Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-14 / 11. szám
2 TOLVA MEGVE1 NÉPÚJSÁG 1986. január 14. Johnson üzenete az Egyesült Államok helyzetéről pünk elég erős ahhoz, hogy otthon építse a nagy társadalmat, miközben a világ többi részén céljai megvalósításáért küzd”. Johnson tíz pontban foglalta össze a teendőket. 1. Folytatni kell a tavaly megkezdett egészségügyi és oktatási programot. 2. Folytatni kell az úgynevezett szegénység elleni harcot. 3. Uj irányba kell terelni a külföldi segélyprogram mot. 4. Lehetővé kell tenni a kereskedelem kiterjesztését az Egye- sült Államok és Kelet-Európa, illetve a Szovjetunió között. 5. Nagyméretű építkezést kell kezdeni a városközpontokban és nyomornegyedekben. 6. Meg kell gátolni a folyók további szennyeződését. 7. Növelni kell a bűnözés elleni küzdelmet. 8. Újabb intézkedésekkel kell biztosítani a néger lakosság egyenjogúságát. 9. Modernizálni kell a szövetségi kormányzatot, közlekedési minisztériumot kell létrehozni. 10. A jelenlegi kettőről, négy évre kell emelni a képviselők mandátumáVietnam miatt nem tehetünk meg mindent, amit kellene, vagy amit akarunk — mondotta Johnson, majd bejelentette, hogy az új költségvetés rekordmagasságú: 112,8 milliárd dollár lesz, bár a deficitet csak 1,8 milliárdra tervezik. Az elnök bejelentette, hogy bizonyos gazdasági intézkedéseket kell végrehajtani a takarékosság érdekében. Az elfogadásra váró törvényjavaslatok között említette a Taft— Hartley töivény egyik pontjának felülvizsgálatát, amely a kongresszus tavalyi ülésszakán elmaradt. Johnson azzal kezdte beszédének külpolitikai részét, hogy Vietnamban, csordultig telt a veszély pohara. Azt bizonygatta, hogy a vietnami háború az amerikai nép jólétét és szabadságát érinti, a vietnami agressziót egy sorba állította az USA más hasonló akcióival, a görögországi intervencióval, a berlini beavatkoWilson „kegyelmi időt“ kapott Lagosban Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Johnson elnök szerdán este mondotta el a kongresszusban szokásos évi üzenetét az Egyesült Államok helyzetéről. Az elnöki program, amely a két ház együttes ülésén hangzott el, a várakozásnak megfelelően a vaj és az ágyú programját hirdette meg. Az elnök kijelentette, tovább akarja folytatni az úgynevezett nagy társadalom építésének programját, de mindent megad a vietnami háború folytatásához és világosan kijelentette, az USA nem szándékozik kivonulni Vietnamból. „Nemzetünk kegyetlen és keserű konfliktusba keveredett Vietnamban. Ennek a ténynek kell állnia gondolatmenetünk középpontjában — jelentette ki Johnson. — Nem engedjük meg azoknak, akik lőnek ránk Vietnamban, hogy győzelmet arassanak az amerikai nép vágyai és szándékai felett, Országunk elég hatalmas, társadalmunk elég egészséges, néCsütörtökön Hanoiból egyhetes baráti látogatás után elutazott a Szovjetunió küldöttsége. A küldöttséget, amelyet Alek- szandr Selepin, áz SZKP elnökségi tagja, a Központi Bizottság titkára vezet, a hanoi Ba Dinh téren a Vietnami Dolgozók Pártjának és a vietnami kormánynak a vezetői, a főváros dolgozóinak képviselői, a diákok és iskolások, valamint a diplomáciai testület tagjai búcsúztatták. Á búcsúztatás alkalmával Pham Van Dong és Selepin beszédet mondott. Pham Van Dong rámutatott: a szovjet küldöttség eredményesen teljesítette nemes küldetését, amikor Vietnam népében megerősítette az SZKP és a szovjet kormány őszinte barátságának és hathatós támogatásának érzését. — Az Önök látogatása nagyszerűen kifejezte a két ország népének harcos szolidaritását