Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-17 / 40. szám
TOLNÁ IffiGYff NÉPÜJSÁG 1966. február IT. Aki nehéz helyzetben dönt, legyen körültekintő A gyárak, üzemek, vállalatok és intézmények vezetői mindig igyekeznek betartani a rendeleteket, határozatokat. A törvényesség betartása ma már nem a hangzatos szavakban mutatkozik meg, hanem a tetteken. A törvénysértések száma egyre kevesebb lesz, mert gazdasági vezetőink mindinkább a helyes utat választják döntéseik, ben. A vállalatoknál néhány évvel ezelőtt még elég sok volt a sértett dolgozók száma. A munkaviszonymegszüntetéseknél, vagy fegyelmi ítéleteknél a rendeletek rosszul értelmezése következtében számos embert ért sérelem. A munkaügyi döntőbizottságokhoz benyújtott kérelmek garmadája egyre kevesebb lesz. Ez azt mutatja, hogy az üzemeknél, gyáraknál javul a munka, a rendeleteket, határozatokat betartják. Kivételek azért akadnak, de ma már korántsem annyi, mint ezelőtt két-három évvel. Ha egy dolgozónak felmondanak létszámcsökken, tés, vagy hanyag munka címén, előtte megkérdezik a pártszervezetet, szakszervezetet és nem utolsó sorban az illető dolgozó művezetőjét. Az egyoldalú döntés ritka dolog. így van ez rendjén. Ne döntsön egyedül a munkaügyi osztály- vezető, előadó, mert nem ismeri kellőképpen a nevezett munkást, akinek valami okból fel kell mondani, munkaviszonyát meg kell szüntetni. Természetesen a rendeletek, ha. tározatok betartása mögött érezni kell a vezetőknek az embert. Nem olyan nehéz kiállítani egy ügy- darabot, amelyre rágépelik, hogy a Munka Törvénykönyve x paragrafusának y bekezdése értelmében a dolgozónak munkaviszonyát megszüntetem. A kellemetlen dolgot tartalmazó irat kézbesítése előtt alaposan meg kell rágni a döntést. Vajon megérdemli-e a dolgozó? Talál magának más helyet, hogy a családját és saját magát eltartsa? Helyes a döntés? Ezeknek a kérdéseknek tisztázása a vezetőkre tartozik. Ha a törvényt nem is sértik meg, az emberségnek, a megértésnek párosulnia kell a rendelet végrehajtásával. A Bőripari Vállalat Simontor- nyai Gyára a közelmúltban néhány modern festékszóró gépet kapott. Az új gépek lehetővé tették, hogy a további munkát kevesebb dolgozó végezze el, mint eddig. Kilenc nődolgozót érintett az új gépek beállítása. A vállalat vezetőségének kilenc főt kellett kiválasztani a nődolgozók közül, akiknek létszámcsökkentés címén felmondtak. A Munka Törvénykönyve értelmében a rokkantaknak, család- fenntartóknak és a sokgyermekes anyáknak felmondani nem lehet, védi őket a törvény. Azok a dolgozók jöhetnek csupán számításba, akiknek férje is dolgozik, anyagilag jól állnak, nem jelent különösebb problémát munkából való kiesésük. A törvényességet betartva, a vállalatvezetőség döntést hozott és január 25-ével kilenc nődolgozót létszámcsökkentés címén elbocsátott. A kilenc között volt Tausz Pálné is, aki már jó néhány esztendőt becsületes munkában eltöltött a gyárban. Hogy miért éppen rá esett a választás? Azt a vállalat dolgozói közül sokan nem tudják; Tausz Pálné az idősebb korosztálySzekszárdi Építőipari Ktsz rövid határidőre képkeretezést és üvegezést vállal Megrendeléseket Szekszárd, Rákóczi u. 15. sz. alatt lehet leadni. (9T) Gyakorlott autószerelő, esztergályos, marós, hegesztő szakmunkásokat felveszünk. Gépjavító Állomás, Tamási. (53) hoz tartozik, munkájában eddig nem találtak kifogást, örült, hogy dolgozhatott, mert bizony a kis pénz, amit keresett, nagyon jól jött a családnak. Férje a háborúban megrokkant, beteges. Többet van táppénzen, mint dolgozik. Amikor éppen egészséges, amely ritkaságszámba megy, 1400 forintot keres. A családhoz még egy beteg „tartozik”, kislányuk, aki nemrégiben töltötte be a tizenhatodik életévét. Eltartásáról szülei gondoskodnak. Ápolják, támogatják, hogy betegsége ellenére ő is érezzen valamit az élet szépségéből. Tausz Pálnénak létszükségletet jelent a munka, van hova rakni pénzét, amely még így is sokszor kevésnek bizonyult. Most azonban felmondtak neki, oda a kereset. Munkát pedig nehéz egy asszonynak Simontornyán találni. A