Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-23 / 45. szám
TOLNIA MEGYEI NÉPÚJSÁG A* 1966. február 23. Búvárhajó, helikopter, kutya Macska-egér játék a csempészvilágban A déli Alpok világában járunk. A mély szakadékok között patakocskák kígyóznak és az alagutak, vadvirágos rétek, szőlőtermő vidékek, erdők csendjét időnként vidám kis vonatok éles füttye töri meg. Hatalmas, égbe nyúló szikla tömbök között szinte elérhetetlen falvacskák húzódnak meg. Ez az a festői környezet, melyben éven te sok millió dolláros csempészüzleteket bonyolítanak le. Az olasz Svájc határáról és főleg az Olaszország északi részébe félszigetszerűen belenyúló Tessin kantonról van szó. Errefelé a csempészés már hosz- szú évtizedek óta életforma — néha veszélyes, néha vidám is —, de sohasem volt még akkora a tét, mint napjainkban. Korábban kávé, gyöngy és csokoládé volt a legfontosabb csempészáru, újabban a cigaretta kerül előtérbe. Svájci adatok szerint 1963. évi exportja dohányféléből elérte a 24 089 000 dollárt. Ugyanabban az évben az olasz adatok arról adtak számot, hogy á Svájcból legálisan behozott dohányfélék értéke 425 000 dollárt tett ki. A különbség a szó szoros értelmében a hegyeken és az erdőkön át érkezett Olaszországba. Svájcban egy csomag cigaretta 30 centbe kerül, Olaszországban ^5 cent, vámmal 70 centbe kerül, ha egy államilag engedélyezett dohányárudában vásárolják. A csempészés' azonban annyira sikeres, hogy Olaszország pusztán vámon 1963-ban 35 millió dollárt vesztett. A svájci dohányexport Olaszországba majdnem kétszerese annak. Szakképzett, gyakorlott központifűtés- szerelőket azonnali belépéssel felvesz a Tolna megyei Állami Építőipari Váll. Szekszárd. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán. Szekszárd, Tarcsay V. u. (140) amit Olaszország legálisan importál az egész világ országaiból. A csempészek találékonysága egyre nagyobb lesz a csempészügyletek növekedésével arányosan. íme egy csokorra való a legügyesebb csempésztrükkök bői: Az olasz határőrség a Luganói- tóban egy „tengeralattjárót” zsákmányolt. Házilag összeeszkábált, szivar alakú, 12 láb hosszú cigarettákkal töltött alkotmány volt, és a búváröltözéket viselő csempész mint egy kerékpárt hajtotta át a tavon. Egy helikoptert Svájcban rendszeresen megtöltöttek cigarettákat tartalmazó dobozokkal. A helikopter ezután a hegyvidéken átrepült az olasz határon és az árut egyenesen az ott várakozó csempészek karjaiba dobta. Bernáthegyi kutyákat idomítottak cigarettasziállításra, az árut szíjakkal az állatok hasára erősítették. Egy nagy Cadillac kocsi amerikai diplomáciai jelzéssel, sofőrrel és egy csíkos nadrágot viselő „főkonzullal” rendszeresen — túlságosan rendszeresen — járt át a határon. A vámosok egyik nap elhatározták, hogy alaposabban megnézik a diplomatakocsit. Az autó tömve volt cigarettával. Ami Svájcot illeti, mindez nemcsak teljesen legális, hanem kívánatos is, mert másképpen nem is tudnák, hogyan csökkentsék több milliós deficitjüket. A csempészvezérek — főleg olaszok — legálisan vásárolják a cigarettát Svájcban, és olaszországi exportra regisztrálják őket. Az áruk szállítására svájci exportengedéllyel rendelkeznek. A svájciak sokszor azzal szórakoznak, hogy a csempészvadászat közben a határon át betévedt olasz határőröket