Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-18 / 41. szám

1 1986. feüruär 18. TOLNA MFOYEI VfiPttJSÄG •• Üzent — három Tíz községet lát el naponta friss kenyérrel az új bonyhádi sütőüzem. Azelőtt négy pékmű­helyben sütötték a bonyhádi ke­nyeret — egykori maszek-pék­ségekben rendezkedett be annak idején a Bonyhádi Sütőipari Vál­lalat — ma már bezárták ezeket a szűk, túlzsúfolt, elavult mű­helyeket. Helyettük itt van, a község 6-os út felőli bejáratánál ez a modem, ötmillió forintos beruházással létesített új üzem, ahol műszakonként mindössze 3 munkás —- két szakmunkás és egy betanított munkás — „szol­gálja ki” az okos gépeket, be­rendezéseket Persze, nemcsak felügyel a műszerekre, gépekre, van még némi fizikai munka is, azonban hol van a mai pékmun- ká a régitől? m De próbáltuk végigkísérni a liszt útját az üzemben, ismer­kedjünk meg a modem gépek­kel. Közülük néhány nem új­donság, hiszen például a dagasz­tógépet már vagy tíz éve meg lehet találni a megye sütőüze­meiben. Ma pedig már nincs egyetlen állami, illetve tanácsi sütőüaem sem, ahol kézzel da­gasztanák a tésztád Aztán itt van a szitagép, ami szintén nem újdonság. Az olajfűtés a kemen­cékben sem új, néhány évvel ez­előtt már mindenütt be volt ve­zetve. Itt, ebben az új üzemben azonban már nemcsak a fizikai munka alól mentesítik a műsze­rek, gépek az embert, hanem el­végzik a szellemi munka egy ne­szét ta, Ügyes & smfi&iéttel tétiét a liszteszsákot felemelni és tartal­mát a szitagépbe önteni. Ezután a megszitált liszt a dagasztócsé­szébe kerül. Ide engedi Steiger Ferenc csoportvezető a sóolda­tot, majd a meleg vizet is. (Auto­matikus berendezés oldja fel a sót, „állítja be” előírt tömény­ségűre, szűri ki belőle a szennye­ződést, ami a sóval kerülne bele. A másik automatákén a szüksé­ges meleg víz hőfokát és meny­nyi ségét kell beállítani. A mű­szer felváltva nyitja a meleg- és hidegvízcsapot, majd amikor kész a „keverék”, megáll a ma­sina, Lehet engedni a csészébe.) A tészta kész, pár lépéssel odébbtolja a mester, majd a fa­ion elforgat egy fogantyút és a csésze a — hárommázsányi tész­munkással tával — máris a magasban van. Újabb mozdulat a kapcsolón és ömlik a tészta az osztógépbe. A „táblamunkát” ezzel a gépsor­ral már Gőg Ferenc betanított munkás végzi. A gép első egy­sége kilós nagyságú kenyérnek megfelelő darabokat „szab ki” a tésztából (ha átállítják, két- küósat) ezután a gömbölyítő, majd a formázó berendezés ala­kítja kenyéralakúra; Innét kéz­zel kell elszedni és a szakajtóba termékei. Hasonlóak a dombó­váriakhoz —r a dombóvári üzem minden tekintetben olyan, mint a bonyhádi „öccse”, csak ott még osztrák gyártmányú kemencék vannak, — itt már a Vegyi Gép­es Radiátorgyár által készített, négy sütőteres „Pajtás” kernen cék. Biztonsági berendezés óvja a robbanástól automatika sza­bályozza a tüzelést, a hőfokot. A munkás dolga a tüzeléssel kapcsolatban csak az, hogy be­rakni Most érintette először emberi kéz az anyagot. — és egyben utoljára is. Mert a ke­mencébe való bevetést is lapát helyett egy ügyes készülék vég­zi csak a kiszedéshez van szük­ség a lapátra. A kemencék a magyar ipar állítsa a szükséges hőfokot és megnyomja a gyújtógombot. Az egyenletes hőmérsékletről ezután már a műszerek gondoskodnak. Kellemes kenyérillat terjeng a kemencéknél. Még néhány perc és lehet kiszedni a frissen sült, ropogós kenyeret; < J) Pár perc múlva lebet kiszedni.., Autóba rakják a frissen sült kenye­ret, hogy pár perc múlva már a bol­tok polcaira ke­rüljön „Ami hever, az rozsdásodik!