Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-04 / 29. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPtJSÁG 19G6. február 4. EGY LEVEL IGAZI TÖRTÉNETE Egy levélről szól a történet. Előtte való nap szél kavarta a havat. Az utak járhatatlanok voltak. A gyerekek, mint nyáron a verebek a porban, megfürödtek a hóban. A hófúvás megszűnt, helyette fehér dérszakállt növesztettek a fák. A kétyi gyerekek hazaindultak az iskolából. A tanítójuk arról beszélt, hogy milyen szép dolog, milyen jó érzés valakivel jót tenni. Azon gondolkodtak, hogyan mondhatnának ók is magukénak valami nemes cselekedetet, amikor az egyik gyerek felkiáltott: — Nézzétek, nem füstöl a Makna Albert bácsiék kéménye! — Talán nincsenek itthon? — Biztosan itthon vannak. — Akkor talán nincs fájuk. Öregek már... Elhatározták, hogy bemennek. Kopogtak. Váldsz nem jött. Lenyomták a kilincset. Engedett. — Jónapot kívánunk! — köszöntek jó hangosan. A szobából mocorgás hallatszott. Kopogtak a szobaajtón. — Tessék! Az idős házaspár az ágyban volt. A kályha hideg, a szobában látszik a lehelet. A pajtások fa után kutattak. Hasztalan. Ekkor eszükbe jutott, a községben letört egy hatalmas ág, az útra hajlik — Vágjuk le ezt az ágat! Macskaügyességgel mászták meg a fát, fűrészeltek, fejszéztek. Hamarosan lobogott a tűz a kályhában, vizet melegítettek. A. nyolcvanhat éves Makna Albert és hetvenhárom éves felesége hálálkodtak. A tűz ropogott és a pajtások azzal köszöntek el, hogy másnap ismét eljönnek. Este borult a falura, kigyúltak a villanyok. A kétyi pajtások különösen jó érzéssel mentek az ágyba. Segítettek, Most érezték csak igazán, milyen jó érzés segíteni valakin. Mindennap megjelentek Makna Albertéknál. Egy napon Makna bácsi papírt, ceruzát vett elő és szálkás, reszkető betűkkel levelet írt a szerkesztőségnek. „Tisztelt Szerkesztőség! Az úttörők megfigyelték, hogy nem füstöl nálunk a kémény. Bejöttek és jéghideg szobát találtak. Betegen feküdtünk a feleségemmel. Megfáztunk és influenzát kaptunk, ök mentettek meg bennünket a megfagyástól. Azóta minden nap jönnek hozzánk, mindent szépítenek, vizet hoznak. Köszönjük a gyerekeknek és köszönjük a tanároknak, akik arra nevelik őket, hogy segítsenek az idősebb embereken. Ide írom a segítő gyerekek nevét is. Megérdemlik. Példájukból mindenki tanulhat, nemcsak Kétyen, Tolna megyében, de másutt is. A gyerekek neve: Mándity Márta és Pista, László Anti, Illés Lőrinc, Erőss János, Csibi Lőrinc és Zoli, Antal Imre és Illés József. Tisztelettel Makna Albert és felesége, Kéty”. Hát ez ennek a levélnek az igaz, tanulságos, követésre méltó története. SZALAI JÁNOS Jön a színes, kívülről állítható telefon Hogyan alakul az ország telefonellátást Nyilatkozik a Posta-vezérigazgatóság A budapesti és vidéki távbeszélő-igazgatóság lapunknak tett nyilatkozata szerint Budapesten 77 ezer várakozó reméli a telefonját és vidéken sem kevesebb 30 ezernél. Ebben az évben a fővárosban csak 10 ezer igénylő részesülhet abban a szerencsében, hogy telefont kapjon, vidéken meg legfeljebb 2200. Kicsiny szám ez a vidéki 30 ezer igénylőhöz képest. Elsősorban a vidéki nagyvárosok hálózatának fejlesztését irányozták elő. A tervbe vett állomások javarésze CC—555-ös készülék lesz. Egyelőre nem lehet arra számítani, hogy a fényképen is bemutatott telefonkészülék elosztásra kerül, mert maga a Postaigazgatóság is csah 105 darabot kapott az új állítható csengőjű távbeszélő-készülékből — elsősorban kipróbálásra. Nem vitás, hogy az új készülék a használatban mutatja meg az esetleges hibáit — ha vannak. Miután sokan lesznek, akik a lakásuk és berendezésüknek megfelelő típusú színes készüléket óhajtanak — a Postaigazgatóság tovább folytatja a tárgyalásokat a Telefongyárral, hogy az igényeknek megfelelő új és színes készülékeket kapjon, elegendő mennyiségben. A jövőben tehát nemcsak a filmen