és testvéri együttműködését — mondotta Pham Van Dong. — Népünk a Szovjetunió, más testvéri szocialista országok és a haladó emberiség rokonszenvét, támogatását és rendkívül értékes segítségét felnak időtartamát. használva teljes elhatározottsággal fokozza a harcot az amerikai imperialisták ellen. Alekszandr Selepin. búcsúbeszédében hangsúlyozta, hogy a Vietnami Dolgozók Pártjának és a kormánynak vezetőivel folytatott szívélyes, baráti és kölcsönösen megértő beszélgetései ismételten bebizonyították a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Vietnami Dolgozók Pártja, a Szovjetunió és a VDK egységét és szolidaritását. Kétségtelenül előmozdították: a két ország megbonthatatlan' barátságának és szoros együttműködésének további erősödését és fejlődését. Csütörtökön a Vietnami Demokratikus Köztársaságban tett látogatásáról hazatérőben Pekingbe érkezett a Selepin vezette szovjet küldöttség. A vendégeket a pekingi repülőtéren Li Hszien-nien, a Kínai KP Politikai Bizottságának tagja, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnökhelyettese, Van Binh-nanh külügyminiszter-helyettes, valamint más hivatalos kínai személyek fogadták. zással, a koreai háborúval, a Kína és Kuba elleni lépésekkel. Az elnök öt pontban összegezte külpolitikai irányvonalát. Az első helyre természetesen az erőt tette, és azt mondotta, hogy a jövő költségvetési évben 58,3 milliárd dollárt fordítanak katonai célokra. A vietnami háború költségvetése egymagában 5,8 mil- liárddal növekszik. A költségvetés valamennyi más, így például szociális, vagy kulturális célokat szolgáló tétele együttvéve sem emelkedik 0,6 milliárddal. A külpolitika második céljaként említette az elnök a fegyverzet, ellenőrzésére és csökkentésére irányuló nemzetközi megállapodások elérését, beleértve a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását. Harmadik feladatnak az USA által vezetett különböző nemzetközi szervezetek megerősítését, így a támadó jellegű katonai paktumok megszilárdítását említette Johnson. Negyedik pont az amerikai külpolitikában az úgynevezett segély- program. Külpolitikánk ötödik és legfontosabb alapelve a nemzeti függetlenség támogatása — mondotta ezután, s ebben az Összefüggésben kijelentette, folytatni akarja a „hídépítés” politikáját Kelet- Európábán. Az elnök egyébként bejelentette, hogy kérni fogja a törvényhozástól a kelet-nyugati kereskedelem útjában álló korlátozások megszüntetését. Szerdán este a brit nemzetközösség „szuper-titkos” záróülésén háromórás kemény alkudozás után született meg a Rhodesia ügyében összehívott rendkívüli csúcstalálkozó közös közleménye Lagosban. A helyzetet végül is Pearson kanadai miniszterelnök kompromisszumos javaslata mentette meg. Ennek lényege: márciusig adjanak időt a brit kormánynak annak bebizonyítására, hogy a gazdasági szankciók is elegendők a Smith-rezsim megdöntésére. Eredménytelenség esetén viszont a brit kormány nem ellenezné, hogy az ENSZ-alapokmány 7. cikkelye alapján kötelező erejűvé tegyék az általános kereskedelmi zárlatot Rhodesia ellen. Ez a cikkely lehetővé teszi a katonai blokád alkalmazását is a kereskedelmi embargó érvényesítésére. Angol források szerint a szigorúan bizalmas ülésen Wilson további ígéreteket tett. Állítólag azt a taktikát javasolta, hogy február végéig halmozzanak fel Zambiában elegendő olajtartalékokat ahhoz, hogy a rézövezet működését a rhodesiai szénszállítmányok nélkül is biztosíthassák. Azt indítványozta, hogy Zambia és Malawi — Rhodesia két legfontosabb kereskedelmi partnere Anglia