vállalat Tausz Pálné esetében sem sértette meg a törvényt „Jogosan” adta ki munkakönyvét, de ;.. ami ezután következne, az emberség, a megértés. Ez nem volt meg a simontornyai vezetőknél. A rendeletnek eleget tettek ugyan, de a körülményeket nem vizsgálták meg körültekintően. Talán nem találtak a vállalatnál olyan nődolgozót, aki nélkülözni tudná munkahelyét, keresetét? Pedig akadt volna egynéhány olyan asszony, akinek a férje jól keres, saját házuk van és ketten élnek jó anyagi körülmények között! Ha emberségesebbek, ilyen döntés nem született volna. Aki nehéz helyzetben dönt, legyen körültekintő, minden oldalról vizsgálja meg a helyzetet. Úgy tegye fel a kérdést, ha én lennék Tausz Pálné helyében, vajon mit éreznék? Ebben az esetben valószínű jobb megoldást találtak volna. Fertői Miklós ....................................... S árközi Gyula: I 8 Csípte Miül M ÖNÉLETRAJZOM DIÓHÉJBAN Születtem április havában és már akkor azt mondták, hogy ez bizony nagyon rossz ómen a számomra, merthogy az április az egy bolondos hónap. Mint aztán később kiderült, egyáltalán nem a hónap a bolondos, de erről még szó lesz. Tehát nevelkedtem én a szülői szeretet és az atyai pofonok között és kezdetben alig vártam, hogy talpra álljak. Először nehezen ment a dolog, de némi anyai segítséggel végre ez is sikerült. Később már olyan tökélyre vittem az egészet, hogy teljesen nélkülözhettem jóanyám karját, bár néha még szükség lett volna rá, amikor a rosszmájúnk rám fogták, hogy én egy erősen italozó fráter vagyok. Ezt különben az édes nővérem terjesztette el rólam — a szőke Apolka —, akit annak idején önkéntes ápolónőnek rendelt mellém az anyám, amikor a szomszéd gyerektől átvállaltam a szamárköhögése felét. Én akkor már nyolcéves voltam, a nővérem pedig kilenc, de bízisten tizenegynek is kinézett, ami nem egy előny a hölgyek számára. Szóval a nővérem, az Apolka odaadta a kanalas orvosságom egy háromdecis üvegben, amelyből egy alkalommal csak két evőkanállal szabad volt magamhoz vennem, gyógyulásom érdekében. Ennyit engedélyezett a Zsiga bácsi, a körorvos, de én akkor már nagyon vonzódtam az italokhoz és amikor a nővérem a tatárjárással volt erősen elfoglalva, felhajtottam az egészet. Ebből ugyan nem lett különösebb baj, csupán két nap és két éjjel aludtam. Amikor végre felébredtem, azt mondta a Zsiga bácsi a szüleim jelenlétében, hogy „most pedig mars az iskolába Ezért mind a mai napig nem szívlelem az öreget. Későbben, amikor választási biztosnak neveztek ki, egy vidéki nagyvárosba, megismételtem fiatalkori manőveremet az orvossággal. Mivel az ilyen választás korteskedéssel — az pedig hosszúra elnyúló szónoklatokkal jár együtt —, o hatodik nap vége felé erősen berekedtem. A gégém tüzelt, a hangszálaim megdagadtak és a doktor félliteres fiaskóban rendelte az orvosságot. Ha meghúztam a flaskát, akkor két percig visszatért a hangom. Ezért így szónokoltam hát: Két perc beszéd, két slukk a flaskábái. Nem csu- dálom, ha a tisztelt hallgatóság előtt az ivászat csúnya látszatába keveredtem. Már-már csaknem botrányba fulladt az egész korteskedésem, amikor szónoki fogáshoz nyúltam végső szalmaszálként: — Tisztelt Hallgatóim! — mondtam reszelés hangon —. Nehogy azt higgyék, hogy miközben önöket az igazságról kívánom meggyőzni érveimmel, éppen szeszes italt fogyasztok. Ellenkezőleg. Hasznos orvosságot szedek időnként. Ha nem hisznek nekem, tessék, kóstolják csak meg nyugodtan.., Azzal átnyújtottam a flaskát, az első sorban egy cinege termetű úrnak. Megnézte, aztán megszagolta és végül meghúzta férfiasán. Ivott még belőle, vagy kétszer, harmadszorra pedig már le sem vette az üveget a szájáról. Majd esküre emelte a két ujját és úgy tanúsította a hallgatóságomnak: Bízisten orvosság! Később felállt a helyéről és elénekelte a Rákóczi-indulót, bár a szövege inkább a Talpra magyarra emlékeztetett. Mikor mindezt befejezte, összecsuklott, akár egy collstock. Ma már nem kell orvosságot innom. Visszanyertem a hangomat és elmúlt a szamárköhögésem is. Különben én most a szódagyárban