Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-12 / 9. szám

TOLNA MEGYEI. VILÁG PROLETÁRT«, EGYESÜLJETEK • NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS.A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 9. szám ARA: 60 FILLÉR Szerda, 1966. január 12. □ Megállapították a mezőgazdasági termékek új felvásárlási árát 2. o. Változások a térképen 4. o. Sárközi fiatalok pályaválasztás előtt 1. o. J Tragikus hirtelenséggel elhunyt Sasztri A Szovjetunió Legfelső Taná­csának Elnöksége és a Szovjetunió minisztertanácsa mély fájdalom­mal jelenti, hogy január 11-én, helyi idő szerint 1.30-kor Taskent- ben váratlanul elhunyt Lai Baha­dur Sasztri indiai miniszterelnök, kiváló államférfi, akinek szemé­lyében az indiai nép és az egész emberiség a béke és a haladás egyik legkövetkezetesebb harco. sát vesztette el. Sasztri követője és folytatója volt az indiai nép két nagy vezé­re, Gandhi és Nehru ügyének. Sasztri minden tettével és gon­dolatával az indiai népet szolgál­ta, gondoskodott India virágzásáról és nemzetbiztonságának szilárdí­tásáról. Az elhunyt miniszterelnök a Szovjetunió nagy barátja volt. Je­lentősen hozzájárult a Szovjetunió és India közötti baráti kapcsolatok és gyümölcsöző együttműködés to­vábbi fejlesztéséhez. Sasztri erejét nem kímélve, ál­lamférfiúi bölcsességgel mindent elkövetett, hogy megszilárdítsa a békét Ázsiában, megtalálja az In­dia és Pakisztán közötti konflik­tus felszámolásának lehetőségét és a két ország jószomszédi kapcso­lata megteremtésének módját. E feladat megoldásának szentelte erejét a pakisztáni elnökkel való találkozóján, amely a történelmi fontosságú taskenti deklarációjá­ban leszögezett megállapodással zárult. A Szovjetunió Legfelső Taná­csának Elnöksége, a Szovjetunió minisztertanácsa és az egész szov­jet nép mély fájdalommal értesült e súlyos veszteségről és őszinte részvétét tolmácsolja az indiai kormánynak, az indiai népnek és az elhunyt családjának. A gyász napjaiban a szovjet nép biztosítja India népét válto­zatlan testvéri érzéseiről és barát­ságáról. Koszigin szovjet kormányfő Gromiko külügyminiszterrel, Ma- linovszkij marsall honvédelmi mi­niszterrel és az Uzbég Szovjet Szo­cialista Köztársaság vezetőivel együtt kedden hajnali négy órakor felkereste a Taskentben tartózko­dó indiai küldöttség rezidenciáját és mély részvétét nyilvánította In­dia kormányának és népének Sasztri miniszterelnök elhunytéval kapcsolatban. Koszigin Sasztrit az indiai ál­lam kiváló vezetőjeként, a béke nagy harcosaként jellemezte, aki íefektette az alapokat India és Pa­kisztán viszonyának megjavításá­hoz, aláírta a történelmi jelentő­ségű taskenti nyilatkozatot és nagymértékben előmozdította In­dia és a Szovjetunió barátságának további erősödését. A részvétlátogatásnál Szingh in­diai külügyminiszter, Csáván had­ügyminiszter és az indiai küldött­ség más tagjai is jelen voltak. Orvosi jelentés Sasztri haláláról Sasztri indiai miniszterelnök halálával kapcsolatban az alábbi orvosi jelentést adták ki: Lai Bahadur Sasztri indiai mi­niszterelnök egész taskenti látoga­tásának idején, így 1966. január 10-én este is jól érezte magát. Egy­általán nem hangoztatott panaszo­kat egészségi állapotára vonatko­zólag. Január 10-én este, Koszi­gin szovjet kormányfő fogadásán vidám és élénk volt. Dr. Csugh, a miniszterelnök orvosa, aki állan­dóan — így a fogadáson is — kö­rülötte tartózkodott, elmondta hogy Sasztri rezidenciájába tör­tént visszatérése után jó hangulat­ban volt, jól érezte magát, telefo­non beszélgetést folytatott Delhi­ben élő rokonaival. Éjfél után 0,30 óra körül lefeküdt. Körülbelül 1.20 órakor Szahai, Kapur és Sharma urak felkeresték a miniszterelnök szobájával szom­szédos helyiségben a miniszter- elnök orvosát és közölték, hogy Sasztri rosszul érzi magát. Dr. Csugh azonnal a miniszterelnök­höz sietett, aki az ágyban ült, kö­högött, levegőhiányról panaszko­dott, kezét a mellére szorította és halálsápadt volt. Érverése igen szapora, de gyenge volt, a vérnyo­mást nem sikerült meghatározni, a szívhangok alig hallatszottak. Az orvos az említett urak segít­ségével a miniszterelnököt maga­san felpolcolt párnákra helyezte és injekciókat adott neki. Három perc múlva Sasztri el­vesztette eszméletét, az érverés megszűnt, a szívhangok nem hal­latszottak, a légzés abbamaradt. 