Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-10 / 34. szám
1866. február 10, TOLVA MEGYEI NÉPŰJSÁG 3 AKIK FENIK A FOGUKAT NÉGYSZEMKÖZT, hatszemközt, a közös gazdaságok vezetői egymásnak sokszor panaszkodnak. Értekezletek szüneteiben érdemes néha egy-egy csoporthoz csatlakozni, közelebb hajolni és figyelni. Odafigyelés közben néha bizony elképed és meglepődik az ember, mert némelyik tsz-vezető panaszaiból az derül ki, hogy a tagok hálátlanok, igazságtalanok, szóval olyanok, hogy magatartásukkal nemcsak megkeserítik, meg is rövidítik a vezetők életét. „A tsz- tag mindent megengedhet magának. Utszéli hangon társalog az elnökkel? Neki szabad. Ha azonban az elnök feledkezik meg magáról, akkor az már nagy baj. Megbírálják, figyelmeztetik, lego- rombítják. Azt viszont ritkán kérdik meg tőle, ha útszéli hangot használ, hát mégis mi volt az oka annak, hogy ilyen hangot használt. Nem az a baj, hogy a vezetők sok mindent nem engedhetnek meg maguknak — ez így van jól — az a baj viszont, hogy egyes tagok mindent megengedhetnek maguknak. Ezen kellene központi intézkedésekkel változtatni, hogy végre rend legyen a tsz-ekben.” — mondja nem is egy közös gazdaság vezetője. Sok abban az igazság, hogy a tagok tulajdonképpen sok mindent megengedhetnek maguknak, de tévedés és merő túlzás azt hinni, hogy a termelőszövetkezetekben mindent meg is engednek maguknak az embereit. Néhány an igen, de a többség nem. Nyugodtan leszögezhetjük tehát: egyetlen tsz-vezető sem gondolhatja komolyan azt, hogy a tagok keserítik meg az életét. Ez így nem állja meg a helyét, az viszont igaz, hogy néhányan ezt teszik, ez pedig éppen elég ahhoz, hogy akkor is jobban figyeljünk, amikor a vezető panaszkodik. Érdemes talán néhány példával megvilágítani a dolgokat. A faddi Lenin Termelő- szövetkezetben február 8-án tartották a zárszámadó közgyűlést. Ebben a közös gazdaságban többet osztanak, mint amennyit terveztek. Az elnök tulajdonképpen elégedett lehetne és jóleső megnyugvással könyvelhetné el, hogy ő is megtette tavaly a magáét, ugyanúgy, mint a tagok. Talán jól is esne neki, ha a szövetkezeti gazdák közül valaki megmondaná, hogy elnök elvtárs, látjuk és sokra értékeljük a munkáját. Tudjuk, nagy része van abban, hogy tavaly, bár rengeteg elemi csapás érte a gazdaságot, a tervet mégis „hozni” tudtuk. A faddi termelőszövetkezet esetében erre az elismerésre az elnök rászolgált volna. S mit kapott? Irt neki valaki egy névtelen levelet, s ebben mindennek elmondja az elnököt, csak jónak nem. S az elnök, egy nappal a zársz.ámadó közgyűlés előtt elmondta: keserű szájízzel fog a tagok elé állni, mert nagyon bántja a névtelen levél sok-sok igazságtalan megállapítása. LELKIÁLLAPOTA érthető, mégis azt kell mondani, hogy a helyzetet rosszul ítéli meg. Miért? Azért, mert a tagokat összetéveszti azzal a néhány emberrel, akik a névtelen levelet sugalmazták, vagy fogalmazták. Jobb lenne az elnök elvtárs közérzete, ha belátná, hogy a gazdák döntő többsége Faddon sem kapható arra, ami néhány alja-embertől valóban kitelik. Ha ezt belátná, nyomban rájönne, oktalanság a lemondás gondolatával foglalkoznia, hiszen nem a tagoknak van vele bajuk, hanem a naplopó knak. S végeredményben ezek száma mégiscsak elenyésző, még akkor is, ha ötszáz tag soha nem tudja annyira megkeseríteni a tszvezető életét, mint