dolgozom, buborék-elökalkulátor vagyok. A vizet csak mosdásra használom, időnként. Amit az önéletrajzomban elmondtam, az színigaz és büntetőjogi felelősségem tudatában kijelenthetem, hogy örökre megutáltam mindenféle kanalas orvosságot! GÁLDONYI BÉLA =lllllllllllllllllllllllllllllltlllllllllllllllllllv'llllllllllllllllllllll1lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll — 52 — — Nem, nem gondolok rá, mert bízom abban, hogy elhiszik, amit egy kommunista igazgató mond. Elvégre elvtársak között vagyok-. — felelte Varságh, akin látszott, hogy már kissé összeszedte magát és kezdte visszanyerni igaz- gatói öntudatát, azt a hangot, amelyet a gyárban szokott használni. — Maga párttag? — kérdezte Pandur. _ Igen, az vagyok! — mondta büszkén V arságh. — Párttag lehet, de nem kommunista! — kiáltott rá ismét Kóródi. — Ezt a szót ne merje a nyelvére venni azok után, hogy három gyermekes családapa létére nem átallja nőkre költeni fizetését! Arra feleljen, hogy milyen fényképekért kért pénzt magától Záramé? — Fényképekért? — adta a semmiről nem tudót Varságh. — Mondom, ne tetesse magát! Mindent tudunk! Itt van a levélben, maga írta! Az előbb elismerte! i — Ja, azokról van szó? Hát kérem, az úgy volt, hogy egy vasárnap elmentem Zárainéval vidékre kirándulni. Arról készített néhány felvételt és' azokért zsarolt.. . — Mióta ismeri Záramét! . TctVcisz ótci És Varságh elmondta, hogy az április 4-i parlamenti fogadáson ismerkedtek meg. Záramé a férjével volt ott, ő meg egyedül, a gyár képviseletében, mert elnyerték a Minisztertanács vörös vándorzászlaját és jutalmul — 53 — meghívták a fogadásra. Zárai, az országos hírű karmester szinte állandó résztvevője volt a fogadásoknak. Természetesen mindig magával vitte a feleségét. A fogadáson egy miniszterhelyettes mutatta be őket egymásnak. Varságh nyomban a szépasszonyra ragadt Záraiba később belekarolt egy miniszter és magával cipelte. Kettesben maradtak. Varságh kihasználta a férj távollétét és „csapni kezdte a szelet” Záraménak, aki láthatóan szívesen fogadta az udvarlást És mire Zárai visszatért, már meg is állapodtak a másnapi találkában. Második találkozójuk után felmentek Varságh egyik agglegény barátjának lakására, ahol előbb hármasban, majd „édes kettesben” szórakoztak. Zárainé akkor az övé lett, s azóta tartott a viszonyuk. — Beszéljen részletesebben a fényképekről — szólt közbe Kóródi türelmetlenül, mert már únta a túl részletes beszámolót. — Hol jártak vidéken?. — A Balatonon... Zamárdiban... — Van kocsija? — Nincs... izé... — Tehát a vállalat kocsiján mentek? — I-igen... — Sofőrrel? — Nem..., Zárainé vezetett. — Tehát kilopta a vállalat kocsiját a garázsból, a sofőr tudta nélkül? — Dehogy, kérem. Szombat este szóltam a sofőrömnek, hogy másnap, vasárnap reggel jöjjön ki a Budaörsi útra, a parlamenter szobrá— 54 — hoz. Én meg Zárainé busszal érkeztünk. A sofőrnek azt mondtam, hogy menjen csak nyugodtan haza, majd az elvtársnő fog vezetni. Azt is mondtam, hogy ha befogja a száját, felemelem a fizetését... — És a sofőr belement? — Örömmel, kérem. Hisz neki is három gyereke van! — Otthon pedig azt mondta a feleségének, hogy kiszállásra megy? — Igen, azt mondtam, hogy Veszprémbe utazom az ottani fiókvállalatunk kultúrházá- nak felavatására... — Nos, és felemelte a sofőr fizetését? — Fel. Havi háromszázzal... _— Nem mondom, szép kis összeg a hallgatásért. No, jó. Most pedig mesélje el, mit ábrázolnak a képek! — Hát. .. izé... Zárainét, meg engem... szerelmeskedés közben... Záraménak ugyanis az az ötlete támadt, hogy megörökíti együtt- létünket, mert el akarja tenni emlékbe. Később azt is mondta, hogy nagyon szereti nézegetni a pornográf képeket... A gépet beállította, aztán vissza feküdtünk az ágyba. Bevallom őszintén, eléggé perverz poziturában voltunk. A gép kattant. .. Legalább tíz felvétel készült így rólunk. Én nem bántam, bármit csinál is, mert őrülten szerettem... Álmodni sem mertem akkor, hogy milyen célokra készítette a képeket. Elhittem, hogy viszontszeret, s nem tételeztem fel róla rosszat.
