Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
1&Ű6. január 1» TOLNA MELYEI NÉPÚJSÁG Prof. Halle mítosza M it ki nem kotlának pihent fejükből emberek! Az Encounter című elegáns folyóirat például ilyen pikáns címmel közöl tanulmányt tudós szerzője, Loüis J. Halle genfi professzor tollából: „Marx vallási drámája”. Te szent isten! — erre oda kell figyelni. Még majd kiderül, hogy Marx titokban buzgó hívő volt! És akkor is oda kell figyelni, ha csak a cím olyan bizarr, hogy gusztust csináljon az olvasónak! Hiszen mind úgy tudja az utókor, hogy Marx meggyőződéses materialista, rendíthetetlen ateista volt. De hiszen nem is erről énekel Halle professzor. Még ennél is merészebbet kockáztat meg — azt mondja, hogy: a marxizmus nem tudomány, hanem vízió, mítosz, szellemi atyja inkább költő, művész, mint tudós; s az egész marxista „vallás” lényege nem más, mint a messiás sokszor és sokféleképpen megjövendölt eljövetelének modernebb analógiája. De fogalmaz még kihívóbban is. Megkockáztatja azt az ítéletet, hogy Marx nem tett egyebet, minthogy átírta az emberiség nagy mítoszait, a Genezist (Mózes első könyve), az Odüsz- szeiát, a Grált... és a Hamupipőkét. Ezzel akarta kielégíteni a városi ember megváltozott vallásigényét. Bizonyítási gondolatmehete pedig így halad: a régi mítoszokban a gonosz és a jó, a megváltó és a sátán drámája zajlik, Marx ezt a konfliktust a gonosz burzsoá és a jóságos proletár testére szabja. A biblikus, misztikus kor- és helymegjelöléseket pedig — mint purgatórium, paradicsom, stb. — ilyen fogalmakkal helyettesíti: „nyerskömmu- nizmus” (értsd proletárdiktatúra) és megvalósult kommunizmus. Hogy pedig még „hiteles” is legyen, ólyan életmozzanatot is keres Kari Marx életében, amely „bizonyítja” mitizálásra valló hajlamát. Úgymond, Marx szívesen mesélge- tett családi körben, s minden mesék közül legszívesebben és legtöbbet Hans Röckle varázsboltjának maga költötte kis mítoszát mondta el. Sok ez így egyszuszra, noha éppen csak váztala tudós Louis J. Halle professzor oldalakon futó okfejtésének. A maga nemében nem első és nem is utolsó kísérlet a marxizmus kiforgatására, meghamisítására, megreformálására. Nem is a legeredetibb és veszélyét sem kell sokra becsülni. De mégis az az esete az effajta kísérletezésnek, amelyre egyből kinyílik a bicska minden marxista zsebében, de legalább tágra nyílik a szeme minden valamirevaló polgári filozófusnak is. Képzeljük csak el azt az abszurdumot, ezt a fából vaskarikát: ateista vallásalapító! Prof. Halle ezt a képtelenséget erőlteti, persze nem filozófiai, vagy logikai stílusgyakorlat kedvéért —, sokkal inkább azért, hogy a modern kor legbefolyásosabb és egyetlen tudományos világnézetét a hit, a vallás színjére degradálja. A genfi Institut Universitaire des Hautes Etudes professzora erős fájdalmakkal vajudhatta világra ezt a „bizarr” eszmét, mert határtalanul „körülnyálaz- ta” filozófiailag. Azonban így is számtalan a rés eszmeépit- ményén. Kapásból kontrázható minden tézise. Hiszen a kiindulási alap is ingatag. Hogyan lehet valláshoz hasonlítani egy eszmét, amely a történelmi realitásban munkál és találja igazolását nap mint nap? Hogyan lehet mítoszteremtő vá- tesznek nevezni azt az embert, aki mindenkinél jobban értette és győzte le a mítoszokat? Hiszen maga Marx mondja: „Minden mítosz a képzeletben és a képzelet által győzi le, tartja uralma alatt és alakítja a természeti erőket: eltűnik tehát a természeti erők feletti valóságos uralom esetén”. S mivelhogy a természeten a tárgyi dolgok összességét érti, a társadalmi mítoszok eltűnését is kimondja. Azért teremtene talán egy új mítoszt, önmaga el lenére, hogy azt is megsemmisítse a társadalmi fejlődés? Mindamellett a vallások általában passzívak az objektív világgal szemben — a marxizmus pedig a legaktívabb. „A filozófusok eddig csak különbözőképpen tolmácsolták a világot, holott a lényeg az, hogy megváltoztassuk”. Ismert mondata ez Marxnak — s egyszersmind felszólítás és program a mítoszok száműzésére. Tagadhatatlan, hogy vallásos filozófiák tartalmaznak naív kommunisz- tikus elemeket is, a marxizmus viszont teljes tudatos programot ad, s nem képzelt mitikus világba helyezi megvalósulásukat, hanem a közvetlen valóságba; s nem víziószerűen, hanem szigorú empirikus, tapasztalati, tudományos alapon. Halle professzor „megragadó mítosznak” nevezi a marxizmust, olyan vallásnak, amely a modern kor embere számára elfogadható, s ez „kedves”, ravasz bók tőle. Mi megragadó valóságnak ismerjük már. A mítoszteremtő vátesz ráhibázhat valamire — a tudós az ös/- szefüggések, törvényszerűségek ismeretében felfedez, meghatároz. De Halle még csak rá sem hibázott... T öbb mint háromszáz vallást, felekezetet, szektát tartanak számon a földön. Milyen egyszerű lenne elbánni a marxizmussal, ha fel lehetne venni mondjuk háromszázharmincötödiknek. A vallások tudományos cáfolata ugyanis ma már nem „kunszt”. Éppen a marxizmus—leninizmus adja hozzá a kulcsot. Ha el lehetne fogadtatni a közvéleménnyel a marzimus vallásmivóltát — ez egyszersmind leszállítaná a tu domány rangjáról. Ennyi Prof. Halle polgári ravaszsága és semmivel sem több. S mennyit izzad ennek reményében! Időnként persze látszatra mi is Prof. Halle kezére játszunk, Soktuk mondani beszédekben, le is írjuk cikkekben, hogy például „a kommunisták vallása a forradalom, a marxizmus”, vagy, hogy „egyre több ember Angol humor Londonból Liverpoolba robog a vonat, s a fülkében ülő két férfiú szeretne beszédbe elegyedni egymással. Az egyikük nagyon furcsán viselkedik. A Times aznapi számát apró darabkákra tépi, rnajd leereszti a vonat ablakát és a papírszeleteket szépen, egyenletesen adagolva kieregeti. A másik férfi már nem bírja türtőztetni a kíváncsiságát és megkérdezi, miért kell elszórni a Times darabkáit, a sínek mentén? — Miért? Természetesen azért, hogy távoltartsa az elefántokat. — De hiszen London és Liverpool között nincsenek elefántok! — No látja. Éppen ez mutatja, hogy a módszerem mennyire hatásos. hite, bizodalma erősödik a forradalom eszméiben”. Tessék: hiszen marxisták is mondják — minek akkor tiltakozni? Hogy lennénk hát akkor ezekkel a kitételekkel? Csak úgy, hogy hasonlatokért, képekért gyakran nyúl az ember mítoszokhoz is, beszédében pedig kapja a kész fogalmat és mondja. S így, hétköznapi értelemben helyén is való ez. A konvencionális kifejezések azonban filozófiai értelemben már nem állhatnak meg. Valójában egyetlen marxista sem tekinti vallásának a magáévá tett eszmét, hiszen ha úgy fogná fel, egész társadalmi cselekvése nem lenne egyéb puszta ráimádkozásnál. Eszme és vallás két külön dolog általában, de különösen az a marxizmus esetében. Nemcsak azért, mert mindenféle idealizmus idegen tőle — hanem azért is, mert a marxizmussal való azonosulás nem egyszerűen hit dolga. A vallásos hit kizár, lehetetlenné tesz bármiféle meggyőződést. A vallásos hit vakhit. A marxista eszmei hite a meggyőződés forrásából fakad. A vallásban bűn a kételkedés, a dogmák revíziója meg egyenesen eretnekség. A marxizmus a bizonyítás nagy lépcsősorán kalauzol végig, s a megismerést folyamatként fogja fel, aminek eszköze a szüntelen természeti és társadalmi vizsgálódás. Ha Halle professzornak igaza volna, semmit sem kellene tenni a marxista meggyőződésért — elég lenne csak hinni. Ámde puszta hittel átgyúmi, átformálni egy világot idealista áb- lánd. Mert a világ személyeknek, óhajoknak nem engedelmeskedik, csak önnön törvényeinek. Ezeket a materiális törvényekét megismerni, alkalmazni — ez a marxisták dojga. Hogy hit és