Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-06 / 31. szám
e TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. február 6. BÉRGYILKOSOK Ismét itthon vagyok. Nagy utat tettem meg az elmúlt hetekben. Voltam például Indonéziában. Az egész ország egy nagy játéktér. Most éppen azt a játékot játsszák, hogy: „Ki mit csinált szeptember 30-án?". Csúnya játék. Nem bírtam már tovább nézni. De nem bírtam már tovább Spanyolországban sem. Egy ideig én is kerestem az atombombát. Aztán felhagytam vele. Beláttam, hogy nincs értelme az idegeskedésnek. Szerintem két eset lehetséges, vagy felrobban az atombomba, vagy nem. Ha nem robban fel, akkor minek idegeskedni? Ha felrobban, akkor meg úgy sincs idő az idegeskedésre. Szóval ilyen előzmények után, megviselt csizmával és elég rossz egészségi állapotban tértem haza, pontosan január 31-én. És tudja, mivel fogadott a komám? Azt kérdezte tőlem, hogy tudom-e, milyen nap lesz holnap? — Kedd! — És milyen kedd? — kérdezett ismét. — Olyan kedd, ami február elsejére esik. — Hát éppen ez az. Éppen ebben van a pláne. — Mi van benne? — Pláne. Látom, Hári, hogy a maga agya egyre rosz- szabbul fog. Megmondom én magának, hogy milyen nap lesz holnap, mert maga erre soha nem jönne rá. Hát húshagyó kedd lesz. Nem értem. Amióta nem jártam itthon, azóta már o húshagyó keddet is áthelyezték? Ezen gondolkodtam akkor is, amikor a rendelőintézetben üldögéltem. Magamba roskadva vártam a soromra. Mit tehet az ember ilyenkor, hát beszélget. Erről is, arról is, amiről éppen jön. Van itt beszédtéma bőven. Egyiknek a veséje görcsöl, a másik nehezen lélegzik, a harmadik... Egyszeresük azt mondja az öreg Simák Péter, hogy ő bizony csak azért jött be, hogy bejelentse, az unokája nem tud bejönni felülvizsgálatra, mert közben belázasodott. — Én már megértem a kilencvenöt évet, de még nem voltam beteg — magyarázta. — Még a fogaim is mind megvannak. Ezt már nem bírtam szó nélkül megállni. — Simák bácsi, hisz a vak is látja, hogy csak öt foga van. — Az igaz, hogy a számban öt van. De otthon az asztalfiában mind megvan. Meg is nézheti, ha akarja. Mind megvolt. Mind a huszonhét. És én ezért felgyalogoltam a hegyre, hogy ezt megnézzem. Át is ázott a csizmám. Nem is csoda, -nagyon megviselte az utóbbi néhány hét. Gondoltam, hogy beviszem a csizmám a kisipari szövetkezethez, hogy fejeljék meg. Be is vittem. Mondtam, hogy mit csináljanak vele. Igaz, hogy három hete fejeltettem, de ez az istenátka mindig kifehéredik. A szabász a kezébe vette a csizmám, forgatta, majd azt mondta: — Jó ennek a feje, Hári bátyám. — Jó a fenét, hisz örökké színt változtat. A múltkor is megyek haza, bár levertem a csizmámról a havat, bent a konyhában nézem, hogy mégis fehér. Az angyalát, hát feltalálták a tartós havat is!? Nem, erről szó sincs. A színvál- ioztató bőrt találták fel. De hol? Mert kérdeztem a Simon- tornyai Bőrgyárban: ők kísérletezték-e ki azt a bőrt, ami hűtlenül elhagyja a színét? Öle nem. Kérdeztem a Pécsi Bőrgyárban: akkor bizonyára önöké a dicsőség? Nem, az övéké sem. Hát akkor ki az isten találta fel ezt a bőrt? Azt hiszem legjobb lesz, ha utánanézek külföldön, valamelyik kapitalista országban'. Azt hiszem, már sejtem, hogy hol gyártják. Rhodesiában. Ott nem bírják a fekete bőrt. Mindent fehéríteni akarnak. Ezeket mondtam a szabásznak, meg még azt is, hogy azért mégis fejeljék meg az én csizmám, mert hogyan megyek én megint külföldre? A szabász azt mondta: — Nézze, Hári, ha nagyon akarja megfejelhetjük, de nincs más bőrünk. Az