Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-03 / 28. szám
1966. február 3. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Hogyan szűnt meg a két és félmilliós tervlemaradás? Miért költözik állandóan a Szekszárdi Vasipari Vállalat ? — Negyvenezer olajkályhát már holnap átvenne a külkereskedelem... Esélyesek a szocialista brigád cím elnyerésére /t z elmúlt héten megtartott, tsz-asszonyok tanácskozó són Vass Istvánná, a dunaföldvári Alkotmány Tsz tagja arról beszélt, hogy a tsz-ben, számításuk szerint több lesz a munkaegység-részesedés, mint amennyire számítottak. A tsz-tagok szorgalmáról és a tavasszal elindult szocialista brigádmozgalomról is beszélt. Dunaföldváron, az Alkotmány Tsz-ben és a Virágzó Tsz-ben szocialista- brigádmozgalmat kezdeményeztek az asz- szonyok. A Virágzó Tsz-ben a kertészetben és a növénytermesztésben dolgozó asszonyok kötelezték el magukat és tettek vállalást a szocialista brigád cím elnyeréséért. Versenyvállalásukat a nagyobb terméshozamok elérésére és a minőségi áru előállítására tették. Az Alkotmány Tsz-ben a kertészetben dolgozó 18 asszony indította el a szocialista brigádmozgalmat. A zárszámadás előkészítésénél és az eredmények számbavételénél a női brigádok munkáját is mérlegre tették. Dunaföldváron, a községi pártbizottság nagytermében, kedden került sor a vállalások és teljesítések mérlegelésére. Meghívtuk a brigád tagjait, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya részéről Vajda István osztályvezető-helyettest, a brigád- mozgalmat patronáló megyei nőtanács titkárát, Takács Mi- hálynét, és a mozgalmat segítő termelőszövetkezeti elnököket, Pere Jánost és Jendrolovits Ferencet. /i bizottság előtt ismertetett számok önmagukért be- széliek. Az Alkotmány Tsz kertészeti brigádja a kertészetre tervezett 189 ezer forint érték helyett 390 ezer forint értékű zöldségfélét termelt. A tsz kertészete, a szerződésben vállalt kötelezettségen túl, a helybeli lakosság zöldségellátásához is hozzájárult. ,A földművesszövetkezet szívesen átvette a szép és friss árut, amit a tsz kertészetétől kapott. A Virágzó Tsz kertész- és növénytermesztő brigádja ugyancsak megfelelt a követelményeknek. A tsz termelési tervében a kertészetre előirányzott 336 ezer forint bevétel helyett 432 ezer forint értékű árut termeltek azon túl, hogy a növénytermesztésben is segítettek. Egy-egy brigádtagra 188 ledolgozott munkanap jut. A tizennégy tagú növénytermesztő brigád munkájáról is elismeréssel beszélnek a tsz- tagok. Fűszerpaprikából a vállalt 25 mázsa helyett 35 mázsát, előcsíráztatott burgonyából a tervezett 30 mázsával szemben több mint 63 mázsát termeltek. A brigádnak része van abban, hogy az ősziek betakarításával november 8-ára végeztek. /§ szocialista brigádmozgalomban elért terméseredmé- nyékét a számok, a statisztika tükrözi. Vannak a szocialista brigád cím elnyerésének olyan feltételei is, amelyek mázsákban, forintértékben nem mérhetők. Közösségi érzés, egymás segítése, tanulás, szakmai ismeretek bővítése. Ezekre is történtek vállalások, de teljesítésükről számadatot nem állítottak össze. Az asszonybrigád tagjai tettekkel bt- zonyítottak. Fegyelmezetten dolgoztak, vigyáztak a közös vagyonra, tanultak és segítettek ott, ahol segíteni kellett. A brigádok pontról pontra teljesítették vállalásukat, azonban a cím odaítélése még nem dőlt el. Erre a megyei verseny- bizottság az