Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-06 / 31. szám

1866. február 6. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 9 Egy munkakerülő 1966-ban néüpsz«mküZÍ E gy ember azt állítja ön­magáról, hogy az éhen- halás fenyegeti. Állítását megírta panaszlevélben, elmond­ta már szóban. Először megdöbbentett a hír, aztán felcsigázta az érdeklődé­semet. Gyerünk, keressük meg az illetőt! A neve és címe adott: Bársony Sándor, utolsó posta, Várdomb. El is indultunk Né­meth Józseffel, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetőjével, mivelhogy az ügyben ő is érde­kelt, hiszen a panaszlevelek, ame­lyekben Bársony Sándor leírta keserveit, s munkaalkalmatossá­gért „esedezett”, nála, mint az egyik első számú illetékesnél kö­töttek ki. A várdombi tanácselnök, akitől elsősorban érdeklődtünk szemé­lye és pontosabb holléte felől, összecsapja kezét, fejéhez kap, s csak ennyit mond: — Már megint ő? Szent ég ... Fél óra múlva már a decsi sző­lőhegy sáros-havas-vizes és út- talan útjain bandukolunk a jel­zett házikó felé. Öszes öregúr je­lenik meg egy falusi háznak is beillő présház ajtajában. — Kérem tisztelettel, én vol­nék Bársony Sándor. Fáradjanak beljebb az urak. Parancsoljanak... Félhomály. A falakon réteges csomagolópapír, hőszigetelés cél­jából. Régi, de a maga idejében értékes bútorok. Töméntelen lim­lom. A vaskályhában szerény tü- zecske. A lényegre térünk. . — Jól bírja magát, Sanyi bá­csi?! — Nem éheztem ér kérem so­ha életemben. — Nyilván ma sem .; — Ezt éppen nem mondhat­nám. Miből éljek? Nem törődnek velem. — Kik? — Hát, akik az elhelyezéseket intézik. A tanácsiak ott benn Szekszárdon. Na, egyébként ura­im, félreértés ne essék, én jó vi­szonyban vagyok velük. Csakhát ők olyan szegények még nem voltak, hogy ígérgetni ne tudtak volna. Ilyen szempontból a leg­nagyobb tiszteletet érdemlik. Akkor még nem tudta, hogy éppen az egyik „tanácsival” áll szemben, aki ugyancsak behatóan foglalkozik panaszügyével, mint ahogyan tették ezt korábban is az osztályon. Sőt, természetesen azt sem tudta, hogy Németh Jó­zsef zsebében ott lapul a nagy aktaköteg, amely éppen az ő ügyében készült, s ebben a kö- tegben ott sorakoznak azok a le­velek is, amelyeket Sanyi bácsi az országos vezetőkhöz és a kü­lönböző fórumokra írt, s ame­lyekkel kapcsolatban megfelelő intézkedés is született, s ezek­ről az" intézkedésekről ugyan­csak az ott lévő akták tanúskod­nak. íme néhány idézet ezekből a panaszlevelekből: „65 éves egyedülálló, nyomor­ba süppedő szegény ember lé­temre .. „A saját hazámban arra va­gyok ítélve, hogy éhen pusztul­jak.” ..Dolgozni akarok’, feltéve, ha szabad.” „Közsegélyre nincs szükségem. Nekem munkára van szükségem”. „Csökkent munkaképességű em­ber vagyok, de vágyom dolgozni” — ez utóbbi idézet éppen az igazságügyminiszter-helyettesnek írt panaszlevélből való. A többit egyenesen Kádár Jánosnak írta. Ki ne érzékenyülne el ilyen pa­naszokra, s ki ne szánná meg az illetőt? Mert lám. nem alamizs­nát, hanem munkát kér, tehát egy tisztességes munkásérzelmű emberről lehet csak szó. Ám Bársony Sándor tovább folytatja csípős megjegyzéseit az illetékesekre, s szinte várja, hogy melyik pillanatban fortyanunk fel mi >s