Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-16 / 39. szám
1 1966. február IS. TOLVA MEGYEI NÉPŰJSAG KOFA hitel Egy év befejezése, egy újabb év kezdete mindig a tervek jegyében zajlik, ebben az időszakban derül ki, mit lehet megvalósítani a szándékokból és elképzelésekből; mit lehet építeni, elkezdeni, vagy befejezni. A községfejlesztési tervek változásait megszabja a pénzgazdálkodás a keret, a hitel. A tervek persze parázs vitákkal járnak együtt, s néhány helyen bizonyos sértődött hangulatot is támasztanak. Hogy: „persze az a falu megkapja az új iskolára a pénzt, mi meg nem, az építhet kultúrott- hont, mi meg hiába gyűjtjüktartalékoljuk évek óta már a Kö- FA-t, nem kapjuk meg a hozzávaló hitelt”. S ha már a kultúrháznál tartunk, hadd mondjak el egy konkrét esetet: az egyik faluban négy éve tartalékolták már a község- fejlesztési alap egy részét, hogy művelődési házat építsenek belőle; természetesen a megfelelő kölcsön-támogatással. Összegyűjtöttek idáig 120 ezer forintot, megszerezték a tervdokumentációt, s a kalkulációk szerint az összes kiviteli költség 300 ezer forintot tenne ki. Az építkezés megindítását 1965-re tervezték, kérték is az OTP-hitelt. Nem kapták meg, mert a járásban sok más az övékénél fontosabb beruházás megvalósítására fordították a keretet. Akkor azt mondták: nem baj, majd jövőre. — Nemrégiben derült ki, hogy ebben az évben nem kerülhet sor az építkezés megkezdésére, ismét nem kaphatják meg a kért OTP-hitelt. Az ilyen és hasonló helyi gon dók gyakran eltakarják a na gyobb méretű, szélesebb területre vonatkozó elképzeléseket, pedig tudnivaló, hogy az Országos Takarékpénztár — ugyanúgy mint tavaly — az idén is több tízmilliót bocsát a megyék rendelkezésére közületi hitelként. Hogy mégis kevesebb új beruházás indulhat az idén, annak az az oka, hogy sok megkezdett, áthúzódó beruházás szerepel a községfejlesztési tervekben országszerte. A Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya és a Pénzügyminisztérium közös állásfoglalása alapján ezért úgy döntöttek, hogy az OTP-nél rendelkezésre álló közületi hitelösszegeket, elsősorban ezek befejezésére kell fordítani Ennek az elvnek a helyessége nem vitatható még az emiatt hátrányba került községekben sem. Az előbb elmondott és az említetthez hasonló gondok előbb utóbb megoldódnak mindenütt. (sztankay) A Trybuna Ludu a millenniumi ünnepségről A keddi Trybuna Ludu kommentárban foglalkozik azokkal a meghívásokkal, amelyeket a lengyel püspöki kar az ez év májusában Czestochowában megrendezendő millenniumi ünnepségekre küldött. A „Konok tények” című kommentár rámutat, hogy eddig 56 ország püspöki karát hívták meg, de ebben a számban nem szerepel sem Magyarország, sem Csehszlovákia. E késedelem politikai jellegét lehetetlen észre nem venni. A sajtóban tett megjegyzések után a lengyel közvélemény csak kerülő úton, á nyugat-német sajtóból értesült arról, hogy azóta ez ügyben is történt némi változás, amennyiben a lengyel püspöki kar meghívta a Rómában élő Beran csehszlovák érseket. A magyarok meghívásáról azonban még további tárgyalások folynak. Vajon oly nehéz felfedezni ezekkel a népekkel és ezekkel az egyházakkal a történelmi kapcsolatot?