mellett — csak akkor csatlakozzék a brit kereskedelmi szankciókhoz, ha Zambiát már megfelelően bebiztosították á Smith-rezsim megtorló intézkedéseivel szemben. Wilson szerint Uj Delhiben csütörtökön intenzív diplomáciai tevékenység folyt: a Sasztri temetésének alkalmából az indiai fővárosba érkezett külföldi vezetők felhasználták az alkalmat arra, hogy az indiai kormányférfiakkal és egymással tárgyaljanak. Humphrey amerikai alelnök Rusk külügyminiszter társaságában felkereste szállásán Koszigin szovjet miniszterelnököt. A találkozó, amelyen részt vett Firjubin szovjet külügyminiszter-helyettes, valamint a két ország indiai nagykövete is, egy és háromnegyed órát tartott A megbeszélések tartalmáról hivatalos tájékoztatást nem adtak ki, a nyugati hírügynökségek azonban úgy értesültek, február végéig már „törési pontig” jut Rhodesia gazdasági élete, és akkor Zambia és Malawi kereskedelmi zárlatának bejelentésével „megadják a kegyelemdöfést” a Smith-rezsimnek. A jegyzőkönyvvezetés nélkül lezajlott titkos ülésen tett ígéretekkel szemben a záróközlemény lényegesen lazább megfogalmazású. Lényege három pontban foglalható össze: 1. Az értekezlet 'tudomásul veszi Wilson miniszterelnöknek azt a kijelentését, hogy „inkább heteken, mint hónapokon belül véget vethetnek a lázadásnak gazdasági szankciók alkalmazásával”. A nemzetközösségi miniszterelnökök júliusban ismét találkoznak, ha addig nem sikerül felszámolni a Smith-rezsimet. 2. A nemzetközösség „szankció-bizottságot” alakít, amely szükség esetén időközben is ajánlást tehet az ENSZ beavatkozására. Nem zárják ki a katonai erő igénybevételét sem, „ha az szükségesnek mutatkozik a törvényesség és a rend helyreállítására”. 3. Egy további bizottságot hoznak létre, amely a rhodesiai afrikaiak részére „kiképzési programot” dolgoz ki a Smith- rezsim megdöntése utáni időszakra. Csütörtökön reggel angol hír- magyarázók így összegezik a la- gosi értekezlet eredményét: a Wilson-kormány „hat hónapi kegyelmi időt kapott, hogy bebizonyítsa erőszakmentes politikájának eredményességét”. hogy a találkozón szó esett a tas- kenti nyilatkozatról, valamint a vietnami helyzetről is. Előzőleg Humphrey amerikai alelnök félórás látogatást tett Nan- da indiai miniszterelnöknél. Humphrey a látogatás után kijelentette, hogy az indiai kormányfővel a béke problémáit vitatta meg, s hozzáfűzte: „Reméljük, hogy a taskenti szellem győzedelmeskedni fog”. Koszigin szovjet miniszterelnök a nap során csaknem egyórás megbeszélést folytatott Nandával. A megbeszélésen a nyugati hírügynökségek értesülése szerint a nemzetközi helyzetről, egyebek között Vietnam problémájáról, továbbá a szovjet—indiai kapcsolatokról volt szó. Tűzszünet Vietnamban Hanoiból Pekingbe utazott a szovjet küldöttség Diplomáciai tárgyalások Új-Delhiben az újév alkalmából A dél-vietnami kormánycsapatok — amint azt a vezérkar főnöke megerősítette — a január 21-én kezdődő újévi ünnepek alkalmából háromnapi tűzszünetet fognak tartani. A DNFF előzőleg négynapos szünetet javasolt. A VNA csütörtöki közlése szerint a DNFF elhatározta, hogy az újévi ünnepek alkalmából szabadon bocsátanak 54 dél-vietnami katonát, akiket múlt év november végén ejtettek foglyul. Korábban december 1-én. 39 délvietnami katonát engedtek visszatérni otthonába. A dél-vietnami kormánycsapatok 5. hadosztályának 311 katonája dezertált december hónapban — jelenti a VNA a Felszabadulás hírügynökség közlése alapján. Újabb diplomáciai lépések a békés rendezés elősegítésére Az EAK elnöke folytatja nemzetközi konzultációját