öt parazita. Miért? Egyebek között azért, mert megfigyelhető, hogy a zárszámadó közgyűléseken is rendszerint azok fenik a legjobban a fogukat, azok hősködnek a vezetőik megbírál ásóban, akiket a bosszúvágy vezérel. A jószándékú bíráló mindig tud mértéktartó lenni. A bosszúvágytól hajtott ember azonban nem. Akik a fogukat fenik, azoknak legtöbbször vaj van a fejükön. Tavaly ősszel — s ez igen tanulságos összefüggés — a faddi Lenin Tsz elnöke azt látta, hogy a legnagyobb dologidőben néhány traktor ott vesztegel a kocsma előtt. Berohant az ivóba, s felháborodva, s a méregtől fuldokolva kapta ki a traktorosok kezéből a pálínkáspohara- kat. A hatodik fél decinél tartottak. Az elnök megmondta nekik magyarul, hogy mi a véleménye arról az emberről, aki hétköznap fél tízkor, traktoros létére a pálinkát vedeli. Felháborodása jogos volt. Viszont senki se gondolja, hogy a pálinkázó traktorosok önkritikát gyakoroltak. Dehogy! Még nekik állt feljebb, s sajnos, előfordulhat, hogy ilyen esetekben a zárszámadó közgyűlésen az így „megbántott” emberek bírálják az elnök modorát. Megesett az ilyesmi már nem is egyszer. „A vezetőre mondhatsz, amit akarsz, meg van engedve” — állapította meg a madocsai közös gazdaság főagronómusa kesernyésen, s ezt a gyakran elhangzó kijelentést nem utasíthatjuk sajnos sző- röstől-bőröstői a demagógia lomtárába, mert nemegyszer tényleg olyan a dolgok színezete, hogy a vezetőre minden ráfogható. Ott van Várong község, mint végletes példa. Három személy évekig tarthatta rettegésben a tsz vezetőit, nem lehetett ellenük tenni semmit. Szóval, tényleg van egy olyan fonák helyzet, hogy amikor a tsz- elnök a közösség érdekeit szem előtt tartva határozottan fellép, akkor a notórius „bűnös” egyáltalán nem ijed meg a következményektől. hanem még az elnökre ijeszt rá, akinek sok oka van attól tartani, hogy valóban ő húzza a rövidebbet. AZ EGYIK TSZ-BEN például megvásárolták a háztáji gazdaságokból a szerves trágyát. Volt egy élelmes tsz-tag, aki reggelig teljesen kimerte a kutat és a vízzel meglocsolta a trágyát, hogy többet nyomjon, több pénzt kapjon. Mindez persze kitudódott, s neki azóta a tsz-elnök rossz emiber. Ahol a száját kinyitja, ott jót nem, de rosszat annál többet mond a vezetőségre. Gonoszságával persze hogy felőrli a vezetők idegeit. S általában nem lehet ellene tenni semmit. Még az is előfordulhat, hogy őt egy naiv kiküldött megdicséri, mert „aktívan” bírál. Ilyen helyzetben mondja aztán a tsz-vezető, hogy valamilyen központi intézkedésre volna szükség. Erre lenne tényleg szükség? Nem! Leleplezésre. Ezeknek a hősöknek a szennyeseit ki kell teregetni a közgyűlés színe előtt, hogy ne tetszeleghessenek a bátor bírálók pózában, hogy a tagok és a felsőbb szervek is lássák, hogy kit takar az álarc. A sióagárdi termelőszövetkezet volt főagronómusa mesélte: „Kifáradtam, nem a munka fárasztott ki a termelőszövetkezetben, hanem a rosszindulat. Előfordult például, hogy az egyik tag elfelejtette elzárni a vízcsapot és több vagon napraforgó elázott Legszívesebben felpofoztam volna. Mindenesetre megmondtam neki a magamét, de azt is tudtam, hogy ez az ember bármikor "visszalőhet- és még engem fognak elmarasztalni. hogy goromba vagyok.” Sajnos, sok ebben az igazság. Mindenesetre ezek a problémák azt jelzik, hogy a nagykorúsodás- ban odáig is el