Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-14 / 11. szám

196<3. január lí. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A népfront segítsége a falvak téli művelődési programjához A párt művelődési politikájá­nak figyelembevételével a Haza­fias Népfront szervei, a tanácsok művelődésügyi állandó bizottsá­gai, művelődésügyi osztályai és a TIT együttesen mérik fel a fal­vak téli művelődésügyi program­jával kapcsolatos teendőit. Ezen belül a népfrontbizottságok kül­politikai tájékoztatókat, filmvetí­téssel egybekötött barátsági este­ket és a szocialista, valamint ka­pitalista országokról szóló él­ménybeszámolókat szerveznek. A járási népfrontbizottságok és a pedagógus akcióbizottságok felmérték a puszták, szak- és ál­talános iskolai oktatásának hely­zetét. A művelődésügyi állandó­bizottságok és a népfront, együtte­sen foglalkoznak a puszták, vala­mint a kisebb települések műve­lődésügyi problémáival, a cigány- tanulók beiskolázásával. A szek­szárdi járási népfrontbizottság ja­vasolta a művelődésügyi osztály vezetőjének, hogy éljen felter­jesztéssel a felettes szervekhez, tegyék lehetővé a 35 fős létszá­mon aluli helyi szakmunkásképző tanfolyamok és a 10 tanulónál kevesebb osztályú általános is­kolai oktatás beindítását. Javul a közlekedés biztonsága A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága elrendelte, hogy az útfel­újítások ütemezésénél Szekszárd város kiemelése mellett, ebben az évben folyamatosan biztosítani kell a nagyobb települések meg­felelő úthálózatának kialakítását. Az építési és közlekedési osztály ennek megfelelően elkészítette az 1966. évi útfelújítási programját, így Szekszárd mellett a járási székhelyeken és azonkívül Tolna községben kerül sor utak javítá­sára. A közlekedés biztonsága érdeké­ben a művelődési osztály is in­tézkedést adott ki, hogy a közle­kedéssel kapcsolatos propaganda- tevékenység céljából az iskolákat és a művelődési házakat díjmen­tesen bocsássák rendelkezésre. Az iskolák és művelődési házak veze­tői ennek megfelelően járnak el a jövőben. Az elmúlt év folyamán vala­mennyi járásban megalakult a já­rási közúti balesetelhárítási tanács. Az építési és közlekedési osztály jelentős segítséget nyújtott az ön­kéntes rendőri szolgálat szerve­zésében is. Több személyt felkér­tek, hogy a közlekedés körében vállaljanak önkéntes rendőri meg­bízatást. Ennek megfelelően 14 ön­kéntes rendőri csoportot sikerült megszervezni. Ezeket az illetékes BM-szervek karszalaggal és iga­zolvánnyal látták el és működé­sükről gondoskodnak. Sor került 30 közlekedési úttörő­őrs megszervezésére. Ebben részt vett az úttörőszövetség megyei elnöksége is. Az őrsök részére de­cember utolsó hetében Szekszár- don és Dombóváron oktatást tar­tottak. összesen 340 úttörő jelent meg a foglalkozásokon, akiket el­látnak majd vállszíjjal és karsza­laggal. Az ehhez szükséges anyagi feltételeket az Országos Közúti Balesetelhárítási Tanács biztosítja. 99A tanórák védelme66 Az utóbbi években már meg­szokottá vált, hogy az iskolák­ból különböző szervek a tanítási időszak alkalmával egyes más munkákra igénybe veszik, elkérik a pedagógusokat. A közelmúlt­ban a megyei tanács művelődési osztálya határozatot hozott a „tanórák védelme” tárgyában. Meghatározta, hogy az iskolai nevelőket milyen szerv, milyen céllal, milyen alkalomkor veheti igénybe. Az utasítás kiadását előzőleg egy értekezleten beszélték meg a társadalmi szervezetek veze­tőivel, mellyel valamennyien egyetértettek. A tanórák védel­mét szolgálja a végrehajtó bi­zottsági határozatban foglaltak­nak megfelelően, a művelődési osztály azon gyakorlata is, amely szerint tanulmányi szabadsággal járó tanulmányok folytatását csak akkor engedélyezi, ha