Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-05 / 30. szám

I960, február 5.-I ■*>#**: TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Életerős és egészséges Több mint 200 hold szőlőtelepítés Pakson A KÖZVÉLEMÉNY megelége­déssel és megnyugvással veszi tu­domásul, hogy megkezdődött egy nagyon egészséges söprés. A köz­élet minden területét, a szokott­nál is határozottabb módon tisztít­ják meg az arra illetékes szervek a korrupciótól. A közösség javait prédáló kalandorok, tolvajok ret­tegve könyvelhetik el, hogy nincs irgalom. A becsület« emberek pedig azt mondják: így van jól. Akadnak persze olyanok is, akik hangulatot próbálnak kelteni, és esetenként egy-egy ügy főszerep­lőit mártírként, szegény megté- vedtként szeretnék feltüntetni. Legutóbb a Népszabadságban tudósítás jelent meg arról a bí­rósági tárgyalásról, amely né­hány pécsi tanácsi és vállalati vezetőtől kérte számon a bű­nös mulasztásokat. E tudósítás Tolna megyében, de főleg a me­gyeszékhelyen napokig beszédté- > ma volt A szocialista rend tiszta­ságét féltő többség, a tudósítás szenvedélyesen pártos állásfogla­lásával maradéktalanul egyetér­tett. Hallani lehetett azonban más hangokat is. Voltak, akik komo­ran azt magyarázták, hogy a pé­csi bírósági tárgyalás és főleg az arról szóló tudósítás árt a párt, a párttagok tekintélyének. Igaz lenne ez? Nem. Ellenkező­leg. A korrupció elleni kérlelhe­tetlen és következetes harc, a visszaélések leleplezése —- tekin­tet nélkül a beosztásra — csak növeli és erősíti a párt meglévő tekintélyét és még szorosabbá fű­ződik a kapcsolat a párt és a tö­megek között. Ez az igazság és ez a valóság. Erről a dolgozók kö­rében bárki meggyőződhet. Külön­ben tudnunk és méltányolnunk kell azt a tényt is, hogy Pécsett éppen a megyei pártbizottság ér­deme, hogy a tudósításban szerep­lő vádlottak többé nem folytat­hatják bűnös, politikailag és gaz­daságilag egyaránt nagy kárt öltö­ző ügyködésüket. Napjainkban Szekszárdim egy­szerre két ügy is foglalkoztatja a közvéleményt Sokan tesznek szemrehányást, hogy ezzel a Tol­na megyei Népújság nem foglal­kozik megfelelő részletességgel, és terjedelemben. Vannak, akik tud­ni vélik, hogy páddául a Gabona- felvásárló és -Feldolgozó Vállalat­nál leleplezett bűnszövetkezetről azért nem ír az újság, mert bizo­nyos okok miatt jobb azt elhall­gatni, s a bűnszövetkezet vezérét valakik tisztára szeretnék mosni. E „bizonyos okok” hangsúlyozása célzás arra, hogy e bűnszövetkezet vezére, nagy összeköttetéssel bíró „káder” volt. MI ITT A VALÓSÁG? Az, hogy a nyomozás még nem fejeződött be. Amikor befejeződik, akkor a megyei pártbizottság lapja a nyil­vánosságot a bűnszövetkezet te­vékenységéről tájékoztatni fogja. Arról pedig szó sincs, hogy a ve­zért bárki is tisztára szeretné mosni. Feltétlenül igaz, hogy adott esetben a párt kiáll emberek mel­lett, és megvéd embereket. De csak tisztakezű embereket. S akiről itt most szó van, az való­ban munkásőr és párttag volt. De ez nem enyhítő, inkább súlyosbí­tó körülmény. Miért? Azért, mert számára a párttagsági könyv, a munkásór-egyenruha kizárólag ar­ra volt jó, hogy megtévessze, félrevezesse környezetét. Igazi énjét azzal próbálta eltakarni, ami a mi társadalmunkban sok, nagyon sok ember számára a leg­szentebb. A kellő megértéshez hozzátar­tozik tehát, hogy nem egy kom­munista sikkasztott, hanem egy olyan ember, aki párttagnak, a rendszer támaszának álcázta ma­gát, mivé! abban a tévhitben