letartóztatják. Ok: illegális határ- átlépés . . < Olaszország azért tud oly nehezen megbirkózni ezzel a problémával, mert nem svájciak, hanem olaszok csempésznek. „A csempészek királya”, Giuseppe Molina, olasz a svájci Ligorettóban él. Hat autója, egy magánrepülőgépe és előkelő háza van. Jelentős összegekkel támogatja a helyi egyház- közösséget .., A delfinek válaszolnak Régen tudott dolog, hogy a delfinek rendkívül értelmes, jó szándékú, játékos és találékony állatok. Voltak esetek, hogy a delfinek segítették a halászokat, meg mentették a fuldoklókat, védték őket a cápák támadásaitól. Bizonyított dolog, hogy ezek a kedves tengeri állatok egymás között valamiféle „delfinnyelven” érintkezni is tudnak. Szeretik a kellemes dallamot, de nem viselik el a kakofonikus zajt. Érdekes eset történt az „Ala- zeja” szovjet halászhajóval a Csendes-óceánon. Viszonylag csendes időben hajózott, amikor a távolban feltűnt 15 delfin. A hatalmas állatok raja játékosan, hol a jobb, hol a bal oldalon kísérte iiiiliiiiiiiiliiiiiiliilllliiiiiiiiilliiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiliiliiliiiliiiillllliiiiiii!» Sárközi Gyula: II esi a hajót. A látszatra rendszertelen játékukban észrevehető volt bizonyos ritmus. Amikor beérték a hajót, a legénység hatalmas füttyszóval próbálta felhívni figyelmüket. A halászok ugyanúgy fütyültek, ahogyan a kutyáknak szokás. És egyszerre csak valami különös hang ütötte meg a fülüket. A víz alól hatalmas fütyülés hallatszott. A delfinek válaszql- tak az embereknek! A füttykoncert mintegy tíz percig tartott. — Most már tökéletesen elhiszem — írta az esettel kapcsolatban a Kamcsatszkaja Pravdában Nyikolajev, a csendes-óceáni kutatóintézet munkatársa, — hogy Odüsszeusz esete a csábító szirénekkel, valóban megtörténhetett, csak a szirének nem szirének, hanem miniden valószínűség szerint delfinek voltak. Valószínűleg á mienkhez hasonló eset történhetett az ókori hajósokkal is. A történetből azután legenda lett és így került be a halhatatlan görög époszba. Magára hagyatva A kórterein majdnem csendes, csak a negyedik ágyon fekvő néni sírdogál csendesen. Még mindig nem tud megnyugodni, pedig már második éve nyomja a kórházi betegágyat. — Neki nincsenek hozzátartozói? Azt mondják, senki sem látogatja. Miért van itt már több mint másfél éve? — kérdi súgva az újonnan jött beteg. Síri csend, senki nem reagál a nehezen megválaszolható kérdésre. — Otti, Ottikám, drága kis fiam... — motyogja Ilonka néni, miközben hullanak a könnyei. Marika nyugtatja: — Majd jön. aranyos Ilonka néni, jön majd, meglátja. — oOo — Mikor mái két hétig hiába várták a látogatást, vásároltak a büfében öt szelet tortát. — Ilonka néni, végre, végre egy örömhír — fut a betegszobába Marika. — Képzelje, találkoztam az Ottival, és küldött velem tortát. — A többiek készséggel asszisztálnak a kegyes csaláshoz. Felragyogó arccal fogadja a beteg, a közel nyolcvan esztendős, töpörödött asszony. Miközben falatozgat, átmenetileg kissé megnyugodva mesélni kezd: — Tudják, kedveseim, szeretnek ám azért engem a gyermekeim. Lám, Ottó most is rám gondolt. Lehet, hogy nem vagyok igazságos, de ő a legkedvesebb fiam. Nagyon elfoglalt ember ám szegénykém. Tudják, ő kémikus, és ez a szakma nagyon fejlődik. A Pali meg sokat jár