Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-16 / 39. szám
4 TOLNA MEGYÉI VÉPtJSÁG 196S. február Í6. Honvédelmi nevelőmunka az iskolákban Korábban sokan vitatták, kell-e honvédelmi nevelőmunkával foglalkozni az iskolákban? S ha igen, hol kezdjék el, a kisdiákoknál vagy a középiskolásoknál? Nem lenne-e elég, ha a honvédelmi nevelés tekintetében az országosan kiépült és egyre szélesebb körben tevékenykedő Magyar Honvédelmi Sportszövetség szervezeteire tá_ maszkodnánk? Es hogyha mégis bevezetik az iskolákban, mi legyen az a pontosan körülhatárolt tartalom, amely szerint a nevelők dolgoznak majd, s milyen formában tegyék ezt? Nem lehet-e félremagyarázni majd ezt a honvédelmi nevelőmunkát, nem kelti-e valamiféle háborús készülődés hangulatát? A kérdések özöne merült fel a vitában. A szükségesség kérdése azonban hamar eldőlt, mellette súlyos érvek sorakoznak. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy — éppen a béke megőrzése érdekében — erős, ütőképes néphadseregre van szükségünk, ez pedig elképzelhetetlen a haditechnika mind magasabb színvonalra emelése nélkül. A magas színvonálú haditechnika pedig megköveteli az egyre képzettebb katonákat. Az is nyilvánvaló, hogy ma már nem elég, ha csupán a hadseregben kapott kiképzésre és nevelésre számítunk, feltétlenül szükséges, hogy mire a fiatalok bevonulnak, már rendelkezzenek bizonyos erkölcsi és gyakorlati felkészültséggel; „jó ismerősként” kerüljenek a hadseregbe. Megrövidül így az alapkiképzés is, és eredményesebbé, gyorsabbá válik azoknak a technikai, harcászati ismereteknek az elsajátítása is, amelyek nélkül modern hadsereg katonáit el sem lehet képzelni; E közvetlen, gyakorlati hasznosságon túl azonban van az iskolai honvédelmi nevelőmunkának egy még lényegesebb feladata. Hiszen a honvédelmi nevelés többet jelent, mint egyszerű honvédelmi előképzést. S éppen ezen a területen kap lényeges szerepet az iskola. A legfontosabb: egy bizonyos szellem kialakítása és ápolása a fiatalokban. Nem valami militarista szemléletről van szó, ellen, kezűleg: legkorszerűbb közösségi érzés, a szocialista hazafiság ápolásáról, annak a felelősség- tudatnak már a gyermek-, és serdülőkorban történő kialakításáról, amelyet mindenkinek éreznie kell országunk, társadalmi rendszerünk vívmányai iránt. Annak a kötelezettségnek korai tudatosítása, hogy közös dolgainkat mindenkinek védenie kell, akár elvi, akár tényleges támadás éri, ez a honvédelmi nevelőmunka lényege, ezért szükséges már az iskolában elkezdeni. A szükségesség érvei tehát egyszersmind meghatározzák a nevelőmunka tartalmát Amióta az MSZMP Politikai Bizottsága 1964 áprilisában határozatban is foglalkozott a honvédelmi neveléssel szerte az országban sok helyen fokozódott ez a munka az iskolákban is. Osztályfőnöki órákon katonai témák kerültek szóba, a történelemórákon hangsúlyosabbak lettek nagy katonai hagyományaink; szabadságharcaink, forradalmaink hazavédő csatái. A szakkörökben is megindult egy bizonyos specializálódás, különösen a technikaiakban, modellezőknél, rádiósoknál. Kapcsolatok létesültek honvédségi alakulatokkal, s az MHS-szervezetek mindenütt komoly segítséget nyújtanak az iskoláknak technikai felszerelésben, szakemberekben; Az általános, közép- és iparita- nuló-iskolákban egyre több helyen