Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-26 / 48. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG T96S. fébrttSr. 2Ű, Tej testvérek j$h ■ Csibi, Cili és Tünde, a magyar vizsla, a tarka cica és az őzgida tejtestvérek. Pár hónappal ezelőtt még együtt szívták Lórinak a vizslaanyának emlőit. „Barátságuk” még akkor kezdődött és még most is tart. Hogy meddig? — Azt nem tudják megmondani a háziak, szakemberek szerint még eltarthat néhány hónapig, amíg Tünde nem „függetleníti magát.” Most azonban kicsit nehéz a dolgunk, hogy „családi képet” akarunk készíteni a három tejtestvérről. Csibi még csak kötélnek állna, de Cili fél. Az imént kapott ki a torkoskodásért és hiába dugja el a háziasszony, Sűrű Istvánná a söprűt, a cica nehezen jön le a padláslépcsőről. Tünde meg éppen szomszédok Megérkezett azonban Sűrűék iskolás lánya, Ildikó és az ő szavára máris itt van a kedves kis jószág, Azonban félóra is beletelik, mire „összehozzuk” mindhármójukat, kattanhat a gép ... Még a tavalyi árvíz idején történt. Egy őzgidát találtak a földvári Duna-híd végén. Behozták Sűrű Gyula vadőrhöz. A kis állat nem lehetett több egy-két naposnál, alig állt a lábán. Hogy mi lett az anyjával, senki sem tudja. Lehet, hogy elpusztult, lehet, hogy messzebbre menekült a víz elől. Kicsinye azonban megmaradt. A vadőr idehozta, a Bölcskei utcába, öccséhez. Megkérdezte őket, hogy felnevelik-e. Sűrűék szívesen fogadták az „ajándékot”, ami egyelőre inkább csak gondot okozott. Örömet csak később. Feles tejjel, kamillateával tápKeverékfakarmóny = több tojás — nagyobb bevétel, ha tojásértékesítési szerződést köt a földművesszövetkezettel! Kitűnő minőségű keveréktakarmány kapható cseretakarmány ellenében. (71) iiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimimiiimiiiiimiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiimiiii_ Sárközi Gyula I Csi A „Kövendi Sándor” TOLNA .MEGYEI CIPÉSZ KTSZ szülési szabadságra menő dolgozója helyettesítésére anyagkönyvelésben jártas, kisegítő munkaerőt keres Jelentkezés: a szövetkezet központjában, Szekszárd, Kölcsey u. 4. sz. alatt. (233) APRÓSÁGOK Csizma, csizma Tetszetős női csizma kelti magára a figyelmet a szekszárdi cipőbolt kirakatában. De az árral nem tudok kibékülni, soknak tartom. Félezer forint körül van. Elseje előtt nincs ennyi pénzem. Ott is hagyom, megyek a másik kirakathoz. Itt is reklámozzák ugyanazt a női csizmát, de itt már vagy 20 forinttal olcsóbban. Ha majd bemegyek a boltba csizmát venni, ezt mondom: — Kérek egy pár női csizmát, de ebből a kirakatból! * Miért északra ? Féltetős megoldással két új gáz, tároló pavilont is láttam már a megyében. Ezeknek mindenki örül a környéken, hiszen ezentúl köny_ nyebb lesz a palackok kicserélése. De semmiképpen sem tudom felfogni, hogy miért úgy tájolják az épületeket, hogy északra legyen a nyitott oldaluk. Mert azt nálunk mindenki tudja, hogy az északi szelek az uralkodók. De ne siessük el az elmarasztaló véleménynyilvánítást. Megvan! Biztosan azért, hogyha télen nem lesz gáz, legalább friss hóval hordja tele a szél a pavilont. Ipszilonnal, vagy i-vel? Majdnem minden községben található Petőfi utca. Természetesen Pakson is igyekeztek ilyen formában kegyelettel adózni legnagyobb költőnknek. Hosszú utcát kereszteltek el róla, a házszámtáblák legtöbbjén azonban így olvasható a név: „Petőfy utca”. Petőfi, ha most feltámadna, s valaki felhívná figyelmét ezekre a táblákra, a segesvári csatamezőről egyenesen ide