Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-12 / 36. szám

2 TOLVA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1966. február 12, Saigonban tárgyal az amerikai alelnök Humphrey amerikai alelnök pénteken megkezdte saigoni tár­gyalásait Nguyen Van Thieu dél- ' vietnami államfővel a Gia Long elnöki palotában. Előzőleg Ngu- .yen Cao Ky kormányfővel tár­gyalt. Macui japán nagykövet, a Biz­tonsági Tanács soros elnöke, csü­törtökön jelentést tett U Thant- nak arról a konzultációról, amit a BT tagjaival folytatott, miután az Egyesült Államok kikénysze­rítette, hogy a tanács tűzze napi­rendjére a vietnami kérdést. A japán diplomata újságíróknak azt mondta: „rendkívül kétséges”, hogy a Biztonsági Tanács a kö­zeljövőben összeüljön ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Washingtonban Arthur Gold­berg nagykövet, az Egyesült Álla­mok ENSZ-főmegbízottja két­órás tájékoztatást hallgatott vé­gig Johnson elnöknél, a honolului konferenciáról, majd válaszolt újságírók kérdéseire. Azt állította, hogy kormánya mielőbb „becsü­letes és igazságos békét kívánna Vietnamban”, rögtön hozzáfűzte azonban, hogy £z amerikai csapa­tokat nem lehet Dél-Vietnamből erőszakkal eltávolítani és, hogy Amerika kellő erőt vonultat fel abból a célból, hogy ez ne is tör­ténjék meg. Goldberg nagykövet szerint Ho Si Minh, a VDK elnöke „teljesen elfogadhatatlan feltételt” támasz­tott azzal, hogy Dél-Vietnam népét minden esetleges tárgyalá­son a Dél-Vietnami Felszabadítási Front képviselje. A bolgár államfő válasza Ho Si Minh üzenetére Szófia (MTI). Georgi Trajkov, a bolgár nemzetgyűlés elnökségé­nek elnöke válaszolt arra az üzenetre, amelyet Ho Si Minh, a VDK elnöke intézett hozzá, ja­nuár 24-én. A bolgár államfő egyebek között megállapítja: „Üj- ra megerősítjük azt az álláspon­tunkat, hogy az Indokínában folyó amerikai tevékenység egy szabadságáért és függetlenségéért küzdő nép ellen elkövetett nyílt, durva agresszió, s az Egyesült Államok semmiféle nyilatkozata, vagy diplomáciai manővere nem képes elleplezni ezt”. Az ame­rikai kormánynak — folytatódik a válasz —, ha valóban törekszik a vietnami békére, el kell ismer­nie a VDK négy pontját, végleg, azonnal és feltétel nélkül be kell szüntetnie a bombatámadásokat és az egyéb tevékenységet, viet­nami területen. Ez az egyetlen út, amely a politikai megoldáshoz szükséges, kedvező feltételek ki­alakításához vezet. siesen harcoló vietnami népnek — fejeződik be Georgi Trajkov válasza. Diplomáciai lépések A torinói La Stampa csütörtöki számában arról tudósít, hogy VI. Pál pápa alighanem levelet kapott Ho Si Minh-től, a VDK elnökétől, aki — a cikk állítása szerint — „közvetítési próbálkozásra” szólí­totta volna fel. Nem sokkal a cikk megjelenése után a Szentszék szó­vivője újságíróknak kijelentette: a pápa valóban levelet kapott a VDK elnökétől: az azok közé a levelek közé tartozott, amelyeket Ho elnök január végén számos ország államfőjéhez eljuttatott. Egy óra sem telt el, s ugyanaz a szóvivő megcáfolta előbbi közlését. Kairóból érkezett hír szerint csütörtökön az egyiptomi külügy­minisztériumban átadták Ho Si Minh elnök üzenetét, amelyben az New York: A Washingtonba induló nőküldöttség, amelynek tagjai az ország minden részéről összesereglett asszonyok­kal együtt a Fehér Ház előtt tüntettek a vietnami háború ellen. (Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat.) Az a tény — írja Georgi Traj­kov —. hogy a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság államfőjének üzenete után az Egyesült Álla­mok felújította a VDK bombá­zását és fokozta a hadművelete­ket Dél-Vietnamban, teljességgel leleplezi az úgynevezett béke- offenzíva valódi lényegét. A kér­désnek a .Biztonsági Tanácsban való felvetése is csak arra szol­gál, hogy megtévessze Amerika és a világ közvéleményét. Mindezek a tények, beleértve Johnson el­nök találkozóját is a dél-vietnami bábkormány fejével, a legkate- górikusabb cáfolatát jelentik az olyan amerikai nyilatkozatoknál?, amelyek szerint az Egyesült Ál­lamok keresi a vietnami kérdés politikai megoldását. A Bolgár Népköztársaság elítéli az ameri­kai agressziót és kijelenti, hogy erejéhez mérten a jövőben is minden erkölcsi, politikai és anyagi támogatást megad a hő­EAK néhány javaslatára válaszolt — jelenti az A1 Ahram című lap. Ugyancsak csütörtökön Ho Si Minh-levelet adtak át Bamakóban Modibo Keita mali elnöknek is. Uj-Delhiben ismeretessé vált, hogy India válaszolt Pál pápa felhívására, aki azt kérte, hogy az el nem kötelezett indiai kormány tegyen jószolgálatokat a vietnami bélre elősegítésére. Az indiai vá- >^sz szerint Uj-Delhi osztja a pápa Vietnammal kapcsolatos aggodal­mait és hangsúlyozza az érintett felek értekezletének szükségessé­gét. Algériai vélemény Johnson politikájáról Az algériai hírügynökség csütör­tökön élesen bírálta Johnson el­nököt vietnami politikája miatt. „Johnson, ez a szűk látókörű te­xasi idealista hintaszékében ringa­tózva arról álmodik, hogy tűzzel, vassal és pusztítással gazdag ame­rikaiakká változtatja a vietnamia- ‘ at” — írja az APS. „A csendes amerikai a Fehér Házban úgy határozott, hogy az amerikai életformát exportálja a Csendes-óceán túlsó partjára. Észak-Vietnamot, Kambodzsát, Laoszt, sőt a népi Kínát össze kell zúzni hogy a vietnamiak részesül­hessenek — akaratuk ellenére — abból, amit a washingtoni teoreti­kusok nagy társadalom néven ígérnek a világnak.” Szerencsére „jelentős akadályok” vannak e terv előtt — írja maróan gúnyos kommentárjában az algériai hír- ügynökség. A Johnson elleni támadás külö­nösen figyelemre méltó azoknak a diplomáciai forrásokból származó híreknek a fényében — írja a Reu­ter —, hogy az amerikai elnök ál­lítólag üzenetet intézett Bumedi- enhez a vietnami kérdésről hat hét leforgása alatt. Újabb tüntetésekre készülnek az Egyesült Államokban Az Egyesült Államok nyolc déli államában szombaton tüntetések lesznek az Egyesült Államok viet­nami politikája ellen — jelentette be az a bizottság, amely a déli államokban hangolja össze a viet­nami háború ellen tiltakozó béke­mozgalmakat. New Yorkban Leo Savage, a Co­lumbus Business egyetem tanára közölte, hogy március 26-ra meg­szervezi a Johnson-kormány viet­nami politikáját támogató ameri­kai diákok washingtoni menetét. A menet célja, hogy bebizonyít­sa: az amerikaiak támogatják a kormány vietnami politikáját. „Már rég meg kellett volna szer­vezni a menetet” — jelentette ki az üzleti élet vezetőit képező egye­tem tanára. New York-i jelentés szerint egy esküdtbíróság pénteken bűnösnek találta David Miller katolikus pa­cifistát, mert elégette behívó pa­rancsát, hogy így tiltakozzon a vi­etnami háború ellen. A 25 éves Millert a bíróság ötévi börtönre és 10 OOO dollár pénzbírságra ítélheti. A védő fellebbezett. Csütörtökön az FBI letartóztatta Geoffrey Reed Conklin 23 éves fiatalt, aki de­cember 9-én nem volt hajlandó eleget tenni a sorozási felszólítás­nak. Conklint később 1500 dollár kaució ellenében szabadon bocsá­tották. A