választanak a tanári karból honvédelmi felelősöket, akik többnyire tartalékos tisztek, ök dolgozzák ki a honvédelmi nevelőmunka terveit. Már a legkisebbeknél is megtalálták a lehetőségeket; néhány általános iskolában például a nótafa-szakkör tagjai régi és új katonadalokat tanulnak, néhány alsótagozatos napköziben történelmi és honvédelmi jellegű diafilmeket vetítenek, úgynevezett „úttörő honvédelmi versenyeket” és járőr, versenyeket szerveznek a katonaság és az MHS közreműködésével. A felsőtagozatosok sok helyen osztályonkénti laktanyalátogatásokon vesznek részt, úttörő-összejöveteleiket kiváló honvédek, tisztesek és tisztek látogatják, akik élmény- beszámolókat tartanak, s jónéhány iskola készül a Budapesti Hadtörténeti Múzeum megtekintésére vidéken is. Es ami szinte valameny. nyi iskolában közös: az alkotmányban lefektetett honvédelmi kötelezettség ismertetése és magyarázata csaknem mindenütt szerepel az osztályfőnöki órák tématerveiben. Sorolhatnánk még tervezett és megvalósított ötleteket: tapasztalatokban már most sincs hiány. A feladat azonban az, hogy a honvédelmi nevelőmunka egységes formáját és módszerét alakítsuk ki, egy általánosan bevezethető gyakorlatot. Az egyre halmozódó tapasztalatok ezt már a közeljövőre ígérik; Sztankay József HIRDESSEN a TOLNA MEGYEI Népújságban! iiiiiiimiiiimmmmiiiiimiiMimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiii> Sárközi Gyula: Vízvezeték-szerelési, bádogos, hideg-meleg burkoló, szobafestő és mázoló, üveges és hőszigetelő munkákat közüle- tek részére akár azonnali kivitelezésre is vállal rövid átfutási idővel az ÉM. Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat, Szek- szárd, Tarcsay u. (78) II száz arcú természet tükre Megnyílt megyénk turistáinak fotókiállítása A szekszárdi sportszékházban vasárnap délelőtt megnyílt a Tolna megyei turisták második fotókiállítása. Éberling István, a megyei természetbarát szakszövetség titkára nyitotta meg a kiállítást. Beszédében hangsúlyozta: — A kiállításnak elsősorban az a célja, hogy megszerettesse a szervezett természetjárás sportját. Főleg propagandajelleggel rendezték meg, de művészi szemmel nézve sem vallanak szégyent a megye turista amatőr fotósai, több felvételük országos kiállításon is jó helyezést érne el. A zsűri által kiválogatott, mintegy százharminc nagyított felvétel, köztük több színes kép idézi fel, főleg a tavalyi túrák kedves élményeit: a száz arcú természet szépségeit. A sok szép felvétel tanúsítja, hogy megyénk természetjárói bebarangolták az ország legtávolabbi tájait is, kezdve a Mecsektől, a Bakonytól a Börzsönyön, a Mátrán és a Bükkön át egészen a Zempléni hegységig, sőt némelyikük Franciaországba és a görög szigetvilágba, tengerpartra is eljutott. A simontomyai Kiss Margitnak a Román Szocialista Köztársaságban megtett útján készített erdélyi tájfelvételei méltán keltenek elismerést. A Kárpátok csodálatos panorámáját, a tordai hasadék különleges, és a Gy'lkos- tó lenyűgöző látványát művészi közelségbe hozta objektívjével. Hasonlóan nagyszerű fénykép- felvételek jelzik a páratlanul lelkes és termékeny Berger Mihály névjegyét: hat tablót töltenek meg jobbnál jobb természetfelvételei, a turisták társaséletét vonzóan bemutató képei. Mindkettőjük neve márkássá vált a természetjáró fotósok