új fej is kifehéredik. — Az angyalát! Hát akkor legalább fessék be! — Nézze, Hári, be is festjük, de annak sincs sok értelme. — Miért? — Mert a festék is lejön egy nap alatt. — Hát akkor mit csináljak? — Kenje be boksszal. — És az nem jön le? — Egy napig talán kibírja. De vigasztalódjon, hogy a festék sem bír ki többet. A csizmát azért otthagytam. Megtalpalták. Kérem a szerkesztő urat, engedje meg, hogy a lapon keresztül dicsérjem meg a cipész ktsz szabászát, aki inkább a szájától vonta el a kenyeret, minthogy engem, a vásárlót becsapjon. Becsületes ember. De, ha ilyen bőröket kap továbbra is, akkor nem tudom, hogy miből él meg. Ez itt a nagy kérdés. Ki tud erre válaszolni? • Ezzel zárom soraimat: Tisztelettel: (A berlini Wochenpostból.) Egy német újságíró leírja a kubai ellenforradalmárok egyik táborát. Az Egyesült Államok Központi Hírszerző Hivatalának pénzén és instruktorának vezetésével, az ellenforradalmárok itt speciális kiképzést nyernek Kuba-ellenes di- verziós és terrorcselekmények végrehajtása. céljából. Panama atlanti partvidékének közelében, Colón kikötőjétől néhány ónányira van a kubai ellen- forradalmárok egyik katonai tábora. Itt képezik ki a terroristákat és diverzánsokat a Kuba elleni támadásokhoz és terrorcselekményekhez. Nekünk, újságíróknak, összesen tizenegyünknek — közöttük 9 észak-amerikainak, akik Panamában tettek utazást, egy mexikóinak, aki Panama városban él és nekem, az egyetlen európainak sikerült eljutni ebbe a táborba. A nagy „kaland” úgy kezdődött, mint egy detektívfilmben. A tengerparton, egy eldugott kis kocsmában gyülekeztünk, fogadalmat tettünk, hogy soha ki nem ejtjük azoknak az embereknek a nevét, akikkel majd találkozni fogunk. Esküt tettünk, hogy nem viszünk magunkkal sem fényképezőgépet, sem fegyvert és titokban tartjuk mindazt, amit a szigeten látunk. Ivóvízzel és petróleummal teli Felhívás ! Az elfekvő készletek értékesítése, nyereség- növelő hatású. Hirdesse felesleges készleteit a „Figyelő” kereslet — kínálat rovatában. „FIGYELŐ“ kiadóhivatala Budapest, VIII. Blaha L. tér 3. Telefon: 139—292 hordókkal megrakott csónakba szálltunk és nekivágtunk az útnak. Már virradt, amikor csónakunk egy nagy sziklát megkerülve, a sziget partjának közelébe ért. Az a benyomásom támadt, hogy nem egyenesen a szigetre mentünk, hanem az éjszaka nagyobb részét azzal töltöttük, hogy ide-oda keringtünk a kis szigetecskék, sziklák között, amelyek hol itt, hol ott bukkantak ki a vízből. Biztos vagyok abban, hogy a kapitány parancsot kapott: tévesszen meg minket, nehogy megjegyezhessük az útirányt és ne lehessünk tisztában azzal sem, mennyire távolodtunk el a parttól. Nemsokára a szigetecske partján megjelent két amerikai egyenruhás férfi, az övükben pisztoly. Nem engedték meg, hogy csónakunk kikössön a parton, így térdig kellett gázolnunk a vízben. Egyikük kijelentette, hogy „tájékoztatták érkezésünkről és előkészítette a gépkocsikat, amelyek elvisznek minket a táborba.” Amikor megkérdeztük tőle, mi a feladata itt a szigeten, kertelés nélkül így válaszolt: „Én képviselem a Központi Hírszerző Hivatal ötödik irodáját. Azt a parancsot kaptam, hogy akadályozzam meg, ha valaki valamilyen ostobaságot akarna elkövetni.” Később a másik amerikaitól —ki azt állította, hogy „fontos küldetést” teljesít itt, — megtudtuk, hogy mit jelent ez. — A fiaink — mondta az ellen- forradalmárokra utalva — szeretnének minél előbb támadásba menni át, de Washington most még nem ért ezzel egyet. Az a tervük, hogy a .Castro-katonák egyenruhájába öltöznek, Floridában partra szállnak, megtámadnak Szőlőtermelő termelőszövetkezetek figyelem! A Magyar Állami Picegazdaság Mecsek- vidéki Üzem kézi fejtőgépeket és különböző méretű szőlőpréseket ajánl eladásra. Érdeklődni lehet: Pécs, Szt. István tér 12. Áruforgalmi osztály. (41) Vásároljon halkonzervet9 ízletes, olcsó, kiadós ! Treszka 350 g-os doboz ára 12.