kellene már jutni, hogy a közösség érdekeit szem előtt tartó vezető ne lehessen szabad prédája a hanyagságnak, a haszonlesésnek, sem pedig a rosszindulatnak. gépállomás tartozik még a mező- gazdasági jellegű üzemek sorába, itt bevezették a teljesítménybérezést a munkások — valamivel több mint százan — nagy felelősséget vállalnak’ a gépek javítása, a tsz-ek segítése révén, a bonyhádi mezőgazdasági lakosság életének alakulásából. Az ipari üzemek sorában elsőként a zománcgyárat kell vizsgálni, miután ez az üzem a legrégebbi a községben. Jelenleg körülbelül 870 bonyhádi és környékbeli férfi és nő talál itt munkát 1948-tól ebbe az üzembe csaknem tizenhéftmillió forint beruházást költöttek, a termelés ti- zennégyszeresére nőtt, a legutóbbi hét évben ötször volt a gyár az élüzem birtokosa. 1965-ben a negyedik negyedévi napi átlagkereset a gyárban 57,73 forint volt. 1966. február 1-től, a béremelés óta a napi átlagkereset 59 forintra emelkedett. A cipőgyár, amely a felszabadulás előtt is hallatott már magáról külföldön is, az utóbbi években megújhodását éli. Napjainkban körülbelül 1020 alkalmazottal 6,72 forintos gyári átlagbérrel dolgoznak. Ez előtt az üzem előtt nagy jövő áll. A cipők iránti nagy külföldi és hazai kereslet tette indokolttá a gyár nagyarányú fejlesztését. 1945 óta ebben a gyárban annyi cipőt készítettek már, hogy Magyarország minden lakosának tudnának adni egy párat. A .cipőgyár a község életében azért is bír igen nagy jelentőséggel, mert a nők foglalkoztatottságát itt oldották meg először, és a továbbiakban is itt nyílik erre a legnagyobb lehetőség. Banyhádon az építőipar — 8,96 forintos átlagbérrel — a szövetkezeti termelés jelenlegi állapotát reprezentálja, igen jó hírével. A ktsz-ek egyébként a Völgység fővárosában hovatovább már akkora gazdasági és politikai potenciált képeznek, amely felülmúlja a község más gazdasági szektoraiét is. A ruházati szövetkezet, az árutermelő, a vasipari mind-mind teret, lehetőséget kér, és harcol ki magának. A háziipari termelőszövetkezet csaknem háromszáz bedolgozója, az AKÖV, a malom, a csaknem kétszáz egészségügyi dolgozó, a körülbelül ugyanennyi kereskedő mind a község fellendítésén, erősítésén munkálkodik. Végeredményben ugyanis a termelt javak a községnek nemcsak hírét növelik, hanem a több termelés révén több jut a község fejlesztésére, gazdagítására is. Vajon ezek a tengernyi munka- és kereseti lehetőségek hogyan befolyásolják a községet? Hogyan érezhető a gazdasági fejlődés, az emberekben, a gondolkodásban, milyen változások figyelhetők meg? Hogyan . él Bonyhád?... Mindezekre majd legközelebbi írásunkban válaszolunk. Pálkovács Jenő Szekulity Péter Apad Gemencen Szerdán megkezdődött az apadás a mintegy 33 000 holdas ge- menci vadrezervátumban. Az áradás — a bentrekedt vizek kivételével — visszafolyik a Sió és a Duna medrébe az árterületről. A vízár embereket is elzárt a külvilágtól a rezervátumban. Már úgy volt, hogy helikoptereket vesznek igénybe az emberek ellátására, és esetleg a nemes vadállomány etetésére is. Erre azonban nem lett szükség. Kedd este ladikon sikerült pár napi élelmet eljuttatni az addig megközelíthetetlen Veránkai-szigeten dolgozó, hivatásos vadászoknak, erdészeknek és erdei munkásoknak — Berek János fővadásznak és munkatársainak. Csónakon megoldják az utánpótlást is. A