berkeiben. Láng Ilona párizsi képeinek újszerű beállításával és színes felvételeivel hívta fel a figyelmet; sikerült olyan ritka pillanatot is megörökítenie, amelyben siklókígyó kúszik át a kavicsos zik- lák közt csörgedező csermelyen. Ez nemcsak tehetséges fotósra, de jó természetmegfigyelőre is vall. Haraszti Ferenc a tengelici természetvédelmi területet, Meslyán Ádám a Mátra cserjés ■ ligeteit, Keresztény Béla a jáki műemléket mutatja be. Szombati Lajos tibeti felvételei láthatók a kiállításon. Ezer Ferenc képzeletét az erdős, havas tájak és az óbányai patak ragadták meg. Ballabás László riportszerű képein érdekesek az árvízben álló gemenci erdőről és a gyulaji „dámszarvasország” lapátagancsos lakóirói megörökített felvételek. Külön említést érdemelnek Faicsi László és Nyers Sándor görögországi fényképfelvételei. Mint a dombóvári táncegyüttes tagjai jártak a történelmi nevezetességű helyeken, és a görög tengerpart, szigetvilág hangulatát, az Akropolisz romjait jól sikerült érzékeltetniük fényképeiken. Ritka Nyers Sándor virágzó kaktusz csendéletképe is. — A második megyei turista- fotokiállítás az elsőnél jobban megrendezett, sikerültén szemlélteti a természetjárás vonzó élményeit — amint azt Tóth Istvánná, a tolnai turisták szakosztályvezetője is elmondta a megnyitón. Kár, hogy a természetet fényképezőgéppel járó amatőr fotósok közül többen még nem küldték be felvételeiket. Sajnálatos az is, hogy betegsége miatt nem vehetett részt ezen a kiállításon Tankovics György', a gemenci erdő kiváló fényképező- je, aki az első ilyen megyei rendezvényen az egyik legszebb színes felvételt mutatta be. A megnyitó napján tolnaiak és dombóvári gimnazisták is megtekintették az érdekes kiállítást, amely vasárnaponként délelőtt, hétköznaponként délután 17-től 20 óráig, kedden és csütörtökön egész napon át látható. Az iskolásoknak különösen tanulságos: az ország legszebb vidékeit, hegységeit megismerhetik a fiatalok. Új meteorológiai obszervatórium épül a Balaton partján A Balaton nyugati partján, Keszthely és Fenékpuszta között új obszervatóriumot épít az Országos Meteorológiai Intézet. Az új obszervatórium hasonló lesz a siófokihoz. A keszthelyi megfigyelőtornyot azonban nem üvegezik be, hanem kétszintes nyitott erkéllyel látják el. Az egymillió forintos költséggel épülő obszervatóriumot a tervek szerint a vitorlásidény megnyitásának idején, május közepén adják át rendeltetésének. A keszthelyi obszervatórium a siófokival együttműködve megbízhatóbbá teszi a vihar-előrejelző szolgálatot. =i!ii!iiiiiiiiiiiiimmiiimiiiiiiiimiiiiiiiiK'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiimimiimmiiiimiiiiiiiimiiii]iiiiiimiii — 49 — — így van; főhadnagy elvtárs — bólintott az alhadnagy. — Beszéltem a portással, a szolgálatos munkásőrrel, néhány vb-taggal, de egyik sem látta ott magát. Tehát ott nem volt... — Nos? — nézett Kóródi Varsághra fürkészve, mint a lecsapni készülő tigris az áldozatára. — Tudni akarom, hol volt maga tegnap este 5 és 7 óra között. Mert csak hétkor ért haza. Minden ettől a választól függ, jól fontolja hát meg, miit mond... — Egy barátommal találkoztam a Pitypang- presszóban. Együtt jártunk a tisztiiskolára pár éve. Fél ötkor felhívott és azt mondta, hogy nagyon sürgős ügyben szeretne beszélni velem, de nem