illetékes. Az eddigi értékelések szerint a dunaföldvári három női brigád esélyes a szocialista brigád cím elnyerésére. P. M. Beletelik egy nap, amíg a Szekszárdi Vasipari Vállalat üzemeibe látogató vendég mindegyik munkahelyre csak beköszönni akar. Szerte a városban, a megyében dolgoznak a jó hírű szakmunkások, szolgáltatásaik kielégítik az igényeket, az áru, amit itt termelnek a megrendelő elismerését váltja ki. A múlt évben mégis a vasipari jó híre csaknem rosszá vált. Ma már könnyű rá visszaemlékezni, mert elmúltak a viharos, sok-sok küzdelmet hozó napok, eredményesen zárták az évet, jól fejezték be a januári tervet is. És a múlt évi termelésről szóló számok már bizonyossá teszik, hogy az 1965. évet is azok közé lehet sorolni, amelyekre szívesen emlékeznek vissza. Papp Mátyás főmérnök emlékezik a múlt évre: — Az első félévben csúnyán álltunk. Két és félmilliós tervlemaradásunk volt, ezenkívül háromszázezer forinttal túlléptük a bérfelhasználási tervet is. Nem hittük, hogy a bajból kilábalunk. Perecsi Ferenc, a személyzeti vezető ezt mondja: — Mozgósítottuk a vállalat ösz- szes munkását, elmondottuk, hogy csak együttes és jó munkával tudunk a súlyos helyzetből kilábalni. Mindenkivel beszéltünk. Gazdasági vezetők, párt- és tömegszervezeti vezetők a tervért indultak harcba. A nagy együttes akarat aztán jól megtréfálta azokat, akik nem hittek. A súlyos lemaradás pótlására intézkedési tervet készítettek, Ebben megjelölték, hogy egy brigád, egy művezető, de egy dolgozónak is külön-külön mi a kötelessége, mit kell tenni, hogy lemaradás pótlásához maximálisan járuljon hozzá. A helyzetet még súlyosbította, hogy a negyedik negyedévben annyi értékű munkát — tíz és félmilliót — kellett elvégezni, mint ameny- nyi az első félévi tényleges eredmény volt. A munkát úgy kellett szervezni, hogy az első félévi anyaghányad-túllépést a második félévben utolérjék, így került sor arra, hogy inkább a munkaigényes árukat termelték, ami azt eredményezte, hogy az anyagfelhasználási mérleg éves viszonylatban jól alakult. Ma már nehéz visszaidézni azokat az apró munkaszervezési intézkedéseket, amelyek kísérték az 1965. év második félévében a munkát. Nem lehet immár egy hónapos távolból sem különbséget tenni egyik, vagy másik munkás között, mert mindenki a legjavát adta tudásának, erejének, hogy a vállalat becsülettel jelenthesse év végén: teljesítettük a tervet. Sőt, amikor szilveszter délutánján, maga az igazgató is vagont rakott és a vidékről bejáró dolgozók is bennmaradtak rakodni, már örömmel köszöntötték este egymást, ittak a sikerre — no és a prémiumra is. Mert az ilyen nagy munka elvégzéséhez különösképpen jár. Csak a munkabérmegtakarításból visszamaradó összegből 82 ezer forintot fizettek ki a dolgozóknak. Az idén, január első napjaiban azután már bőven jutott arra idő, hogy elemezzék, apró darabokra szedjék a múlt év első félévi sikertelenség okát. A tervezésnél, szerződéskötéseknél vigyáztak az egyensúlyra, hogy a munka úgy jöjjön, úgy szállítsák ki a készterméket, hogy a széria ne negyedév végén, hanem legalább naponta, egy- egy darabjával befejeződjék. Az ipari tűzhelyet a múlt évben még úgy készítették, hogy a negyedév végére szerelték össze. Most úgy szervezték a munkát, hogy naponta két-három tűzhely készül el. És a programozásnál is, az éves nyolcvanöt százalékos kapacitáslekötés, már arra enged következtetni, hogy nem