mérgünkben, hogy így elbánt-ik egy szerencsétlen em­berrel. — Azt mondták, hogy ide men­jek, oda menjek. Az egyik he­lyen azt felelték, takarékossági év van, nem vehetnek fel, a má­sik helyen koromra hivatkoztak. Tehát nem tudnak kenyeret biz­tosítani. Tehát tisztelt urak, lát­hatják, milyen az én helyzetem. Nem érdekelne engem semmi, csak bármilyen szerény kerese­tem lenne. Legalább ne kellene karácsonykor, húsvétkor egyaránt babot ennem. Eddig türelmesen hallgattunk, most aztán mi vesszük át a szót: — Nyugdíja nincs? — kérdezzük, bár pontosan tudjuk, hogy csak 32,5 hónap munkaidőt tudtak ná­la kimutatni, tehát jogosultsága nincs. — Sajnos, azt sem adnak ké­rem szépen. Pedig egész életem­ben dolgoztam. — Hol? — A kereskedelmi banknál. Meg magánvállalkozásunk is volt Olajjal kereskedtünk. Meg terménnyel, meg ezzel-azzal. Ügy­védi irodánál is voltam alkal­mazásban. Bársony Sándor magabiztosan kihúzza magát. — Tessék elhinni kérem, jobb időket éltem, mint most. Nem így néztem ki, mint most. Bár, ha egy kicsit felöltözöm, meg­borotválkozom, azért most sem ilyen földönfutónak nézek ki. Csakhát itt kint a szőlőhegyen elhanyagolja az ember magát. Hej, kérem annak idején ... Tes­sék elhinni uram, egy éjszaka 3000 pengőt elvertem a Bagi- csárdában a színészekkel, de meg­tehettem. Kérem, elő tudtam te­remteni mindent.., H ogy lássuk, nem akárkivel van dolgunk, elmeséli, hogy milyen bensőséges baráti kapcsolatok fűzték — az üzleti kapcsolatok mellett — Tol­na megye földesuraihoz, s hogyan kötött nagy üzletet a Hagyó-Ko- vács birtokon, amelyet más üz­letemberek még csak meg sem tudtak környékezni. Kellő „tisztelettel” konstántál- juk Sándor bácsi múltját, s ép­pen ezért megkérdezzük: — Akkor nem gondolt arra, hogy valamikor meg is öregszik, s talán jó lett volna erre az időre is tar­talékolni valamit a Bagi-csárda helyett? Meg hát Sanyi bácsi iskolázott ember. Legalábbis erre vall hal­latlan választékos beszéde, mon­datfűzése, arról nem is szólva, hogy olyan logikája van, amit so­kan megirigyelnének tőle. Állítja is magáról, hogy VIII. gimnáziu­mot végzett, de nem tudja iga­zolni, mert megszűnt az iskola, társait pedig nem tudja megtalálni tanúnak, pedig már újsághirdetés­sel is kereste őket.. Gyorsan átvág egy történetbe. — Találkoztam az egyik asszony barátnémmai. Volt vagy ötszáz holdjuk... Csinos volt, s nem pa­naszkodott. Nevetve mesélte, hogy éjszakánként felhúzza a hosszú gumikesztyűt, s bizonyos WC- munkál átokkal foglalkozik, tehát az ő munkaviszonya ilyen. De megkeresi a három-négy ezrest és már nyugdíja van. ö szerencsés. Én nem. Én nyomorgok — És a család? — A feleségemtől külön élek. A lányom Olaszországban van. A de­csi házunkat eladtuk, s azóta, 15 éve itt a szőlőhegyen élek. Volt egy kis szőlőm, azt műveltem, de azt meg betagosították. — Ha korábban nem, legalább 15 éve eszébe juthatott volna, hogy dolgozni kellene, s akitor már most kapná a nyugdíjat. Mint ahogyan a többi jobb időket élt ember is tette. — Kérem... És megint jön, hogy a magyar demokráciában így, meg úgy, pe­dig ő dolgozna, de nem adnak neki munkát... — Inkább dögöljek éhen, de ak­kor sem tudom már, hogy mitévő legyek. Csend. Most valóban szánom az embert, de