Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-05 / 30. szám
4 TOLNA MEGYÉI NÉPÚJSÁG lOfiG. fetnuSr 5. Bébiarc mosolyog a konzervdobozról! (Tudósítónktól). Fűszer- és csemegeboltjaink dúsan meg vannak rakva különböző élelmiszerekkel; a következő napokban azonban egy új, eddig még nem ismert, jellegzetes étellel bővül a választék: a csecsemők és kisgyermekek részére készült bébiételekkel. Az apró kis konzervdobozokról, amelyek éppen egy kisgyermek adagját tartalmazzák — egy csecsemő mosolygós képe tekint le a vásárlóra. Vajon nem bátor próbálkozás-e ez? Hiszen legdrágább kincsünket, a gyermeket a legjobb, a leghigiénikusabban elkészült ételekkel akarjuk táplálni. Nos, az a 10 féle bébiétel, amely a napokban már megjelenik a nagyobb üzletekben, mindezeknek a követelményeknek megfelel. Tudósítónk meglátogatta a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyárat, ahol egy teljesen újonnan épült és berendezett üzemrészben állítják ezeket elő. Inkább laboratóriumhoz, vagy patikához hasonlítanak a munkatermek, mint ahhoz, amit konzervgyár fogalma alatt el szoktuk képzelni. A legapróbb részletekig kidolgozott „haditerv” alapján védik meg a nyersanyagot az ellenséges baktériumok és ba- cilusok beszivárgásától. Csak egyetlen érdekes jellemzési: a munkatermekben még a levegő is szűrve, légcsírátlanító berendezéséken keresztül kerül be. Azt már talán mondani is felesleges, hogy a nyersanyagot, amelyet teljesen elkülönített helyiségekben tisztítanak, előzetesen gondos minőségi vizsgálatnak, válogatásnak vetik alá. Persze, a legjobb nyersanyag is csak akkor éri el célját, ha ízletesen van elkészítve. E gyer- mekétel-üzem receptjei a leghíresebb szakácsaink, a legjobb gyermekorvosaink és ápolóink tapasztalatai alapján készültek. És hogy készült fel megyénk kereskedelme a fiatal mamák és gyermekeik igényeinek kielégítésére? Mintegy 8—10 féle főzelék- és ételpürét rendeltek, közte például sárgarépát és zöldborsót vajjal, parajt burgonyával és vajjal, az ételek közül zöldborsót májjal és hússal, stb. Egyelőre kb. 20 000 doboz áll rendelkezésre, de a kereskedelem szakemberei számolnak a magyar közmondással: „Evés közben jön meg az étvágy”. A kismamák étvágya mindenesetre nagy lesz e cikkek iránt, hiszen a napi bevásárlás nyomasztó gondjaitól kíméli meg őket: csak melegíteni kell és azután felbontott dobozból tálalni a kicsinek. Megszűnik a mindennapi rohanás a bolt, a konyha és a gyerekszoba között és a kicsi mégis pontos időben kap enni, megkapja mindazt az ásványi sót, vitamint, amire szüksége van, a szénhidrát, fehérje és a zsír egymáshoz való arányát — a gyermek szükségletétől függően —, a receptek készítői teljes mértékben figyelembe vették. Ha a kismama vigyáz arra, hogy a dobozokat száraz helyen tárolja és azok ne rozsdásodjanak, akkor akár hónaitokig sem kell bevásárolnia ezeket. Természetesen megvan a lehetősége, hogy más ételekkel felváltva adja a kicsinek, hogy ezek ne váljanak unalmassá, sőt tetszése, ízlése — és nem utolsó sorban az orvos tanácsa szerint — az egyes főzelékféléket még dúsíthatja is. Egy biztos: az anyáknak régi vágya teljesült és az ipar — nem utolsó sorban a társadalmi szervek sürgetésére —, végre hathatós segítséget adott a gyermeknevelés nehéz és felelősségteljes munkájához. — A postáról jöttél? — Onnan. — Most hozták a Pista levelét. Azt írja, adjunk fel neki egy zsákot. Vissza kellene menned, hogy a holnapi postával tovább jusson. — Tudod, hogy nincs időm. Hol a pingpongütő? Jenő, — Schrott Jenő hetedik osztályos kocsolai tanuló — eltűnik a konyhából, egy ajtócsapó- dás jelzi, hogy a szobában keresi a pingpongütőt. Az édesanyja meg a konyhában néz körül. Ruhadarabokat emelget fel, s a széken matat sok holmi között, hátha megleli. Szalad a konyha — az asztalon meg a tűzhelyen is sok csetres, de jut a székekre, ládákra is