudósítók között a szovjet kormány hétfői nyilatkozatát a vietnami helyzetről. Az amerikaiak folytatják a VDK bombázását tájékoztatási rendszer megnehezíti az amerikai támadások intenzitásának becslését. Az amerikai közleményekből egyébként az tűnik ki, hogy a dél-vietnami tengerparton húzódó egyes számú országos főútvonal mentén a múlt napokban kibontakozott a dél-vietnami háború legnagyobb hadművelete, amely-* ben 15 000 katona vesz részt; amerikaiak, dél-vietnamiak, ausztrálok és dél-koreaiak. Egy esztendő óta a főútvonalat a hazafiak járhatatlanná tették, s az akció célja most ennek a helyzetnek a megszüntetése. A hadművelet fedőneve: „Vagány”. A kormánykatonák és az amerikaiak eddig 160 kilométerre nyúló területen mentek át, s a legutóbbi közlések szerint egy hét alatt 461 embert gyilkoltak meg. A hadművelet gerincét 6000 amerikai veterán képezi, az első amerikai légimozgékonyságú hadosztály emberei. Az amerikai főhadiszállás saját veszteségeit „csekélynek” minősíti, nyugati tudósítók azonban úgy vélekednek, hogy az amerikai századok a hétfői harcokban súlyos veszteségeket szenvedtek. A felszabadító erők ugyanis eredményes el- , lentámadásokba lendültek, elsősorban Bong Son város környékén, de érzékeny csapásokat mértek az ellenségre Tuy Hoa és Nha Trang vidékén, valamint Saison közelében is Amerikai harci repülőgépek kedden is folytatták a Vietnami Demokratikus Köztársaság terror- bombázását. Saigonban egy amerikai katonai szóvivő csak a támadás tényét közölte az újságírókkal és azt, hogy a gépek hidakat, útvonalakat, kikötői berendezéseket és raktárakat támadtak Észak-Vietnam déli részén. A Reuter jelentése szerint sem a hétfői, sem a keddi léfeltámadásokban részt vevő gépek nem repültek közelebb Hanoihoz 112 kilométernél. Az amerikai szóvivő a hétfői támadás repülőgép-veszteségeiből csak hármat ismert be. Hanoiból érkezett tudósítás szerint az észak-vietnami milicia- és önvédelmi egységek az utóbbi időkben rendkívül gyors fejlődésen mentek át. Légelhárítóbrigádok ezrei alakultak, amelyek szorosan együttműködnek a hadsereg ütegeivel és állandó ké- szültségben vannak. Űj-Kína-tudósító szerint a mi- lista és önvédelmi egységek nemrég korszerű katonai kiképzésben részesültek, s szabad idejüket is gyakorlatozásra használják fel. Nyugati hírügynökségek az észak-vietnami bombázások felújításáról írva közlik, hogy az amerikai főhadiszállás már nem jelenti be az Észak-Vietnam elleni támadásokban részt vevő repülőgépek számát, valamint a ledobott bombák számát és típusát. Saigoni sajtókörökben megjegyezték, hogy az új amerikai A tanácó kapujában , Nagy, szürke színű épületét most alakítják át U-alakúra, Lépcsősor fut fel a bejáratig, vaskos két oszlop, díszíti két oldalt és enyhén cifrázott párkány szegélyezi a beugró tetejét. Nincsen rajta tábla, elmaradt a felirat, de mindenki tudja, hogy a sok ablakos, emeletes épület Tolna megye Tanácsának az otthona. A lépcsősor a bejáratba fut. Két szárnyú, tölgyfaajtaján hatalmas kilincs. Ez a súlyos, nehéz, komorságot árasztó és tiszteletet parancsoló ajtó a választóvonal. Tőle innen az utca. S ha valaki a kilincse után nyúl, s nehézkesen kitárja kapuszáját —, belép a hivatalba. Illetve a hivatalok előcsarnokába — a középen kiszélesedő, majd két oldalt hosz- szan szétfutó folyosókra, várószobákba, fel és le kanyargó lépcsők elé. Sűrűn nyílik az ajtó, sűrűn hangzik be a portásfülke ablakán a kérdés, és szól ki onnan rá a felelet. Az embereknek sok hivatalos, ügyes-bajos dolguk akad. * — Uémkémi Felmegy a második emeletre, aztán ha felér a jobboldali folyosón, bekopogtat a harmadik szobába — adja a felvilágosítást az ügyeletes portás, Bihari Józsefné. Tizenegy éve dolgozik a tanács alkalmazásában. Két éve helyezték a portára. A megyei tanács négyszáz dolgozója közül csak néhányat lehet találni, akiket még nem ismer név szerint. Szinte mindenkiről tudja, milyen ügyeket intéz, melyik osztályon, szobában dolgozik. — Hányán fordulhatnak meg itt naponta? — Csak úgy körülbelül tudom megmondani. Azt hiszem egy átlagos forgalmú napon is jönnek legalább százan. Délelőtt személyes ügyeket intéznek inkább, délután meg a vállalatok, üzemek, termelőszövetkezetek képviselői jönnek hivatalos ügyeiket elintézni. — Nehéz dolog útbaigazítani az érdeklődőket? — Az idősebbeket problémásabb a megfelelő helyre küldeni. Lassabban járnak* feledékenyeitbek, velük igyekszem sokkal figyelmesebb, türelmesebb lenni. Különben az a munkám, hogy mindenkit a megfelelő helyre irányítsák. Hát csinálom. * — Hát, leikecském, kaptam egy cédulát. Aztán ezzel hová kell mennem? — kérdezi egy idős néni. Aztán előkerül a gondosan összehajtogatott, géppel írott, néhány sor a táska mélyéről. — Nézze már meg, legyen oly jó: aztán mondja meg, hogy kit keressek. Nem látom én már. Otthon hagytam a szemüveget, anélkül meg nem megy az olvasás. No, nézze már csak. Türelemmel várja, amíg Bihari Józsefné kiigazodik a papíron, s megmutatja, hová kell fordulnia, aztán még hálálkodik és indul felfelé a lépcsőkön. • — Igazán sietek. Két órakor kezdődik az értekezlet. — Értekezlet? Milyen? — Pályaválasztási tanácsülést tartunk. Arra jöttem — mondja a III-as számú iskola igazgatója. Kedves Henrik, „Vádoljuk az imperializmust’’*’ denek a budapesti arrierikai követségnek. Hasonló tiltakozó gyűlést tartottak a szekszárdi mérőműszergyár KISZ-fiataljai is. A megyében valmennyi KISZ- szervezet elítéli az amerikaiak vietnami agresszióját és a fiatalok azzal is kifejezik tiltakozásukat, hogy táviratot küldenek a budapesti amerikai követségnek. A megyében mindenütt tiltakozó gyűléseken tárgyalják mega KISZ-fiatalok az amerikai imperializmus vietnami agresszióját. Hétfőn szenvedélyes hangú taggyűlésen ítélték el az amerikaiak vietnami agresszióját az őcsényi és a bogyiszlói KISZ-szervezet tagjai. A taggyűlésen elhatározták, hogy tiltakozó táviratot kül-
