Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-14 / 11. szám

2 TOLVA MEGVE1 NÉPÚJSÁG 1986. január 14. Johnson üzenete az Egyesült Államok helyzetéről pünk elég erős ahhoz, hogy ott­hon építse a nagy társadalmat, miközben a világ többi részén céljai megvalósításáért küzd”. Johnson tíz pontban foglalta össze a teendőket. 1. Folytatni kell a tavaly megkezdett egészségügyi és oktatási programot. 2. Folytat­ni kell az úgynevezett szegénység elleni harcot. 3. Uj irányba kell terelni a külföldi segélyprogram mot. 4. Lehetővé kell tenni a ke­reskedelem kiterjesztését az Egye- sült Államok és Kelet-Európa, il­letve a Szovjetunió között. 5. Nagyméretű építkezést kell kez­deni a városközpontokban és nyomornegyedekben. 6. Meg kell gátolni a folyók további szennye­ződését. 7. Növelni kell a bűnö­zés elleni küzdelmet. 8. Újabb in­tézkedésekkel kell biztosítani a néger lakosság egyenjogúságát. 9. Modernizálni kell a szövetségi kormányzatot, közlekedési minisz­tériumot kell létrehozni. 10. A je­lenlegi kettőről, négy évre kell emelni a képviselők mandátumá­Vietnam miatt nem tehetünk meg mindent, amit kellene, vagy amit akarunk — mondotta John­son, majd bejelentette, hogy az új költségvetés rekordmagasságú: 112,8 milliárd dollár lesz, bár a deficitet csak 1,8 milliárdra ter­vezik. Az elnök bejelentette, hogy bi­zonyos gazdasági intézkedéseket kell végrehajtani a takarékosság érdekében. Az elfogadásra váró törvényja­vaslatok között említette a Taft— Hartley töivény egyik pontjának felülvizsgálatát, amely a kong­resszus tavalyi ülésszakán elma­radt. Johnson azzal kezdte beszédé­nek külpolitikai részét, hogy Vietnamban, csordultig telt a ve­szély pohara. Azt bizonygatta, hogy a vietnami háború az ameri­kai nép jólétét és szabadságát érinti, a vietnami agressziót egy sorba állította az USA más ha­sonló akcióival, a görögországi intervencióval, a berlini beavatko­Wilson „kegyelmi időt“ kapott Lagosban Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Johnson elnök szerdán este mondotta el a kongresszusban szo­kásos évi üzenetét az Egyesült Államok helyzetéről. Az elnöki program, amely a két ház együt­tes ülésén hangzott el, a vára­kozásnak megfelelően a vaj és az ágyú programját hirdette meg. Az elnök kijelentette, tovább akarja folytatni az úgynevezett nagy társadalom építésének prog­ramját, de mindent megad a viet­nami háború folytatásához és vi­lágosan kijelentette, az USA nem szándékozik kivonulni Vietnam­ból. „Nemzetünk kegyetlen és kese­rű konfliktusba keveredett Viet­namban. Ennek a ténynek kell állnia gondolatmenetünk közép­pontjában — jelentette ki John­son. — Nem engedjük meg azok­nak, akik lőnek ránk Vietnamban, hogy győzelmet arassanak az ame­rikai nép vágyai és szándékai fe­lett, Országunk elég hatalmas, társadalmunk elég egészséges, né­Csütörtökön Hanoiból egyhetes baráti látogatás után elutazott a Szovjetunió küldöttsége. A küldöttséget, amelyet Alek- szandr Selepin, áz SZKP elnök­ségi tagja, a Központi Bizottság titkára vezet, a hanoi Ba Dinh téren a Vietnami Dolgozók Párt­jának és a vietnami kormánynak a vezetői, a főváros dolgozóinak képviselői, a diákok és iskolások, valamint a diplomáciai testület tagjai búcsúztatták. Á búcsúztatás alkalmával Pham Van Dong és Selepin beszédet mondott. Pham Van Dong rámutatott: a szovjet küldöttség eredményesen teljesítette nemes küldetését, ami­kor Vietnam népében megerősítet­te az SZKP és a szovjet kormány őszinte barátságának és hathatós támogatásának érzését. — Az Önök látogatása nagysze­rűen kifejezte a két ország népé­nek harcos szolidaritását és test­véri