mindenféle. A fogason kabátok, ingek sokasága, az asztal alatt meg cipők halmaza. — Délelőtt volt egy kis dolgom, bementem a faluba, így aztán elmaradtam itthon. Ha az. egyiket végzem, marad. a másik szabadkozik az asszony. — Persze nem csinálja meg helyettem senki, megvár az engem. Előbb a disznóknak tette oda a krumplit, most meg tétován matat a pingpongütő után. A gyerek találja meg a szobában. — A Pista, az a legnagyobb fiam. Szegeden van a Vasútgép- ipari Technikumba írattuk be. Most elsős. Kérte, hát el kell küldeni neki azt a zsákot — a gondolata ott maradt a frissen érkezett levél olvasása óta a kollégiumban a fia körül. Talán egy kicsit most ő a legkedvesebb, hiszen a többi négy otthon van. Nagy a család! Gyorsan követték egymást, miután Schrott Ádámné odahagyva az özvegységet, újból férjhez ment. — A Margit már érettségi előtt áll, a pedagógiai főiskolára szeretne menni. Jó tanuló. Ha felveszik, hát tanuljon. Az Éva is vele megy minden reggel. Tamásiba jár ő is a gimnáziumba. Harmadikos. A két kisfiú még itthon van. Jenő közben készülődik, indul pingpongozni, az iskolaválogatott tart edzést. A János meg még csak ötödikes. Iskolában van. — Akkor legalább szólj a Jan- llllimilllllllllllllllllllllllllímgilllllllllllllllllflllllllllllllllllllllllllllliliiiiii ácsinak, hogy siessen haza, s Eugorjon le ő a postára — szól a Egyerek után az ajtóból Schrottné. = — A férje? £ — Dolgozni van Szakcson. £Odajár a malomba már nyolc ■•éve mindennap. Elég fárasztó Sneki. De hát kell az az 1200 foHIRDESSEN a TOLIVÁ MEGYEI Népújságb an! Utcahossszat • • • ADY ENDRE UTCA 4 rint. Nagy a család, s ez a jövedelmünk. Megragad ő mindent, amivel csak segíthet. Minden külön munkát. Az Ady Endre utca a dombon van Kocsolán. Az új iskola oldalában fut Ök voltak az elsők, akik 1959-ben házat építettek ide. Szép nagy épület, akadna még munka rajta, amelyre költeni lehetne. De hát egyelőre nem telik. Az a fő, hogy áll a ház, s mind a három szobája lakható. » — Örököltem, úgy tudtuk megépíteni. Meg akkor még a gyerekek is kisebbek voltak. Kevesebb volt a kiadás. Aztán meg, fizetjük az OTP-t még most is. — Miért nem mentek a gyerekek valami szakmát tanulni az iskola után? Akkor már esetleg keresnének. Vagy miért nem helyezkedtek el valahová dolgozni? — Nincs itt a környéken ilyen lehetőség. Meg aztán jó tanuló volt mindegyik. Kedvük is volt a könyvekhez, nem tudtam volna itt fogni őket a ház körül. Csendesen ül. Látszik, már a rendcsinálás körül forgolódik gondolatban. Hirtelen határoz. Munkához lát. — Mindenesetre az jó volna; ha legalább a férjem itt helyben kapna munkát, hogy neki ne kellene eljárnia. Fárasztja. Hogy őt mi fárasztja, arról nem szól egy szót. Hozzálát a mindennapos feladathoz: rendet tenni, vacsorát főzni hat ember részére. S miközben nagymosást csinál, meg ingeket vasal, állandóan a hetedikre gondol. Nem; nem azért, mintha azt hinné; hogy annak ott a kollégiumban rossz a dolga. Tudja, hogy jó helyen van. De hát ilyen az anya. MÉRY ÉVA Sárközi Gyula: i Csípte iái pen Készül a csupaszéin Sztár" //' A székesfehérvári Villamossági-, Televízió- és Rádiókészülékek Gyárában sorozatban készül a „Sztár” elnevezésű nagyképemyős televízió, amelynél a hangszint, a képméretet és a fekete-fehér színt automata szabályozza. Az új „csupaszéin” televízió rövidesen az üzletekbe kerül. — Kapitány Erzsi a hangszínt ellenőrzi. (MTI-foto — Szilágyi Pál felvétele.) iiuiiiiiiiiiiiiiiiii ........un.........un...........iiiiíjmiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimmiliiiimimmimimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimim — 22 — — Felismrené azt a fiatalembert, vagy Ficsurt, ahogy Simkó néni találóan elnevezte, ha most kimennénk a munkahelyére, egy gyárba? — kérdezte Pandur, és belépett. — Azt hiszem, igen... — hebegte az özvegy. — De... — Akkor gyorsan öltözzön fel! Amilyen gyorsan csak tud. Nincs időnk. Minden perc drága. Hétkor kezd a gyár. — Igen, kérem... Tessék addig itt várni, a konyhában — és beszaladt a szobába. Pandur egyedül maradt. Körülnézett. Apró kis konyha, rögtön a folyosóról nyílik. Előszobája nincs... A hadnagy rágyújtott. Fújta a füstöt és gondolatai a Ficsur, meg a meggyilkolt Zárainé körül kalandoztak. Látta a vízbe konyuló, szappanhabos, élettelen női fejet és sehogy sem tudta elképzelni, hogy a Ficsur műve lett volna. Pláne a három levél után. Vajon ki lehet a gyilkos? A férj kiesik, az külföldre utazott. A Ficsur? Nézzük csak ezt a ficsurt! Zárainé még fürdött, tehát a Ficsurnak korábban kellett jönni a megbeszélt időpontnál. De miért jött volna korábban? Meg akarta lepni? És csak akkor jutott eszébe, hogy meggyilkolja? Nem, nem. Az asszony nyilván a fürdést belekalkulálta az időbe és csak azután fogadja a szeretőjét. S aztán ilyen csúnyán vízbefojtani. Nem. Erre csak egy kéjgyilkos képes. Kéjgyilkos volna? Nem árt közelebbről megnézni ezt a Ficsurt! Jutka? Jóllehet megfenyegette és a szerelmes nő bosszúja nem ismer irgalmat, sem határt, akkor sem képzelhető el! Nem, nem. Skurek? — 23 — Az már inkább. KÖZÉRT-vezető. Bizonyára sikkasztott a nő miatt. Zárainé pénzt ad kölcsön neki, aztán visszaköveteli és feljelentéssel fenyegeti. Skurek, a levélből ítélve faragatlan, műveletlen ember. A feljelentéstől berezel, felrémlik előtte a börtöncella és képes felbérelni huligán cimboráit, hogy tegyék el láb aló) a szépasszonyt. De ugyanilyen mértékben gyanús a Zsiga igazgató úr is. Nyilván kompromittáló fényképek voltak Zárainé birtokában. Vajon hová tűnhettek? Nem ártana még egyszer alaposan átkutatni a lakást. Zsiga valószínűleg „jó káder”, félti az állását, fél a leleplezéstől, a botránytól. Bár a kompromittáló fénykép nem egy világrengető nagy ügy, hogy amiatt Zsiga a leleplezéstől való félelmében vízbefojtaná zsaroló szeretőjét. Nem, nem. A Skurek sokkal gyanúsabb. A Skureknek több oka volt. Az ilyen, félművelt, durva lelkű embertől minden kitelik. Ügy látszik, Góth főhadnagynak is akad itt majd bőven munka. Nemcsak a bűnügyi csoportnak! Ha Góth rászabadul Skurekre, sok disznóságra derülhet még fény! Idáig ért gondolataiban a hadnagy, amikor nyílt a szoba ajtaja és Szapudiné teljesen felöltözve, útra készen lépett ki a konyhába. — Mehetünk — mondta. Pandur előre ment. A kocsiban sokáig nem szólt az asszonyhoz. Már kiértek a Mártírok útjára, amikor feléje fordult: — Hol látta Zárainét a fiatalemberrel? — 24 — — A Körúton — felelte az asszony. — Bent jártam a ktsz-ben anyagért. Éppen fel akartam szállni a hatosra, amikor megpillantottam őket a Majakovszkij utca sarkán. Kéz a kézben an- dalogtak, mint valami szerelmesek. Milyen szép pár, gondoltam magamban... — Mikor volt ezt? — Talán egy hónapja __ — Szóval régi ismeretség... El tudná képzelni azt a fiatalembert, hogy meggyilkolja a szeretőjét, Zárainét? — Nem én, kérem. Tudja, olyan becsületes képe volt. Jóképű, magas, fekete legény. Haja modernül kurtára nyírva. Fogsora hófehér. Valahányszor Záraméra mosolygott, vakítóan kivillant. Gondoltam is magamban, hogy de csinos fiút csípett fel ez a Zárainé, akár filmszínésznek is elmehetne. Hisz manapság magyar filmen úgysem lát az ember csinos férfit. Hát ez a fiú oda illene, kérem, a filmvászonra. Higgye el nekem, uram. Megérkeztek a gyárhoz. Kiszálltak. Háromnegyed hét volt. Máf szállingóztak a munkások, alkalmazottak. Pandur gyorsan bevitte Szapudi- nét a portásfülkébe, s megkérte a kapust, adjon rá köpenyt, mintha portásújonc lenne, és most tanítaná be. Ő pedig bement a gyárudvarra és beszélgetni kezdett egy fiatalemberrel, aki nem volt más, mint Kocsis, a fotós. Öt ugyanis Kó- ródi küldte ide, még tegnap este, s miután itt lakott Angyalföldön, hát otthonról egyenesen kisétált ide a gyárhoz.