hamarosan sorra kerülő tárgyaláson rá is Millerhez ha­sonló ítélet vár: Conklin ugyan­csak a vietnami háború ellen til­takozott. Bonyhád, 1966 AMIRŐL ni. A sors kegyetlen szeszélye folytán Bonyhádon húsz év annyi változást, sok családnál annyi szenvedést okozott, hogy regényt kellene a bonyhádi sorsokról írni. Elégedjünk meg summázva any- nyira a dologgal, hogy a nagy és jellegzetesen bonyhádi népvándor­lás már elcsitult. A három nem­zetiség békésen megél egymás mellett, a házasságok révén el­tűnnek a határok, ma már bál alkalmával nem azon kapnak hajba a nekihevült fiatalok, mert egyik székely, másik sváb, a har­madik magyar a negyedik meg cigány... Azért persze történik olyan itt, ami a községet foglal­koztatja. A cigánykérdés, itt a tanulmá­nyok érzelgős, a filmriportok ro­mantikus világából a meztelen valóságként áll. 1962-ben a köz­ségben 186 cigány élt, 47 család­ban, a gyerekek száma 102 volt. 1965-ben hatvannégy család 254 taggal és 138 gyerekkel adott ren­geteg gondot a község vezetőinek. A környező falvakból a községbe vándorló és itt letelepedő cigá­nyok még csak súlyosbítják a la- kaskérdést. Nem ritka, hogy egy szobában tizenheten is laknak. Rengeteg közöttük a munka* Hazahozták Komját Aladár hamvait Pénteken délután a Kerepesi te­metőben a magyar munkásmozga­lom nagy halottjainak panteon­jában kegyeletes ünnepségen el­helyezték Komját Aladár hamvait — immár végső nyugovóra. A Ta­nácsköztársaság leverése után emigrációba kényszerült, s 1937- ben külföldön meghalt kommunis­ta költő és forradalmár hamvait a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága hozatta haza Budapestre. A kegyeletes szertartáson Kom­ját Aladár özvegyén, hozzátarto­zóin kívül megjelent Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Párttörténeti Intézet fő­igazgatója, Szerényi Sándor, a Pártfőiskola igazgatója, továbbá az írók és az újságírók szövetségének több vezetője, a társadalmi és tö­megszervezetek képviselői. Ott voltak a nagy kommunista költő egykori harcostársai, barátai és tisztelői a mai nemzedékből. Orbán László, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának osztályvezető­je beszélt Komját Aladár önfelál­dozó életéről. Bmlékünnepséget tartottak pén­teken Letenyém, Komját Aladár lakóháza előtt is. {SCmŐtUCk SOROKBAN A genfi leszerelési értekezlet munkájában részt vevő egyiptomi küldöttség indítványozta, hogy a 18-as bizottságban képviselt el nem kötelezett országok dolgoz­zanak ki új határozattervezetet az atomfegyverek további elter­jedésének megakadályozásáról. Ebben részletesen kifejtenék ál­láspontjukat és igényeiket. Elő­terjesztésére a következő hetek­ben kerülne sor. * A Nhan Dán című hanoi lap megdöbbentő riportban leplezi le, hogy február 9-én a behatoló ame­rikai katonai repülőgépek tönkre bombázták a Huong Huc-i közép­iskolát Ha Tinh tartományban, A napilap elmondja még hogy az utóbbi időben amerikai gépek vá­logatás nélkül bombáznak és lő­nek falvakat, városokat, piactere­ket, duzzasztógátakat, templomo­kat, kórházakat, s támadtak több mint száz iskolát is. * Nyikolaj Patoiicsev külkereske­delmi miniszter, a Havannában tartózkodó szovjet kereskedelmi küldöttség vezetője és a szovjet küldöttség tagjai megtekintették Havannában a halászkikötő épít­kezéseit. Ez a kikötő a Szovjet­unió műszaki segítségével épül és befejezése után száznál több ha­lászhajót szolgál majd ki, hűtő­házaiban pedig tízezer tonna hal tárolható. * Szlavko Baum jugoszláv külke­reskedelmi