- — veti fel a Trybuna Ludu kommentárja. Megrendítő az a logika — folytatja a lap, ahogyan a lengyel püspöki kar Wyszynski vezetésével a kereszténység felvételének ezeréves évfordulójával kapcsolatos politikai kampányt szervezi. A lengyel nép azonban elveti ezt a logikát, nem akar különbséget tenni hívők és nem hívők között, és egészen más hagyományok felidézésével készül a lengyel állam ezeréves fennállásának megünneplésére. Egyhónapi nyereséget fizetnek a város gondozóinak Termelési tanácskozás a városgazdálkodási vállalatnál Egy termelési tanácskozás mindenütt és minden alkalommal nevezetes esemény. Különösen olyan üzemben, ahol nagyon sok ember kapcsolatban van a vállalattal, ahol naponta lehet mérni, hogyan dolgozik a gazdasági egység. A Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalatnál tartott tanácskozáson úgy foglalkoztak a dolgozók és a vezetőik a vállalat, a város ügyével, amelyből kiérződött minden elhangzott mondatból, hogy a városért felelősséget érez mindenki. Mert ez a vállalat lényegében a város gazdája. Több mint kétszáz, negyvenmilliós vagyon felett rendelkezik, gondoskodik arról, hogy a bérlemények — december 31-én 1503-at tartottak számon — használható állapotban legyenek. Hogyan gazdálkodott a vállalat, hogyan sáfárkodtak a vezetők a rájuk bízott eszközökkel? Jól. Nagyon jól. Ha az egyik legkézenfekvőbb mutatót említjük bizonyítékul: huszonnégy napi munkabért, tehát egyhavi fizetést adnak nyereségrészesedésként — már ez is mutatja, hogy nem dolgoztak rósz. szül. S ha részletezni próbáljuk: a 4 millió 724 ezer forintos tervvel szemben 5 millió 162 ezer forinttal zárták az évet és az önköltséget négy százalékkal csökkentették a tervhez viszonyítva, akkor már látjuk, hogy a felszín alatt is dicsekvésre méltó dolgok vannak. Nyereséggel zárták az évet, 253 ezer forint helyett 572 ezret fizettek be. A lakosság gyakran csenget^a vállalatnál: elromlott a vízvezeték, rossz a tető, az ajtó. S ilyenkor a szakemberek sietnek a hibát kijavítani, 1453 munkalap igazolja az elvégzett munkát. És örvendetes, hogy a visszatérő javítások száma alig mutatható ki. Ez pedig a dolgozók hozzáértését, lelkiismeretességét bizonyítja. A maga módján minden bérlő segítheti a vállalatot, de a kárt is elő tudja idézni. Sajnos nem ritka, hogy szándékos rongálást is találnak a szerelők, hanyagság miatt nem egy alkalommal sok ezer forintos kár keletkezett már. És a lakosság egy része úgy is hátráltatja a vállalat munkáját, hogy adós marad a bérleti díjjal. Decemberig az átlagos lakbérhátralék — bár 26 százalékkal kevesebb, mint 1964-ben — 12 199 forint volt. A múlt évben csaknem másfél millió forintot költöttek az épületek, felújítására. Az 1966- os évre csaknem egymilliós felújítási munka áthúzódott. A városgazdálkodás munkásai tanácskoztak arról is, hogy az 1966. évben, a másfél millióval magasabb tervet, mint az 1965. évi volt, hogyan tudják teljesíteni. Elsősorban is a dolgozók fegyelmezett munkája a biztosítéka az idei terv teljesítésének, mint Ivancsik Lajos, a vállalat igazgatója megA megyei katolikus bizottság választmányi ülése Február 15-én délelőtt a Hazafias Népfront székházában ülést tartott a megyei katolikus bizottság választmánya. Dömyei István püspöki tanácsos ismertette a közelmúltban megtartott budapesti tájékoztató előadások lényegét, majd megvitatták és jóváhagyták az első félévi békemozgalmi munkaprogramot. A választmányi ülés megbízásából a megyei katolikus bizottság vezetői levelet intéztek az amerikai nagykövetséghez, melyben tiltakozásukat fejezik ki a vietna mi népet pusztító és a világbékét fenyegető amerikai agresszió ellen. A gyűlésen megjelentés felszólalt Mátyás Kálmán kanonok, püspöki irodaigazgató is. űAULAION — A férje azt mondta, hogy a tsz-ben éhenhal. Hát mi nemcsak őt akarjuk az éhenhalástól megkímélni, hanem a feleségét is. Maradjon! Az emberek elnevetik magukat, valaki hahotázni kezd. De nyomban el is hallgat, mert az asszonyok csendben vannak, arcuk rideg és elutasító. Olyan, hogy szinte didereg tőle az ember. D. J.