láthatjuk majd a színes telefonokat, hanem a valóságban is. Ehhez várja a Posta-vezérigazgatóság a Telefongyár nagyobb hozzáállását... ZSOLNAI LÁSZLÓ Sárközi Gyula: n Cne inai — 19 — — No, de lássuk a másik két levelet — szólalt meg Kóródi, és gyorsan előhúzta a borítékból a második levelet. — Ezt férfi írta. — Megnézte az aláírást. — Igen, igen. No, halljuk, mit ír a kettes számú amorozó! „Mártám! Ezt igazán nem teheted vetem! Hidd el, már kértem OTP-kölcsönt, de még így sem tudom a jelzett határidőre összedobni az ötezret. Nagyon kértek, légy egy kis türelemmel! Tudod, mostanában sok lebukás történt KÖZÉRT- vonalon. Bevallom őszintén, teveled nagyon kétségbe ejtett és nem tudom elhinni azok után, amik köztünk történtek, hogy nő (és micsoda nő!) létedre ilyesmire képes tennél. Még akkor sem, ha már nem szeretsz, és sürgősen szükséged van erre a pénzre. Tudom jól, van Neked pénzed elég! Nem beszélve arról, hogy azt a pénzt, mind Rád költöttem, aranyom!... Rád! Emlékezz vissza: Pipacs, Jereván, Astoria Grill, stb... az mind sokba került. Nézd, nem vagyok egy smucig ember, arról remélem meggyőződtél. Nagy lumen sem vagyok, de Érted mindenre képes voltam! Igaz?... Eddig csak a jó oldalamról ismertél meg. De megsúgom Neked, hogy tudok goromba is tenni! Van egy pár keménykötésű, huligán cimborám, akik pár száz forintért nem riadnak vissza egy kis véres munkától. Nem szeretném őket Rád uszítani... Ne feledd el, ezek után mindenre képes vagyok! Még mindig a Tiéd: Skurek Ödön”. — Micsoda szemét nő! — kiáltott fel Kocsis, a fotós. — Szegény Zárai, ha tudná! — 20 — — Egyre bonyolultabb az ügy! — vakargatta fejét Kóródi. — Ficsur, Jutka, a menyasszonya, Skurek önön, KÖZÉRT-boltvezető... Vajon a harmadik ki lesz? — Mondtam, hogy a Ficsur ártatlan — szólt közbe Pandur a sarokból. — Meglásd, nekem lesz igazam! — Várj csak, várj csak — felelte Kóródi, és megtörölte izzadt homlokát. Aztán belekezdett a harmadik tevéibe: — „Márta! Rossz vége tesz ennek! Nem hagyom magam zsarolni! A fényképekért nem fizetek. Én nem lopom a pénzt! Igazgatói fizetésemből nem futja rá. A gyerekeimet pedig nem hagyom megkurtítani egy fillérrel sem! A csavargyár vezetői sejtenek valamit az ügyről, de ha a fényképeket elküldöd a nejemnek és a pártbizottságnak, akkor én nem feletek magamért. Vannak eszközeim... Kérlek, ne akard, hogy rákényszerüljek valami meggondolatlan lépés megtételére, mert ha nem tudnád, én még mindig szerettek! Milliószor csókol a Te Zsigád”. — Három ember fenyegette meg életveszélyesen Zárainét — jegyezte meg Pandur, amikor Kóródi befejezte az olvasást. — Mind a három közül bármelyik a vízbe fojthatta. — Rendben van — mondta Kóródi, még mindig töprengő arccal. — Mára befejeztük. Pandur elvtárs, te holnap behozod a Ficsurt. Kovács hadnagy kimegy a KÖZÉRT-boltba és a föld alól is előteremti nekem Skurek urat. Páhi alhadnagyot pedig elküldöm a csavargyárba, a — 21 — Zsigáért..' 1 A hullaszállítók csak reggel jönnek, mi tehát most hazamegyünk. Pandúr gyorsan felhívta a postát és feladta a táviratot Bécsbe, Zárainak. Aztán mind a hárman felöltöztek és elhagyták a lakást. Kóródi kulcsra zárta az ajtót és lepecsételte. * Reggel hatkor Pandur hadnagy már a Pobedá- ban ült és a Csipke utca felé robogott. Hajnalban esett az eső és az utcák még vizesen csillogtak, mintha nemrég locsolták volna őket. Most köd ülte meg a várost. Csúf októberi idő. Valódi zord ősz. A kocsiban azonban kellemes meleg volt és Pandur kigombolkozott. Százzal száguldottak a néptelen utcákon. Sietniük kell, hogy még hétre kiérjenek a kazánfej- lesztő gyárba. Szapudiné álmos szemmel, pongyolában nyitott ajtót. Negyven körüli- özvegyasszony volt, akinek férje alig egy éve halt meg tüdőbajban Az özvegy most egy ktsz-ben dolgozott. Mindezt Pandur még tegnap este tudta meg Bozókitól. — Jó reggelt, asszonyom! — köszönt