Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-06 / 31. szám
1866. február 6. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 9 Egy munkakerülő 1966-ban néüpsz«mküZÍ E gy ember azt állítja önmagáról, hogy az éhen- halás fenyegeti. Állítását megírta panaszlevélben, elmondta már szóban. Először megdöbbentett a hír, aztán felcsigázta az érdeklődésemet. Gyerünk, keressük meg az illetőt! A neve és címe adott: Bársony Sándor, utolsó posta, Várdomb. El is indultunk Németh Józseffel, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetőjével, mivelhogy az ügyben ő is érdekelt, hiszen a panaszlevelek, amelyekben Bársony Sándor leírta keserveit, s munkaalkalmatosságért „esedezett”, nála, mint az egyik első számú illetékesnél kötöttek ki. A várdombi tanácselnök, akitől elsősorban érdeklődtünk személye és pontosabb holléte felől, összecsapja kezét, fejéhez kap, s csak ennyit mond: — Már megint ő? Szent ég ... Fél óra múlva már a decsi szőlőhegy sáros-havas-vizes és út- talan útjain bandukolunk a jelzett házikó felé. Öszes öregúr jelenik meg egy falusi háznak is beillő présház ajtajában. — Kérem tisztelettel, én volnék Bársony Sándor. Fáradjanak beljebb az urak. Parancsoljanak... Félhomály. A falakon réteges csomagolópapír, hőszigetelés céljából. Régi, de a maga idejében értékes bútorok. Töméntelen limlom. A vaskályhában szerény tü- zecske. A lényegre térünk. . — Jól bírja magát, Sanyi bácsi?! — Nem éheztem ér kérem soha életemben. — Nyilván ma sem .; — Ezt éppen nem mondhatnám. Miből éljek? Nem törődnek velem. — Kik? — Hát, akik az elhelyezéseket intézik. A tanácsiak ott benn Szekszárdon. Na, egyébként uraim, félreértés ne essék, én jó viszonyban vagyok velük. Csakhát ők olyan szegények még nem voltak, hogy ígérgetni ne tudtak volna. Ilyen szempontból a legnagyobb tiszteletet érdemlik. Akkor még nem tudta, hogy éppen az egyik „tanácsival” áll szemben, aki ugyancsak behatóan foglalkozik panaszügyével, mint ahogyan tették ezt korábban is az osztályon. Sőt, természetesen azt sem tudta, hogy Németh József zsebében ott lapul a nagy aktaköteg, amely éppen az ő ügyében készült, s ebben a kö- tegben ott sorakoznak azok a levelek is, amelyeket Sanyi bácsi az országos vezetőkhöz és a különböző fórumokra írt, s amelyekkel kapcsolatban megfelelő intézkedés is született, s ezekről az" intézkedésekről ugyancsak az ott lévő akták tanúskodnak. íme néhány idézet ezekből a panaszlevelekből: „65 éves egyedülálló, nyomorba süppedő szegény ember létemre .. „A saját hazámban arra vagyok ítélve, hogy éhen pusztuljak.” ..Dolgozni akarok’, feltéve, ha szabad.” „Közsegélyre nincs szükségem. Nekem munkára van szükségem”. „Csökkent munkaképességű ember vagyok, de vágyom dolgozni” — ez utóbbi idézet éppen az igazságügyminiszter-helyettesnek írt panaszlevélből való. A többit egyenesen Kádár Jánosnak írta. Ki ne érzékenyülne el ilyen panaszokra, s ki ne szánná meg az illetőt? Mert lám. nem alamizsnát, hanem munkát kér, tehát egy tisztességes munkásérzelmű emberről lehet csak szó. Ám Bársony Sándor tovább folytatja csípős megjegyzéseit az illetékesekre, s szinte várja, hogy melyik pillanatban fortyanunk fel mi >s mérgünkben, hogy így elbánt-ik egy szerencsétlen emberrel. — Azt mondták, hogy ide menjek, oda menjek. Az egyik helyen azt felelték, takarékossági év van, nem vehetnek fel, a másik helyen koromra hivatkoztak. Tehát nem tudnak kenyeret biztosítani. Tehát tisztelt urak, láthatják, milyen az én helyzetem. Nem érdekelne engem semmi, csak bármilyen szerény keresetem lenne. Legalább ne kellene karácsonykor, húsvétkor egyaránt babot ennem. Eddig türelmesen hallgattunk, most aztán mi vesszük át a szót: — Nyugdíja nincs? — kérdezzük, bár pontosan tudjuk, hogy csak 32,5 hónap munkaidőt tudtak nála kimutatni, tehát jogosultsága nincs. — Sajnos, azt sem adnak kérem szépen. Pedig egész életemben dolgoztam. — Hol? — A kereskedelmi banknál. Meg magánvállalkozásunk is volt Olajjal kereskedtünk. Meg terménnyel, meg ezzel-azzal. Ügyvédi irodánál is voltam alkalmazásban. Bársony Sándor magabiztosan kihúzza magát. — Tessék elhinni kérem, jobb időket éltem, mint most. Nem így néztem ki, mint most. Bár, ha egy kicsit felöltözöm, megborotválkozom, azért most sem ilyen földönfutónak nézek ki. Csakhát itt kint a szőlőhegyen elhanyagolja az ember magát. Hej, kérem annak idején ... Tessék elhinni uram, egy éjszaka 3000 pengőt elvertem a Bagi- csárdában a színészekkel, de megtehettem. Kérem, elő tudtam teremteni mindent.., H ogy lássuk, nem akárkivel van dolgunk, elmeséli, hogy milyen bensőséges baráti kapcsolatok fűzték — az üzleti kapcsolatok mellett — Tolna megye földesuraihoz, s hogyan kötött nagy üzletet a Hagyó-Ko- vács birtokon, amelyet más üzletemberek még csak meg sem tudtak környékezni. Kellő „tisztelettel” konstántál- juk Sándor bácsi múltját, s éppen ezért megkérdezzük: — Akkor nem gondolt arra, hogy valamikor meg is öregszik, s talán jó lett volna erre az időre is tartalékolni valamit a Bagi-csárda helyett? Meg hát Sanyi bácsi iskolázott ember. Legalábbis erre vall hallatlan választékos beszéde, mondatfűzése, arról nem is szólva, hogy olyan logikája van, amit sokan megirigyelnének tőle. Állítja is magáról, hogy VIII. gimnáziumot végzett, de nem tudja igazolni, mert megszűnt az iskola, társait pedig nem tudja megtalálni tanúnak, pedig már újsághirdetéssel is kereste őket.. Gyorsan átvág egy történetbe. — Találkoztam az egyik asszony barátnémmai. Volt vagy ötszáz holdjuk... Csinos volt, s nem panaszkodott. Nevetve mesélte, hogy éjszakánként felhúzza a hosszú gumikesztyűt, s bizonyos WC- munkál átokkal foglalkozik, tehát az ő munkaviszonya ilyen. De megkeresi a három-négy ezrest és már nyugdíja van. ö szerencsés. Én nem. Én nyomorgok — És a család? — A feleségemtől külön élek. A lányom Olaszországban van. A decsi házunkat eladtuk, s azóta, 15 éve itt a szőlőhegyen élek. Volt egy kis szőlőm, azt műveltem, de azt meg betagosították. — Ha korábban nem, legalább 15 éve eszébe juthatott volna, hogy dolgozni kellene, s akitor már most kapná a nyugdíjat. Mint ahogyan a többi jobb időket élt ember is tette. — Kérem... És megint jön, hogy a magyar demokráciában így, meg úgy, pedig ő dolgozna, de nem adnak neki munkát... — Inkább dögöljek éhen, de akkor sem tudom már, hogy mitévő legyek. Csend. Most valóban