-né következik. Öt' viszont szigorúan és egyértelműen utasítják el. Ok: munkaképes családtagjai mind másutt dolgoznak: Könnyű tehát átlátni a szitán. Az öregasszonyt a nyugdíj miatt szeretnék bedugni a termelőszövetkezetbe. Okos és igazságos ez a gyülekezet. Most ismét az elnök áll fel. A jutalomosztást készíti, elő lélektanilag. A legjobbak kapják, a közösség adja, de ez azért mégsem olyan egyszerű. Ha mindenki kaphatna, akkor az más lenne. Mindössze 400 forintokról van szó, és csupán hét, vagy nyolc emberről. Jönnek és megállnak a színpad előtt: Balogh Péter kocsis, Kovacsik Lajos traktoros, Horváth Ferenc szarvasmarha- hizlaló. s a többiek. V. A keskeny járdán libasorban vagy ötszázan lépkedünk. A járda egyszemélyes, s az előttem haladó traktoros úgy társalog ve lem, hogy hol előre, hol hátra néz. — A motorbicikli már nem cikk — mondja, s hátranéz. — Nem? — Tíz év múlva, figyelje meg, ott tartunk az autóval, ahol most vagyunk a motorbiciklivel — mondja, s előrenéz. Körülöttünk sártenger. Amikoi elindultunk, a főagronómus a művelődési ház udvarán elmesélte, hogy tavaly ősszel húsz forinttal drágította meg minden métermázsa kukorica önköltségét a sáros földutakon történő szállítás. Mi hát a sürgősebb, az utak, vagy a kocsik? Gyanítom, egyik is, másik is. Ismét a traktoros szól: — A patronálókkal tetszett jönni? — Nem. Kik azok? — A Műszaki Egyetem Budapestről. — Segítenek? — Mindenben. Istállóépítés, alkatrész-beszerzés, úttervezés, a zenekart is ők intézik. — Hogyan? — Szépen. Az egyik tanársegéd a zenekarfelelős. Később a pártházban hallottam, hogy a zenekar útban van Gyulaj felé. VI. A vendégsereget terített asztal várja. A brigádvezetők látják el a rendezői tisztet. Az asszonyok hordják körül a tálakat. A becsinált leves, a rántott csirke és a főtt hús finom és bőséges, örzse néni a főszakács. — Egyenek, kedveseim, fogyasszák, szívesen adjuk — biztatja a vendégeket. Itt van a szomszédos tsz-elnök is, aki országgyűlési képviselő. A vezetőségi tagok külön vitatkoznak. Arról, hogy jönnek vissza a fiatal emberek, a nőtlenek, meg a családosok. Mi ennek a magyarázata? — Látják a javulást — szól az egyik. — Aláírom, de mást mondok: jók az intézkedések — s fölfelé mutat, VII. Gyulaj ősrégi település a Dél- Dunántúl kellős közepén, mégis mindentől távol, szinte eldugva a világtól. Nyolc kildméter hosz- szú, átok rossz bekötőútja a falu közepén hirtelen véget ér, és nincs tovább. Napok alatt elolvadt a hó, a zsupptetős házak pedig ilyenkor tél végén még vénebbnek látszanak. Némelyik a százesztendős súly alatt annyira megroskadt, hogy egérszínű ereszalja szinte a földig ér. A sok régi ház mellett kevés újat látni. A gyulaj iák az utóbbi években inkább Érd környékén, vagy a Balaton partján építkeztek. Még- inkább: sehol sem építkeztek, mert nem volt miből. A tsz ebben a községben, a parasztok elmondása szerint, nem áldás, hanem átok volt. A zárszámadás napján a kisvendéglőben 1966. február 12-én halat főztek. Hatvan halászlé fogyott el. A közösben dolgozó és jól dolgozó cigánycsaládok ezen a napon szinte kivétel nélkül a kisvendéglőben ebédeltek. Ki-ki a saját pénzén persze. A közös zárszámadási vacsora este hét órakor kezdődött. Négy-ötszáz vacsorázó tsz-tagra készültek fel a szakácsnők. VIII. Laci, a magtáros előrerohant, felzörgetni a tanácstitkár feleségét. Elkérte a kulcsot, hogy a tanácselnök szobájából rövid tudósítást adjak a szerkesztőségbe telefonon. Csöngettem a dombóvári postát, egy női hang jelentkezett, s máris szabad volt a vonal. Laci ott. ült a tanácstitkár íróasztalánál és izgatottan asszisztált. — Sikerült? — Igen. — No, csak sikerüljön — mondta megnyugodva. Tíz