Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-10 / 34. szám
4 tolná miügye! népújság 1956. február 10. Maffia — Hongkongban Az elsötétített szobában egy férfi áll, rajta különleges, hosszú köpönyeg, a fején bordó színű sisak. Mögötte mély áhítatba merülve tizenkét ember térdel. A férfi előtt oltár és ott foglal helyet a főpap. Halk mormogás tölti be a helyiséget, végül felemelkedik a főpap is és az oltárra tesz egy kakast. A köpönyeges férfi magasra emeli a kardot és megszólal. — Alávetitek magatokat a páholy törvényeinek? Elfogadjátok, hogy mindaz, amit rendünk előír, örök törvény és parancsolat? Ha igen, akkor egyesüljünk örök testvériségben. Ezután lesújt a kard, a kakas vérét egy borral félig telt edényben összegyűjtik, majd a főpap előránt egy hosszú tűt, és a résztvevők mindegyikén mély sebeket ejt. Az embervért is az edénybe csurgatják. Valamennyien isznak a vérből és ezzel véget ér a szertartás... A jelenet nem valamelyik dús fantáziával megáldott filmrendező, vagy bűnügyi regényíró gondolatvilágában született. A különleges „szertartás” tény és való, és napjainkban is lezajlik a nap mint nap Hongkongban, a brit korona- gyarmaton, melynek élén őfelsége főkormányzója áll. A városban és környékén félhivatalos közlés szerint is legalább kétszázötven titkos egyesület működik és ezek a szervezetek az ősi szertartás szerint avatják fel új tagjaikat, akik egy életre elkötelezik magukat, mindig .és minden körülmények között teljesítik a szervezet parancsait; az utasítások megtagadása pedig egyenlő a halállal. A titkos szervezetnek magva még a XVII. században alakult meg. Akkor a Csing-dinasztia uralkodott Kínában és az organizáció eredeti célja az volt, hogy tűzzel-vassal, cselszövésekkel a Ming császári há^at segítsék hatalomra. A különböző kínai dinasztiák, császárok azóta már rég elporladtak, de a szervezetek megmaradtak. Tevékenységüket, felépítésüket leginkább a maffiával lehet összehasonlítani. Ebből következik az is, hogy a politikai elgondolásokat most már jórészt üzleti célkitűzések váltották fel. A hongkongi rendőrség vezetője, Mr. Heath közölte a megdöbbentő adatokat: „Számításom szerint a koronagyarmat minden hatodik lakosa tagja valmelyik titkos szervezetnek. Ez annyit jelent, hogy körülbelül félmillió mindenre elszánt, fanatikussal kell számolnunk”. A szervezetek élén mindig egy kisebb csoport áll, ez adja tovább utasításait az alsóbb régiókba, majd az egyszerű tagok végrehajtják a parancsokat. Nemigen akad ma már Hongkongban kereskedő, vagy üzletember, aki ellent merne mondani a titkos szervezeteknek. Busás, az amerikai gengsztervilágból jól ismert védelmi díjat fizetnek, és ha erre nem hajlandók, elhangzik az ítélet, majd utána a végrehajtás. Ez kisebb „bűn- cselekmények” esetében csak egy egyszerű robbanás az üzlethelyiségben, de előfordul az is, hogy a renitenskedct borotvapengékkel szabdalják fel. (s. e.) Előzetes beszámoló filmújdonságokról A KÖZELJÖVŐBEN bemutatásra kerülő filmek előzetes bemutatója után talán nem igazságos mérlegelni, melyik nemzet filmgyártása mutatta fel ez alkalommal a legjelesebb alkotásokat, hiszen ezek a csoportosítások nem feszti válszerűek, sok gazdasági, forgalmazási szempontból esetlegesek. A most hozzánk elkerülő filmek közül mégsem véletlen, hogy a szovjet filmgyártás szerezte a legkellemesebb meglepetéseket. Összesen két alkotással szerepeltek a