külországban, nehéz a szolgálata. Imre fiam meg művész, alig győz a sok meghívásnak eleget tenni. Arra büszke is vagyok, hogy zongoratanárnő lévén, zenélni én tanítottam meg mindhármójukat, no meg németre és angolra is. Majd ha meggyógyulok, hazavisznek, biztosan hazavisznek. — No meg aztán elmegyünk nyaralni a balatoni villába. Azt még mi vettük az urammal közösen. Nyugtassa isten, az is jó ember volt ám nagyon. Igaz, hogy a gyerekek ritkán látogatnak, de istenkém, nagyon-nagyon elfoglalt emberek ők, meg is becsülik őket — fejezi be. A tekintete kissé nyugtalanul repdes arcról arcra, a figyelő szemeket látva kissé fájdalmas a mosolya, de megbocsátó, feloldódott. — oOo — — Szabad-e egy anyának ilyen elnézőnek lenni? Vagy tán ilyen a legtöbb anya? — kérdezi meg félhangosan, talán önmagától az egyik fiatalasszony, mikor a néni álomba szenderül. — Van egy paraszti mondás: — szólal meg a látogatókkal szinte állandóan körülvett Fekete néni. — Eszerint, amikor a fiú az apját hajánál fogva húzza és a küszöbhöz ér vele, megszólal az apa: Ne húzz tovább, fiam, mert én is csak eddig húztam az apámat. Ki tudja, talán visszakaphatják ezek a fiúk is ezt saját gyermekeiktől, ha nem is pontosan így. .. Három fiúgyermek, semmit sem törődik az édesanyjával. Jóváteszik-e a most már szinte jóvátehetetlent? Felébreszthető-e még a lelkiismeret, a gyermeki szeretet? SOMI BENJAMINNÉ Tanulságos látványosság Vasárnap délután 4 óra körül mintegy 200 ember nézte végig azit a jelenetet, amit Horváth József, Sárközi János, Góman Gusztáv és Góman Mária decsi lakosok rendeztek, amikor a szolgálatot teljesítő rendőr, lopott kukorica szállítása közben elfogta őket. A rendőr hivatalos felszólítására — hogy a két lóval vontatott kukoricát vigyék a rendőrségre — nem voltak hajlandók engedelmeskedni. A rendőr ült fel a kocsira és ő szállította el a bűnjelként lefoglalt, mintegy 5 mázsa kukoricát. A rendőrség az eljárást megindította ellenük. Itt vetődik fel a kérdés: mi a szándéka a Szekszárdi Állami Gazdaságnak a még mintegy 30 holdról le nem szedett kukoricával? Megvárja, míg az egészet ellopják és megspórolja vele a sze- dési díjat? =iiiiiiiii!iiiiiiimiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiitiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiimiiiiiiiimimimiiiimiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHi — 67 — — Hol is hagytam abba? Ja, igen. A két spiné. .. Azt mondja az egyik a másiknak: „Valami Ficsur járt nála hat óra felé. Biztosan a szeretője volt, az végzett vele! A kód vízbe belefojtotta!”. No, énnekem sem kellett több. Egyszeriben inamba szállt minden bátorságom és legszívesebben köddé váltam volna. De azért maradtam, mert a lábam/ csak nem akart engedelmeskedni akaratomnak. Szinte megbénított a félelem. Aztán az előbbi spiné azt mondta, mindjárt itt lesz a rendőrség. Erre az én lábam nyomban elrugaszkodott a földtől és máris inal- tam onnan, ahogy csak erőmből futotta. Jobb nekem minél távolabb lenni a zsaruktól — gondoltam. De amilyen peches vagyok az utóbbi időben, még aznap este beleszaladtam a karjukba az egyik éjjeli hepajban. Bánatomban bementem, hogy palit fogjak, aki majd fizet egy rundot, hát nem egy nyomozót szólítok le?! Mint valami buta falusi tyúk, aki a hat húszassal jött. És