az indo­koltnak látszik. A továbbtanulást csak ott engedélyezik, ahol azt az iskola érdeke megkívánja. szám kedvezőbben alakul, de ma­ga a termelékenység nem. Népgazdasági szinten tehát a munka társadalmi termelékeny­sége nő, ha — csökken egy-egy termék munkaigényessége, — csökken a termék fajlagos anyag-, energia-, szerszám- és gépigénye, — csökken a termékesysegre jutó lekötött eszközmennyiség, — nő az egységnyi termék mi­nősége, szükségletkielégítő képes­sége, — rugalmasabban alkalmazko­dik a termelés a szükségletek ösz- szetételéhez, — emelkedik a magasabb tech­nikai szinten lévő népgazdasági ágait termelésének részaránya,, — a szükségletekkel összhang­ban emelkedik az iparon belül a „korszerű” ágazatok termelése, — javul a termelők és nem ter­melők aránya, — javul a foglalkoztatottság. A termelékenység fogalmának túlzott leegyszerűsítése jelentős veszélyekkel jár. A vállalati mu­tató javulása — különösen ha pré­miumot fizetnek érte — olyan illúziót kelthet, hogy minden két­séget kizáróan maga a termelé­kenység is nőtt. Ezért a tényle­ges helyzet kimutatásához sokol­dalú vizsgálat és számítás szük­séges. , Hasonló a helyzet a jövedelme­zőséggel. A jövedelmezőség azt jelzi, hogy a vállalat megszabott költségek felhasználásával mek­kora nyereséget tud elérni. A jövedelmezőség tulajdonkép­pen vállalati kategória, érthető, hogy az egész népgazdaság, ez az óriási „vállalat”, szintén arra tö­rekszik: minél jövedelmezőbben termeljen, a szükségleteket minél olcsóbban és teljesebben kielégít­se, egy dollárnyi import vásárló­erőt, export révén minél kevesebb forintért teremtsen elő. Itt is elté­rés van a vállalati és a népgazda­sági jövedelmezőség között, s ez elsősorban a jelenlegi árrendszer hibáira vezethető vissza. Ha pél­dául valamely anyag túl olcsó, ak­kor annak pazarlását a vállalati költségszint-mutató nem érzékeli, függetlenül attól, hogy a szóban- forgó anyag mennyi munkát „tar­talmaz”. A leglényegesebb azonban a jö­vedelmezőség megítélésében, hogy a vállalatok egymástól igen elté­rő technikai adottságokkal állítják elő a termékeket. Van például két bútorgyár, amelyek azonos termé­keket gyártanak. Az egyik telje­sen korszerű, a másik elavult gépparkkal, technológiával dolgo­zik. A korszerű gyár 10 százalék­Várni és cselekedni Községfejlesztés Pakson a lakosság és a tanács áldozatkészségével Ha Paks fejlődését egy kicsit elemezgetjük, mindenekelőtt az derül ki, hogy nem haszontala­nok a helyi erőfeszítések, s nincs igazuk azoknak a községi veze­tőknek, akik mindent a központi keretektől várnak, s ebbéli re­ménykedésükben nem, vagy csak nagyon keveset tesznek falujuk érdekében. Ha azt vesszük, hogy mi az, amit kapott Paks az el­múlt években, a szükségletekhez reális igényekhez képest szép- kevés. Annál többet semmikép­pen sem kapott, mint a többi ha­sonló helyzetű, lélekszámú tele­pülés. Viszont mégis figyelemre méltó Paks község fejlődése, for­málódása, s ez a fejlődés sokkal nagyobb annál, mint amit a ka­pott anyagiak lehetővé tettek volna. Felépült a gimnázium Pakson, az állami beruházási ke­retből. Ugyanakkor a pavilonok­kal ellátott piactértől kezdve a törpevízműig sok minden épült már — helyi erőből. Persze, másutt is napirenden van a helyi tartalékok feltárása, másutt is tudnak felmutatni eredményt, de Paks ilyen tekintetben is a leg­kiválóbbak közé tartozik. A köz­ségfejlesztési alapra befolyó pénzt például sokféleképpen lehet fel­használni: úgy is, hogy a tanács egyszerűen megköti a szerződést valamelyik kivitelezővel, s aztán műszaki átadásig jóformán semmi gondja nincs a kivitele­zésre, de úgy is, hogy a tanács maga szervezi, irányítja a kivite­lezést. Az első megoldás feltétle­nül kényelmesebb, arról