szovjet filmművészek, ez alkalommal mégis toronymagasan nőttek a többi produkciók fölé. Az egyik rendezőt — Mihail Romm-ot — jól ismeri a magyar közönség, a másik fiatal nevét pedig érdemes lesz hamarosan megjegyezni, mert Hucijev jelentős filmeserényekről tett tanúságot. Mihail Romm filmje A hétköznapi fasizmus címet viseli, s már ez is sejtetni engedi, hogy a nácizmusról szól a több órás alkotás. Önmagában ez még nem jelentene különösebb film-élményt, sőt jónéhány korabeli dokumentum-részletet láthatott már a néző, ám ahogy ezeket Romm csoportosítja és saját hangján kommentálja magasan kiemelkedővé teszi, ezt a sajátos hangvételű filmet. A témához nem igen illik a humor, Romm ironizálása azonban nemcsak nevetségessé teszi a fasizmus, és néhány főszereplőjének, elsősorban Hitlernek korlátoltságát, hanem éles megfigyeléseivel arra is figyelmeztet, milyen veszélyesek tudnak lenni ezek a figurák, ha hatalom kerül a kezükbe. Valóságos tanulmányt lehetne arról írni, Romm miképp tesz maivá és élővé több tízéves dokumentumokat, amelyek ugyan egy korszakról szólnak, de minden idők terrora ellen, az emberi egyéniség és szabadság védelmében agitál. Történelmi freskó, keserűen ironizáló visszapillantás és mának szóló figyelmeztető ez a mű, amelynek láttán méltán csattant Eel a taps Lipcsében is, ahol a fesztivál külön díját hódította el az a humanista vallomású alkotás. A HÉTKÖZNAPI FASIZMUS Ml HÜSZ ÉVESEK CICABABÁK NYOMOZ A VŐLEGÉNY Mi húsz évesek címmel vetítik majd a Tolna megyei mozik is Hucijev fiatal rendező filmjét, amely elsősorban az igényesebb nézőknek szerez örömet. Szép sodrású — talán Antonioni hatású — lírai beszámoló egy nehéz korszakról, azokról az esztendőkről, amikor a szovjet fiatalok, mint bárhol a világon másutt is, először találkoznak a nagy betűvel írt Élet problémáival. Őszinte vallomás ez a film, igazságkeresésével, az oly sokszor látott lakkozás mellőzésével, bátorságával, segíteni akarásával. PALÁSTHY GYÖRGY Ketten haltak meg című filmje képviseli a magyar színeket az újdonságok sorában. Egy kisváros hiteles miliőjét teremti meg, ahol még mindig munkálnak a régi előítéletek és öngyilkosságba kergettek egy fiút és egy leányt, mert szerelmük útját állta, hogy a fiú ősei cigányok voltak. Feszültség, bezártság amelyben robbanásig gyűlik fel a kitörés vágya. A dráma megoldását a jövőben láthatjuk csak, amely gondolkozó ítélkezésre kényszerít minden nézőt Mándy Iván filmnovelláját a rendezőn kívül Tordai Teri, Tardy Géza, Páger Antal, Görbe János és még jónéhány neves magyar színész viszi sikerre. Figyelemre méltó a nálunk most bemutatásra kerülő A vonat iimiiiiiiiiiiiiiiHiiimiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiü Sárközi Gyula: H Cite Szigetelő és tetőfedő szakmunkásokat a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali belépéssel felvesz Jelentkezés: ÉM. Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat, Szekszárd, Tarcsay u. • (77) Olyan dübörgés ébreszt, hog szinte beleremeg az ablak. A dübörgés meg-megújul. Hangjáról ítélve teherautó. Kitekintek. Hatalmas, D— 7oo-as Csepel „ült le” az árokba. Vagy a munkásszállótól jött, vagy oda igyekszik. Egyelőre igyekezne.. Mert a kerekek latyakot fröcskölve egyre mélyebbre süllyednek, hátul már a plató is a földet éri. Hasztalan minden próbálkozás, erőlködés. Majd jön az autómentő, egy Z1SZ, próbálja kihúzni a kátyúból a