Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-01 / 26. szám
löőfi. február í. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 PÁLYAVÁLASZTÁS MINDEN ÉVNEK körülbelül ebben az időszakában kezd különösképpen aktuálissá válni e téma. Az általános iskolák nyolcadikosai és a középiskolások negyedikesei az utolsó félévüket „tapossák”, s az eddigi latolgatás, ábrándozás, képzelődés után most végérvényesen dönteniök kell jövőjüket illetően. Most kezdődik a beiratkozások, jelentkezések időszaka, s most lehet és kell választani a különböző pályák között. Nem véletlen az sem, éppen most jelent meg a Tolna megyei Tanács pályaválasztási tájékoztatója is. Mindebből következik, hogy érdemes ezzel kapcsolatban néhány gondolatot felvetni. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a témának két alapvető oldala van: az egyik a lehetőség, illetve a népgazdasági szükséglet, a másik pedig a pályaválasztási korba ért fiatalok igénye. Ha e kettő teljes összhangban lenne, voltaképpen nem is lenne érdemes sokat beszélni e témáról, hiszen menne minden a maga teljes rendjén. De nincs összhangban és körülményeink közt még nem is lehet. Ez pedig a gyakorlatiasság nyelvén azt jelenti — s ezt meg kell mondani őszintén — hogy ezúttal sem tudja mindenki azt a pályát választani, amit elképzelt, amit legjobban szeretne. E miatt egyes ifjak és szülők esetleg bosszankodnak is majd, de a tény az tény. A lehetőségeket a valóságos népgazdasági szükségletek alapján állították össze, nem pedig az egyéni kívánságokból kiindulva. S ez így helyes, még akkor is, ha egyeseket hátrányosan érint, mert képzeljük el, mi lenSzombaton kedves vendégek érkeztek Nagydologra. A Hazafias Népfront, és a helyi pártszervezet meghívására huszonöt főnyi szovjet látogatót fogadtak, akiknek tiszteletére ünnepséget rendeztek a községi kultúrházban. Hat órakor a Dohánybeváltó üzemben vacsorával vendégelték meg a szovjeteket, majd hét órakor, az ünnepség kezdetén László Antal, a megyei népfrontbizottság munkatársa köszöntötte az egybegyűlteket és méltatta az est jelentőségét. a legjobban, akik szinte játszva formálják munkahelyükön a legkeményebb anyagokat, akik köny- nyedén megoldják a legbonyolultabb munkafeladatokat is, de otthon ezernyi akadály, s olykor ki nem számítható nehézségek egész sora előtt találják magukat, ha saját gyermekük nevelésén, erkölcsi, jellembeli alakításán fáradoznak. A pedagógusok iránti bizalom, és munkájuk megbecsülése a nevelőmunka éltető eleme. S ennek egyáltalán nem mond ellent, hogy őszintén elemezzük, s kimondjuk, miben várunk tőlük nagyobb odaadást, következetesebb törődést. Hiszen a bizalom feltételezi az őszinteséget és a tárgyilagosságot. A Parlamentben is kimondták a képviselők, hogy a pedagógusoknak több gondot kell fordítaniok a nevelés hatékonyságának fokozására, vagy a hátrányos helyzetben lévő diákok tanulmányi színvonalának emelésére. Ez azonban egyáltalán nem jelentett bizalmatlanságot, sőt éppen annak adtak erőteljes kifejezést a felszólalók, hogy e célok megvalósításához vezető úton teljes bizalmukkal, türelmükkel állnak a pedagógusok mellett, segítik őket. A segítséget pedig joggal váriák el a nevelők a szülőktől, a ne, ha mondjuk a divatos szakmákba annyit vennének fel, amennyi éppen jelentkezik, nem pedig a valóságos igények lennének a meghatározók. Könnyen előfordulna például, hogy néhány éven belül valósággal ellepnék az országot a női fodrászok, vagy éppen meg kellene kétszerezni a hivatalok számát, hogy elférjen a sok íróasztal. Márpedig a társadalom egésze szempontjából éppen az kívánatos, hogy csökkenjen az adminisztratív apparátus, de arra sincs szükség, hogy minden második nő fodrász legyen, ugyanakkor viszont elkerülhetetlen, hogy az egyes gazdasági területeken ne tegyünk hathatós lépéseket a munkaerő-utánpótlás érdekében. Az ellentmondásokat tehát feltétlenül az össztársadalmi érdekek alapján kívánjuk megoldani. Ha végigböngészi az ember a pályaválasztási tájékoztatót, kiderül, hogy nincs benne lényeges új az előző éviekhez viszonyítva. Azok közül a szakmák közül lehet választani, amelyek eddig is ismertek voltak Tolna megyében. A számszerű ségnél az egyik helyen növekedés, a másik helyen csökkenés figyelhető meg. A legnagyobb számok mindenesetre nem az úgynevezett divatos szakmáknál vannak, s ebből következik, hogy a fiatalok többsége a többi szakmába nyer felvételt. És egy másik következtetés: a szülők és pedagógusok jól teszik, ha erről már most meggyőzik a fiatalokat, s a még nem divatos szakmák félé fordítják figyelmüket, hogy annak idején majd kevesebb csalódás érje őket. A helyi úttörőcsapat és a szovjet vendéglek együttese adott közös műsort, majd a szovjet katona- zenekar szolgáltatta a muzsikát a táncolni vágyó fiataloknak. A termet zsúfolásig megtöltötték a vendégjék és a község lakói és a meghívottak között meleg baráti hangulattal ért véget a jól sikerült est, amelynek rendezéséért köszönet illeti a helyi pártvezetőséget és a község illetékes vezetőit. hivatalos szervektől, az egész társadalomtól. S hogy ez a segítés mit jelent? Sokszor nem is olyan sokat, sőt kifejezetten csekélységet. A többi között azt, hogy ne tételezzenek föl eleve rosszat a pedagógusokról. Mert miként lehetne másként magyarázni például annak a szülőnek az eljárását, aki azonnal a hivatalos szervekhez szaladt, amikor az egynapos hiányzást követő délelőtt a pedagógus feleltette az előző napi leckéből a gyerekét. Nem fordult a nevelőhöz, nem volt hozzá bizalma, inkább „ügyet” csinált a dologból, noha éppen ennél a pedagógusnál volt már példa arra, hogy kellő őszinteséggel elismerte tévedését. Igen, a pedagógusok iránti bizalom és a megbecsülés jele a mostani fizetésrendezés és az új alapokra helyezett kedvezményes lakásépítési akció. De a bizalomhoz, a megbecsüléshez tartozik a munkájukhoz elengedhetetlenül szükséges jó légkör megteremtése, tehát az irántuk tanúsított őszinteség, tárgyilagosság és türelem is. Ha mindezt megkapják — mégpedig most már a szülőktől, a helyi társadalmi és hivatalos szervekből is — akkor tőlük ugyancsak többet lehet várni, sőt elvárni. TÓTH LÁSZLÓ DE VAN EGY MÁSIK nagyon fontos tényező is, amivel számolni kell. Németh József, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője szerint ez évben mintegy 5000 általános és középiskolás végzőssel számolnak. A pályaválasztási tanácsadó alapján a többségnek megvan a továbbképzési, illetve továbbtanulási lehetősége. Egyrészt ipari tanulóként tanulhatnak tovább, egy részük középiskolába iratkozhat, az érettségizettek egy része pedig egyetemen tanulhat tovább. De ezek közül körülbelül 1500 fiatal részére nincs ilyen kilátás Tolna megyében. Ehhez persze hozzá kell számítani egy bizonyos kiskaput is, mégpedig azt, hogy az ország egyes területein az ilyen lehetőségek aránylag jobbak lesznek, s egy kis töredék megyén kívül találhatja meg számítását. így tehát ez az 1500-as szám minden bizonnyal zsugorodik. De csak zsugorodik! Feltétlenül marad, egy lényeges létszám, amely részére nem nyílik ilyen lehetőség. Számukra egy megoldás van, az, hogy azonnal bekapcsolódnak a termelőmunkába, méghozzá a megye jellegéből adódóan, elsősorban a mezőgazdasági jellegű termelőmunkába. Ez további lényeges problémákat vet fel. Azok közt, akik részére nem lesz sem továbbtanulási, továbbképzési lehetőség, feltétlenül lesznek érettségizettek is. Hogy hányán, azt természetesen nem tudni pontosan. Sőt, még csak azzal sem számolhatnak, hogy valahol irodában alkalmazzák őket, mert ahol például van is ilyen jellegű létszámfejlesztés, rendszerint nem esik egybe az érettségi időszakával. Tehát számukra is a termelőmunkába való bekapcsolódás lesz az egyedüli lehetőség. Az más kérdés, hogy a várható módosítások, átszervezések következtében a középiskola jobban igazodik majd a termelési igényekhez, de azt mindenesetre most is tudomásul kell venni, hogy az érettségi bizonyítvány mellé nem lehet mellékelni egy íróasztal-utalványt is. Következésképpen az a szülő cselekszik helyesen, aki nem protekcióért jár fűhöz-fához, s kilincsel hivatalról hivatalra, hogy akármilyen rozoga is, de íróasztal jusson fiának, hanem sutba dobja ezt a régi elavult előítéletet, megérteti fiával, hogy még az érettségi bizonyítvánnyal a zsebében sem szégyen megfogni a szerszámnyelet. Ha aztán az illető fiatal, a termelőmunkában tisztességgel megállja helyét, természetesen lehetősége lesz valamilyen szakmai képzésre, előmenetelre, s közben nagyszerűen hasznosíthatja az érettségivel járó sokoldalú ismereteit. A kiindulás mindenesetre nem az íróasztal, hanem a termelőmunka. A FELVÉTELEKNÉL van egy olyan irányzat, hogy a helybelieket kell előnyben részesíteni. Egyértelműen következik ebből, hogy a falvakban lesz azoknak a jelentős része, akik a termelő- munkába való bekapcsolódással alapozhatják meg jövőjüket. De itt is van leginkább szükség fiatal munkáskézre. A népgazdaság itt igényel elsősorban fiatalokat. A termelőmunkába való bekapcsolódás terén szinte korlátlanok a lehetőségek. Amennyire tehát igaz, hogy a fiatalok egy része nem helyezkedhet el, mint ipari tanuló, nem kerülhet egyetemre, sőt, hivatalba sem, annyira igaz az is, hogy egyetlen fiatal sincs az utcán való ténfergésre kárhoztatva. Minden fiatal részére van valamilyen lehetőség, még Tolna megyén belül is. Viszont nincs helye ezzel kapcsolatban a régi ízű hitegetésnek, a „minden fenékig tejfel” féle lelkendezés- nek, mert tudomásul kell venni a pályaválasztásnál, hogy a termelő- munka sem tizedrangú szempont. Boda Ferenc Magyar—ssovjet baráti est Nagydorogon Hogyan hódít az űj SIMONTORNVÁN /yem egészen volt új a hír a Simontornyai Bőrgyár™ ban. Évekkel korábban sokat beszéltek már a gyár műszaki dolgozói arról, hogy a gazdasági mechanizmuson változtatni kell. Bár kétségekkel fogadták az iparátszervezés során hozott intézkedéseket, és ezeket az első hónapokban néhányan nem találták teljesen érthetőnek, de a többség teljes szívvel, erővel mellé állt. Az átszervezés során létrejött központi, országos vállalat, és ezek üzemei számos olyan termelési és más lehetőségeket nyújtottak, hogy az ember az első pillanatban fel sem tudta mérni. A lehetőségek azonban teljes egészében csak most válnak világossá, most lehet kézenfogni azt a sok, az új mechanizmusban rejlő tartalékot, szervezési intézkedést, amely feltétlenül a munka javítását eredményezi. A múlt év december elején nyilvánosságra hozott kormányhatározat az 1966. évi tervről, az ezzel kapcsolatos intézkedések és az ezt kiegészítő új gazdasági mechanizmus, amely lényegében szorosan velejárója az 1966-os tervnek, a műszakiak körében megértésre talált. Néhányan azonban azt mondották: — Mi lesz most velünk? Hogy tudunk „megélni” (a termelést értették ezen. A szerk.), amikor így is annyira lekötött több oldalúan is a termelés, szinte „biztosított” gond a kész termék értékesítése, különösen az alacsonyabb értékosztályba tartozó áruknál! Hogyan lesz? Bezárják majd a gyárat? Miből fizetik a munkásokat? Elküldik őket? Hogyan vásároljunk nyersanyagot? Hitelre? Honnan kapunk hitelt? Érdemes egyáltalán ittmaradni? Lesz itt értelme a munkának?... Nem túlzás, sokan így gondolkodtak. Kimondatlanul is mindenki ben az ötlött fel, amikor a nagyobb felelősség, az önállóság kiterjesztése került szóba, hogy ki tudja ezt csinálni? És hogyan? A tengernyi kérdésre válaszolni kellett. A sok-sok kételkedőt, az első pillanatokban tisztán nem látót meggyőzni, felvilágosítani kellett. Sikerült? Még nem mondhatjuk teljes bizonysággal, hogy igen. De az eddig megtett út már bizonyítja, jól haladnak a gyárban. Az első hónapi munka eredményei igazolják: az önállóság fokozása minden területen a lehetőség ahhoz, hogy a termelés a kívánt módon haladjon. m z idén a bérgazdálkodásban is változás következett. ” A munka alparancsnokai — művezetők —, beleszólást kaptak a bérek megállapításába. Ez egész évben, sőt a következő években is gyakorlat lesz. Kikerülnek-e az utcára? Erről soha nem volt szó —, de dolgozni kell úgy, olyan eredményesen, hogy lehessen miből bért fizetni. Keresni kell az újat, a jobbat, mert csak így lesz verseny- képes a simontornyai bőr; az exportra küldöttért kapott valuta már alkalmas arra, hogy nyers bőrt vásároljanak érte... Éppen az idén kerül sor arra, hogy a múlt évi eredményes műszaki fejlesztés révén új típusú, Simontornyán eddig még nem gyártott bőrt — huniingot — tudnak az idén közvetlen a gyárból exportálni, ötezer négyzetméteres tétel lesz a kezdet. Es lesz folytatása? Bizonyára, mert a műszakiak, akik napjainkban is kísérleteznek, napi munkájuk mellett, újabb és újabb termékek gyártási, programozását kérik. Az új termékeknek nem nehéz piacot találni. Különösen nem akkor, ha a termék olyan, amely az iparban még nem ismert tulajdonságokkal, képességekkel rendelkezik. Az új gazdasági mechanizmus teljességében még nem érezhető a gyárban. Érthető, hisz éppen abban van ennek az új gazdasági rendszernek hallatlan nagy jelentősége, hogy nem egy csapásra változtat meg korábban törvényként elfogadott módszereket, elveket, hanem a fokozatosság alapján tér rá az újra, az új elvekre és ezek csak lassan, nem egy esetben átmeneti megoldásokkal érvényesülnek, a végcélt csak így érik el Természetes, a simontornyai gyárban és másutt is, csak akkor válik ez a most kezdett, új gazdasági mechanizmus sikeressé, ha megvalósítását mindenki segíti. És erre a Tolna megyei üzemekben, így Simontornyán is jó példákat találunk. Mint eddig is tette a pártszervezet, a jövőben is magyarázni kell az intézkedések miértjét. Ez nem könnyű munka. Nemcsak azért, mert az aktivisták is most ismerkednek behatóan a kérdéssel, hanem mert az új az emberekben mindig nehezebben talál utat. A régi, a megszokott, kényelmesebb, rizikó nélküli vezetési módszerek a termelés minden fokán, a gazdasági vezetési rendszer begyakorlott gárdája az újat nehezebben szokja meg. Mert az új bevezetése több gonddal fáradsággal jár, ami igazolja lét- jogosultságát. 4 z új, Simontornyán már töri az utat. A mindennapi feladatok megoldása révén jutnak közelebb a célhoz. És amint a műszaki tanácskozások, a különböző konferenciák, gyűlések hangulatából, az emberek véleményétől mérni lehet, a simontornyai gyárban a jövőben is ezen az úton kívánnak haladni. Mert a célt mindennap világosabban látják. A munka eredményei teszik szabaddá a célhoz vezető utat — pj —