szánom az embert, de nem azért, mert állítólag éhezik, koplal és az éhhalál fenyegeti. Ez nem is igaz. Hanem azért, mert ő is egy rég letűnt életfelfogás áldozata, az rabul ejtette és nem tud kievickélni még ma sem ebből a mocsárból. — Sanyi bácsi, magának volt tisztességes állása Szekszárdon. Éjjeliőrként dolgozott a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnál. Miért hagyta ott? — Maguk ezt is tudják? — Igen, tudjuk. Mert akárhogyan is ment sora régebben, nálunk a munkalehetőség mindenki számára biztosított. Még az ilyen jobb időket élt emberek számára is. Mert — ne haragudjon —, de nálunk még senki nem halt éhen és nem is halhat. Csak dolgozni kell. — Hát, tetszik tudni, úgy volt. hogy Balatonalmádiba megyek és ott kapok munkát. De nem sikerült — Kérem, maga annál sokkal szélesebb látókörű, minthogy egy jó és biztos .állást otthagyjon bizonytalanért Ne vegye rossz néven, de maga nem is akar dolgozni, mert akkor ilyet nem csinál. — De uram ... — Egy pillanat... És Sanyi bácsi, magának azóta is, éppen a panaszlevelei hatására, felajánlottak egy másik munkahelyet. Kiközvetítették a Mérőműszergyárba éjjeliőr-portásnak. Más ember megköszönné az ilyet maga pedig yisz- szautasította, hogy az magának nem felel meg a közlekedési viszonyok miatt. Ha dolgozni akar, megélhetési gondjai vannak, ilyet nem tesz. Mégis, mire számít most, 65 éves korában, ilyen előzményeit után? Tálcán tálalják fel azt a jólétet, amiben a Bagi-csárdai mulatozás közben része volt? Eddig nem dolgozott, s most tízszer annyit követel, mint aki a tisztes közösségi munkában öregedett meg? — De uram .. < A munkaügyi osztályvezető megígéri, hogyha lesz megfelelő munkahely, ezután is kiközvetítik, tehát, ha akar, dolgozhat. De csak erről lehet szó, arról, hogy szánakozzanak rajta, megkülönböztetett tisztelettel körülugrálják hivatalból, mert valamikor jobb időket élt, s amikor a népi demokráciában dolgozhatott volna, elfelejtett dolgozni — szó sem lehet. Ahány munkahely szóba jön, ezernyi kifogása támad. Kedélyesen érvel, szabadkozik. Bizonyságul előveszi az iktatókönyvét is. Neki ilyen is van, mert ő ugye precíz ember. Ha már nem bank- igazgató, otthon legyen egy kis magánirodája, tisztes adminisztrációja. Mert ez legalább mutatja, hogy Bársony Sándor ma is Bársony Sándor. Igaz, hogy az iktatószámok mögött többnyire panaszlevelek vannak, dohát hadd ugráljanak ügyében ezek (!) a mai hivatalnokok... Nem ugrál senki! Egyébként Sanyi bácsi na.evo" szimpatikus modorú ember. Csak éppen egy szavát sem szabad elhinni, ha panaszkodik és éhhalállal fenyegetőzik, ö nem dolgozni, s megélni akar, az ő kenver? " követelés és a rágalmazás. Boda Ferenc Epilepszia M. J.