hullámtér másik oldala, a Szomfova alatti erdőség egyelőre megközelíthetetlen. Keselyűsből, a vadgazdság központjából azonban szerdán már mintegy ötven etetőhelyre szekérrel is próbáltak kiszállítani takarmányt: kukoricát és szárat, lucernaszénát, vadgesztenyét és törkölyt a vadállománynak. Elmondható, hogy szerdán már csökkent az erdőséget fenyegető árvízveszedelem. A múlt év októberében új üzem kezdte meg működését Tamásiban, a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat híradástechnikai alkatrészüzeme. Az Orion gyár részére állítják elő a különféle alkatrészeket televíziókészülékekhez. Pártmegbízatása : PROP A GA Afcfcrbií'mtncn nem mai keletű. Húsz propaganda- lUVgUlAUUVHl munkában eltöltött év áll Vajda Gyula, a bátaszéki vasútállomás főnöke mögött. Látszott rajta, szívesen beszél a propagandamunkáról, de saját magáról nem. Azt hangoztatta: a párttag kötelessége, hogy pártmunkát végezzen. Neki pártmegbízatása a propagandamunka. Első pártpropaganda-megbízatását 1946. november 23-án kapta. Erről tanúskodik a vajtai pártszervezet bélyegzőjével ellátott megbízólevél, amelyben „Együttműködés a demokratikus erőkkel, az ország újjáépítése” címmel előadás tartásával bízták meg. Azóta különböző témájú, szintű politikai tanfolyamot vezetett. Ahhoz, hogy e feladatnak megfeleljen, magát szüntelenül képeznie kellett. Elvégezte a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetemet, majd a szakosítót. Elméleti konferenciákon vesz részt, s állandóan tanulmányozza a klasszikusokat. Négy év óta vezeti Bátaszéken a marxizmus—leninizmus esti középfokú iskolát. Vajda elvtárs a szó igazi értelmében propagandista. Jó előadó, és ami igen fontos az ilyen szintű oktatásnál, a szemléltetés eszközeivel és az anyaghoz illeszkedő példákkal a lényegre mulat. Erő- szakoltság nélkül, emberi közelségbe vinni, megértetni a tanulókkal az anyagot. A }intn cyóJál marxizmus—leninizmus esti közép- sí. UllLU,!>X>tirvl f0kú iskola 21 résztvevővel indult. Ma is annyian vannak, ahányan kezdték. Nincs lemorzsolódás, éspedig azért nincs, mert Vajda elvtárs előadásai színesek, a szemináriumi vitákban pedig helyes következtetéshez vezeti el hallgatóságát. Világos és félreérthetetlen választ kapnak az esetleges kétkedők, bátorítást és bíztatást a bátortalanok. Az anyag jobb elsajátításához segédeszközöket használ. A tábla, a kréta és a térkép állandóan kéznél van. A hallgatóság nem fél a számára azelőtt ismeretlen fogalmak, meghatározások használatától. Az előadó a táblára felírja a ritkábban hallott fogalmakat, meghatározásokat, s így a kevesebb szókinccsel rendelkezők is könnyebben elsajátítják azokat. í élért]sí hallgatói a félévi vizsgára készülnek. A /X2> ííndílt vizsgával járó izgalom a levegőben van, de Vajda elvtárs ezt is megkönnyíti számukra. A félévben megtartott utolsó előadás után megbeszélték, ki akarna szóban, és kik azok, akik írásban szeretnének vizsgázni. Arra a kérdésre, hogy mint propagandista, az elmúlt 20 év alatt hány emberrel ismertette meg a marxizmus—leninizmus eszméjét, így válaszolt: — számokat hirtelenében nem tudnék mondani, de azt hiszem, szerénytelenség is lenne. Annak mindenesetre örülök, hogy azokkal, akikkel mint oktató, mint propagandista dolgom volt, az életben és a poszton, ahová a párt állította őket, megállják a helyüket. P. M.
