Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-27 / 49. szám

1066. február 25. TOLVA MTC.TEI PíBPŰJSAG 5 GYÚJTÓI,AZ 100 FOKON — Tyű, de klassz! Hozok helyet­te másikat, akkor adsz egyet? — Ha nekem nincs olyan, mint amit hozol, akkor cserélhetünk. Hogy ki a kunyeráló és ki a le­ereszkedően engedékeny, az telje, sen felesleges, hiszen hasonló mondat már sokak szájából el­hangzott. Aki gyűjt valamit, — az szívesen cserél is. Ahogy jönnek és mennek az évek, úgy jönnek és mennek, vál­tozik és alakul a gyűjtési szenve­dély. Lázban égett az ifjú társada­lom és magukkal lelkesítették a szülőket. Alig pár éve; mindenki szalvétát gyűjtött. Aztán meg egy- ne-másra jelentek meg az ötlete­sebbnél ötlettelenebb gyufacímkék — és a szülők és a gyerekek azokért kuncsorogtak. A ma divatja a nap. tárgyűjtés. Csere-bere. adom-ve- szem, s mindeközben növekszik a gyűjtemény. Mert gyűjteni szinte mindent lehet. — Pénzt — ez nem adatik meg mindenkinek — élmé­nyeket — ehhez sok embernek nincs szeme —, szerelmes levele­ket — kár, hogy aránylag keve­sen szeretnek nyilatkozni ilyen formán —, és pletykát — no en­nek hódolnak a legtöbben. De mit gyűjt a Garay gimnáziumban a ÍII/c osztály? A RIZSPAPÍR ÉS A SÜTEMÉNY­RECEPTEK A legnagyobb láz idején, úgy három éve kezdtem — mondja Si_ gora Anna — a szalvétagyűjtést. Akkor rengeteg volt. Most már csak a javát őrizgetem. A többit elajándékoztam a kisebbeknek. Annáéknál is lázban égett a család a szalvétagyűjtés fellendü­lésének időszakában. Levelek jöt­tek és mentek a világ minden tája felé, ahol csak fellelhető ismerő­sök, vagy majdnem ismerősök él­tek. S a levelekben ez S. O. S.- ként ható kiáltás: küldjétek szal­vétát! Gyűjtőláz száz fokon. — A legértékesebb egy harminc évvel ezelőtti példányom, amely rizspapírból készült. De a kedven­ceim közé tartozik egy svéd pél­dány, amely a hajózás történetét ábrázolja. Van néhány, amely sü­temény-. vagy italrecepteket tar­talmaz. Anna válogatott gyűjteménye úgy kétszáz darab. Szabó Olgának ennél jóval több van, úgy a dup­láját őrzi dobozokban. Ugyan, mi­re jó ez a szalvétagyűjtés? — kér. dezhetné valaki, mint ahogy már kérdezték is jó néhányon még a teljes hőfokú gyűjtőláz idején. Pirosra gyűl a lányok arca, mintha szégyenkeznének, ahogy mondják: — Ezzel díszítjük majd az esküvői asztalt. Micsoda előre­látás! Igazán boldog lehet tőle a majdani vőlegény. HUSZONHÁROM ORSZÁG FÉMPÉNZE — A legkedvesebb az indiai rú­pia. Miért? Nehéz volna megma­gyaráznom. Talán, mert roppant örültem neki, amikor egy ismerő­sömtől kaptam. — Csuka Klári külföldi fémpénzeket gyűjt. — Milyen értékes a gyűjtemé­nyed? — Azt hiszem az értéke nem valami nagy, mert kizárólag mai, A% akcióprogram végrehajtásáért forgalomban levő, legfeljebb né­hány évtizedes évjáratú pénzeket gyűjtök. Egész sorozatokra törek­szem, sajnos ez eléggé komplikált. Inkább csak szocialista államok­ból tudtam szert tenni eddig ilyes­mire. — Hány ország pénzét őrződ? — Haszonhárom ország fém­pénzéből van néhány darabom, összesen úgy 70—80 darabot őriz­getek. Van kubai, észak-vietnami, mongol és török pénzem is. VÁROSOK, VIDÉKEK SZERINT CSOPORTOSÍTVA A III/c nem is volna lényosz­tály, ha nem hódolnának többen a levelezőlap-gyűjtésnek. — Talán vagy 200 magyar és külföldi tájképem, s úgy 60 