a gyárban, ötre vár a Pitypangban... — Azt mondja, hogy egy barátja hívta fel? — kérdezte Páhi. — Titkárnője szerint viszont egy női hang telefonált magának fél ötkor! — Női hang? — színlelte a csodálkozást Var- ságh és újra megtörölte verejtékező homlokát. — Megvan! Hát persze, a barátom titkárnője volt az. ö hívott fel s csak azután kapcsolta a barátomat... — És maga a barátja titkárnőjével olyan intim viszonyban van, hogy az magát hol Aranybogaramnak, hol Kiskutyámnak^ becézi? — kérdezte Páhi és megállt az igazgató előtt. — Nem, nem vagyok, dehogyis... izé... ezt ő, a Giziké csak viccből mondta. Tetszik tudni, mindig így szokta, ha a barátom vele hivat fel. Ezen aztán jót kacagunk... Igen... — Elég a komédiából, Varságh! — kiáltott rá Kóródi az igazgatóra, hogy az összerezzent és — 50 — minden vér kiszaladt az arcából. — Tegye bohóccá a nagynénikéjét, ne a rendőrséget! En megmondom magának, ki hívta fel... Itt van ez a levél — mutatta fel Varsághnak. — Maga írta? Nézze meg jól! Varságh félig felemelkedett a székből és sokáig vizsgál gáttá a levelet. Amikor visszaereszkedett, arca olyan fehér volt, mint a fal. — Ér... tem... értem., már.. — hebegte. — Szóval Zárainé?! — csapott le rá a főhadnagy. — Zárainé? — képedt el Varságh. — Nem, nem, ő volt. Esküszöm! — Nem? Hát akkor ki? A Dalai Láma? Vagy tán a titkárnő? — Igen, a barátom titkárnője, a Giziké!... Nagyon kedves, bájos kis teremtés. Mindig viccel velem, ha felhív... — Elég! — csapott az asztalra Kóródi az öklével. E pillanatban megszólalt a telefon. A főhadnagy leemelte a kagylót. — Igen, én vagyok... — mondta. — Tessék? Megszökött?... Értem... Fénykép van róla?... Nagyszerű... Rögtön hozza be... Kiadjuk a körözését... Köszönöm... — Visszatette a kagylót és tekintete összevillant a Pandúréval. A hadnagy nyomban megértette, miiről van szó. Skurek tehát megszökött, Kovács nem találta már a helyén. Most hát köröztetni fogják. Kóródit a hír láthatóan elkedvetlenítette. Skurek szökésére nem számított. Valahogy megne- szelte a dolgot. Ez csak bonyolítja az ügyet. Pe— 51 — dig már a kezében érezte a gyilkost... De hátha összejátszanak? Egyszer véletlenül összetalálkoztak, összebarátkoztak, s most összefogtak, hogy közösen tegyék el láb alól Záramét. Zsiga, a féltékeny őrült felbérelte Skureket, az meg elintézte vagy elintéztette... — Skurek — mondta Kóródi és erősen Varságh szeme közé nézett. Kiváncsi volt, milyen hatást tesz ez a név a gyárigazgatóra. — Tessék? — kérdezte Varságh csodálkozva és közelebb hajolt Kóródihoz. — Mit mondott, főhadnagy elvtárs? — Azt mondtam, hogy Skurek! — Skurek? Milyen nyelven van ez és mit jelent? — húzta fel a vállát az igazgató, mint aki semmit sem ért az egészből. — Magyarul és egy név! Nem mond magának semmit? — Skurek? Nem, soha nem hallottam! — Közért boltvezető. Nem ismer egy Skurek nevű közértest? — Egyetlen egy közértest sem ismerek névről. Még azt sem, akinél vásárolni szoktam a szomszéd házbeli közértben... Pandur nyomban látta, hogy Kóródi hamis nyomon jár. Rájött, hogy a főhadnagy alighanem a két gyanúsított összeesküvésére gondol. Ezért most ő tett fel kérdést az igazgatónak. — Mondja, Varságh, nem gondolja, hogy én most nyomban felhívom Gizikét és tisztázom vele, hogy ő hívta-e fel magát tegnap este félötkor?