mondat volt az egész. Itt, meg itt, ez meg ez történt. — Csak ennyi? — nézett rám Laci meglepődve, csalódás, némi szemrehányás érződött a hangján. — Ennyi — válaszoltam neki, mire mogorván becsapta maga mögött az ajtót. A kocsmában konyakos megy- gyes csokoládébonbont kért, és két decit tisztán. SZEKULITY PÉTER i állapította. A tervet úgy bontották fel, hogy minden munkás tudja, mi a kötelessége, hogy az évi raun, ka után is nyereséget tudjanak majd osztani. Az idén a felújításra fordítandó összeg csaknem kétszerese a múlt évinek. így sor kerül többek között a Garay tér 10. számú ház teljes felújítására, a Széchenyi utca 28. homlokzati felújítására, a Babits Mihály utca 13., a Dózsa György út 1. és 3., a Garay tér 6. számú házakat teljesen felújítják, a Széchenyi út 19. és 40. számú házak homlokzatát is felújítják. Ezek mellett az idén megkezdik a sortatarozásokat is. Már kidolgozták ennek a fontos munkának a tervét, meghatározták a határidőket is, húsz épületen végzik majd el a sortatarozást. A termelési tanácskozáson volt miről vitatkozni. Az idei feladatok részletmegoldásai, jó javaslatok, a vezetés javítását segítő észrevételek hangzottak el. A városgazdálkodás termelési tanácskozásán is, csakúgy mint mindenütt a dolgozók elsősorban nem a vállalati terv egészét, hanem az egyénre szóló részt vitatták, bírálták. Ez pedig arra utal, hogy az emberek érzik, hogy a sok, kicsi, de jól végzett munkából áll össze a vállalat eredményes gazdálkodása. És mint mindenütt itt is szóba került, hogy egyes dolgozók munkatempóján javítani kell. Ki kell dolgozni néhány munkaterületre a normákat, hogy legyen mi ösztönözze, több keresethez juttassa a munkásokat. Egyébként itt a vállalat nehéz fizikai munkásai is megkapták a béremelést, átlagosan egy forint harminc órabér ja vitást. Ennek az intézkedésnek a hatása maris érződik. A vállalat vagyonának féltése sok emberrel mondatta el a véleményét. A több mint félmillióért vásárolt Kukavödrök két év alatt tönkremennek, mert nem szakszerűen szállítják... A vezetők felhívták a dolgozók figyelmét egy olyan szerkezet építésére, amellyel a vödröket, a teherkocsira is fel tudják rakni... És nem jó, ha a városgazdálkodási vállalatnak nincs beleszólása, hogy ki legyen a házfelügyelő. A ház- felügyelőket rájuk parancsolják, és így sok bérházban meg is látszik az, hogy az illető csak a lakásért lett házmester, nem pedig, hogy a háznak gondozója legyen — a nem kevés juttatásért. Egyhónapi munkabért fizetnek a következő napokban a vállalatnál a múlt évi munka utón. De a jövő év tavaszán is fizetni akarnak. Úgy fogtak hozzá a munkához, már moát az év elején, hogy biztos legyen a jövő évi nyereség is. És a verseny, amely majd a termelési tanácskozás után kezdődik, azt bizonyítja, hogy a megyeszékhely „gazdái” tudják, mi a kötelességük. — Pj — Halászok továbbképzése Megyénkből 35 halászt szakmai továbbképzésben részesítettek a Fomádi Állami Gazdaságban, kéthetes oktatással. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya rendezte a tanfolyamot 24 termelőszövetkezeti, 8 halgazdasági és három állami gazdasági halász részére, február első felében. A halgazdasági dolgozók valamennyien a Tolna— Baranya megyei Halgazdaságból valók. Ennek a híres, kiváló halgazdaságnak a szakemberei tartották az előadásokat Fornádon. Egyebek között megtanították a 35 halászt a különböző halfészkek, például a harcsafészek és a süllőfészek elkészítésére, hálójavításra, sőt háló készítésére, továbbá a telelők és a műtárgyak, gátak karbantartására. A tanfolyam résztvevői boncoltak is, tanulmányozva különböző halbetegségek felismerését, tüneteit.
