Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-01 / 26. szám
4 TOEWA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. február i: Fél év után A TIT-ben ilyenkor, az év elején mérik a félévet. Az ismeretterjesztési időszak az ősz beköszöntésével kezdődik, s így január végén készítik, összegezik, a féléves mérleget. Ősszel a munkaterveket úgy dolgozták ki, hogy az egyes élőadássorozatok, szakosztályok tematikája segítse az időszerű gazdasági, társadalmi és ideológiai feladatok végrehajtását. A Tolna megyei Természettudományi Társulat taglétszáma kedvezően alakult a múlt évi átszervezés, felülvizsgálás óta. A tagság — 461-en vannak — aktívan részt vesz a 16 szakosztály, szakcsoport munkájában. Az elmúlt fél év alatt az előadások száma az előző időszakhoz viszonyítva valamivel csökkent, viszont jelentősen növekedett az előadói konferenciák, szabadegyetemi előadások, klubviták mennyisége. Különösen nagy gondot fordítottak a helyi előadók továbbképzésére. Több bemutató előadást rendeztek, amelyeken módszertani tanácsokat adtak, s alkalmazták a korszerű ismeretterjesztés elengedhetetlen kellékeit, a szemléltető eszközöket. A filozófiai szakosztály az első fél év alatt összesen 44 előadást tartott. Különösen nagy érdeklődéssel fogadta a hallgatóság a szocialista erkölcs problematikájából elhangzott előadásokat. Az irodalmi szakosztály is eredményesen végezte munkáját. Irodalmi estjeiken, ahol új könyveket ismertettek, a mai magyar irodalomról és a mai világirodalmi áramlatokról beszélgettek, valamint nyelvészeti előadásokat tartottak, több mint 2500-an vettek részit. A művészeti szakosztály munkáját a sokoldalúság jellemzi. Foglalkoznak zenével, irodalommal, film-, képző-, ipar-, nép- és építőművészettel is, hogy csak a legfontosabb tennivalóikat említsük. Kiemelkedő rendezvényeket értek el a hangversenysorozat és a „Híres külföldi múzeumok” előadássorozat keretében, összesen 71 előadást rendeztek, amelyeket közel ötezer ember hallgatott végig. Képzőművészeti kiállításuk látogatottsága meghaladta a kétezret. Aktuális kérdésekkel foglalkozott ' a 42 nemzetközi előadás, amelyeket a külföldön járt előadók élménybeszámolói színesítettek. . A közgazdasági szakosztály, legsikerültebb rendezvénye az új gazdasági mechanizmusról indított vitaest volt. Értékes munkával járultak hozzá a munkás és belkereskedelmi akadémiák sikeréhez. A megrendezett előadások számszerű alakulását vizsgálva a pedagógiai és lélektani szakosztály vezet. Az általuk rendezett Szülők iskolája előadásokon, a Nevelők akadémiáján és az Óvónők akadémiáján, valamint a Hazafias Népfronttal közösen tartott ankétokon közel hétezren vettek részt. Kilencvenegy előadásuk jól sikerült. Változatos tematikát dolgoztak ki a történészek. Sok helytörténeti anyaggal — „Tolna megye nagyjai”, vagy „Szekszárd története”, vagy érdemes megemlíteni a „Háry János és kora”, valamint a „Tolna megye népcsoportjai’ előadásokat — álltak az előadók a hallgatóság elé. A biológiai szakosztály tematikájából is lemaradtak a már sokszor hallott, megszokott témák. Helyükbe aktuális problémák kerültek. Ilyenek voltak: „Az űrkutatás biológiai eredményeiről” vagy a „Fehérjék szerepe a méhcsaládok életében” címmel megtartott előadások. A földrajzi szakosztály tagjai országjárók, idegenvezetők negyven előadást tartottak és megalakították az Ország-világjárók baráti körét. Az agronómiái szakosztály tagjai sikeres — 12 500 látogatója volt — kisállattenyésztési kiállítást rendeztek a MESZÖV- vel közösen, s három mezőgazda- sági előkészítő tanfolyamot indítottak be. A szakosztály keretében működő állatorvosok a fertőző betegségek elleni védekezésről tartottak számos előadást a megyében. Uj szakosztályok is alakultak, így a hadtudományi, a csillagászati és űrhajós. Az egészségügyi szakosztályt pedig újjászervezték. A fizika, kémia, — a matematikai szakosztály — de más szakosztályok is — jelentős segítséget nyújtanak a mezőgazdasági előkészítő tanfolyamnak. A műszaki ismeretterjesztés pedig zömmel a munkásakadémiákon történik. Az ismeretterjesztési formák közül a legáltalánosabbak a sorozatok és az akadémiák. Közkedveltségükre jellemző, hogy míg tavaly nyolc, idén 22 KISZÜ V-akadémiát