élt, hogy igazi énje így soha nem lep- lezödik le. Tévedett. Pedig még letartóztatása előtt a termelési értekezleten is felszólalt, és meg­játszott szenvedéllyel ostorozta a kispolgári életformát, a harácso- lást, az álforradalmiságot. Nem volt könnyű tehát igazi ábrázatát felismerni, s épp>en a kommunis­ták következetességének köszön­hető, hogy végül mégis lehullott róla az álarc. Ebből viszont kézenfekvő a kö­vetkeztetés: neki a párthoz nincs semmi köze, még akkor sincs, ha egy ideig ugyanolyan megbecsülés és tekintély vette körül, mint ami­lyen körülveszi és övezi társadal­munkban a nép javáért fáradozó kommunistákat. Rosszindulat, a tények szándékos elferdítése úgy tálalni — hall azért ilyet az ember — annak a Népszabadságból meg­ismert tanácstitkárnak a gazem­berségeit is. hogy lám megint egy párttag, vagy lám megint egy párt­tagot szórtak ki. Ez a tálalás és az ilyen felfogás nemcsak vakságot, süketséget, de ostobaságot is je­lent. A becsületes és józan fel­fogású emberek — igen helyesen — ezekben a dolgokban is a lénye­get látják meg. Azt a lényeget, hogy a párt nemcsak beszél a köz­élet tisztaságáról, hanem cselek­szik is. Nem gyengül, sőt erősödik o7qltai. Azok viszont kompromit­tálják saját magukat és a pár­tot is, akik a közénk befurakodott sikkasztóról úgy vélekednek, mint ahogy a kommunistákról szokás vélekedni. Ez a fajta primitiviz­mus képtelen felfogni, hogy aki a közösséget károsítja: lop, csal stb. az eleve nem lehet kommunista, még akkor sem, ha hosszabb-rövi- debb ideig annak látszott. Ezt mondjuk a csemegézőknek, akik jól tudják, de mégis úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy a kor­rupció nem magától, nerft néhány Háromezerféle szövetváltozat a gyapjúiparban A textilanyagok, főként a gyapjútípusú szövetek korszerű­ségét azzal mérik, hogy a gyárt­mányok milyen arányban tartal­maznak szintetikus szálat, meny­nyi a súlyuk. E két jellemző té­nyező vizsgálata hazánkban azt mutatja, hogy a magyar gyapjú­szövő gyárak készítményei meg­közelítik, vagy már el is érték a nemzetközi színvonalat. 19í>s-ben a gyapjúipar alip- anyagának még csupán 3,8 száza­léka volt szintetikus szál, majd ez az arány 1960-ban 5,4 száza­lékra, tavaly pedig 12,5 száza­lékra emelkedett. Valamennyi gyapjúgyár nagy gondot fordít a gyártmányfejleoz- tésre, a termékek választékának növelésére. A bőséges választékra jellemző, hogy míg 1960-ban 1593 féle szövetváltozat, szín- és szővésminta-variáció volt, ez a szám 1962-ben 2700-ra emelkedett és tavaly már elérte a 3000-et. Tavaszra készülnek a kertészek A termelőszövetkezeti kerté­szetek ez évben 212 000 meleg- ágyi ablakkeretet, továbbá 2500 alsókeretet, s hozzá kellő meny- nyiségű üveglapot kapnak a haj­tató-, illetve palántanevelő berendezéseik bővítésére, vagy pótlására. A műanyagfólia szerepe ugyan­csak megnőtt az utóbbi években: a kertészek általában jól haszno­sítják, s mind többet igényelnek belőle. Az idei kiutalás 150 ton­na, csaknem kétszerese a tavalyi­nak. A termelőüzemek igényeit azonban ezzel csupán 20—25 szá­zalékban tudják kielégíteni. A kertészeti üvegházak termőterü­lete az idén 20 000 négyzetméter­rel bővült, ami valószínűleg ha­marosan érezteti kedvező hatá­sát a korai zöldségfélék termesz­tésében. ember magánkezdeményezésére kerül felszámolásra, hanem a párt politikájából adódó feladatként és tennivalóként A TELJES IGAZSÁGHOZ hoz­zátartozik azért, hogy vannak „menteni a menthetetlent" törek­vések. A