együttműködését — mondot­ta Pham Van Dong. — Népünk a Szovjetunió, más testvéri szo­cialista országok és a haladó em­beriség rokonszenvét, támogatását és rendkívül értékes segítségét fel­nak időtartamát. használva teljes elhatározottság­gal fokozza a harcot az amerikai imperialisták ellen. Alekszandr Selepin. búcsúbeszé­dében hangsúlyozta, hogy a Viet­nami Dolgozók Pártjának és a kormánynak vezetőivel folytatott szívélyes, baráti és kölcsönösen megértő beszélgetései ismételten bebizonyították a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Vietna­mi Dolgozók Pártja, a Szovjetunió és a VDK egységét és szolidari­tását. Kétségtelenül előmozdítot­ták: a két ország megbonthatatlan' barátságának és szoros együttmű­ködésének további erősödését és fejlődését. Csütörtökön a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságban tett láto­gatásáról hazatérőben Pekingbe érkezett a Selepin vezette szovjet küldöttség. A vendégeket a pekingi repülő­téren Li Hszien-nien, a Kínai KP Politikai Bizottságának tagja, a Kínai Népköztársaság államtaná­csának elnökhelyettese, Van Binh-nanh külügyminiszter-he­lyettes, valamint más hivatalos kínai személyek fogadták. zással, a koreai háborúval, a Kí­na és Kuba elleni lépésekkel. Az elnök öt pontban összegezte külpolitikai irányvonalát. Az el­ső helyre természetesen az erőt tette, és azt mondotta, hogy a jö­vő költségvetési évben 58,3 mil­liárd dollárt fordítanak katonai célokra. A vietnami háború költ­ségvetése egymagában 5,8 mil- liárddal növekszik. A költségvetés valamennyi más, így például szo­ciális, vagy kulturális célokat szolgáló tétele együttvéve sem emelkedik 0,6 milliárddal. A külpolitika második céljaként említette az elnök a fegyverzet, ellenőrzésére és csökkentésére irá­nyuló nemzetközi megállapodá­sok elérését, beleértve a nukleáris fegyverek elterjedésének megaka­dályozását. Harmadik feladatnak az USA által vezetett különböző nemzet­közi szervezetek megerősítését, így a támadó jellegű katonai pak­tumok megszilárdítását említette Johnson. Negyedik pont az amerikai kül­politikában az úgynevezett segély- program. Külpolitikánk ötödik és legfon­tosabb alapelve a nemzeti függet­lenség támogatása — mondotta ezután, s ebben az Összefüggésben kijelentette, folytatni akarja a „hídépítés” politikáját Kelet- Európábán. Az elnök egyébként bejelentette, hogy kérni fogja a törvényhozástól a kelet-nyugati kereskedelem útjában álló korlá­tozások megszüntetését. Szerdán este a brit nemzet­közösség „szuper-titkos” záró­ülésén háromórás kemény alku­dozás után született meg a Rho­desia ügyében összehívott rend­kívüli csúcstalálkozó közös köz­leménye Lagosban. A helyzetet végül is Pearson kanadai miniszterelnök kompro­misszumos javaslata mentette meg. Ennek lényege: márciusig adjanak időt a brit kormánynak annak bebizonyítására, hogy a gazdasági szankciók is elegendők a Smith-rezsim megdöntésére. Eredménytelenség esetén viszont a brit kormány nem ellenezné, hogy az ENSZ-alapokmány 7. cikkelye alapján kötelező erejű­vé tegyék az általános kereske­delmi zárlatot Rhodesia ellen. Ez a cikkely lehetővé teszi a kato­nai blokád alkalmazását is a ke­reskedelmi embargó érvényesíté­sére. Angol források szerint a szi­gorúan bizalmas ülésen Wilson további ígéreteket tett. Állítólag azt a taktikát javasolta, hogy február végéig halmozzanak fel Zambiában elegendő olajtartalé­kokat ahhoz, hogy a rézövezet működését a rhodesiai szénszállít­mányok nélkül is biztosíthassák. Azt indítványozta, hogy Zambia és Malawi — Rhodesia két leg­fontosabb kereskedelmi partnere Anglia mellett — csak