“ Sokan vannak ismerőseink kö­zött is, akik alig várják, hogy el­jöjjön a nyugdíj ideje, aztán ami­kor elérkezik, s élvezhetnék a teljes, kötetlen, független sza­badságot, többet dolgoznak, mint annak előtte. Sokszor elcsodálko­zunk, — mi jóval fiatalabbak megirigyeljük fürgeségüket, fá­radhatatlanságukat. Állandóan tenniök kell valamit. ölhetett kézzel sosem látni őket, — leg­feljebb egy kis ebéd utáni szu- nyókálás közben. Ismeri a környék, a város né­pe őket. Dr. Miszlay Gyuri bá­csit sokan köszöntik az utcán. Baki István tanárnak számos ta­nítványa él Szekszárdim és a me­gyében. Pintér Ernő évtizedes, pontos, megbízható munkájával szerzett tiszteletet magának. És a sor nagyon hosszú. Rengeteg nevet lehetne felsorolni azok kö­zül, akik már hosszú évek óta nyugdíjasok, de napjaik szorgos munkával telnek most is. gyei bíróságon igazán jó helyem volt, ültem az íróasztal mellett; úgy végeztem a munkám. Most rengeteg a szaladnivalóm. Ilonka néni ismeri a fél vá­rost, és a fél város Ismeri őt. Hatvannyolc éves. A haja sötétje csak itt-ott bukkan elő a fehér­ség alól. Arcának, kezének sok barázdája munkáról tanúskodik. S kedves, jóságos öregségről be­szél. öregség? ö maga vallja: — Korom dacára igazán jól bí­rom a munkát. A TIT gondnoka. Tiszteletdíjat kap, s ez jólesik a nyugdíjhoz kiegészítőnek. Heti 24 órát kell ott-töltenie. S a valóságban? Sík­kal többet. Szinte második ottho­na a TIT előadóterme, meg az irodák. — Most szombaton is bál lesz. Fennmaradok én reggelig. Nem is álmosodom el. Jól érzem ma­A 65 éves fiatal ember Megjárta egy hét alatt Apar- hantot, Hogy észt, Nagymányokot és még a tamási járás néhány községét is. A lakosság 15 órás polgári védelme előadásait segí­tett ellenőrizni. Kakasdon meg a sorköteles fiatalokkal beszélge­tett Szabó Lajos nyugdíjas szo­bafestő. — Az első időben a katonaság egy kis jó pihenés, kikapcsoló­dás mellett, komoly szórakozási lehetőséget is nyújt — szokta mondani az új regrutajelöltek- nek Lajos bácsi. És példákkal bizonyítja be, hogy sokan a ka­tonaság alatt találják meg pol­gári foglalkozásukat is. Az MHS-ben, ahol Lajos bácsi rengeteg társadalmi munkát végez Papának szólítják. Készségesen vállal minden munkát. Ha nem az MHS, akkor a TIT szólítja, igényli segítségét. A nemzetközi szakosztály titkára. Előadásokat tart kül- és belpolitikai kérdé­sekről, visszaemlékezéseiben szá­mol be a mozgalmi múltról. Tavaly, a kulturális seregszem­lén pályadíjat nyert a Duna- Tisza közi harcokról írt munkájá­val. És a nyughatatlan, örökké cselekvő embernek komoly ter­vei vannak. — Az 1905-ös aratósztrájk Tol­na megyei vonatkozásait kutatom. A megyei könyvtár anyagát ta­nulmányoztam már, rengeteg fel­jegyzést készítettem. Nagy mun­ka, de a végére akarok járni. Elképzelések, tervek, tenni- akarás, örök mozgás — mind megannyi jellemző