bonyhádi járás egyik ter­melőszövetkezetéből 1964-ben pél­dául meghamisították a zárszám­adási mérleget Nagyon helyesen, a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztálya teljesítette kötelességét és a mérleghamisítókat feljelentette. Az ügyben szereplő főkönyvelő Budapestre került a tsz-bŐl és a fővárosból állami kocsival járt Bonyhádra arra a tárgyalásra, ahol nem szakértő, nem tanú, ha­nem vádlott volt. Szinte minden alkalommal elkísérte őt az egyik főhatóságnál dolgozó barátja sze- recsenmosdatás céljából. Egy má­sik közös gazdaság a paksi járás­ban pxatronálás címén különféle anyagi juttatásokat adott a patro- nálónak. Patronálás ide. p>atroná- lás oda, ez a tsz tavaly szinte csődbe jutott, a vizsgálatot kezdő emberek azonban még ott találtak egy bődön zsírt, amit a patronáló már nem tudott elvinni. Ennek a patronálónak a tevékenysége évek óta közismert, ám a haja szála sem görbül meg, s akik ismerik őt, azok azt mondják, igen, sérthetet­len, mert sok a befolyásos barátja. S gyakran itt kezdődik a súlyos mulasztás és hiba. A hévízi ta­nácstitkár is azért engedhette meg magának azt, amit merészelt en­gedni, mert az a nimbusz vette körül, hogy sok a befolyásos ba­rátja. Ez ellen ugyanúgy fel kell lépni, mint ahogyan fel kell lépni az egészséges folyamat beteges torzításai ellen. Nyilvánvaló, hogy amikor leleplezésről hallunk, ak­kor az minden esetben annak a je­le, hogy a szocialista társadalom egészséges, életerős, a szennyet nemcsak akarja, ki is tudja dobni magából. Szekulity Péter A paksi termelőszövetkezetek: a Vörös Sugár, az Aranykalász és az Ezüstkalász Tsz-ek önálló kö­zös vállalkozása 183 hold szlan- ka, olaszrizling, kadarka és egyéb fajtájú borszőlőt telepített gé­pekkel művelhetően az eltelt négy évben. A paksi hagyomá­nyos szőlőkultúrát nagyüzemű módszerekkel felújító és tovább­fejlesztő ültetvényekből az idén harminc holdnyi termőre fordul. Polányi Máté, a paksi tsz-ek önálló közös vállalkozásának igaz­gatója érdeklődésünkre elmondot­ta, hogy ebben az évben továb­bi ötvenhét hold borszőlőt ültet a tsz közős vállalkozása, s ebből öt holdat a Lenz-Moser féle ma­gasművelésű módszernek megfe­lelően telepítenek be. Az új sző­lőskert talaját előkészítették és tárolták a szaporítóanyagot. Je­lenleg — ahogyan az időjárás megengedi — a szerves- és a mű­trágyázás folyik gépekkel és fo­gatokkal a szőlőkben, valamint fát termelnek ki a szőlőkarók készítéséhez. Közös összefogással mintegy hatvan holdon kajszibarackfákal is nevelnek. A szőlő- és gyü­mölcstermesztéshez tavaly cső­vázas raktárt, öt permetlétornyot építettek, továbbá egy ásott- és négy csőkutat fúrtak. Tizenegymillió forintos beruházással 400 vagonos gabonasilót építenek a bonyhádi malomnál Nagyarányú beruházási mun- j kák kezdődnek meg a tavasszal" a bonyhádi malomnál, négyszáz vagon befogadóképességű siló építésére kapott megbízást az ÉM. Tolna megyei Állami Építő­ipori Vállalat. A malom jelenleg csak kevés gabonát tud tárolni, a meglévő raktár elavult, nem felel meg a biztonsági követelményeknek sem. Az új most felépítendő siló hosszú időre megoldja az egész bonyhádi járás gabonaelhelye­zési problémáját. Tizenegymillió forintot fordí­tanak a beruházásra, amiből az idén ötmilliót 'kell beépíteni. A silót felszerelik gabonatisztító­berendezéssel Tavaszi vetőmagszállítás Megkezdődött megyénkben a tavaszi vetőmagvak kiszállítása a termelőszövetkezetekbe. A megye közös