nem azért, mert állí­tólag éhezik, koplal és az éhhalál fenyegeti. Ez nem is igaz. Hanem azért, mert ő is egy rég letűnt életfelfogás áldozata, az rabul ej­tette és nem tud kievickélni még ma sem ebből a mocsárból. — Sanyi bácsi, magának volt tisztességes állása Szekszárdon. Éjjeliőrként dolgozott a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Válla­latnál. Miért hagyta ott? — Maguk ezt is tudják? — Igen, tudjuk. Mert akárho­gyan is ment sora régebben, ná­lunk a munkalehetőség mindenki számára biztosított. Még az ilyen jobb időket élt emberek számára is. Mert — ne haragudjon —, de nálunk még senki nem halt éhen és nem is halhat. Csak dolgozni kell. — Hát, tetszik tudni, úgy volt. hogy Balatonalmádiba megyek és ott kapok munkát. De nem sike­rült — Kérem, maga annál sokkal szélesebb látókörű, minthogy egy jó és biztos .állást otthagyjon bi­zonytalanért Ne vegye rossz né­ven, de maga nem is akar dol­gozni, mert akkor ilyet nem csinál. — De uram ... — Egy pillanat... És Sanyi bá­csi, magának azóta is, éppen a pa­naszlevelei hatására, felajánlottak egy másik munkahelyet. Kiközve­títették a Mérőműszergyárba éjje­liőr-portásnak. Más ember megkö­szönné az ilyet maga pedig yisz- szautasította, hogy az magának nem felel meg a közlekedési viszo­nyok miatt. Ha dolgozni akar, megélhetési gondjai vannak, ilyet nem tesz. Mégis, mire számít most, 65 éves korában, ilyen előzményeit után? Tálcán tálalják fel azt a jólétet, amiben a Bagi-csárdai mulatozás közben része volt? Ed­dig nem dolgozott, s most tízszer annyit követel, mint aki a tisztes közösségi munkában öregedett meg? — De uram .. < A munkaügyi osztályvezető megígéri, hogyha lesz meg­felelő munkahely, ezután is kiközvetítik, tehát, ha akar, dol­gozhat. De csak erről lehet szó, arról, hogy szánakozzanak rajta, megkülönböztetett tisztelettel kö­rülugrálják hivatalból, mert vala­mikor jobb időket élt, s amikor a népi demokráciában dolgozhatott volna, elfelejtett dolgozni — szó sem lehet. Ahány munkahely szóba jön, ezernyi kifogása támad. Kedélye­sen érvel, szabadkozik. Bizonysá­gul előveszi az iktatókönyvét is. Neki ilyen is van, mert ő ugye precíz ember. Ha már nem bank- igazgató, otthon legyen egy kis magánirodája, tisztes adminisztrá­ciója. Mert ez legalább mutatja, hogy Bársony Sándor ma is Bár­sony Sándor. Igaz, hogy az iktató­számok mögött többnyire panasz­levelek vannak, dohát hadd ug­ráljanak ügyében ezek (!) a mai hivatalnokok... Nem ugrál senki! Egyébként Sanyi bácsi na.evo" szimpatikus modorú ember. Csak éppen egy szavát sem szabad el­hinni, ha panaszkodik és éhhalál­lal fenyegetőzik, ö nem dolgozni, s megélni akar, az ő kenver? " követelés és a rágalmazás. Boda Ferenc Epilepszia M. J.-né olvasónk arról panasz­kodik, hogy tíz éve epilepsziában szenved. (33 éves). Havonta kap egy görcsös rohamot, s utána napokig fáj a feje. Attól fél, hogy gyerme­kei ezt a betegséget örökölték tő­le. Milyen orvoshoz vigye őket? A másik levelet Sz. J. olvasónk írta. Egy IS éves, testileg jól fejlett fia, hároméves kora óta epilepsziás. Állandó orvosi gyógykezelés alatt áll. A gyógykezelés óta rohamai ritkultak. Kéri a betegséget ismer­tetni, stb. A négyszemköztben ol­vasta, hogy egy