Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-27 / 49. szám

8 TOLNA MEGYEI NÉPÍJSAO 106«. február 27. Belgiumban csavarogtam. Mortsel város határában ta­lálkoztam egy emberrel. Batyu volt a hátán, meg egy koszorú. — Hová megy? — Meghalni. — És hová való? — Ide Mortselbe. Bent Mortselben is sokat gondolkodtam ezen a furcsa találkozáson. A rejtélyt csak akkor tudtam megfejteni, ami­kor elolvastam Mortsel város polgármesterének a lakosság­hoz intézett felhívását. Énnek a lényege a következő volt: a város lakúi a lehető legkisebb mértékben vegyék igénybe a temetkezési vállalat szolgáltatásait, mert a temető már megtelt. j öntudatos ember volt, akivel találkoztam. Béke poraira. Ű már azóta biztosan találkozott a Krisztussal. Az első­vel. Mert a másodikkal már én is találkoztam. Méghozzá Arona francia városban. Robert Broule volt az eredeti neve, a maga adományozta pedig: II. Krisztus. Úgy mint V. Hen­rii:, vagy II. Hasszán. , . Öt apostolt is toborzott magának. A türelmes franciák sokáig hallgatták tanításait, csak akkor páholták el. amikor a világ végéről kezdett beszél­ni. Még a szakállát is megcibálták. Pedig azt nem szabad. . Legalábbis nem az amerikai labdarúgópályákon. Az amerikai labdarúgó-szövetség rá­jött arra. hogy mérkőzés közben gyakran szabálytalankod­nak úgy a játékosok, hogy egymás szakállát cibálják. És a cibálás ellen mit tudnak tenni a bírók. Most segített rajtuk a labdarúgó-szövetség. Eltiltotta a szakállviseléstől a labda­rúgókat. Bajuszt azt viselhetnek. Bár igaz, hogy ezt is meg iehét húzni, de futás közben ezt sokkal körülményesebb. Erről nem tudtak a franciák. Mentségükre legyen mond­va. Amit tettek, felháborodásukban tették. Mert ki szeretné a világ végét? Senki, a franciák főleg nem. Ök jobban sze­retik... Alberto Mendezt. Panama párizsi nagykövetét a napok­ban aranyéremmel tüntették ki a francia borok és borpárla­tok propagálása terén végzett áldásos tevékenységéért. Ami­kor megkérdeztem: nehéz volt-e ez a munka Alberto Mendez így válaszolt. — Nem. Egyáltalán nem. A francia borok olyanok, akár a francia nők. Ugyanolyan sokfélék és ugyanolyan jó minő­ségűek. Ami a borokat illeti, azt én is tanúsíthatom. Ami a nő­ket illeti, arról jobb hallgatni, hisz a nők miatt az ember mindig megüti a bokáját. Ezért nem mentem el Párizsban sztriptizbárba sem. Helyesebben olyanba nem, amilyenre otthon gondolnak. Sal­vadoré Dali, a szertelenségeiről híres, vasvilla bajszú festő­művész javasolta annak idején, hogy csináljanak egy más­fajta sztriptizbárt. Meg is csinálták Párizsban. Én ebben a sztriptizbárban voltam. Itt a táncosnők felöltözve táncolnak, a nézők pedig mez­telenre vetkőzve nézik őket. A pap, a diák. a tanácsos, a pincér, az apa. a fia . . mind. mind meztelenül ül a néző­téren. íme, íny tárulkoznak ki az emberek a kanitalizmusban enymás előtt. Mindenüket megmutatják. Mondhatom, hogy alaposan kidüllesztettem a hasamat: lássák, a mi szocialista társadalmunkban sem megy rosszul, bátran levetkőzhetünk a kapitalisták előtt is. Mindezt azért mondtam el: hátha akad valaki, aki itt lá­tott. Ezt soha nem lehet tudni. És lehet, hogy ez a valaki eovszer majd felhasználja ezt a meztelenséget ellenem. Meg­fúr. Mert a férfiak nem tudnak hazudni. Valami ilyent mondott, nekem Francoise Sagan, francia írónő. Pontosan ezt mondta: — Abban nem vagvok