gazdaságainak 125 vagon hibrid kukoricavetőmagot adnak Az idén a vetőmagvak „széles skálájából” igényelhetnek, hat­féle: marton vásári 1-es, 5-ös, 40- es, 48-as, 59-es, valamint szege­di 71-es fajtájú hibrid kukorica­vetőmag áll a szövetkezetek ren­delkezésére. Ezekből vetési táblán­ként és tenyészidő szerint — a szeptember elejétől október vé­géig érő fajtákból — választhat­nak minden közös és háztáji föld bevetésére. Ezenkívül tizenkét vagon ne­mesített tavasziárpa- és zabvető­magot is kapnak a termelőszö­vetkezetek. 1966-tól kezdve öt­venhét Tolna megyei tsz-ben ön­állóan is szaporítják a gabona vetőmagvakat; Munkaköre : GYARTASELOKESZITO A szövetkezet egyik legjobb szakembereként tartják számon Schwarcz Lajost, a Tolna megyei Árutermelő Cipész Ktsz fiatal gyártáselőkészítőjét. Elfoglalt em­ber, az ő dolga, hogy gondos­kodjék a folyamatos termelésről, ha egy-egy új modell indul, ne­ki kell ellenőrizni, hogy minden feltétel biztosítva van-e az indu­láshoz, felbontani a műveleteket, kiszámítani az anyagszükségletet, gondoskodni arról, hogy a szalag akadálytalanul „fusson”, nagy­jából egyformán legyenek leter­helve az egyes munkahelyek. És mivel a szövetkezetben gyakran változik a modell, változik a munka is. A piac — főleg nyu­gati exportra dolgozik a bonyhá­di szövetkezet — igen érzékeny a divat változásaira és a szövet­kezet csak úgy találhatja meg a számítását, hogy gyorsan reagál a vevőknek, előre szinte kiszá­míthatatlan igényeire. Ha már megvan — modellre konkrétizál- va — a rendelés, akkor már az a feladat, hogy minél gyorsab­ban meginduljon a gyártás, mi­nél hamarabb le lehessen szállí­tani. E gyorsaság elérésében pe­dig kulcsember a gyártáselőkészí- tő. Schwarcz Lajos fiatalember, huszonöt éves. Ebben nincs sem­mi különös, hiszen ha a szövet­kezetben nem is, de másutt bi­zonyára lehet találni hozzá ha­sonló korú fiatalt ilyen felelős beosztásban. A bonyhádi szövet­kezet gyártáselőkészítője azonban a szövetkezet neveltje. Itt töltöt­te a tanulóéveit, innét vonult be katonának, majd visszajövetele után itt kérte a vezetőség hozzá­járulását, hogy beír átkozhassák a bőripari technikum levelező ta­gozatára. — Én voltam az első ipari tanu­lója ennek a szövetkezetnek — mondja. — Mesterem Pirka Ernő bácsi volt, aki most az új export- mintacipőket készíti. — Hogyan választotta éppen a cipészszakmát? — Hát kérem, amíg iskolába jártam, soha sem gondoltam, hogy cipész leszek. Fényképész­nek akartam menni, nem vettek fel, mert betelt a létszám. Kö- . zépiskolába is mentem volna, de oda sem jutottam be. — Miért? — Közepes volt az általános iskolában a tanulmányi eredmé­nyem. Maradt tehát a cipész­mesterség. — Itt is közepes volt? — Azt már nem. Végig kitűnő volt a bizonyítványom. Ezért mertem aztán, leszerelésem után a technikumba is beiratkozni. Amfkor — hatvanhárom őszén — már technikumi tanuló voltam szólt az elnök, hogy szeretnének kiemelni, komolyabb beosztásba. Egy kicsit féltem tőle, hiszen még csak egyszerű szakmunkás voltam, de bátorítottak. Azután hamarosan belejöttem. És hogy igazán belejött a mun­kába, nemcsak ő mondja, hanem a ktsz vezetői is tanúsítják. Meg az a néhány újítás, amit azóta benyújtott. Van, amiről a napok­ban döntenek, néhányat már be is vezettek. Schwarcz Lajos már nem gondol arra, hogy jobb len­ne a fényképészmesterség. De a másik gyerekkori elképzelését, hogy elvégzi a középiskolát, meg­valósítja. í-ner)

Next

/
Thumbnails
Contents