beteget megope- ráltak, s teljesen meggyógyult. Ezenkívül kérdezi, hogy a vad pünkösdi rózsa gyökeréből fűzött tea jó-e, mert nagyon dicsérik. A választ nagyon kéri és várja. Az epilepszia (eskór, morbus sacer) a központi idegrendszer szervi be­tegsége, amely egyfelől öntudatlan­sággal kapcsolatos, több-kevesebb szabályossággal ismétlődő és alkal­mi okoktól független általános görcs­rohamokban, másfelől Jellegzetes kó­ros tünetekben, a karakter sajátsá­gos elváltozásában nyilvánul. A be­tegségnek két nagy csoportja van. A genuin (öröklött) és a kondlcionálls, amikor az epilepsziát a legkülönbö­zőbb kórokok (betegségek) idézhetik elő. A hajlam itt is kimutatható. A betegség néha egyenesen vagy közvetve átöröklődik, amikor a szü­lők vagy felszálló-ágü rokonok kö­zött találunk epilepsziát. Máskor az epilepsziások családjában másféle ideg- és elmebajokat találunk. Fel­tűnő gyakori az epilepsziások elődei között a balkezű, még ha ők maguk nem is azok. Általában az öröklött terheltség 70—75 százalékban kimutat­ható. Különösen az alkoholisták le­származottai között sok az epilep­sziás, de a lueszesek (vérbaj), mor­finisták és az óloln-munkások utódai között Is. Észleltek Ikreket, akiknél teljesen más környezeti behatások mellett, a betegség tünetei; ugyan­azon időben kezdődtek. A genuin epilepszia, a korai gyermekkorban 1—6 év között, valamint a serdülő­korban lép föl leggyakrabban. Rit­kán jelentkezik a 20. életéven túl. Nőknél sokszor észlelték, hogy az első öntudatlansági roham összeesik az első havivérzés idejével. Az eset­leges kiváltó okok közül, a lelki megrázkódtatásokat, a heves ijedtsé­get, a koponyát ért sérüléseket, az alkoholélvezést kell kiemelnünk, bár ezeknek, mint kiváltó okoknak érté­kelése, ha nem is jogtalan, de min­den valószínűség szerint túlzott. A kondlcionálls epilepsziát, a haj­lam mellett a betegség keletkezésé­hez mindig szükséges külső tényező váltja ki. Ilyeneket okozhatnak agy- daganatok, agytályogok, az erek be­tegségei, érelmeszesedés, vízfejűség, stb. Idetartoznak a sérüléses epilep­sziák. amikor vagy a heveny kopo­nyasérülés, vagy a későbbi hegszövet zsugorodása hat ingerként. Ez a Jac- son epilepszia. Ha az agykéreg moz­gató mezőin egy körülírt gócból ki- indulóan állandóan izgalom uralko­dik, ez Időnkint göresroljam alak­jában robban ki. Ha a rángások csak egyik testfélen lépnek fel, addig a beteg eszméletét nem veszti el. Ez a betegség hosszabb fennállás után az általános epilepsziás rohamokhoz hasonlóvá válhat. Vannak olyan epi­lepsziák, amelyeket fertőző meg­betegedések váltanak ki. (Skarlát, kanyaró, szamárhurut, himlők stb.) a Jacson epilepsziát — műtéttel — az agykérget sértő tényező (csont­szilánk, daganat, értágulás, idegen-1 test, agyhártya-megvastagodás, stb.) eltávolításával meg lehet gyógyítani. A vadrózsagyökér-tea gyógyító ha­tását nem ismerem. Bármilyen prob­lémájuk támad e betegséggel kap­csolatban» forduljanak bizalommal a kórház ideggyógyászati osztályához. A kiváló szellemi képességek öröklése Kaptuk az alábbi sorokat: Azt ól* vastam, hogy a kiváló szellemi ké­pességek öröklődnek, viszont az életben előfordul, hogy igen kiváló tudósoknak, feltalálóknak, haszon­talan és