lesz kapkodás 1966 végén. szakiakkal talán legtöbb kapcsola- i ta van. — Kedvem szerint való volt Villakertektől a tájrendezésig A kerttervezés és -építés, jó szi- matú szakember részére, a polgári világban legtöbbnyire kitűnő üzlet volt. — A rózsadombi gazdagok jól megfizették, ha a hozzáértő szép kerteket varázsolt a villáik köré. — És ma? — Az arányok változtak meg. Az építészek már nem nagyobbacska családi házakban, hanem lakónegyedekben, vagy éppen városokban gondolkoznak. A kerttervezők szintén. A laikus járókelő minden bizonnyal élvezi a közkertek, parkok szépségét, de aligha gondol arra, hogy létrehozásukat milyen bonyolult műszaki számítások, esztétikai és biológiai megfontolások előzik meg. A növények tulajdonságainak fölényes ismerete mellett szükség van éghajlattani, építészeti, képzőművészeti tudásra. Egészen olyan részletekig, hogy például az egymás mellé ültetett cserjék lombja az év különböző szakában miként változtatja színét, ezek a színek nyugtatnak-e, vagy élénkítenek és a növényzet színe, vonala miként harmonizál a környező épületekével? Mindez az ember érdekét szolgálja, hiszen a környezet hat a benne dolgozó ember munkájára is. — Merre dolgozott idáig? Tűnődik: — Nehéz felsorolni Bemben állami ösztöndíjjal voltam. Essen- ben sikerült pályadíjat nyernünk. Ezenkívül Tatabányán, Komlón, Dunaújvárosban, a pécsi Nyugati- Városrészben, Kazincbarcikán, Badacsonyban, a szigligeti alkotóház mellett, Almádiban vannak nagyobb kertjeim. Terveztem az óbudai camping környékét és az aquincumi múzeumét. Javarészt társadalmi munkában, az egyetemi oktatás mellett. — A megyében? — Sajnos idáig még semmit. Majd ahogyan az iparosodás, városiasodás előre lendül, remélem erre is lesz lehetőség. — A legfrissebb munkái? — A Feneketlen-tó melletti park és legközelebbi megbízatásom a margitszigeti művészsétány elkészítése. Itt egész sereg különböző szobornak kell megfelelő tájképi környezetet adni. A tájrendezés a kertépítés legátfogóbb része és ezé a jövő. Lényege, hogy amiként a regionális tervek készülnek, úgy terjedjen ki az embert övező táj alakítása is egyre szélesebb területekre. Nemcsak a kertészet dolga, hanem itt több szakma — erdészet, építészet, stb. — határterülete egybemosódik. Négy diploma A főiskolán évente átlagosan tizenöten tanulnak a nemrég megalakult kertépítészeti szakon. Most végezlek az első ilyen szakmérnökök, akiknek a tanszéken belül közvetlen irányítója volt. Régi tétel, hogy a tanításhoz tanulni kell. Napjainkban egyre többet. A huszonnyolc évvel ezelőtti érettségi óta Mőcsényi Mihály oklevelet szerzett a Kertészeti Akadémián. Ennek rangját kiegészítő szigorlatokkal később egyetemire emelte. A mezőgazdasági tudományok kandidátusa, egyetemi docens, a doktori cím tulajdonosa. Van egy művészettörténész—muzeológus diplomája, befejezte a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem Művésztagozatát és most végez az Építőipari Egyetemen mint városrendezési szakmérnök. Ez lesz a negyedik oklevele. A fiatalos, negyvenhat éves férfi — akinek szülei és rokonsága máig Tolnában él — érdekes és szép szakmájának az ország határain túl is elismert rangú képviselője. Ordas Iván ' A január jól végződött a vállalatnál. Bár a hónap elején a szokásos és kötelező leltározást végezték, most folytak az éves zárások, mégis száz százalék körüli a tervteljesítés. Elkészültek a program szerint a