a vietnami békés rendezés elősegítése ügyében Kairói sajtójelentések szerint Nasszer elnök Bumedien algériai elnökhöz intézett személyes üzenetében tájékoztatta az algériai kormányt Harriman-nel folytatott megbeszéléseiről és a vietnami konfliktus rendezését célzó erőfeszítéseiről. Az elnök hasonló üzenetet küldött Hailé Szelasszié császárnak is. Kairói sajtókörök érteauléséí szerint sírikat kezdetné-. nyezés várható a vietnami béke érdekében. Bumedien szerdán fogadta a DNFF Algériában tartózkodó küldöttségének vezetőjét és mintegy félórás beszélgetést folytatott vele. A megbeszélés tárgyáról részleteket nem közöltek, de diplomáciai körökben elterjedt hírek szerint a vietnami konfliktus rendezésére irányuló legutóbbi lépésekről volt szó. Említett körökben arról is beszélnek, hogy Algériában sor került valamiféle kapcsolatfelvételre a DNFF és az Egyesült Államok képvisel» kP&őttt Gazdasági fejlődésünk időszerű kérdései II termelékenység és a jövedelmezőség népgazdasági értelmezése Minél nagyobb mértékben és minél magasabb színvonalon képes egységnyi — például egy órai — munka valamely szükségletet kielégíteni, annál termelékenyebb. A munka az úgynevezett személyi szolgáltatások, például kozmetika, javítás, mosás stb. kivételével — a létrehozott termék révén elégíti ki a szükségletet. Tehát termelékenységnövekedést jelent, ha azonos idő alatt több termék készül, de az is, ha a termék korszerűbb, jobb minőségű, azaz nagyobb mennyiségű, vagy magasabb színvonalú szükségletet elégít ki. A termelékenység fogalmát'általában ennél szűkebben értelmezik: pusztán a ráfordított munka és az előállított termékmennyiség viszonyaként fogják fel. Ez a jelenlegi vállalati mutatószám-rendszerből következik, ahol a termelékenységi mutató számlálójában a termékmennyiség — rendszerint forintban — nevezőjében pedig a munkamesnnyi: ség szerepel. Ez a mutató a ter- mélékenységnövelő tényezők közül pusztán azokra érzékeny, amelyek a munkamennyiség és a termékmennyiség viszonyát érintik, de meglehetősen érzéketlen a termék és a szükséglet viszonyát, tehát a termék társadalmi használati értékét alakító tényezőkre. Nem jelzi a termék használhatóságát, szükséglet-kielégítő képességét, arányossági megfelelésének fokát. Ez tulajdonképpen az árrendszer következménye, mivel az árarányok nem érzékeltetik kellően a minőségi, korszerűségi eltéréseket, a termékek szűkösségét, hiányjellegét, illetve bőségét, vagy részben felesleges voltát. Nemcsak a számlálóval van azonban baj, hanem a nevezővel is. Itt a teljesített munkamennyiség áll órában vagy létszámban (munkaévben). Csakhogy egy termékre nemcsak annyi munkát fordítunk, amennyi az adott gyárban szükséges, hanem azt is, ante; lyik a felhasznált anyagban, energiában, szerszámban, gépben mái benne van. Ha csak arra törekszünk, hogy csökkentsük á termé- kék munkaigényességét, ez még nem vezet feltétlenül a termelékenység növelésére. Lehet, hog.v ezer munkaórát ugyan megtaka rítunk, de a selejt növekedése ré vén esetleg kétezer munkát meg testesítő anyagot elpazarlunk. A jelenlegi vállalati termeié kenységi mutató tehát nem a tér melékenység tényleges alakulá sát jelzi. Emelkedhet például ; mutató pusztán azért is, mer nőtt a kisebb munkaigényességv nagyobb anyaghányadú terméke; részaránya az össztermelésen be lül. Javítható a mutató pusztá a kooperáció növelésével is. Ha vállalat egy munkaműveletet má sík gyárral végeztet, ezáltal a te: melési érték nem csökken, de felhasznált élőmunka-mennyiség ig«n, A termelékenységi mwt*b A