a hadnagy. — Ne ijedjen meg, a rendőrségtől vagyok — tette hozzá, látva az asszony arcára kiült ijedtséget, és felmutatta igazolványát. — Maga látta ugye a múltkor Zárainét egy fiatalemberrel? — Zárainét? — sápadt el még jobban Szapudiné, mert eszébe jutott a meggyilkolt kar- mesterné. és befelé hátrált — Igen én. De fáradjon beljebb... n-remszmu ez a leieionKesziueK, ae van mar belőle piros és zöld is. A képen látható a kagylóhoz vezető rugózó zsinór, amely kiküszöböli a szigetelőanyag csomózását és szakadását. A másik végén a kis doboz, amelyet a falra fixen erősítenek, tehát a telefon használója nem érintkezhet az áramot közvetítő vezetővel. Újszerű maga a számozás is pedig hazánk élen jár a híradás- technikában, tehát nem lehetett elmaradni a fejlett technikájú, országoktól. Ezért a Telefongyár ráállott a több színű, modern vonalú távbeszélő-készülékek gyártásra, amelyek típusszáma CC—666. A készüléknek sok előnye van. Kevésbé érzékeny ütésre, vagy le- ejtésre. Igen fontos az is, hogy a csengő hangját a telefonelőfizető maga állíthatja erősre, vagy gyengére. Sokakat megrémít, ha éjjel veszettül kezd- csengeni a készülék. Sok esetben az egész ház felébred, sőt a készülék erős hangja felriasztja a kisgyermekeket is. Ezért a készülék tulajdonosa beállíthatja a telefonját éjszakára gyengébbre, vagy ha nagyothalló — erősebbre is. Azonkívül a készülékeknek nincs konnektorja, tehát ezen a típuson megszüntették a háromágú dugót. Fix kötése van, ami azt jelenti, hogy még véletlenül se kerülhet valami kóbor áram a készülékbe és nem üthet meg senkit. Tehát életvédelem szempontjából is biztosabb, mint a régi, Sajnos még nem tartunk ott, hogy minden igényt ki lehessen elégíteni a legmodernebb készülékből. Sajnos, még a régiekből sem. Hazánk távbeszélőhálózata még mindig nem kielégítő. A fővárosban és a nagyobb vidéki városokban ugyan növelik a telefonelőfizetők számát, de ez még nem elegendő. Sokkal nagyobb az igény, mint a lehetőség. Közel. 100 ezer igénylő ostromolja a fővárosi és a körzeti posta- igazgatóságokat, de nem sok eredménnyel. Igaz, egy telefon beszerelése, különösen vidéken, ahol legtöbb esetben légvezetékeken kell a távbeszélő-szolgáltatást adni, drága. Igen anyagigényes munka, noha már a nagyobb városokban beszüntették a légvezetékek használatát és ezekben is jórészt földalatti kábeleket használnak. Drágák és nem mindenhol kifizetődőek az automata központok és ezért háromféle megoldást kell biztosítani. A kis falukban még működnek a csa- varóskarral felszerelt indukciós telefonok, a nagyobb helyeken már a rendes készülékek a kéziközpontokkal és a még nagyobb városok egy részében és a fővárosban az automata központok. Ma még kézikapcsolásúak az in- terurbán vonalak, de közel van az idő, amikor a fővárosból vidéket és vidékről Pestet úgy lehet majd tárcsázni, mint akármelyik 'fővárosi előfizető számát. Erre az előkészületeket már megtették, s nem is olyan sok idő telik majd el, hogy a nagyobb vidéki helyekről számok tárcsázásával lehet majd a fővárosi telefonelőfizetőket felhívni és — viszont. Természetesen a telefonkészülékek is változnak. Modernebbek lettek és a korszerűség a készülékeket sem hagyta ki. Egyelőre még elég sokáig forgalomba lesznek a CB—35 és a CB—555-ös telefonkészülékek, amelyek ugyan kifogástalanok, sőt megbízhatóak, de már nem annyira korszerűek. Egyrésze könnyen törhető bakelit alapanyagból készül, másrésze már időállóbb, de még mindig érzékeny ütésre és egyéb külső behatásra. Viszont az eddigi telefonok mind fekete színűek, ami nem díszíti a lakást, pedig a táv- ■beszélő-készülékeknek ma már ■harmonikusan kell beilleszkedni ja lakás és a berendezés színeze- jtéhez. Külföldön már régóta gyártanak színes készülékeket és a :mi iparunk is rá lett erre kény- ‘szerítve, ha nem akart lemarad- [ni a nemzetközi versenyben. Már