szenvedély párásul ehhez, az csak természetes. A törvények hordják önmagukban a fejlődés lelkesítő pátoszát, ' amit közönségesen hitnek is nevezhetünk, mert hogy a szavak jelentése is változhat, gazdagodhat a történelmi fejlődés során. A genfi professzor ösvényén még frissek a nyomok, bár a gondolatmenet nem kifejezetten eredeti. Itthon is találkoztunk már olyasféle felfogással, miszerint hit dolga, hogy valaki materialista, vagy idealista. Csakhogy maga ez a feltételezés is tömény idealizmus. A marxizmus tudományos meggyőződés volt és maradt, összhangban az objektív igazsággal, 'az abszolút természettel. Halle sem tudja mítosszá degradálni, még olyan „kedveskedés” árán sem, hogy nem vitatja el a mítoszoktól sem az igazság kifejezésének lehetőségét Ez az igazság-kifejezés azonban semmi esetre sem lehet konkrét, csak jelképes. A marxizmus viszont nem jelképekkel, hanem valóságos, konkrét igazságokkal dolgozik. A marxizmus titáni hatalmát Halle sem tudja letagadni, legfeljebb misztikus ködbe szeretné burkolni. Mintha egy új vallás erejét erezné hatásában. „Jézus a pásztorokhoz beszélt, a pásztorok nyelvén, a marxizmus pedig a gyári munkásokhoz, az ipari társadalom fogalmával. Marx mitikus víziója betöltötte a hitéletben beállott űrt és reményt, ígéretet adott a városi munkásoknak az üdvözülésre” — így summáz Prof. Halle. így „kovácsol” fából vaskarikát. Természetesen a marxizmus további történelmi sorsát ezzel nem motiválja, nem tudja befolyásolni. Hiszen a marxizmus ereje a dolgok objektív rendjében hat. mint annak feltétlen érvényű törvényei Ha hiszi ezt a saját mítoszt gyártó professzor úr, ha nem. Sz. Simon István A nagymányokl aszthmás olvasónk levelét kösznjük. Ömlőnk, hogy a ,,Négy szemközt az orvossal" rovatunkon kapott tanácsok hasznára váltak. A jövőben is bármikor készségesen állunk rendelkezésére. Köszönő sorait a karácsonyi és újévi jókívánságait tiszta szívből, meleg szeretettel viszonozzuk. A szekszárdi víz árt-e az egészségnek ? Egy levélből idézünk: „A szekszárdi vízvezeték vize sokszor el- színezódik, zavaros, egészen piszkos. Szíveskedjék megírni, hogy ez a víz árt-e az egészségnek?” A szekszárdi vízvezetéki víz kva- .lítativ vizsgálata alapján megállapítást nyert, hogy a vízben igen sok az agresszív szénsav. Ez oldja a vízvezetéki csőhálózatot. Ennek következtében az amúgy is Igen sok vasat tartalmazó víz vastartalma még növekszik. A vízvezetéki vízben megengedett vas tartalom literenként 0,20 milligramm. A szekszárdi vízvezeték egyes pontjain 2,80—3,00 milligrammot is kimutattak. A mangán megengedett niony- nyisége tudományosan 0—10 milligramm. A szekszárdi vízvezetékben ez 0,20 milligramm. Oldott oxigén vizünkben nincsen. Ennek hiányában természetesen védőréteg nem tud kialakulni. Ezzel magyarázható a sok csőrepedés... A vas és mangánréteget a hálózatban fellépő nagyobb és erősebb áramlás elsodorja, s ezért van a víznek időnként rövid ideig tartó elszíneződése. Ehhez járul a víznek nagyfokú keménysége is. Megnyugtatásként közöljük, hogy a víz az egészségre nem ártalmas. A vas igen jó vérképző gyógyszer. Az orvosok állandóan rendelik, .legyengült,. vérszegény betegeiknek. Zavaros vízből nem esik Jól áz -Ívás. Meg kell várni, amíg az fel tisztul, . illetőleg tisztán ürül. Mi az egészség? Mi az egészség tudományos meghatározása, s a hosszú élettel való kapcsolata? — kérdezi egy olvasónk. hat. Egészségtelen életmód a különben hosszú életre való hajlamot pedig kedvezőtlenül befolyásolja, az életet jelentékenyen megrövidíti. Az életkort befolyásoló legfontosabb tényezők általában az átöröklésen kívül, idült betegségek (gü- mőkór, vérbaj, malária, rák... stb); krónikus mérgezések (alkoholizmus,: morfinizmus, dohányzás, ide sorolható az állandó túlerőltetett