akkor csatlakozzék a brit kereskedelmi szankciókhoz, ha Zambiát már megfelelően bebiztosították á Smith-rezsim megtorló intézke­déseivel szemben. Wilson szerint Uj Delhiben csütörtökön inten­zív diplomáciai tevékenység folyt: a Sasztri temetésének alkalmából az indiai fővárosba érkezett kül­földi vezetők felhasználták az al­kalmat arra, hogy az indiai kor­mányférfiakkal és egymással tár­gyaljanak. Humphrey amerikai alelnök Rusk külügyminiszter társaságá­ban felkereste szállásán Koszigin szovjet miniszterelnököt. A talál­kozó, amelyen részt vett Firjubin szovjet külügyminiszter-helyettes, valamint a két ország indiai nagy­követe is, egy és háromnegyed órát tartott A megbeszélések tar­talmáról hivatalos tájékoztatást nem adtak ki, a nyugati hírügy­nökségek azonban úgy értesültek, február végéig már „törési pon­tig” jut Rhodesia gazdasági éle­te, és akkor Zambia és Malawi kereskedelmi zárlatának bejelen­tésével „megadják a kegyelem­döfést” a Smith-rezsimnek. A jegyzőkönyvvezetés nélkül lezajlott titkos ülésen tett ígére­tekkel szemben a záróközlemény lényegesen lazább megfogalmazá­sú. Lényege három pontban fog­lalható össze: 1. Az értekezlet 'tu­domásul veszi Wilson miniszter­elnöknek azt a kijelentését, hogy „inkább heteken, mint hónapo­kon belül véget vethetnek a lá­zadásnak gazdasági szankciók al­kalmazásával”. A nemzetközösségi miniszterelnökök júliusban ismét találkoznak, ha addig nem sike­rül felszámolni a Smith-rezsimet. 2. A nemzetközösség „szank­ció-bizottságot” alakít, amely szükség esetén időközben is aján­lást tehet az ENSZ beavatkozá­sára. Nem zárják ki a katonai erő igénybevételét sem, „ha az szükségesnek mutatkozik a tör­vényesség és a rend helyreállí­tására”. 3. Egy további bizottsá­got hoznak létre, amely a rho­desiai afrikaiak részére „kiképzé­si programot” dolgoz ki a Smith- rezsim megdöntése utáni idő­szakra. Csütörtökön reggel angol hír- magyarázók így összegezik a la- gosi értekezlet eredményét: a Wilson-kormány „hat hónapi ke­gyelmi időt kapott, hogy bebizo­nyítsa erőszakmentes politikájá­nak eredményességét”. hogy a találkozón szó esett a tas- kenti nyilatkozatról, valamint a vietnami helyzetről is. Előzőleg Humphrey amerikai alelnök félórás látogatást tett Nan- da indiai miniszterelnöknél. Humphrey a látogatás után kije­lentette, hogy az indiai kormány­fővel a béke problémáit vitatta meg, s hozzáfűzte: „Reméljük, hogy a taskenti szellem győzedel­meskedni fog”. Koszigin szovjet miniszterelnök a nap során csaknem egyórás meg­beszélést folytatott Nandával. A megbeszélésen a nyugati hírügy­nökségek értesülése szerint a nem­zetközi helyzetről, egyebek között Vietnam problémájáról, továbbá a szovjet—indiai kapcsolatokról volt szó. Tűzszünet Vietnamban Hanoiból Pekingbe utazott a szovjet küldöttség Diplomáciai tárgyalások Új-Delhiben az újév alkalmából A dél-vietnami kormánycsapa­tok — amint azt a vezérkar fő­nöke megerősítette — a január 21-én kezdődő újévi ünnepek al­kalmából háromnapi tűzszünetet fognak tartani. A DNFF előzőleg négynapos szünetet javasolt. A VNA csütörtöki közlése sze­rint a DNFF elhatározta, hogy az újévi ünnepek alkalmából szaba­don bocsátanak 54 dél-vietnami katonát, akiket múlt év novem­ber végén ejtettek foglyul. Ko­rábban december 1-én. 39 dél­vietnami katonát engedtek vissza­térni otthonába. A dél-vietnami kormánycsapa­tok 5. hadosztályának 311 kato­nája dezertált december hónap­ban — jelenti a VNA a Felszaba­dulás hírügynökség közlése alap­ján. Újabb diplomáciai lépések a békés rendezés elősegítésére Az EAK elnöke folytatja nem­zetközi konzultációját a