nem is beszélve, hogy nem jár gonddal, különösebb felelősséggel, de a paksiak mégsem ezt, hanem az utóbbit választották. Mégpedig azért, mert ezzel egy csomó pénzt tudnak megtakarítani, sokkal több feladatot tudnak megoldani. A tanács megszervezett egy 65 fős házi brigádot, ami azt jelenti, hogy nemcsak a községfejlesztési összeg erejéig tudnak kivitelezni házilagosan, hanem ennél jóval többet. A múlt évben a brigád több mint hatmillió forint ter­melési értéket produkált. A köz­ségfejlesztési alap ennek a felét sem ' tette ki. Az egy főre jutó termelési érték nagyobb, mint a helyi építőipari ktsz-ben. Ugyan­akkor technikai felszerelése nem a legkiválóbb. Tavaly volt bizo­nyos fejlődés e téren, s ez mind­járt éreztette is hatását a terme­lésben. A megtakarítás a brigád működtetésével ott kez­dődik, hogy nem szerveztek mel­léje külön adminisztratív appa­rátust. Az adminisztrációs mun­kát maga a tanácsi apparátus végzi, de arról sincs szó, nogy közben ide „bújtatták” volna a függetlenített embereket, mert a házi brigád működtetésével pár­huzamosan a tanácsi adminiszt­ratív létszám csökkent. A brigád­nak mindössze egy függetlenített (technikus) vezetője van. Viszont a tanácselnök, Aradi Imre nem restell, az egyéb elfoglaltságok mellett, közvetlenül bekapcso­lódni a szervezési, irányítási mun­kákba. Egyben gazdasági vezető is, de közvetlenül bekapcsolód­nak a brigád zavartalan működé­sével kapcsolatos munkákba a ta­nács többi vezetői, dolgozói is. Utaznak, leveleznek, tárgyalnak, hol anyagügyben, hol tervdoku­mentáció ügyében, hol pedig ma­gát a munkát igyekeznek össze­hangolni más érdekelt szervekkel. Fáradságos is, nehéz is, de nem panaszkodnak, mert hiszen meg­választásukkal, hivatásukkal együtt jár, hogy minél többet te­gyenek a lakosság érdekében. Azt pontosan kiszámították, hogy ezáltal mennyivel tudnak többet fordítani a lakosság ja­vára, s ez lelkesíti őket. Most, hogy a gimnázium építésével párhuzamosan át kellett helyezni a sportpályát, árajánlatot kértek egy kivitelezőtől a salakozásra. Ezt a munkát 280 ezer forintért vállalták volna el, végül házila­gosan végezték el, s az. egész nem került 100 ezer forintba. De na­gyobb összeget sikerült megtaka- rítaniok a járdaépítésnél is. Igaz, nem mindenütt jár ilyen előnyök­kel a házi brigád, de átlagosan körülbelül 40 százalékos a meg­takarítás a kivitelezői árkalku­lációkhoz. Mindehhez jön, — ami pedig szinte megfizethetetlen előnyt je­lent —, hogy aszerint osztja be a tanács a brigád munkáját, aho­gyan legjobbnak látja: kai olcsóbban termel. Biztos, hogy ez a gyár a jövedelmezőbb? Nem. Lehet, hogy technikai szintjét fi­gyelembe véve 25—30 százalékkal kellene olcsóbban termelnie. A népgazdaság a műszaki fej­lesztési, beruházási és erőforrásai korlátozottak. Egyszerre nem te­remthető meg minden gyárba a korszerű technika, de az adott évben rendelkezésre álló beruhá­zási keret tulajdonképpen terme­lékenységnövelő, jövedelmezőség­javító, lehetőség. Ha e lehetőség­gel nem jól élnek, akkor a válla­lat nem jövedelmező, akármennyi­vel is jobb a másik vállalathoz képest a mutató. Népgazdasági értelmezésben az a vállalat jöve­delmező, amelyik legalább akko­ra nyereséget hoz, mint amennyi tőle a technikai felszereltség függ­vényében minimálisan elvárható. Az elmondottak indokolják, hogy elméletileg élesen szétvá­lasszuk a termelékenység, a jöve­delmezőség vállalati és népgazda­sági értelmezését, a gyakorlatban pedig mindinkább közelítsük a kettőt egymáshoz úgy, hogy a vál­lalati mutatószámok általában csak akkor jelezzenek termelé­kenységemelkedést, ha a terme­lőkollektíva munkájának hatásfo­ka ténylegesen, tehát népgazda­sági értelemben is javul. Dr. Pirityi