tulajdonsá­ga. A 65 éves Szabó Lajos való­ságos fiatal ember. A TIT-ldub háziasszonya — Amióta nyugdíjban vagyok, igazán mondhatom, hogy többet dolgozom, — mondja Suhajda Gézáné, Kunczer Ilona. — A me­gám. Ha végigmegy az utcán, sokan kérdezik meg, hogy van, s mint telnek a napjai? Sok szóval vá­laszol és azonnal megragadja az alkalmat, hogy hallgatóságot to­borozzon egy-egy jónak ígérke­ző előadásra. A szívén viseli, ho­gyan mennek ott a dolgok. Nem is gondnok ő, hanem annál több, a TIT-klub háziasszonya. Éltetője a cselekedet A levelező tagozatos osztályok adminisztrációs ügyeit intézi a Garay János Gimnáziumban Mentz János. Hétfőn és szerdán délelőtt az órarendet készíti elő, meg az esetleges hirdetményeket állítja össze, délután pedig a hallgatók kérdéseire válaszol, iga­zodásokat oszt. A pécsi gépipari technikum kihelyezett levelező tagozatán havonként tíz órában kémiát és gépipari technológiát tanít. — Szívesen dolgozom, mert a munka elfoglaltságot jelent. Ta­pasztalom, hogy egészségügyi szempontból is kedvező nekem, mert egy bizonyos állandó fog­lalkozást biztosít és nem vagyok tétlenségre kárhoztatva. Különö­sen jóleső érzés, hogy régi mun­kahelyemen, ahol 43 évet töltöt­tem egyfolytában, dolgozhatom. Anyagi segítség is ez. Meg ér­zem, hogy megbecsülik a mun­kámat, s ez az, ami éltet. Tagja a Hazafias Népfront me­gyei elnökségének. A megyei bé­kebizottságban végzett munkájá­ért pedig kétéve kapott Munka- érdemrendet. A többi szabad ide­jét a természetben tölti, szőlőt termel, gyümölcsfákat ápol. — Az a közmondás az elvem, hogy „ami hever, az rozsdáso­dik”. Szüksége van az embernek arra, hogy aktív legyen, hogy cselekedjék. Nagyon fontos do­log ez. Mentz János a 75. életévét töl­ti be majd az idén. Különös örö­mére szolgál, ha fiatalok között lehet. Szereti és védelmezi is az ifjúságot. Büszke rájuk. MÉRY ÉVA Mély részvét és gyász Jugoszláviában a súlyos vasúti szerencsétlenség miatt Marton László, az MTI tudó­sítója írja: Egész Jugoszláviában megdöb­benést és mélységes részvétet kel­tett a Split közelében történt sú­lyos vasúti szerencsétlenség, mely­nek során — az eddig beérkezett adatok szerint harminc utas éle­tét vesztette, huszonhét pedig sú­lyoson megsebesült. A sérül tele állapota igen súlyos és hat sze­mély életben maradásához az or­vosok kevés reményt fűznek. A mentési munkálatok rend­kívül nehéz körülmények között folynak mert az elemi erejű ösz- szeütközés következtében a va­gonok teljesen szétroncsolódtak. és ahhoz, hogy az áldozatokhoz jussanak, a mentőalakulatoknak vastag vasgerendákat kell szét. feszíteniök és egymásra préselő- dött vaslemezeken kell Léket vágniok. Hivatalos közlemény szerint a katasztrófát egy tehervonat és egy vegyes szerelvény összeüt­közése okozta. A tehervonat moz­donya meghibásodott. Amikor a mozdonyvezető a közeli állomás­ra indult segítségért, az álló sze­relvény a meredek lejtőn meg­indult. Habár a mozdonyvezető­nek sikerült beugrania a moz­donyba, nem tudott lefékezni és a tehervonat 80—100 kilométeres sebességgel belerohant a felé tar­tó vegyes szerelvénybe. A szerencsétlenség miatt egész Dalmáciában gyászt rendeltek el

Next

/
Thumbnails
Contents