munka, nagy ártalmakat jelentenek még anyagcsere-zavarok, amilyen az elhízás, cukorbaj, köszvény... stb.) Ezen ártalmak jó része elkerülhető. Ha hajlamosság is van bizonyos be tegségere, ésszerű életrenddel a baj fellépése megakadályozható. Akinek cukor baj a van és még erős dohányos is, számíthat arra, hogy szervezete két ellenséggel nem fog megküzdeni és idő előtt letörik. A cukorbajos tartsa szervezetét cukormentesen, akkor hosszú ideig elélhet, A különféle betegségek sokszor észrevétlenül jelentkeznek. A modem diagnosztikával azonban a betegségek kezdetét (gümőkór, vérbaj. baktériumos betegségek, cukorbaj, vesebaj... ®tb.) már olyankor felismerik, amikor az illetőnek még semmiféle panasza, látható betegségi tünete nincsen. Az orvosi vizsgáló eljárásoknak ez a nagymérvű tökéletesedése jelenti egyúttal a betegségmegelőzés eddig nem ismert, lehetőségeit. A betegségmegelőző felfogásbáli feokszor primiiív népek megelőzték a mi kultúránkat. Például a kínaiak, háziorvosuk évi tiszteletdíjából levonták azokat a napokat, amikor betegek voltak. Igen nagyjelentőségű nálunk a vizsgálatoknak folyamatos kiterjesztése az ifjúság összes korcsoportjaira (böl- csődés, óvodás, iskolás, ipari tanuló stb). A vizsgálat mindenre kiterjed. Nem marad figyelmen kívül semmiféle kezdődő elváltozás sem, A vizsgálatok során többször találnak eddig fel nem ismert vérbajt/ tuberkulózist, veseelégtelenséget, szívműködési zavarokat... stb. A fogvizsgálataik után figyelmeztetik az illetőket a fogszuvasodásra, szemvizsgálatok után a szemüveg hordásának a szükségességére. Ezek be a bajokba még ílymódon többnyire idejében be lehetett orvosiig avatkozni, megfelelő szaktanácsot adni, kezelést végezni olyan-* kor, amikor a gyógyulás minden lehetősége megvolt, amikor még a betegség jóformán ki sem fejlődött. Egy asszony gyermeket akar Szó szerint idézünk egy rövid levelet: „Tisztelt Négyszemközt!” Egy év óta méh- és petefészekgyulladásban szenvedek. Szeretném tudni, hogy ki lehet-e ebből gyógyulni. Kétéves házasok vagyunk. Eddig még nincs családunk. Lehet-? számítani ez után a betegség után gyerekre? Egy elkeseredett fiatalasszony.” Kedves olvasónk. Nines oka az elkeseredésre! Betegsége gyógyítható. Ne késlekedjen! Sürgősen keresse fel kórházunk nőgyógyászati osztályát, ahol mindent el fognak lövetni gyógyulása érdekében. Az egészség meghatározása nem könnyű. Inkább csak hasonlattal élhetünk. Egészségről szólunk, ha a szervezet működésében nincs zavar, ha úgy működik, mint egy jól megolajozott, hibátlan gép, amelynek minden része egymással együttműködésben van. Sokféleképpen fejezték már ki az egészség értékét. Azt szokták mondani a pesszimisták, hogy olyan számjegy, amely az élet nullája elé téve, annak értéket ad. Mindenesetre létünk legdrágább kincse. Hiába van anyagi jólét, ha nincsen egészség, viszont a szegénységben is az egészség, jóformán vagyont jelent.. Mégis egészségükkel szoktak az emberek leg- pazarlóbban bánni. Az egészségi követelmények megtartása nemcsak azt szolgálja, hogy hosszú életet biztosítsunk, hanem azt is, hogy az életet a legjobb testi és lelki jóérzésben töltsük el. Az olyan hosz- szú élet, amelynek utolsó évtizede, vagy évei betegségekkel telnek el, nem kívánatos Hányszor látunk már 40—5« éves korban olyan betegségeket (érelmeszesedést, aortatágulást, keringési zavarokat, cukorbajt... stb), amelyek más emberben egyáltalán nem, vagy csak 60—70 éven túl jelentkeznek, és amely bajokat megfelelő életmóddal el lehetett volna kerülni. A hosszú élet leginkább átörökléstől függ. Hosszú életű családokból származók inkább érnek el magas kort.1 Bár bizonyos, hogy az élettartam hosszúsága így elsősorban öröklési kiváltság, mégis megfelelő, helyes életmód az életkorra feltétlenül meghosszabbítólag