Ottó ha valamit sürgősebbnek lát, másnap már azt végezteti az em­berekkel. Említésre méltó az az előre­látó céltudatosság is, ami Paks községfejlesztésében megnyilvá­nul. Amikor kezdett kialakulni az újtelep a konzervgyárral szem­közt lévő oldalon, hozzáláttak a legfontosabb középítkezésekhez is. Megépítették a járdát, sőt, még kövesutat is képeztek ki, de közben a kereskedelmi és más­irányú fejlesztésről sem feled­keztek meg. Minden fejlődő településnél az egyik fő problémát a vízellátás jelenti. így volt ez Pakson is. A tanács éppen ezért megszervezte a vízmű társulást és megépítették a törpevízművet. Jelenleg' már az egész falut behálózza a víz­vezeték, s mindenhova eljut a jó ivóvíz. Nagy eredménynek szá­mít, de közben ezzel párhuzamo­san újabb probléma merült fel, a szennyvízelvezetés. A magán­házakat ugyan ellátták házi derí­tővel, de ez egyrészt költséges, másrészt pedig ez csak a falu kisebb részében jöhet szóba, mert ha mindenütt ez lenne, nagyfokú talajszennyeződés következne be. Hatványozott problémát jelent ez a nagyobb középületeknél. A gimnáziumot ideiglenesen be tud­ták kapcsolni a konzervgyár szennyvízelvezetőjébe, ahhoz azonban, hogy újabb létesítményt kaphasson a falu, előfeltétel az egységes szennyvízelvezetés. A tanács éppen ezért az idén már meg is tervezteti a szennyvíz- csatornát, s úgy tervezik, hogy a törpevízmű-társulás mintájára ehhez is megszervezik a községi összefogást. A vízmű költségeinek a visszafizetése már vége felé kö­zeledik .így lehetőség lesz majd arra. hogy a helyi alapokból na­gyobb összeget fordítsanak ilyen célra. Nincs hiba a lakosság áldozatkészségével sem. A tanács a községfejlesztési tervbe 400 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát is figyelembe vett az idei évre. Az1 előző évek tapasztalatai alapján ez nem is alaptalan számítás, mert ha köz­érdekről van szó, Pakson az egész falu ásót-lapátot fog. A távlati fejlesztési tervek sze­rint kap is egyet-mást Paks. Nem rendkívül sokat, de annál többet mint eddig. Ha figyelem­be vesszük, hogy milyen nagy he­lyi erőfeszítéseket tesznek, fel­tétlenül azt kell mondani, hogy meg is érdemlik, amit kapnak. B. F. Nem vették át a szekszárdi kertvárosi iskolát Mostanában éppen elég sokat volt napirenden a szekszárdi kertvárosi iskola ügye. Mivel a városnak e negyedében, a gyor­san fejlődő Déli Kertvárosban eddig semmiféle oktatási intéz­mény nem volt, az illetékesek el­határozták, hogy nyolctantermes általános iskolát építtetnek. A munkálatok meg is kezdődtek, ám az előírt határidőt nem tar­tották be az építők, a Tolna me­gyei Állami Építőipari Vállalat. A város és megye vezetői közben minden lehető módon sürgették az építkezést, hogy az oktatási körülményeken lehessen javíta­ni. A tél elejére már csak apróbb belső munkálatok maradtak hát­ra, s úgy látszott, hogyha van egy kis jóindulat az építőkben, legalább az év végére elkészül az épület, a karácsonyi szünetben be tudják rendezni, s a szünidő után megkezdhetik benne a taní­tást. Ezt meg is ígérték az épí­tők, számítottak is rá az illeté­kesek, de sajnos, ebből semmi sem lett. Továbbra is vontatottan haladtak a befejező munkálatok, így az 1965-ös évben nem is ke­rülhetett sor a műszaki átadási­átvételi eljárásra. Erre végül is csak január 10-én került sor, de az iskola még akkor is olyan ál­lapotban volt, hogy nem tudták átvenni. A parkettázásnál nem voltak szegélylécek, baj volt a fűtéssel, villanyvilágítással, de más dolgokkal is. Az iskola ügye tehát tovább vajúdik, s hogy egyáltalában mi­kor lehet benne tanítani, ez idő szerint senki sem tudná meg­mondani. Az előzmények után még csak számítani sem lehet közeli és pontos dátumra.

Next

/
Thumbnails
Contents