sietne, hogy kardjával leverje a falról valamennyit. Annál sokkal jobban haragudott a nemesi világra, minthogy megtűrje neve végén az i helyett a nemesi hivalkodást idéző ipszilont. * Ezt is, azt is ! „Baranya műemlékeit bemutató kiállítás nyílik Szekszárdon” — címmel rövid újságközlemény jelent meg. Arról tájékoztat, hogy bemutatják a késő római kortól kezdve napjainkig minden stíluskorszak nagy értékű, Baranya me. gyei emlékeit fényképeken, szöveges magyarázattal, — Szekszárdon. örvendetes kezdeményezés, feltétlenül elmegyünk a kiállításra! De vajon mikor érjük meg, hogy mondjuk Tolna megyéről — ami ugyan összehasonlíthatatlanul szegényebb ilyen emlékekben, mint Baranya, bár az itteni emlékek is figyelemre méltók — is készítenek egy ilyen kiállítási anyagot? Ezt is szívesen megnéznénk! Vigasztaló Most, hogy az olvadás után átnedvesedett a talaj, s megrongálódott sok épület, az egyik lakó méltatlankodott: — Mi lesz most velünk? Nyakunkba szakad az egész épületi Már csak az imádság tartja* Valaki így vigasztalta: — Nem kell kétségbe esni. Ha őszinte meggyőződéssel imádkozott, úgyis a mennyországba jut. Ruhapróba Hálóköpeny kerül élő a csomagból; Belül szivacsos, kívül..; izé..* (Bevallom, nem vagyok nőiruha- szakértő.) De nagyon szép, tetszetős, kiváló minőség, ráadásul nálunk még sosem láttam ilyet a kirakatokban. Nem is csoda, hiszen ez eredeti nyugati márka, most hozta valaki, tehát hármat ugrik örömében az a nő, aiki ennek birtokosa lesz* Eladásra kínálják. — Vegye meg a feleségének. Vagy ha továbbadja, úgy is megéri. Közlik az árat, s az egészen elviselhető; De abszolút nem lelkesedem az üzletért* Erre az egyik hölgy felpróbálja szemem láttára. Nem is hittem volna, hogy egy ruha ilyen előnyösen tudja kidomborítani a „főbb” vonalakat. Én azonban komor maradok, ridegen eltávozom* Nem hagyom magam „fellazítani”* (boda) Siiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii — 76 — — Hát arról nem tudok, mert kártyázni még nem láttam, és nem is hallottam róla. Az ilyesmit rögtön megtudnák az emberek, mint ahogy a lóversenyt is megtudták— — Miféle emberekkel cimboráskodik? — Mifélékkel? Hát mindenfélékkel. Legtöbbje olyan bolondja a lovaknak, mint ő, de álcád köztük szép számmal kocsmabeli ivócimbora is. Meg futballdrukkerek. Habár Skurek meccsre nemigen szokott kimenni, de újpesti gyerek lévén, nagy Üjpest-drukker. Volt is egyszer miatta egy kis csetepatéja a fradista szurkolókkal. .. — Nem volt ez a Skurek soha sem nős? — Dehogy nem, kérem! Már kétszer. Az első felesége otthagyta. Kilenchónapos kislányával elköltözött tőle. A másodikat ő kergette vissza a szüleihez. Hogy miért, nem tudom. De azt beszélik, hogy megcsalta a Skureket. Őszintén szólva én nem is csodálkozom ezen.. ., egy ilyen szoknyavadásszal élni, nem leányálom! Az öreg legyintett, majd egy utolsót csapott kalapácsával a csizmára, s átadta a rendőrnek: — Tessék. Öt forint — mondta és eltette a pénzt. A nyomozó nem sietett. Neki minden áron le kell fülelni Skureket, akiről ezek után még jobban meg volt győződve, hogy csakis ő fojthatta meg Zárainét. Különben miért tűnt volna el lakásáról oly váratlanul és éppen a gyilkosságot követő napon. — Még itt maradok egy keveset, Bálint bácsi — szólalt meg végül, s elővett egy újságot. Bele— 77 — lapozott. De az újság fölött kilesett a szemközti kapura. — Csak nyugodtan, felügyelő úr. Engem nem zavar. Az ilyen gonosztevőnek meg minél előbb rács mögött a helye! — Honnan tudja, hogy Skurek