-né olvasónk arról panaszkodik, hogy tíz éve epilepsziában szenved. (33 éves). Havonta kap egy görcsös rohamot, s utána napokig fáj a feje. Attól fél, hogy gyermekei ezt a betegséget örökölték tőle. Milyen orvoshoz vigye őket? A másik levelet Sz. J. olvasónk írta. Egy IS éves, testileg jól fejlett fia, hároméves kora óta epilepsziás. Állandó orvosi gyógykezelés alatt áll. A gyógykezelés óta rohamai ritkultak. Kéri a betegséget ismertetni, stb. A négyszemköztben olvasta, hogy egy beteget megope- ráltak, s teljesen meggyógyult. Ezenkívül kérdezi, hogy a vad pünkösdi rózsa gyökeréből fűzött tea jó-e, mert nagyon dicsérik. A választ nagyon kéri és várja. Az epilepszia (eskór, morbus sacer) a központi idegrendszer szervi betegsége, amely egyfelől öntudatlansággal kapcsolatos, több-kevesebb szabályossággal ismétlődő és alkalmi okoktól független általános görcsrohamokban, másfelől Jellegzetes kóros tünetekben, a karakter sajátságos elváltozásában nyilvánul. A betegségnek két nagy csoportja van. A genuin (öröklött) és a kondlcionálls, amikor az epilepsziát a legkülönbözőbb kórokok (betegségek) idézhetik elő. A hajlam itt is kimutatható. A betegség néha egyenesen vagy közvetve átöröklődik, amikor a szülők vagy felszálló-ágü rokonok között találunk epilepsziát. Máskor az epilepsziások családjában másféle ideg- és elmebajokat találunk. Feltűnő gyakori az epilepsziások elődei között a balkezű, még ha ők maguk nem is azok. Általában az öröklött terheltség 70—75 százalékban kimutatható. Különösen az alkoholisták leszármazottai között sok az epilepsziás, de a lueszesek (vérbaj), morfinisták és az óloln-munkások utódai között Is. Észleltek Ikreket, akiknél teljesen más környezeti behatások mellett, a betegség tünetei; ugyanazon időben kezdődtek. A genuin epilepszia, a korai gyermekkorban 1—6 év között, valamint a serdülőkorban lép föl leggyakrabban. Ritkán jelentkezik a 20. életéven túl. Nőknél sokszor észlelték, hogy az első öntudatlansági roham összeesik az első havivérzés idejével. Az esetleges kiváltó okok közül, a lelki megrázkódtatásokat, a heves ijedtséget, a koponyát ért sérüléseket, az alkoholélvezést kell kiemelnünk, bár ezeknek, mint kiváltó okoknak értékelése, ha nem is jogtalan, de minden valószínűség szerint túlzott. A kondlcionálls epilepsziát, a hajlam mellett a betegség keletkezéséhez mindig szükséges külső tényező váltja ki. Ilyeneket okozhatnak agy- daganatok, agytályogok, az erek betegségei, érelmeszesedés, vízfejűség, stb. Idetartoznak a sérüléses epilepsziák. amikor vagy a heveny koponyasérülés, vagy a későbbi hegszövet zsugorodása hat ingerként. Ez a Jac- son epilepszia. Ha az agykéreg mozgató mezőin egy körülírt gócból ki- indulóan állandóan izgalom uralkodik, ez Időnkint göresroljam alakjában robban ki. Ha a rángások csak egyik testfélen lépnek fel, addig a beteg eszméletét nem veszti el. Ez a betegség hosszabb fennállás után az általános epilepsziás rohamokhoz hasonlóvá válhat. Vannak olyan epilepsziák, amelyeket fertőző megbetegedések váltanak ki. (Skarlát, kanyaró, szamárhurut, himlők stb.) a Jacson epilepsziát — műtéttel — az agykérget sértő tényező (csontszilánk, daganat, értágulás, idegen-1 test, agyhártya-megvastagodás, stb.) eltávolításával meg lehet gyógyítani. A vadrózsagyökér-tea gyógyító hatását nem ismerem. Bármilyen problémájuk támad e betegséggel kapcsolatban» forduljanak bizalommal a kórház ideggyógyászati osztályához. A kiváló szellemi képességek öröklése Kaptuk az alábbi sorokat: Azt ól* vastam, hogy a kiváló szellemi képességek öröklődnek, viszont az életben előfordul, hogy igen kiváló tudósoknak, feltalálóknak, haszontalan