vietnami békés rendezés elősegítése ügyé­ben Kairói sajtójelentések szerint Nasszer elnök Bumedien algériai elnökhöz intézett személyes üzene­tében tájékoztatta az algériai kor­mányt Harriman-nel folytatott megbeszéléseiről és a vietnami konfliktus rendezését célzó erőfe­szítéseiről. Az elnök hasonló üze­netet küldött Hailé Szelasszié csá­szárnak is. Kairói sajtókörök érte­auléséí szerint sírikat kezdetné-. nyezés várható a vietnami béke érdekében. Bumedien szerdán fogadta a DNFF Algériában tartózkodó kül­döttségének vezetőjét és mintegy félórás beszélgetést folytatott vele. A megbeszélés tárgyáról részlete­ket nem közöltek, de diplomáciai körökben elterjedt hírek szerint a vietnami konfliktus rendezésére irányuló legutóbbi lépésekről volt szó. Említett körökben arról is be­szélnek, hogy Algériában sor ke­rült valamiféle kapcsolatfelvételre a DNFF és az Egyesült Államok képvisel» kP&őttt Gazdasági fejlődésünk időszerű kérdései II termelékenység és a jövedelmezőség népgazdasági értelmezése Minél nagyobb mértékben és minél magasabb színvonalon ké­pes egységnyi — például egy órai — munka valamely szükségletet kielégíteni, annál termelékenyebb. A munka az úgynevezett szemé­lyi szolgáltatások, például kozme­tika, javítás, mosás stb. kivéte­lével — a létrehozott termék ré­vén elégíti ki a szükségletet. Te­hát termelékenységnövekedést jelent, ha azonos idő alatt több termék készül, de az is, ha a ter­mék korszerűbb, jobb minőségű, azaz nagyobb mennyiségű, vagy magasabb színvonalú szükségletet elégít ki. A termelékenység fo­galmát'általában ennél szűkebben értelmezik: pusztán a ráfordított munka és az előállított termék­mennyiség viszonyaként fogják fel. Ez a jelenlegi vállalati muta­tószám-rendszerből következik, ahol a termelékenységi mutató számlálójában a termékmennyi­ség — rendszerint forintban — ne­vezőjében pedig a munkamesnnyi: ség szerepel. Ez a mutató a ter- mélékenységnövelő tényezők kö­zül pusztán azokra érzékeny, ame­lyek a munkamennyiség és a ter­mékmennyiség viszonyát érintik, de meglehetősen érzéketlen a ter­mék és a szükséglet viszonyát, te­hát a termék társadalmi haszná­lati értékét alakító tényezőkre. Nem jelzi a termék használható­ságát, szükséglet-kielégítő képes­ségét, arányossági megfelelésének fokát. Ez tulajdonképpen az ár­rendszer következménye, mivel az árarányok nem érzékeltetik kellően a minőségi, korszerűségi eltéréseket, a termékek szűkössé­gét, hiányjellegét, illetve bőségét, vagy részben felesleges voltát. Nemcsak a számlálóval van azonban baj, hanem a nevezővel is. Itt a teljesített munkamennyi­ség áll órában vagy létszámban (munkaévben). Csakhogy egy ter­mékre nemcsak annyi munkát fordítunk, amennyi az adott gyár­ban szükséges, hanem azt is, ante; lyik a felhasznált anyagban, ener­giában, szerszámban, gépben mái benne van. Ha csak arra törek­szünk, hogy csökkentsük á termé- kék munkaigényességét, ez még nem vezet feltétlenül a termelé­kenység növelésére. Lehet, hog.v ezer munkaórát ugyan megtaka rítunk, de a selejt növekedése ré vén esetleg kétezer munkát meg testesítő anyagot elpazarlunk. A jelenlegi vállalati termeié kenységi mutató tehát nem a tér melékenység tényleges alakulá sát jelzi. Emelkedhet például ; mutató pusztán azért is, mer nőtt a kisebb munkaigényességv nagyobb anyaghányadú terméke; részaránya az össztermelésen be lül. Javítható a mutató pusztá a kooperáció növelésével is. Ha vállalat egy munkaműveletet má sík gyárral végeztet, ezáltal a te: melési érték nem csökken, de felhasznált élőmunka-mennyiség ig«n, A termelékenységi mwt*b A

Next

/
Thumbnails
Contents