gonosztevő? — nézett Kovács kíváncsian az öregre. — Alig tíz perccel a felügyelő úr érkezése előtt a rádió bemondta, hogy valami nőt ismeretlen tettesek meggyilkoltak, majd utána felolvasták Skurek rendőri körözését. Gondoltam mindjárt, hogy a kettő között valami összefüggés lehet, és ha már körözik, csak ő gyilkolhatta meg azt a nőt, mert hát nőkkel aztán volt dolga éppen elég... — Nem rossz okoskodás, — jegyezte meg a nyomozó és folytatta az olvasást. A tizedes rágyújtott a sarokban és ő sem vette le a szemét a kapubejáratról. Az öreg cipészmester pedig fogott egy lyukas talpú férfi félcipőt és hozzákezdett a javításához. A régi falióra ütni kezdett, öt óra volt... * A Baross téri fodrászszövetkezetben nagy volt a forgalom. Minden fodrászszéken ültek és a fal menti fotelekben pedig sorjukra várakoztak a vendégek. A legelső széken, mindjárt a pénztár mellett ült egy negyven év körüli, magas férfi, és a Ludas Matyit olvasta. Előbb végignézte a rajzos vicceket, majd a krokikba fogott. Duzs Elemér— 78 — nek hívták az illetőt és az ügetőn pénztárno- koskodott. Háromnegyed négykor jött be az üzletbe, egy borotválkozásra, meg egy kis frizuraigazításra. Hétre van színházjegyük, s hát a színházban illő frissen borotválva megjelenni. Ideje van hát bőven. Hatra mindenképpen hazaér, tizenöt perc elég neki az átöltözéshez. Felesége — szokásához híven — úgyis már előbb elkészült. Ügy, hogy hétre kényelmesen beérnek a Nemzetibe. Az Ember tragédiáját nézik meg. Még a háború elején, diákkorában látta, de azóta bizony sok mindenen ment keresztül és már csak halványan emlékezett a világhírű mű cselekményére. Felesége azonban még soha nem látta és ő annyit beszélt róla neki, hogy az asszony meg- ígértette vele: ha műsorra tűzik megint, elviszi. Most hát kellemes izgalom járta át belsejét, mint valamikor diákkorában, ha színházba vitték az osztályt, ami egyhangú életük fénypontjának számított. Már a harmadik krokiba is belekezdett, amikor megütötte a fülét egy nagyon ismerős, rekedtes hang. Ezt a krákogós hangot nagyon sokszor hallotta valahol. Még olvasott, de füle már hallgatózott. — Nem, megint vesztettem... A Gyöngyvérre tettem és az átkozott Gyehenna futott be elsőnek!... macskától, nem fél az embertől sem. Az állatok közt egyedül a lótól tart, de attól aztán nagyon. Ha ló van az udvarba, alig lehet hazahívni. Különben elbarangol a félkilométerre levő vasúti töltésig is, de ha hívják, — és ha beesteledik, hívásra sincs szükség — hazajön. Ha éhes, vagy egy kis simogatásra vágyik, lábával megkaparja a konyhaajtót, így kér bebocsátást. Előfordult mr- az is, hogy egyedül ment be a konyhába és „lelegelte” a kredencről a kockacukrot. Egyelőre Sűrűék nem válnának meg semmi pénzért se Tündétől. És a kis őzike sem nagyon mutatja, hogy elvágyódna innét. Persze, azt senki sem tudhatja, hogy meddig tart ez a vendégeskedés az emberek között, mikor jön rá Tünde, hogy mégiscsak jobb helye lenne a szabadban, távol az emberektől, „övéi” között. W lálták. Egyik reggel aztán ott találták Lórinál. Az anyavizsla éppen három kölykét szoptatta, amikor „betársult” közéjük Tünde is. Ezután már rendszeresen szopta a kutyatejet a három vizs- lakölyökkel együtt. Sőt, néha közéjük bújt Cili, a kiscica is. A kutyusok már régen nem szoptak, amikor Tündét még mindig Lóri táplálta. Egyszer aztán vége lett az idillnek, valaki megmérgezte Lórit. Tünde felcseperedett, egyik kedvence lett a Bölcskei utcai háznak. Nem fél a kutyától,