indítottak. Összesen 42 akadémia, 66 tagozattal és 2660 hallgatóval működik a megyében. Négy szabadegyetemi tagozat van, lemorzsolódás ezeken — méhészeti, állatorvosi, irodalmi, földrajzi — jelentéktelennek mondható. Az elmúlt fél év alatt összesen 702 előadást tartottak a megye területén a TIT rendezésében. Ebből körülbelül 150—160-at Szekszárdim. Az előadásokat közel 39 ezren hallgatták végig. Miniatűr mezőgazdasági munkagépek ' ▼▼▼▼! Sárközi Gyula: I Csípne ofiai rejfélq A makói 601-es „József Attila” ipari tanuló-inézet fiataljai miniatűr ■ traktorokat és mezőgazdasági munka- ^ gépeket készítenek. A szántóföldedben dolgozó gépek tökéletesen meg- 4múnkált, kicsinyített másait elsősor- 4 ban szemléltetés céljára használják, ■4 a legszebb példányokat pedig a Bu- 4 da pesti Mezőgazdasági Múzeumnak ◄ küldik: Képünkön: a csillagkerekes ◄rendsodró modelljét tanulmányozzák ^ n -fi ofol ott < (MTI foto — TÓTH BÉLA felvj A gyertyaszentelés és a medve-meteorológia A február 2-át, a „gyertyaszentelő” napját úgy tartja számon a tévhit, hogy akkor elválik, hosszú, vagy rövid lesz-e a tél; aszerint, hogy a „medve az árnyékától megijedve visszamegy a barlangjába, vagy borús időt találva kint marad”. Ebből az alkalomból évtizedek óta megszületnek azok a cikkek, amelyek megállapítják hogy a medve-időjóslás a néptapasztaláson alapuló, nagyjában-egészében helytálló megfigyelés. A régiek ugyanis nem a medve szokását lesték el, — nehéz és veszélyes vállalkozás lett volna —, hanem a február 2-i időjárást figyelgették és adták át a nemzedékek egymásnak — tapasztalatként. A népi meteorológia helytállóságát azzal szokták bizonygatni, hogy például az Alföldön, ahol sosem járt medve, ott ezzel a versecskével jósolnak: „Ha fénylik Gyertyaszentelő, az iziket is szedd elő”. Vagyis, ha ezen a napon szép, fényes, napsütötte az idő, hosszú télre kell számítani, a takarmányban nem lehet válogatni, a félredobott töreket is elő kell venni. Még némelyik hivatásos meteorológus is hajlik rá, hogy a népi megfigyelést időjárási szabályként vegyék tudomásul, amelyet — saját megfigyeléseikkel egybevetve — alkalmazhatnak. A medve-meteorológia helyénvalósága, vagy tévedése azonban nem válaszol arra a kézenfekvő kérdésre, hogy miért épp Gyertyaszentelőkor, s miért nem valamelyik másik napon mutatkozik meg a tél alakulása, mi az összefüggés az egyházi ünnep és a medvelegenda között? A február 2-i ünnep őstörténete — mondhatni — egyértelművé teszi az összefüggést. A február 2-i ünnepnap első nyoma az I. Gergely-féle Sacramentariumban lelhető fel, amelyet a VI. században azért alkotott meg a pápa, hogy rendet teremtsen az ősi és újabb keletű szertartásokban. Abban az időben ugyanis még elevenen éltek a „pogány”, antik világ sokistenű világias, élvezethajhászó ünnepeinek hagyományai, amelyeket új ünnepek beiktatásával szándékozott kiszorítani a mind nagyobb világi hatalommal rendelkező keresztény egyház. A február elei „dies februatus” népies és kedvelt ünnep volt az antik Rómában. Ekkor rendezték a Lupercaliát, azaz Faunusnak, a római mitológia nyáj-istenének (lupercaila — farkasűzés) maszkos, farkast űző, telet kergető, zajos névnapi ünnepségeit. S mint az ünnepségek korabeli leírásainak nyomaiból kitűnik, e szertartás során papság és nép farkas, vagy medvebőrökbe bújtatott embereket űzött az antik Róma utcáin, azt jelképezve ezzel, hogy kergeti a téli ragadozókat, a nyájak veszélyeztetőit. A Lupercaliák helyettesítésére beiktatott keresztény ünnep a VI. század derekán még nem a Gyertyaszentelő voli. „Mária tisztulásának” emlékét örökítették meg február 2-ával a konstantinápolyi görög egyházfők abból az alkalomból hogy járvány ütötte fel a fejét, amelyet „az ünnepelt Mária elűz a híveiről”. Az egyházi krónikák tanúsága szerint a ragály ugyan nem szűnt meg, de a február 2-a, csendes keresztény ünneppé szelídült, amely a XI. században aztán a mise előtti gyertyaszentelést is a nap szertartásába iktatta. Az ünnep őstörténetében tehát ott a télvége-várás, a nyájat veszélyezte tő vadállat figyelmezése, és a korabeli babonás hókusz-pókuszok nyoma. A gyertyaszenteléshez viszont a korai keresztény egyház költötte azt a „csodás” babonás legendát, hogy akinek torkán február 