hétszázast. így sem megy. A pocsolya nem engedi áldozatát. Később teherautó áll a megsüly- lyedt mellé, két munkás a rakományt — brikettet — lapátolja át, hogy könnyítsen a terhen. A következőket már nem várom meg, gondolom, még félóra kellett ahhoz, hogy a megsüllyedt tehetautót kihúzassák, akkor is potom két óra esett ki. . . i Ilyen esetek csaknem napról napra megismétlődnek a munkásszálló, az építőipari irodaház környékén. Néhány betongyűrű miatt, illetve, azok hiánya miatt. Az úttest mentén annak idején kiásták az árkot, de úgy látszik, arra már nem tellett, hogy a bejáratokhoz átereszeket készítsenek. Ehelyett földdel, salakkal úgy-ahogy betöltötték az árkot, és magára vessen az a „pilóta”, aki nem tudja venni ezt az akadályt. A motor ilyenkor túlerőltetve zihál, a kerék tehetetlenül forog, az üzemanyag fogy, az idő telik — mintha nem is kerülne pénzbe az az egy-két óra, amíg a megfeneklett jármüvet kihúzatják. Pedig ami ott már így elveszett, kikerült volna belőle a néhány betongyűrű ára. Bt. =iiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimpiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiii — 34 — — Látja, milyen jól emlékszik? Ha akarja, szembesítem magával! — Lenyomott egy csengőt. — De kérem, én negyed hatkor szálltam taxiba... Egy nyomozó nyitott be. Megállt az ajtóban. — Hozzák be Simkó Bálintnét, a Csipke utca 6-ból — mondta Kóródi a nyomozónak. — Értettem! — felelte amaz. — De szépen magyarázzák meg neki, miről van szó. Csak szembesítés. Mert beteg a szíve a néninek, s nehogy valami baja essék az ijedtségtől. Az emberek könnyen pánikba esnek, ha a rendőrséggel kerülnek kapcsolatba. Különösen az ilyen öregek. Nekik még elevenen él az emlékezetükben a Horthy-féle rendőrség. Nos, induljanak! — Értettem! — felelte katonásan a nyomozó és távozott. — Nos, Ács Ferenc, folytassa! — mondta Kóródi a mérnökhöz fordulva. — Kezdje a legelején. Hogyan és mikor ismerkedett meg Zárai- néval? — Még a nyáron, egy Károlyi-kerti 1 ang- versenyen — kezdte Ács Ferenc. — Közös ismerősünk mutatott be neki. Zárai akkor is külföldön vendégszerepeit és Márta egyedül ment el a hangversenyre. Én is ott voltam, egy kon- zervatóriumi tanár barátommal, Korompay Zoltánnal. Korompay pedig igen jó barátságban volt Záraiékkal... Ács ismét ivott, és csak azután folytatta: — A szünetben összetalálkoztunk Zárainéval. — .35 — Korompay a hangverseny után meghívott minket a szigeti nagyszállóba, vacsorára. Cigányzene, bor, konyak. Nagyszerűen éreztük magunkat. Én kétszer is eljátszattam Márta nótáját. Amikor pedig Korompay megállt kocsijával a Csipke utcai ház előtt, Zárainé, aki már alaposan becsípett, váratlanul kijelentette, hogy nem hajlandó hazamenni, neki olyan jó kedve van, táncolni szeretne, menjünk hát a Budapestbe. Korompay szó nélkül indított. — A Budapestben Márta hangulata tovább emélkedett. S amikor Korompay barátom táncolni vitte, a zenetanár válla fölött folyton rám kacsintgatott. Bevallom, nem sokáig kérettem magam. Tetszett nekem a teltkarcsú, gyönyörű fiatalasszony. Alig vártam, hogy Korompay asztalunkhoz kísérje, nyomban felkértem. Tánc közben Zárainé lába sűrűn megbicsaklott és ezért egészen magamhoz öleltem, összesímulva táncoltunk, mindenkiről megfeledkezve, még Korompayról is. Én sem voltam fából, vérem felforrt a forró asszonyi test érintésétől, és már azt sem bántam, hogy Korompay barátom