szí­nészfényképem van — mondja Lo­vász Anna. — Sok a szovjet la­pom, leveleztem egy kislánnyal, sok szép színes képet küldött. — Híres magyar városokró vannak levelezőlapjaim és a romá­niai tájakat is meg-megcsodálom mert én egy román kislánnyal le velezem hosszú idő óta — tesz hozzá Szabó Olga. A képeslapokat szisztematikusar csoportosítják. Országok és vá­rosok, vidékek szerint. — Miért éppen képeslapot gyűj- tesz? — Mert igaz. csak négyeseit volt földrajzból, amíg tanultuk de nagyon szeretem ezt a tárgyat — érik a válasz Olga ajkán. — £ a színes tájképek, valahogy köze­lebb hoztálc hozzám mindig i messze földeket. A „VETERÁN“ MEG A KEZDŐ A KISZ Paksi Járási Bizottsága titkári értekezletet tartott február 24-én csütörtökön a járási művelődési házban, mely igazi otthona a fiataloknak, mióta új vezetője van. Peterdi István, a JB politikai munkatársa beszámolt az akció- program első szakaszáról, mély a járás fiataljainak felajánlásait tükrözi. A titkári értekezlet résztvevői kollektíván ítélték el a vietnami amerikai agressziót, és aláírásaikkal ellátott tiltakcrzó jegyzéküket a KISZ Paksi Járási Bizottsága eljuttatja a Magyar- országon működő illetékes amerikai szervhez. Bartus György, a KISZ JB titkára összegezte az akcióprogram célkitűzésével kapcsolatos feladatokat, majd ez igen fontos sza­kasz lezárásával hangsúlyozta, hogy az igazi nagy munka, a vég­rehajtás csak most következik. Végül megköszönte a fiataloknak az. igen aktív, jó munkát, és a továbbiakban is kérte segítségü­ket. A titkári értekezleten részt vett Varga István, a KISZ MB osztályvezetője, valamint Jakosa Zoltán, az EXPRESS Ifjúsági és Diákutazási Iroda munkatársa. Jakosa Zoltán, a szabad idő hasznos és célszerű kihasználásá­ról tartott egy rövid, tájékoztató jellegű előadást a résztvevő fia­taloknak. Szó volt ebben az EXPRESS 1966 évi kül- és belföldi társasutazásairól, melyekben nagyon komoly előnyöket, és kedvez­ményeket biztosítanak ~a 30 éven aluli fiataloknak. D. K. J. Hidegkonyhai bemutató Szekszárdon A Mecsekvidéki Üzemi Ven­déglátó Vállalat négy megyében — köztük Tolna megyében is — látja el a dolgozók étkeztetését, pécsi központi irányítással. 1965. második felében vette át a mű­szergyár konyhájának és a bíró­ságon lévő büfének üzemelteté­sét. Azóta is több üzem részére biztosítja az étkeztetést Szek­szárdon. Március 2-től 6-ig Szekszárdon, aZ 50-es Népboltban hidegkony­hai és cukrászipart készítmények­ből a szekszárdi dolgozók részére bemutatót tart a vállalat. (Meg­nyitó: szerdán délelőtt 11 órakor). A bemutatott áruk a helyszínen megvásárolhatók. Felhívjuk a fi­gyelmet, hogy a bemutató után a vásárlók a bemutatott árukat az említett üzletben folyamatosan beszerezhetik, A bemutatásra kerülő áruk 'rendkívül alkalmasak i esküvőkre és különböző rendezvényekre. Na­gyobb megrendelést az üzlet ház­hoz szállít. A bemutató többek közt azért is kerül megrendezés­re, mert az elmúlt napokban ugyancsak a Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat kezdeménye­zéséből Kaposváron is tartott ha­sonló bemutatót és a készítmé­nyek a vásárlók körében nagy tetszést arattak, s a bemutatott árukat azóta is nagy mennyiség­ben igénylik és vásárolják. Minden remény megvan arra, hogy a bemutató Szekszárdon :s eredményes lesz, s a dolgozó nők