miniszterhelyettes Belgrádban kijelentette: kedve­zőek a kilátások a Szovjetunió és Jugoszlávia árucsere-forgalmának és gazdasági együttműködésének növelésére. A moszkvai tanácsko­zások végén közzétett dokumen­tumok szerint a jugoszláv—szov­jet kereskedelem évente 12—13 százalékkal növekszik és értéke öt év alatt eléri a 2600 millió dol­lárt. Várható, hogy a Szovjetunió a következő ötéves időszak során az első helyet foglalja el jugo- szlávia külkereskedelmében. * Lengyelországban a Visztula több helyen kilépett medréből. A mentési munkálatokban helikop­terek is részt vesznek. Tovább folyik a veszélyes jégtorlaszok felrobbantása. Az Odera torko­latánál a szczecini öbölben is jég­torlaszok keletkeztek. A veszélyeztetett helyekre a lengyel árvízvédelmi alakulatok' egész hadseregnyi embert és több ezer szállítóeszközt összpontosí­tottak. Gátolja a munkálatokat a nagy hideg: csütörtökön éjjel az országban mínusz 25 fokos hő­mérsékletet is mértek. A hóvihar megnehezíti a vasúti és az or­szágúti közlekedést is. Az utak szabaddá tételén 24 000 ember dolgozik. * Belgrádban megkezdődtek a Ju­goszlávia és Magyarország közötti hosszú lejáratú (1966—1970) áru­csere-forgalmi megállapodás meg­kötésére irányuló tárgyalások — jelenti a Tanjug. MINDENKI BESZÉL nélküli. Mindössze csak 41 fel­nőttnek van állandó munkahelye. A nyomor itt kézzelfogható. És ki tehet erről? A község vezetői? A lakosság, vagy maguk a cigá­nyok? Mindegyik. A község veze­tőinek erélyesen kellene szabá­lyozni a letelepedést — például állandó munkahelyhez kötni. És végül a cigányok között kellene a probléma megoldásának magját elhinteni. Olyan példákkal talál­kozunk, hogy Boros László kiváló dolgozó, családi házat épített, társai, akik a zománcgyárban, cipőgyárban dolgoznak, már évek óta megbecsülésben részesülnek. Dolgoznak. És a munka megvál­toztatja a cigányokat is. Csak munkába kell állítani őket. Bár az igazsághoz tartozik, hogy a svábok, magyarok, széke­lyek kevésbé törődnek a cigá­nyokkal. Csak egy-egy botrány nyomán figyelnek fel rájuk. .. Ez a — nevezzük közömbösségnek, — magára hagyás, a cigányokban is kiváltja az „ahogy lesz, úgy lesz” életfilozófiát, és nem törőd­nek azzal, hogy mi lesz a hol­nappal. Élnek. A cigányság kérdése kevésbé foglalkoztatja a bonyhádiakat. A külföldi látogatók annál inkább. Évente nem kevesebb, mint 300­an jönnek látogatóba, Európából, Amerikából. Sokfelé szakadtak a bonyhádiak. Jönnek bérelt ko­csin, saját luxusautón, vonaton. És a varázs ma már nem olyan, mint öt évvel ezelőtt volt. Akko. még megcsodáltak egy Volles-) wagen autót, ma már egy ország­úti cirkáló előtt is csak az autó- tulajdonosok állnak meg, cset- tintgető nyelvvel... A lakosság napirendre tért a külföldi láto­gatók handabandázásai, hazudó- zásai felett. Ma azt mondjál Bonyhádon, hogy: sok a duma kevés a mutatkozás. Mert, ha el jön a községbe egy külföldi csa iád valakihez, két-három hét iá togatásra, az testvérek között i ötezer forintba keiül. És mit ho a rokon: sálat, zsebkendőt, apr- kacatokat, amit itt nálunk azér nem vesz meg a látogatót fogadé mert nincs rá szüksége. És a autózás sem cikk már. Bonyhá dón több mint 130 személygép kocsi után fizetnek adót. A korábbi években a bonyhá diák átestek a fellazítás túlsó o' dalára. Nem volt ritka, amikor nagyhangú szájaskodót, talán éf pen ellenforradalmárt üzemlátogi tasra invitáltak, amit az szívese elfogadott, jóllehet értékes info- mációiért talán még pénzt is

Next

/
Thumbnails
Contents