MOM-nak az exportalkatrészek, a Velence indítókocsik, a rakodólapok, a tűszelepek tízezrei. És a folytatás is ilyen lesz, pedig nem kis gond áll a vállalat vezetői előtt idén sem. Az idén is költöznek. Az autósoknak kell kiköltözni először az AKÖV régi telepére, a Hunyadi utcába. Egy év múltán innen újból költöznek. A vállalat, fennállása óta minden évben valamelyik részlegét költöztette. Rengeteg költségbe kerül ez, természetes a munkások részéről December elején láttak munkához a Hőgyészi Téglagyárnál az építők — a gyár brigádjai — megkezdték négy munkáslakás építését. Annak ellenére, hogy az utóbbi hetekben igencsak télies volt az időjárás, a munka nem szünetelt az építkezésen. A hét sok bosszúsággal is jár. Mert ha kiköltöztetik most az esztergályosokat, azután menni kell a lakatosoknak is, és hova? A vállalat részére kijelölt telephely a Keselyűsi úton már most kicsi. Hát ha még ide költöztetik a többi üzemet is?! Mi lesz akkor a vállalattal, ha hozzáfognak a hőcsöves olajkályhák sorozatgyártásához? Adják más vállalatnak a kályhagyártást? Egyébként amennyire örül a szekszárdi hőcsöves kályhának a Ferroglóbus és más kereskedő nagyvállalat, annyira sok gondot ad itt ennek a kiváló termék gyártásának előkészítése. A napokban kezdték meg a tárgyalásokat a Zománcipari Művekkel, egy pesti vállalattal már folynak a tárgyalások a kályhák zo- máncozási és eloxálási munkáinak elvállalására... I De hol gyártsák majd a kályhákat ? Azon a kicsi helyen, ahol a prototípust? Az még átvevőhelyiségnek is kicsi lenne. Kézenfekvő volna a volt gyapotegrená- ló egyik épületét kályhagyártási célra berendezni. Ezt indokolja a hőcsöves olajkályha iránti kereslet. A külkereskedelmi cég holnap negyvenezer darabot tudna nyugati exportra küldeni a szekszárdi kályhából —, ha volna. A belkereskedelem számolatlanul átvenné az olajkályhákat... És itt áll a vállalat most azzal a gonddal, hogy megindítsa a gyártást... Hárommillió forintért könyörögnek már évek óta, hogy az exportmunkát be tudják indítani. A hárommillió hitelt egy év alatt vissza tudnák fizetni. És van rá rendelet is, hogy exportfejlesztő beruházást lehet adni az olyan vállalatnak, amely exportra dolgozik. Itt a lehetőség! Érdeke mindenkinek, hogy kézen fogjuk a szerencsét és bevezessük városunkba! Van egy olyan olajkályhánk, amelyhez hasonló a világon nincs. Nyolcvannyolc százalékos a kályha hatásfoka! A MEKALOR kályháé ezt meg sem közelíti. Mennyi olajat takaríthatnánk meg országos viszonylatban! Egy lakásban ahol eddig a MEKALOR-kályhával eltüzeltek egy télen ötszáz liter gázolajat és a hőmérséklet még így sem érte el a kívánt mértéket, ezzel a kályhával 24—28 fokos állandó meleget lehet tartani, fele annyi gázolajjal... Ehhez már kommentár sem kell. Kályha kell. Gyártási lehetőség. Minél előbb hozzá kell fogni a gyártás megkezdéséhez. És itt félre kell tenni minden más vállalati és helyi ipari problémát, mert ennél fontosabb megoldásra váró kérdés talán nincs is a városban. .. .A nyugati piacon már holnap el tudnának adni negyvenezer szekszárdi olajkályhát... PÁLKOVÁCS JENŐ elején már az ácsok szegezték a léceket a tetőszerkezetre, rövidesen megkezdik a cserepezést is. Úgy számítják, hogy március végére teljesen elkészül a két — egyenként kétlakásos — ház és mire a nyersgyártási idény megkezdődik, beköltözhetnek a lakók. Télen is építik a hő gyészi munkáslakásokat