—Ft Marine Eel 256 g-os doboz ára 12.—Ft Stavrida 350 g-os doboz ára 18.—Ft Sprotni 350 g-os doboz ára 19.—Ft Compass Brand 365 g-os doboz ára 26.—Ft (42) SZIGETE valamilyen szállót, lelőnek néhány embert, kitűzik Castróék zászlaját, azután elrejtőznek. Ilyen módon szeretnék befolyásolni a közvéleményt és kényszeríteni a washingtoni kormányt, hogy hagyja jóvá a Kuba ellen irányuló erélyes intézkedéseket. Félóra múlva három jeep vitt minket a trópusi erdőben kiépített táborba. A bejárat melletti sátrakon zászlók és plakátok függtek: „Kuba igen, Castro nem!” Egy amerikai egyenruhát viselő katona jött ki elénk, bevezetett bennünket. A derékig meztelen emberek kis csoportokban üldögéltek. Egyikük valamit magyarázott a többieknek. Szerintem éppen „elméleti” előadást tartott. Elmondták nekünk, hogy 300 ember van a táborban. Senki sem tagadta, hogy az Egyesült Államok látja el őket minden szükségessel. Büszkén mutogatták nekünk fegyvereiket. Ugyanilyenekkel van felszerelve az Egyesült Államok hadserege is. — Embereink megtanulják, hogyan kell bánni ezekkel a fegyverekkel, — magyarázta a tábor parancsnoka, akit mindenki Esperio- nak nevezett, de nem tudni miért, nekünk Alfredoként mutatkozott be. Angolul beszélt ugyan, de kiejtésén érződött, hogy nem amerikai. — Egy München melletti táborban nyertem kiképzést — mondta „Alfredo” és büszkén hozzátette: — A pszichológiai háború szakértője vagyok, Kétségkívül ő is azok közé tartozik, akik a nyugat-európai országokból menekültek el a fasizmus szétzúzása után. Megkérdeztem tőle, mire oktatja itt tanítványait, de „Alfredo” elzárkózott a válasz elől. — Az itt tanuló „hazafiak” milyen módon remélnek visszatérni Kubába? — kérdeztem. — Szerintem Kubában a kommunizmussal csak akkor lehet leszámolni ha Washington minden rendelkezésre álló eszközzel segít bennünket. Most azon dolgozunk, hogy az Egyesült Államokban aktivizáljuk a Castro-ellenes mozgalmat. Azon fáradozunk, hogy Washingtonban cselekvésre bírjuk „az ingadozókat”. Fő feladatom az, hogy módot találjak arra, hogy az Egyesült Államokat rákényszerít- sük: indítson támadást Kuba ellen, — Előadásaiban megemlíti a Florida ellen tervezett támadási? — érdeklődtem. — Természetesen: Az, amit korábban provokációnak neveztek, tulajdonképpen a pszichológiai háború egyik aspektusa. Arra oktatom a fiúkat, hogyan kell elemezni, vizsgálni az eseményeket a pszichológiai háború bonyolult viszonyai között. Most, ismeretes okok miatt, elvetettük a Florida ellen tervezett támadást. De sok más lehetőségünk van .,, — ön volt valaha instruktor Afrikában is? „Alfredo” szemmel láthatóan ideges lett — Afrikában ? .;, Nem, soha nem voltam Afrikában. Miért kérdezi ezt tőlem ? .,, majd valamilyen ürüggyel gyorsan otthagyott Útban visszafelé, mindjárt jobban éreztük magunkat. A kubai ellenforradalmárokról beszéltünk, A mexikói azt állította, hogy 12 táboruk van a Karib-tenger térségében: Venezuelában, Panamában, Guatemalában. A Központi Hírszerző Hivatal zsoldosai ezekben a táborokban sajátítják el a szabotázs és a diverzió „tudományát”. Hajnalban értünk partot Colóntól keletre, egy kis kikötőben. m-