észreveszi — művészeknél ez úgysem feltűnő! felkiáltással — Márta nyakába csókoltam. Ettől Zárainé még nagyobb tűzbe jött és harapdálni kezdte az ajkamat. Végül megmaradt csöppnyi józan eszével azon kezdett töprengeni, hogy rázzuk’ le Korompayt... Ács ismét elhallgatott. Kimerítette a sok beszéd. Cigarettát vett elő és rágyújtott. — De a problémát nagyon egyszerűen, maga Korompay barátom oldotta meg — fújta ki a — 36 — füstöt Ács —, amikor egy negyed óra múlva elbúcsúzott tőlünk azzal, hogy haza megy, lefeküdni. Reggel korán kell kelnie, mert Debrecenbe utazik. De mi, ha akarunk, maradjunk még, és szórakozzunk jól. Ezt mondta és elment, magunkra hagyva kettőnket. Taxit rendeltem és egy fél óra múlva már Márta, vagyis Zárainé lakásán voltunk... — És még azon az éjszakán a magáé lett, igaz? — kérdezte Kóródi, hogy véget vessen a szóáradatnak, amely csak úgy ömlött Ácsból, mint a vízfolyás. — Igen... Magam sem hittem volna, hogy olyan könnyen fog menni... A nagy Zárai felesége! Csuda nagy hódításnak tartottam és nagyon büszke voltam rá... — Azt el is hiszem — mondta mintegy magának Kóródi, miután emlékezetében felvillant Zárainé szép arca. — No, és a későbbiek folyamán sokszor találkoztak? — Igen, kérem, de mindig nyilvános helyen... — felelte Ács. — Ezért dobbant nagyot a szívem, amikor közölte, hogy felmehetek végre hozzá. Hisz már úgy vágytam utána. Zárai ugyanis az elmúlt negyedévben állandóan itthon tartózkodott, nem lépett fel külföldön, de még vidéken sem és Márta nem mert csak nyilvános helyen mutatkozni velem. Akkor is mindig Korompay társaságában. Bár őszintén szólva számomra sem lett volna valami kellemes dolog, ha hozzám jön fel. Háziasszonyom kikottyantotta volna a^ menyasszonyom előtt, ha Mártát nálam látja. Bár azt hiszem, sejtett valamit... című francia—amerikai film is. Története azt a hősi küzdelmet dolgozza fel, amellyel a francia vasutasok megakadályozták, hogy a francia képzőművészet legszebb modem alkotásai a fasiszta Németországba kerüljenek. Elszánt ellenfelek csapnak össze a német precizitással becsomagolt ládák felett — 8 Cezanne, 4 Degas, 2 Gaugin... — és a számok az értük feláldozott emberéleteket is jelentik. Súlyos a mérleg, s a sűrű izgalom, cselekményes feszültség sem felejteti az igazi drámát. Néhány nagy név a remek színészgárdából: Búrt Lanchester, Jeane Moreau, Michel Simon. Az NSZK filmgyártása ezúttal pompás kiállítású, ragyogóan színes természetrajzi filmmel képviselteti magát, amely a távoli Galapagos szigetére kalauzolja el a nézőt. Megismertet azzal a csodálatos élővilággal, amely vizsgálatából Charles Darwin annak idején, oly sok forradalmi biológiai igazságot kikövetkeztetett. A VIDÁM PERCEKET ez alkalommal az olaszok és az amerikaiak szerzik a mozilátogatóknak. Néhány szellemesen pikáns, boc- cacció-i, mai történetet visz vászonra az olaszok Cicababák című filmje, amelyben olyan kedvenc sztárokkal találkozhat a néző, mint: Gina Lollobrigida, Jean Soréi, Elke Sommer, Monica Vitti. Dany Kay amerikai komikust ugyancsak nem kell bemutatni a magyar nézőknek. Az ő remekbe szabott burieszkfigurája teszi kellemes szórakozássá a Nyomoz a vőlegény című amerikai filmvígjátékot, amelyben az elesett kisember hőssé lesz, a teljesen össze- kuszálódott helyzet megoldódik és a szerelmesek egymáséi lesznek. Mindez sok friss ötlettel és bővérű komédiázással. V. M. Néhány betongyűrű