tehetségtelen, züllésre haj­lamos gyermekeik vannak! Legyen szíves e kérdést megvilágítani. A felvilágosítást előre is köszönöm. A kiváló szellemi képességek, a tu­dományok, művészetek iránti hajlam is örökletes. Legfeltűnőbb a zenei tehetség öröklése, amely domináns jellegű (minden generációban meg­van.) öröklés alatt azt a biológiai értelemben vett jelenséget értjük, hogy az ivadékok bizonyos tulajdon­ságaikban a szülőkhöz, vagy a nagy­szülőkhöz, esetleg a dédszülőkhöz hasonlítanak (atavizmus). Mindezen jelenségek az illetők* minden tulaj** donságára nézve kiterjedhetnek. Ana­tómiai és funkcionális tekintetben te­hát betegségre nézve is! Nem szük­séges azonban, hogy minden tulaj­donságban meg legyen a hasonlóság. Legjobban mutatkozik az öröklés a zene vonalán. Például: Johann Se­bastian Bach családjában, hetvenhat zeneértő közül öt világviszonylatban is számottevő zenész volt és igen so­kan átlagon felüli képességet mu­tattak. A Tizian család kilenc nagy festőt adott a világnak. A Berneulli családból nyolc kiváló matematikus került ki. A Darwin családban a természettudományi gondolkodás öröklődött. Hogy az ember mivé le­het, azt öröklött tulajdonságai szab­ják meg, hogy azonban a valóságban mivé lesz, az a környezet befolyá­sától függ. Rossz környezetben a lappangó és öröklött szenvedélyek is kirobbannak. Úgy látszik: ,,A sasok sem szülnek mindig sasokatV* Ekcéma Egy iregszemcsei olvasónk leve­léből kiemeljük az alábbiakat: Ek­cémában szenved. A fején is van­nak beteg területek. Sokat szenved a viszketéstől. Ismertetőt kér ezen betegségről, s megkérdezi, hogy van-e gyógyulási mód? A betegséget kiválthatják belső és külső okok. Létrejöttében fontos sze­repet játszik az egyéni túlérzékeny­ség, a szervezet megváltozott reak­cióképessége (allergia). Jelentkezhetne gyomor- bélbetegségnél, cukorbajnál. okozhatják gennyes mandulák, geny- nyes foggyökerek, stb. Fellép bizo­nyos foglalkozási ágakban (festék, ólom, vegyszerek ___stb.) A test fe­l ületén bárhol felléphet. Az ekcéma általában gyógyítható, sőt sokszor igen könpyen is, csak a kiváltó okot kell megtalálni. Ez a betegség igen nagy türelmet kíván a betegtől, or­vostól egyaránt. A fején lévő erősen viszkető elvál­tozás lehet, hogy nem is ekcéma, ha­nem valamilyen gombás fertőzés. Nagyon keveset írt — kedves olva­sónk — betegségéről. Nem világos a kép előttünk. Ha úgy gondolja, írjon egy hosszabb levelet nekünk. Szívesen foglalkozunk betegségével, mert az hosszadalmas és igen kel­lemetlen. , Ha ír, ha nem, azonnal forduljon bőrgyógyász szakorvoshoz, vagy a bőr- nemigondozó intézethez gyógy­kezelés végett. Hallgasson jőtanácsunkra, s ne késlekedjék, mert megtörténhetik, hogy végérvényesen megkopaszodik! A hámlás, korpázás, zsíros fejbőr, a nagyfokú viszketés, stb. a fejbőr ko­paszodásának kezdődő jelel. A tűrhe­tetlen viszketés vakarőzásra kénysze­ríti. A vakarózástól, fertőzés folytán gennyes gyulladás Is társulhat a már meglévő bőrbetegséghez. A gombás fertőzés ragályos! Családját meg ne fertőzze! Senki más kalapját nem hordhatja, még fel sem próbálhatja a fertőzés lehetősége és veszedelme nélkül! Azonnal menjen orvoshoz! Az utasításait tartsa be!

Next

/
Thumbnails
Contents