és tehetségtelen, züllésre hajlamos gyermekeik vannak! Legyen szíves e kérdést megvilágítani. A felvilágosítást előre is köszönöm. A kiváló szellemi képességek, a tudományok, művészetek iránti hajlam is örökletes. Legfeltűnőbb a zenei tehetség öröklése, amely domináns jellegű (minden generációban megvan.) öröklés alatt azt a biológiai értelemben vett jelenséget értjük, hogy az ivadékok bizonyos tulajdonságaikban a szülőkhöz, vagy a nagyszülőkhöz, esetleg a dédszülőkhöz hasonlítanak (atavizmus). Mindezen jelenségek az illetők* minden tulaj** donságára nézve kiterjedhetnek. Anatómiai és funkcionális tekintetben tehát betegségre nézve is! Nem szükséges azonban, hogy minden tulajdonságban meg legyen a hasonlóság. Legjobban mutatkozik az öröklés a zene vonalán. Például: Johann Sebastian Bach családjában, hetvenhat zeneértő közül öt világviszonylatban is számottevő zenész volt és igen sokan átlagon felüli képességet mutattak. A Tizian család kilenc nagy festőt adott a világnak. A Berneulli családból nyolc kiváló matematikus került ki. A Darwin családban a természettudományi gondolkodás öröklődött. Hogy az ember mivé lehet, azt öröklött tulajdonságai szabják meg, hogy azonban a valóságban mivé lesz, az a környezet befolyásától függ. Rossz környezetben a lappangó és öröklött szenvedélyek is kirobbannak. Úgy látszik: ,,A sasok sem szülnek mindig sasokatV* Ekcéma Egy iregszemcsei olvasónk leveléből kiemeljük az alábbiakat: Ekcémában szenved. A fején is vannak beteg területek. Sokat szenved a viszketéstől. Ismertetőt kér ezen betegségről, s megkérdezi, hogy van-e gyógyulási mód? A betegséget kiválthatják belső és külső okok. Létrejöttében fontos szerepet játszik az egyéni túlérzékenység, a szervezet megváltozott reakcióképessége (allergia). Jelentkezhetne gyomor- bélbetegségnél, cukorbajnál. okozhatják gennyes mandulák, geny- nyes foggyökerek, stb. Fellép bizonyos foglalkozási ágakban (festék, ólom, vegyszerek ___stb.) A test fel ületén bárhol felléphet. Az ekcéma általában gyógyítható, sőt sokszor igen könpyen is, csak a kiváltó okot kell megtalálni. Ez a betegség igen nagy türelmet kíván a betegtől, orvostól egyaránt. A fején lévő erősen viszkető elváltozás lehet, hogy nem is ekcéma, hanem valamilyen gombás fertőzés. Nagyon keveset írt — kedves olvasónk — betegségéről. Nem világos a kép előttünk. Ha úgy gondolja, írjon egy hosszabb levelet nekünk. Szívesen foglalkozunk betegségével, mert az hosszadalmas és igen kellemetlen. , Ha ír, ha nem, azonnal forduljon bőrgyógyász szakorvoshoz, vagy a bőr- nemigondozó intézethez gyógykezelés végett. Hallgasson jőtanácsunkra, s ne késlekedjék, mert megtörténhetik, hogy végérvényesen megkopaszodik! A hámlás, korpázás, zsíros fejbőr, a nagyfokú viszketés, stb. a fejbőr kopaszodásának kezdődő jelel. A tűrhetetlen viszketés vakarőzásra kényszeríti. A vakarózástól, fertőzés folytán gennyes gyulladás Is társulhat a már meglévő bőrbetegséghez. A gombás fertőzés ragályos! Családját meg ne fertőzze! Senki más kalapját nem hordhatja, még fel sem próbálhatja a fertőzés lehetősége és veszedelme nélkül! Azonnal menjen orvoshoz! Az utasításait tartsa be!