biztos, hogy a nők könnyebben hazudnak, mint a férfiak, véleményem szerint csupán nehe­zükre esik kimondani az igazságot. Ezt nem én mondtam. Ezt egy francia írónő mondta. Verjék meg érte őt a nők. Ha már a nőknél tnrtunk, akkor elmondok egy esetet, amelynek Franciaországban voltam szem- és fültanúja. A feleség azt mondja a férjének: — Érdekes divatújdonságról hallottam. A férfiak röi'i- desen gomb nélküli ingeket viselhetnek. A férj csendesen, alig hallhatóan megjegyezte, mert a férjek itt sem bátrak, nem mernek kiállni az igazuk mellett: — Hogy én micsoda modern fickó vagyok! Már tizenöt éve nincs gomb az ingemen ... A feleség mosolygott. Büszke volt a modern ingű férjére. Utoljára hagytam a nagy szenzációt. Egy angol cég plasztik anyagból gyártja a lakáskulcsokat. így, ha hazajön az ember nem zörög, nem ébred fel a feleség. Praktikus i-ulcs. Csak egy hibája van, igaz nem a kulcsnak, hanem a zárnak. A zárat tranzisztorral lehet felszerelni, amely pon­tosan feljegyzi, hogy mikor dugták be utoljára a kulcsot. Véleményem szerint a kulcsot nálunk is gyárthatnák. A tranzisztort be kell adni a találmányi hivatalnak. így biz­tos. hogy nem lesz belőle semmi. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: B MILLIOMOS CSEMPÉSZ Az indiai rendőrségnek végre sikerült letartóztatnia Daniel Wol. cotot, akiről megállapították, hogy 150 millió dollár értékű aranyat és más árut csempészett Indiába. India egyébként olyan ország, amelyben szívesen tevékenyked­nek a csempészek. Ezek közé tar­tozott Wolcot is, de egy hete már Bombay börtönének legbiztonsá­gosabb cellájában őrzik. Texasi származású, jól megter­mett, széles vállú férfi, akiről az Interpol és több ország rendőr­sége is tud egyet s mást. Foglal­kozása pilóta, de inkább mint nemzetközi jelentőségű csempészt ismerik. Különféle törvényszegé­sekért 6—7 országban elítélték már. Foglalkozott már többek kö­zött utasok más országba való illegális szállításával, sőt még idegen hatalmak érdekében való kémkedéssel is. LÉGIFORGALMI TöRSflSflG TULAJDONOSA Wolcot számára India nem je­lentett újdonságot. Már 1960-ban is járt ott. Amikor először meg­érkezett, nagylelkű amerikai mil­liomosként viselkedett, azt mond­ta, hogy egy négy repülőgépből álló légiforgalmi társaság elnöke. Egyezményt is kötött az Air In­dia légiforgalmi társasággal, hogy négy repülőgépe járatot tart fenn Afganisztán és több indiai város közt. Ilyen minősítésben szaba­don repülőzött az ország légite­rében. Olykor-olykor a menet­rendtől eltérően könnyű, kétmo- toros repülőgépeivel olyan vidé­keken is leereszkedett, ahol nincs is repülőtér. Egy ízben rajtakapta a rendőr­ség. Váratlanul átkutatta a ra­kományt, amely ldsebb-nagyobb ládákból állt, mindegyiken „Al­katrészek” felirattal. A ládákban nagyobb mennyiségű fegyvert és lőszert találtak, amely Indiában hatszor drágább mint az Egye­sült Államokban. Természetesen a repülőgépeket élkobozták tőle, ki­sebb pénzbírságra ítélték, sőt bör­tönbüntetésre is, ami csak a vizs­gálati fogságban eltöltött időre terjedt ki. Később saját — időközben el. kobzott — repülőgépén mint pi­lóta vállalt munkát. A repülógéD- be minden repülés után titokban benzint helyezett el. így tett mindaddig, amíg teljesen megtelt az üzemanyagtartály, ekkor a géppel együtt Pakisztánba szö­kött. Olyan alacsonyan repült, hogy a katonai