most itt vagyok... » — Biztos, hogy nem mentél fel? Könnyen le tudom ellenőriztetni! — nézett rá szúrós szemmel Kóródi. — Isten bizony, felügyelő úr, hogy nem mentem fel! Ügy megrémültem, amikor meghallottam Zárainé halálát, hogy elfutottam. — No jó, eredj vissza a celládba. Tizedes, kísérje vissza! Amint becsukódott az ajtó mögöttük, Kóródi hátradőlt székében és rágyújtott. Egyedül volt, mert Pandúrt már rég elküldte a Zárai-lakásba. hogy ott várja meg a karmestert, akinek ma — 68 — délután, vagy este okvetlenül meg kell érkeznie Bécsből. A füstöt mélyen leszívta a tüdejére és csak azután eresztette ki az orrán. Gondolkodott. Egyre bonyolultabb história! Ács, Jutka, Var- ságh, Skurek, Szende Maca. Hát még vajon ki lesz belekeverve az ügybe, ki kerül még a gyanúsítottak listájára? Ez az Ács, úgy néz ki, hogy ártatlan. Valóban olyan becsületes a képe. Igen, ebben Pandúrnak igaza volt. Bár' egy nyomozónak akkor sem szabad csak az érzéseire hallgatnia... Jutka már kiesett. Alibit igazolt. Ács... Felcsengett a telefon. Leemelte a kagylót. — Halló!... Jó napot. Szóval megvan a taxis? Kitűnő! Siessen, várom! No, mindjárt kiderül, ártatlan-e Ács! Varsógh teljes két órát nem tud igazolni. Oka viszont megvolt a gyilkosság elkövetésére. Tagad. De az ő állításáról is hamarosan kiderülhet, hogy hazug. A barát — mese. Nő hívta, ezt Páhi már kiderítette. Most csak az a kérdés, hogy Zárainé, vagy valaki más? Aztán itt van ez a Skurek. Nyilván sikkasztott. Levele erre vall. Oka még több volt, mint Varsághnak. akit elvégre csak fényképekkel zsarolt Zárainé. De a félelem. .. Márpedig Skurek igazi gonosztevőtípus, aki semmitől sem riad vissza... Szende Maca — hülye tyúk. Egész biztosan igazat beszélt a „két spinével” kapcsolatosan. Nem válogatós, lefekszik minden jöttmenttel, csak pénzt lásson, és talán még az apróbb tol- vajlásoktól sem riadna vissza, de a gyilkosság — 69 — nem az ő szakmája. Szende Maca ebben az ügyben valóban ártatlan. Kóródi füstölt, mint egy gőzmozdony. A szobában már vágni lehetett volna a füstöt. Még jó, hogy a felesége nem lát idáig, mert volna nemulass! — gondolta a főhadnagy és kinyitotta az ablakot. Már megint sokat dohányzik. Nem lesz jó vége. Az orvos is mondta a múltkor, hogy jó lesz csökkentenie az adagot. De hát mit tegyen, amikor nem tud leszokni róla, pláne, ha dolgozik és ilyen bonyolult ügye van, mint ez a Zárainé-féle ügy. Egyik cigarettáról a másikra gyújt rá. Kinézett az ablakon. Odakint már erősen al- konyodott, holott még csak három óra múlott pár perccel. Ólmos fellegek takarták az égboltot, és lassan szitált a köd. Ilyenkor a legjobb a fűtött szoba, egy jó könyv és nem gondolni semmire. Hja, a kötelesség! Becsukta az ablakot és viszaült a helyére. Fellapozta a Zárainé-ügy dossziéját és belemélyedt. • Kovács Pál hadnagy, miután leadta a rádió- és sajtókörözést, meg a rendőri hírt a sajtónak, visszament a szobájába és felhívta a soroksári Festékgyárat. A személyzeti osztály vezetőjét kereste. Megkérdezte tőle, dolgozik-e náluk Baranyai Oszkár főmérnök. A válasz az volt, hogy igen. Megkérte a személyzetist, hogy rendelje fel Baranyait magához, mert egy fél óra múlva ott lesz, személyesen akar beszélni vele. Aztán Molnár alhadnaggyal kocsiba vágta magát és kirobogott Soroksárra.