körében kedvelt félkész és hideg- konyhai termékek mind szélesebb körben kerülnek a vásárlóközön­séghez. Hát, ami igaz, igaz. Ez már hasz­nosabb. A felnőttek közül sokan hódolnak ennek a szenvedélynek. S ehhez, már bizony pénz is kell. Illetve kellene, mert a III/c-sek- nek bizony még nem sok van. — Szerencsém van, mert egyik nagybátyám a MALÉV-nél dol­gozik. Pilóta. Ezért lehet vagy há­romszáz igazán szép képeslapom, meg szép halmaz bélyegem is. A világ minden tájáról, de főként Ázsia és Európa országaiból. — Szentgyörgyi Mártának azonban teljes sorozata inkább csak a ma­gyar bélyegekből van. Nemrégen kezdett a komolyabb gyűjtéshez. Talán fél éve, amikor az öccse éppen megunta, vagy elhanyagolta egyéb „bokros” teendői miatt. — Igaz, ebben az évben kicsit elhanyagoltam a gyűjteményem, de ez csupán átmeneti lazsálás — mondja Laposa Margit. S bizonyá­ra így igaz, mert egy ilyen veterán bélyeggyűjtő, mint ő. aki másodi­kos elemista korában kezdte az apró, cakkos szélű jószágok takar, gatását, szortírozását, nem hagy­hatja abba örökre. Főként magyar bélyegeket gyűjt, azokhoz köny- nyebb hozzájutni. JELVÉNY, MEG GRAFITCERUZA Bognár Mária már elajándékoz­ta jelvénygyűjteményének nagy részét, a kedvesebbeket azonban féltve őrzi. S beszélnek a lányok a csendes szavú, III/a-s Nagy Jo­lánról is, aki tinta- és grafitceru­zákat gyűjtöget. A gyűjtemény legtöbbször a do­bozokban, a fiók mélyén lapul. Aztán néha a lányok eszébe ötlik a sok kép, a színes szalvétahalmaz, előszedik, s nézegetik, rendezik, meg rakosgatják a gyűjteményt, csak úgy szórakozásképpen. Méfy Éva Babavilág A felnőttek sokszor mondják, amikor meglátnak bennünket: — Olyan, mint egy hajasbaba! Igazán nem értjük őket, és ők sem értik még a beszédünket, pe­dig a szótárunkban a legfonto­sabb közlésre minden szó meg­található. Ha éhesek vagyunk, csak így csinálunk: Hamm! Buta felnőtt legyen, aki ehhez magya­rázatot kér. Magunk között mindent elmesé­lünk, és otthon is, ha majd be­szélni tudunk. Úgy tudjuk, az anyukánk, apukánk a zománc­gyárban dolgozik, és minket böl- csődésnek hívnak. Napközben ritkán látogatnak meg bennünket, így jól emlékszünk arra is, hogy egy bácsi jött hozzánk, mulatsá­gos dobozzal, amelyik kattant és villant, ha hozzá nyúlt, mint a maci hasa, ha megnyomjuk. Pisti mindjárt sírvafakadt, de odaadták neki a dobozt, és akkor nem félt többet. A bácsira fehér köpenyt adtak, és bejöhetett kö­zénk, ahová apukát sem engedik be. Apuka csak az ajtóban áll, és várja, amíg minket levetkőz­tetnek egy asztalon. Péter még gumipelenkát is kap, de én már nagyfiú vagyok, és vigyázok ma­gamra. Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mi lehet a bácsi dobozában? Ildikó arra gondolt, hogy süte­ményt dugott bele. Biztos úgy is van, mert aztán uzsonnázni hív­tak bennünket, és sok süteményt ehettünk. Evés után kiosztották á bábáin­kat. A játékok közösek, de min­denkinek van kedvence. Kati ki­húzta a négerbabája karját, és benyomta a szemét, de attól sem lett szebb. A nénik, akik gondoznak ben­nünket, úgy szeretnek, hogy az a viz is édes, amit úgy hívnak: orvosság. A nálunk még kisebbek nem tudnak járni, csak csúsznak az ágyukban és megkóstolják a mű­anyag szitát. Fotó: BAKÓ Szöveg: MOLDOVAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents