Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-26 / 48. szám
1966. február 26. TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 EGYÜTT A DOLGOZÓKKAL Mitől függ a hátai termelősxövetkezeti klub eredményes működése? „Termelőszövetkezeti gazdakört avattak február 16-án este Báta községben.” (Újsághír.) HOSSZABB IDEJE napirenden volt Bátán, hogy kellene valamilyen lehetőséget biztosítani a termelőszövetkezeti parasztságnak, klubot hoznának létre, ahova eljárhatnak, elbeszélgethetnek, szó. rakozhatnak, szakmai vitákat rendezhetnek, ahol tájékoztathatják a tsz-tagságot a közösség és országunk gondjairól, problémáiról, helyzetéről. A község politikai, állami, gazdasági vezetői és a tsz- tagok ennek szükségességét illetően egyet is értettek. .Mégis, valahol hiba csúszott a számításba. Nem mondható el a korábbi egyetértés a termelőszövetkezeti gazdakör megalakulása után. annak megítélésében. A községben levő 114 kommunista közül csupán hárman vettek részt a mintegy 150 főnyi résztvevővel lezajlott alakuló gyűlésen. Nem volt ott a tsz-párttitkár, a községi párttitkár, nem vett részt a községi vb-elnök sem. — Nem tisztázták előre ennek a termelőszövetkezeti gazdakörnek, vagy termelőszövetkezeti klubnak politikai alapállását, működését. Kimaradt a pártirányítás — mondják többen a párttagok közül. — Hogy értik ezt a kimaradást? Ha úgy látják, hogy így van, miért maradt el, miben kereshető az oka? — kérdezem, kissé vitatkozva is. — Mi úgy tudtuk, termelőszövetkezeti klub lesz — mondja Sü- kösdi Ferenc elvtárs, alapszervi párttitkár. — Az utolsó napokon megváltozott ez az elképzelés, mert megváltoztatták. Sajnos nem tisztázódott időben milyen fő célkitűzései vannak a tsz-klubnak. így aztán bizony az is megesik, hogy háborognak az elvtársak, azt mondogatják, hogy nem lesz ez így jó. Mintegy 8—10 emberrel beszélgettem a tsz-klubról. A beszélgetések során sokféle vélemény hangzott el: — Miért kellett gazdakörnek elnevezni? Jól emlékszem én arra, hogy minket régen, nem vettek fel a gazdakörbe. — Minek menjek most, ha egyszer nem is hívtak, ha egyszer nélkülem döntöttek? Bátán, régi jó szokás az, hogy a vezetők ott vannak az összejöveteleken. A községben többen furcsállják is, hogy ez esetben nem mentek el. Amikor ennek okáról kérdezem őket, egyik elfoglaltságára hivatkozik, a másik azt mondja, nem is tudta mikor lesz. Van, aki úgy nyilatkozik: — Megcsinálták nélkülünk, hiszen egyetlen párttag sincs a klubvezetőségben. I KERESEM, KUTATOM a kibontakozást, a további együttműködés lehetőségeit. T. Sümegi elvtárs a községi tanács vb-elnöke a következőket mondja: — örülünk a tsz-klub létrejöttének. A községi tanács művelődésügyi állandó bizottsága január 19-én megtárgyalta létrehozását. Megvannak az elképzeléseink, a helyiség megoldására is. Jó lehetőséget látunk ebben az új formában, hogy a tsz-tagság termelési tájékozottsága, politikai fejlődése biztosított lehessen. A klubelnök, Vörös Mihály aktív, agilis tanácstag, közösségi ember, mezőgazda- sági technikumi levelezőtag. Támogatni fogjuk munkájukat. — Mik a kommunisták, a párt- szervezetek tervei, elképzelései a tsz-klubbal kapcsolatban? — kérdezem Bajnok Sándor és Sükösdi Ferenc párttitkárokat. — Támogatni fogjuk — mondják mindketten. A hazának mindenki lehet jó agitátora. A tudományt megtanulni, amely feljogosít mindenkit, hogy képviselje hazáját, mindennapi lehetőséggé lépett elő, a munka, a munka eredményeként létrejövő új termék révéin. Egy lengyel közgazdász mondotta; „mindenki lehet hazájának diplomatája”. S ahogy a napokban mélyebben vizsgálódtam e témában, nem kis örömömre állapítottam meg, hogy közel kétezer ilyen „diplomata” dolgozik a megye üzemeiben. Mert a jó áru a legjobb propagálója hazánknak. Amikor az első nagyobb jelentőségű üzemek termékeiket felajánlották és elküldték a kijutást lehetővé tevő bizottság elé, egyik kezünkön is könnyen megszámolhattuk az exportra termelő üzemeket. Ma pedig se szeri, se száma ezeknek. Mert nem elég csak azt tudomásul venni, hogy a Tolna megyei Tejipari' Vállalattól szinte hetenként küldenek külföldre sajtot, a Paksi Konzervgyárból vagonszám küldik a kanzerves üvegeket, — megszámolni is nehéz hány millió üveg konzervet gyártanak Pakson egy évben — és vagonszám megy Banyhádról a zománcedény és a cipő, mind azt bizonyítja, hogy az út a Tolna megyei agitátorok előtt is nyitva van. Sőt, enyhítették a kijutás feltételeit. No, nem a minőséget illetőén, hanem azáltal, hogy a választékot lehet, sőt ajánlatos is bővíteni, és bekapcsolódhat más üzem is az exportálásba, ha van hozzá megfelelő értékű terméke A Tolna megyei kisipari szövetkezetek egyikéről, másikáról már úgy beszélhetünk, mint exportőrről. A Bonyhádi Háziipari Szövetkezet öt országba, a Tolna me gyei Árutermelő Ktsz húsz országba küldi áruját. A Simontomyai Vegyesipari Vállalattól is tucatnyi országba küldik az árukat Á Tolna megyei agitátorok jól vizsgáznak. Nehéz ugyan lemérni, hogy a termény vagy ipari termék milyen mértékben tetszett a külföldi fo gyasztónak, ezt talán kimutatni sem nagyon lehet. Annál inkább azt, hogy mind több az igény az exporttermék — a Tolna megyei „diplomaták” — iránt... És ennek következménye, hogy nagyobbak a lehetőségek az üzemek fejlesztésében — ismeretes, hogy a kormány külön exportfejlesztési lehetőséget is biztosít azoknak az üzemeknek, amelyek bővítik exportáru-termelésüket. Ugyanakkor lehetőség nyílik arra, hogy külföldről több, jobb, nagyobb választékban szerezhessük be szükségleteinket, az ipari üzemek nyersanyagát. A legjobb ajánlólevél a jó minőségű áru. A Tolna megyei agitátorok ezerszám hirdetik megyénk munkásainak, műszakijainak alkotó szellemét. = PJ- ~ — A megalakuláson, az első előadáson ott voltak azok a tsz-pa- rasztok, akik törődnek a közösség fejlődésével — mondja Bajnok elvtárs. Sümegi Józsi bácsi — aki régi jó állattenyésztő — például olyan ember, hogy sír a lelke, ha a malacokat nem etetik szakszerűen, nem törődnek a tisztasággal. — Részt veszünk a munkában — mondja Sükösdi elvtárs. Az alapszabály elkészítésekor megadjuk majd a politikai segítséget is — hangsúlyozza. A félreértéseket, hibákat és azt, hogy hogyan tovább, megbeszéljük közös pártvezetőségi ülésen, hogy ennek hiánya ne legyen akadálya a továbbjutásnak. — fejezi be. * Tény, hogy a isz-vezetőség kissé elsiette a megalakítást, nem egészen közösen készültek fel arra. Nem készítettek alapszabály-tervezetet sem. Bizonyos fokú kölcsönös bizalmatlanság és szemléletbeli különbségek is voltak. Mindezek hozzájárultak a félreértésekhez. MI HAT A MEGOLDÁS? Helyes-e az, ha a kommunisták távolmaradnak? Mérhető-e így a pártirányítás? Vitathatatlanul az a helyes, ha a bátai kommunisták azt teszik, hogy együtt élnek és együtt dolgoznak a tömegekkel. A tanácstalanság és elzárkózás helyett önállóan, politikusán, a félreértéseket tisztázva, közösen összefogva elő kell segítsék, hogy a bátai termelőszövetkezeti klub kereteiben művelődjön, helytállásban fejlődjön, jobban tájékozódjék, a vitákban is erősödjön a November 7. Termelőszövetkezet tagsága. A pártirányítás azon mérhető, hogy milyen célokat tűz ki, és főként valósít meg a termelőszövetkezeti klub, segíti-e, avagy nem a klub a tsz-tagok politikai, szakmai, szemléletbeli fejlődését. Elképzeléseik szerint gyümölcstermesztési tanfolyamot indítanak, szakkönyvtárat létesítenek, neves előadókat kémek meg a különböző, érdekes, hasznos előadások megtartására. Terveik dicséretesek, azonban azt lehet modani, amit Holczmann elvtárs hangsúlyozott: — Tőlünk is nagymértékben függ, eredményesen működik-e majd a bátai termelőszövetkezeti klub. Most mindenekelőtt az összefogáson, az együttműködésen múlik az, hogy az új termelőszövetkezeti klub mennyire váltja be a hozzá fűzött reményeket, mit valósítanak meg a helyes elképzelésekből. Jó tanácsokkal, gazdag programmal, a megvalósítás segítségével járulhatnak hozzá a sikerhez a bátai kommunisták. Somi Benjáminná Akiket kiemeltek Antalné fél háromkor kel Minden faluban kiemelnek, megdicsérnek néhány embert zárszámadáskor, ök a legjobb szövetkezeti tagok. « Teljesen ősz a haja. „Mondják nekem sokszor: minek mész, s mért mész? Hát persze, mindennap dolgozom, egész évben mindenik nap. De meg is örülnék, ha itt kellene ülni, csak itthon! Ha azt mondanák, most nem dolgozhatsz!” ötvennyolc éves, ötszáznegyvenhat munkaegységet keresett egymaga. Antal Gáspárné a neve, a leánykori new Szabó Regina. Borjúgondozó a majosi Aranykalász Tsz-ben. Ketten dolgoznak az itatásos borjúnevelőben Szentes Lázár- néval. „0 a fiatalabb. El is mehetett tanfolyamra, de én már nem mehetek, a korom miatt. Itthon tanultam meg, hogyan kell felfözni a tejet 70 fokra, mérni hőmérővel, aztán lehűteni. Finom üstök vannak. Műtejet készítünk a borjúknak, tejport adunk a fölözött tejhez. Talán jobb, mint a rendes tej, annyira nőnek tőle. Igaz, hogy a télre többecske tejport tettünk hozzá, erősödjenek. Most leadtunk egy rend bikát, olyan jók voltak, hogy félni lehetett tőlük, örvend a Feri. az állattenyésztő, a Fábián Feri. Megbízik bennünk, nem is jön mindig ellenőrizni, tudja, hogy igazságosan neveljük a borjakat.” Jellegzetes tájszólással beszél, a szavakat tisztán ejti ki. Erőteljes alkat, jóval fiatalabbnak látszik a koránál. Egészen világos kendőt hord, hamuszürkét. „Fél háromkor kelek. Három órakor kezdünk mindig, télen-nyáron. Ha nem csörög a vekker, akkor is felébredek fél háromkor. Kitakarítjuk az istállót, bealjazunk, behordjuk a silót, adunk nekik darát, meg szénát is. A nagyobbaknak. Hét óráig dolgozunk reggel. Nagyon szeretem ezt a munkát. Jókedvvel vagyunk, viccelünk, átkiabálunk a szomszéd istállóba, a férfiakhoz. Mondom sokszor a munkatárs- némnak: Jolán, csak te dalolj, mert én nagyon szeretem hallgatni! Olyan öröm van ott köztünk. Nem veszekszünk a munkatársnémmal soha. Az ősszel múlt egy éve, hogy a bor- júnevelöhöz kerültem”. Nem ül le, csak áll egyhelyben, a konyhatűzhely mellett, úgy beszél. Már inkább mesél. „Mikor a téesz megindult, vitték be a teheneket, láttam, hogy vezették az utcán, befelé. Kiálltam a kapuba, s arra gondoltam, ezeket fejni is kell. Mondtam a Kajtár Imrének, aki a helyettes elnök. Azt kérdezi: Eljönne fejni, Regina néni? Bíz el — mondtam —, s fejtem két évig attól a naptól kezdve. Később a mezőre jártam kapálni, de még kazlat is raktam. Két éve, hogy egyfolytában 33 napig kazalokat raktunk. Reggel ki, s este haza; reggel ki, s este haza! De megint csak visszatértem az állatgondózáshoz. Szeretem a jószágot, s a kereset is jobb. Az uram nagyon régóta beteg, nyolc éve, ö nem dolgozhat.” A férfi bejön, szótlanul nézelődik egy kicsit, aztán visz- szamegy az udvarra, a langyos napsütésre. „így vagyunk. Délelőtt rendbeszedem a házat, megfőzök, egy órakor lefekszem egy órácskát aludni. Fél négyre kell újból kimenni az istállóhoz, s ott vagyunk hétig. Etetünk, vágunk fát. Este aztán itthon bezárom a baromfit, megvacsorázunk, 9 óra felé lefekszem. Ugye, nem mindjárt vacsora után, mert átjönnek a gyerekek, beszélgetünk. Máskor meg kilenc órakor sem bújok még ágyba. Nézem a televíziót egy rokonunknál, hogyha olyan a műsor. A háborús filmeket, a gyilkosságot, ilyeneket szeretek nézni, amin lehet izgulni. Én nem félek semmitől. A munkatársnőm nagyon félős. Én végigmegyek a kukoricáson hajnalban is, a temető felé. Arra közelebb a major. Fél a menyem is, fél kimenni az udvarra. Mindig szidom ilyenkor, nem vagyunk milliomosok, hogy ránk törjenek. A kisgyerek se fél, elmegy egyedül a szomszédba. Még nincs két éves. Szép kisgyerek, szép erős. Az apja, anyja soványak, csak én vagyok ilyen erős, telt, énrám hasonlít. Én meg az anyámra, mert az 84 éves korában halt meg, de orvos nem látta. Én is csak egyszer voltam orvos kezében. Még bírom azt is, hogy ne feküdjek le későig. Vasárnap elmentünk a bálba, utána meg beültünk az eszpresszóba, végignéztük, hogy más mit csinál.” Szíves szóval búcsúzik tőlem, amikor kikísér a kapuig és megköszöni, hogy meglátogattam. GEMENCZI JÓZSEF Az elmúlt napokban adták át rendeltetésének a Simontomyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat ÚJ labdaüzemét. Az emeleti termekben már dolgoznak, a földszinti helyiségekbe ezután költöznek be A legjobb ajánlólevél