repülőgépek nem tudták szökésében megakadályoz­ni. AZ ÁZSIAI KÉRDÉSEK SZAKÉRTŐIÉ Szökése után a libanoni ható­ságoknak is meggyűlt vele a ba­juk. A libanoni kémszolgálat ugyanis megtudta, hogy Wolcot felvételeket készített repülőgépé­ről katonai objektumokról, s a felvételeket eladta Izraelnak. De nem sikerült elfogniuk. Megne- szelte a- veszélyt, repülőgépét hát- rahagyva Londonba szökött. A li­banoni hadbíróság távollétében hétévi börtönbüntetésre ítélte. Londonban sem tétlenkedett, csakhamar két pilótát fogadott és egy repülőgépet bérelt. Csak any- nyit mondott, hogy a Közel-Ke­leten egy kőolajipari részvénytár­saságnak dolgoznak majd. Csak­hamar el is indultak. Néhány órai repülés után leereszkedtek Cipruson, a nikoziai repülőtéren, ahol két láda svájci órát raktak a repülőre, majd az ekkor már Pe­ter Philbwé átvedlett Wolcot folytatta útját társaival India felé. Az események azonban nem úgy alakultak, ahogy tervezte. Meg­beszélte, hogy egy cinkosa Bom- baytól 70 kilométerre délre a ho­mokos tengerparton várja, de az nem jelent meg. Ezenkívül a re­pülőgépről levált az egyik motor. Wolcot nem vesztette el lélekje­lenlétét, az égjük pilótával s az órákkal megrakott két nagy kof­ferral autóbuszon Bombayba uta­zott. A kofferokat biztonságos helyen hagyta, a pilótával pedig a repülőtérre ment. sikerült elve­gyülnie a külföldről érkező uta­sok közé. Beutazási vízumot is kapott, elhitette a rendőrséggel, hogy tisztességes polgárként ér­kezett Indiába. Most már nem volt nehéz újabb repülőjegyet váltaniuk és Karachiba repül­niük. Időközben a rendőrség rájött milyen rakománya van a repülő­gépnek, de ekkor, már Wolcot messze járt. Amikor megtudták, hogy Európában van, már ismét Pakisztánban tartózkodott, egy volt B—26 típusú bombázógép tu­lajdonosaként. A pakisztáni ható­ságok csak később tudták meg, hogy Wolcot e repülőgéppel gj'ak. ran kiruccant India légiterébe, aranyat és karórát szórt le. Le­tartóztatására készültek, de ismét egérutat nyert, külföldre szökött. VÉGÜL MÉGISCSAK A BÖRTÖNBEN A rendőrség is elvesztette a tü­relmét, különösen mikor rájött, hogy nagykallberű bűnözőről van szó. Állandóan szem előtt tar­tották, végül is Wolcot csakha­mar az őt megillető helyre került. A közelmúltban brit útlevéllel egy fiatalember társaságában hajón Ceylonba érkezett. Onnan Bom­bayba utazott, a legelőkelőbb szállodában szállt meg. Elég gyak­ran folytatott telefonbeszélgetést egy ceyloni címzettel, de a rend­őrség lehallgatta e beszélgetése­ket, s a hallottak alapján egy szép napon szállodai szobájában tartóztatta le Wolcotot. Harminc­kétezer dollár értékű gyémántot találtak nála. Ezután már gyorsan peregtek az események. Nemsokára letar­tóztattak több indiai csempészt és közvetítőt is. A vizsgálati eljárás befejező­dött. Wolcotot a legbiztonságosabb cellában őrzik. A rendőrség meg­tudta. hogy egyike volt a leg­nagyobb csempészeknek, néhány év alatt 150 millió dollár értékű aranyat s gyémántot csempészett Indiába. „Ha álmod meny-asz- szont, kapukultsot, pej- tsikót mutat, tedd meg a 379-est. Am óvakodj, ne vétsél a látomás sor­rendjében, mivel a pej- tsikó a 9-est, az ara a 3-ast formálja és ha a pejtsikót a meny-asszon- nál előbb láttad, akkor a 937-es leend nyertes...” — írja a lutrizók okulá­sára az 1799-es „Meg­jobbított Álmoskönyv”. 