3-án, Balázs napján égő gyertyákat tesznek keresztbe, az a következő évre megszabadul a torokfájástól. A krónikák szerint ugyanis Balázs Sebaste püspöke nevéhez több csodaszámba menő torokgyógyítás, fulladásmegelőzés fűződik, amelyet úgy ért el, hogy betege torkán égő gyertyaszálakat helyezett el keresztbe, vagyis kiűzte onnan az ördögöt”. E babonás hit maradványa az egyház balázsolás-szertartása. NYERGES ÁGNES — H) — — Kérem szépen, az úgy volt, hogy jöttem felfelé a lépcsőn nehéz szatyorral a kezemben, mert tetszik tudni, bevásárolni voltam a Közértben, s amint lépkedek felfelé ezzel a rossz lábommal a lépcsőn, hát egyszercsak egy magas, nyurga alak suhan el mellettem. Úgy megijedtem, hogy no. Aztán látom, hogy ez az alak kulccsal kinyitja Záraiék ajtaját és belép... — kezdte Simkó néni, aztán sorjában elmondta, miként figyelt fel ismét, amikor kijött Kaplo- nyiéktól, a Zárai-lakásból kisurranó fiatalemberre, milyen gyanúsan elfordította - arcát, s valamit cipelt a hóna alatt, de hogy mit, azt nem . láthatta, mert elég sötét volt, nem égett a lámpa a lépcsőházban. — Szóval nyitva hagyta az ajtót és erre maga, Simkó néni bement a lakásba, hogy széjjelnézzen? — Igen, kérem, mert rögtön tolvajnak néztem. Arra gondoltam, hogy azt, amit a hóna alatt szorongatott, biztosan a Záraiéktól lopta el, aztán meg arra, hogy bizonyára a kést rejtegette magánál, mert azzal szúrt le valakit... — Hogy nézett ki az az alak? — Magas volt..., olyan cingár legény. Az arcát nem láttam, merti elfordította. — Milyen ruhát viselt? — Valami sötét köpenyfélét, ami nagyon susogott. Hogy is hívják, no, amit mostanság hordanak. . — Orkán... — Az az, kérem.. . Meg kalapot is viselt, azt — 11 — erősen a szemébe húzta. Az is sötét színű volt, fekete, vagy sötétkék... — Mi tűnt fel legelőször magának, amikor belépett a lakásba? — kérdezte a főhadnagy. — Miután tolvajnak néztem, azért jöttem "be, hogy megnézzem, mit művelt itt. Ügy nagyjából mindent rendben is találtam, csak az ebédlőszekrény két fiókja volt gyanúsan kihúzva... — Ez ni — és a sarokban álló szekrényre mutatott. — Nem nyúlt hozzá? — Isten őrizz, hogy tetszik képzelni! Arra gondoltam, hogy előbb még benézek a fürdőszobába, hátha ott találok valakit, akit ez a gazember tolvaj leütött, vagy megkötözött, ahogy azt mostanság szokták ezek a lóköíők, aztán pedig bepillantok a fiókokba. De a fürdőszobai látványtól úgy megrémültem, hogy mindenre gondoltam én akkor, csak éppen a fiókokra nem. Törődtem is én velük, örültem, hogy gyorsan kijutottam a lakásból... — Jól tette, Simkó néni, hogy nem nyúlt semmihez. .. Kocsis elvtárs — fordult a fotóshoz Kóródi —, vizsgáld meg az ujjlenyomatokat a fiókokon. — Értettem, főhadnagy elvtárs! — felelte a fotós és az ebédlőszekrényhez ment. A főhadnagy pedig folytatta Simkó néni kihallgatását — Tehát kirohant, és segítségül hívta Bozóki házfelügyelőt?... — Igen, kérem, pontosan így történt. Azóta ki sem mozdultam a lakásomból. — Simkó néni — 12 —• most már láthatóan megnyugodott, bár ijedt tekintete még mindig idegesen repdesett egyik nyomozóról a másikra, mintha legalábbis őt gyanúsítanák a gyilkossággal. — Háborgó szívem még most sem tudott lecsillapodni, nem tudom, hogy fogok ma éjszaka elaludni... — Addigra majd csak elmúlik — nyugtatta meg Kóródi az öregasszonyt. — Most még csak annyit, Simkó néni, nem emlékszik, látta-e már azelőtt is itt a házban azt a fiataiemoert, vagy hozzá hasonló, cingár magas férfit? — Nem, nem emlékszem ilyen alakra, kérem. Bár a házban sokat beszélnek egy bizonyos nyurga ficsúrról, akivel Zárainét látták néhányszor. — Bizonyos ficsúrról? Ez érdekes... Nem tudja, ki látta őket'együtt? — Szapudiné a második emelet 6-ból, kérem. Ö mesélte nekem, meg Kaplonyinénak, az első emelet 3-beli szomszédnőmnek. — Köszönöm, Simkó néni. Egyelőre végeztünk. Majd ha újra eszünkbe jut valami, amit meg szeretnénk magától kérdezni, felkeressük. Elmehet. —• Igenis, kérem... — Simkó Bálintné megkönnyebbülten felállt és kicsoszogott a szobából. — Nos? — nézett Kóródi a fotósra. — Találtam. Már le is vettem — jelentette Kocsis. — Nagyszerű. .. Hát maga, Bozóki elvtárs, mit tud még hozzátenni az elmondottakhoz? — fordult Kóródi most a házmesterhez.