1620-tól kezdve, — az­óta, hogy Genova város tanácsa kitalálta a lot- teriát, amely hamarosan egész Európában elter­jedt, — az álmosköny­vek, csíziók és kalen­dáriumok egyik legfőbb rendeltetése lett, hogy a szokásos magyarázaton túl, az egyes álomképek szám-megfelelőjét és etek babonás kombiná­cióit is közölje. Persze jóval korábbi keletű a számbabona. Már a kabalisták, — az ókori, majd középkori szám-misztika megala­pítói és hirdetői az egyes ókori óhéber, latin írás­jelek sajátosságaira (egyes betűk számokat is jelentettek) alapozták — „isteni sugallatnak” hirdetett rejtelmes ma­gyarázataikat. Kiválasz­tottaknak nevezték ma­gukat, akik arra rendel­tettek, hogy a Talmud- ban, a Bibliában, illet­ve más i'allási iratok­ban választ találjanak a világmindenség vala­mennyi olyan kérdésére, amelyre ezeknek az írá­soknak a szavai nem felelnek, noha „a böl­csesség kútforrásai”. A szövegek megfejté­sének kulcsát abban lát­ták, hogy a számoknak megfelelő betűket és szavakat számokká ala­kították, a számokról pedig kinyilatkoztatták, hogy azoknak az „isten különös titkos értelmet adott, amelyet csak ők értenek” Á számokkal aztán mindent mágya- rázgattak, aminek szö­veg formájában nem volt jelentősége. A számok a kabalis­ták hívei körében tehát titokzatos és földöntúli jelentőséget kaptak. E szám-misztikának koráb­ban és sokáig folyama­tosan a görög filozófiai iskola követői, a pttha- goreusok is tanítói és táplálói voltak, akiknek viszont a számok min­denhatósága volt a tan- tételük és az akkor lé­tező összes tudományos ismereteket a számok hatalmával magyaráz­ták. A kabalistáktól szár­mazik a hármashoz és a heteshez fűződő babo­nák sora. Ok ugyanis a hármas fontosságát az­zal magyarázták, hogy „a világmindenségben is három elem van: a tűz, a víz, a levegő és e há­rom nélkül nincs élet”, A hetes azért lett kulcs­szám a kabalában, mert abban az időben a Nap­pal, a Holddal együtt csak hét bolygót ismer­tek. Állították, hogy a hét planéta „jó vagy rossz befolyással van a földi halandókra, ezek minden sorsforduló jel­zői”, . Ezen felül, a hét­ben hét nappal és hét éjszaka van, a fejnek pedig hét „kapuja”: a két Szem, a két fül, a két orrnyílás és a száj. Egyébként a kabálisz- tika legtitkosabb tlulni- talóinak is mindenkor 70 pátriárka volt a ,,hor­dozója”, s csak egyik halálával szállhatott egy újabb „kiválasztottra” a nézetek lényege. A hét planéta ismere­te és a 7-es szám vallá­sos tisztelete a kabalis­ták körén túl például a hinduizmusban, a budd­hizmusban, a keresztény hittételekben is fellelhe­tő. A hinduizmus szent könyvei, a Vedúk szerint például 7 isten van: az Eg. Nap, Hajnal, Vihar, Szél, Tűz és a Holtak Világának istene. A keresztény Kittéte­lekben nyilván korábbi vallásokból származott át a 7-es szám ismétlő­dő szerepe. A „hét nap alatti teremtés” legen­dája az alapja a további liturgiái és dogmatikai tételeknek, amelyek a 7-eshez kapcsolódnak: a 7 halálos bűnnek, a 7 szentségnek, a test 7 pontját érintő kenetnek, s ugyancsak az Aposto­lok Leveleiből felolva­sandó 7 részletnek. Az évszázadok folya­mán a kabalisztika és a vallásos eredetű szám- misztikák sora részben vagy egészében levált az eredeti „törzsről” és új alakokban, különféle „korszerűsített" változa­tokban burjánzott to­vább a gondolkodás, il­letve az értetlenség gyomnövényeként. NYERGES ÁGNES SZÁMBABONÁK

Next

/
Thumbnails
Contents