1966. január 11-én 1 óra 32 perckor beállt a halál. Csugh doktor édesz- tési kísérlethez látott: mesterséges légzést és közvetlen szívmasszázst alkalmazott. Jerjomenko szovjet orvosnő, aki Csugh doktor hívásá­ra akkor érkezett oda, részt vett az élesztési kísérletben. Az orvos­nő Sasztri miniszterelnököt már halva találta: érverés nem volt, a szívhangok nem hallatszottak, a légzés megszűnt, corneális reflexek nem mutatkoztak. Mindamellett tovább folytatták az élesztési kí­sérletet a haladéktalanul odaérke­zett Aripov, Gordon, Pavlova, Rahimdzsanov, Turszunhodzsajeva és Umidova szovjet orvosprofesz- szorok segítségével. Közvetlen szívmasszázst alkalmaztak, kétszer egymás után 15 perces időközök­ben klórkalciumot, andrenalint és glukózét juttattak a szervezetbe, intubációs cső segítségével mester­séges légzést alkalmaztak. Mind­ezek az intézkedések eredményte­lenek maradtak. Tekintettel arra, hogy Sasztri miniszterelnök a múltban miokar- diális infarktuson esett át, és fi­gyelembe véve a január 10-éről 11-re forduló éjszakán élesen ki­bontakozott megbetegedés jellegét, feltételezhető, hogy a halál újabb erős miokardiális infarktus-roham miatt következett be. Kedden délelőtt Szovjet-Üzbe- gisztán fővárosának repülőteréről magasba emelkedett az a külön- repülőgép, amely Sasztri földi ma­radványait viszi haza Indiába. Nem sokkal később Koszigin szovjet miniszterelnök is elutazott Uj-Delhibe, hogy részt venessen a gyászszertartáson. Taskent, amely hétfőn az indiai és pakisztáni vezetőkkel együtt ünnepelte a Szovjetunió két déli szomszédja közötti kapcsolatokat rendező közös nyilatkozatot, kedd­re gyászba borult. Ezrek és ezrek sorakoztak fel a repülőtérre ve­zető úton, hogy elbúcsúzzanak In­dia miniszterelnökétől, aki néhány órával halála előtt éppen a szov­jet városban érte el pályafutásá­nak egyik legnagyobb eredményét a taskenti nyilatkozat aláírásával. Az indiai államférfi zöld-fehér- narancsszínú lepellel, az indiai nemzeti színekkel letakart fehér koporsója a gyászoló tömeg sor­fala között, ágyútalpon tette meg az utat Taskent repülőterére: a koporsó mögött Ajub Khán és Ko­szigin szovjet miniszterelnök ha­ladt. Az elhunyt indiai állmférfi ko­porsóját szállító ágyú talp közvet­lenül a szovjet kormány által ren. (Folytatás a 2, oldalon.) Jól kezdődött az idei terv végrehajtása a paksi járás üzemeiben Tolna megye üzemeiben ezek­ben a napokban, amikor az első dekádban elért eredményeket ösz- szesítik, már mód van arra, hogy megállapítsák, mérleget készít­senek arról, hogyan kezdődött az év, milyen nehézségekkel indult az 1966-os terv teljesítése. Mun­katársunk a Paksi Járási Párt- bizottságon Váczi József ipari előadóval folytatott erről beszél­getést. Váczi elvtárs tájékoztató­ja szerint az év jól kezdődött a paksi járás üzemeiben. — Hogyan zárták a járás üze­meiben az 1965-ös évet? — Szinte kivétel nélkül a ter­melés növekedése, a költségek tervezett módon való alakulása jellemezte az üzemek munkáját. Sajnos az év során több alkalom­mal elemi csapás tette lehetet­lenné a munkát — a Dunaföld- vári Kendergyár áztatósai majd egy hónapig nem tudtak dolgozni — mégis az év végéig az üze­mekben a termeléssel a terve­zett szintet elérték. Sőt, az elő­zetes számítások, a jelentések nyomán, várható az üzemekben nyereségrészesedés fizetése is. — Tehát az üzemek teljesí­tették a tervet, de vajon az át­menet az új gazdaságú évbe is ilyen simán történt? — Az átmenet sajnos már ne­hezebb volt. A múlt évi gyakor­latot az üzemek főhatóságai idén is követik. Még egész sor üzem­nek napjainkban sincs meg a ha­vi, vagy negyedéves terve. A Pak­si Konzervgyárban most készítik a tervet, másutt meg úgy dön­töttek a gazdasági vezetők, hogy a múlt év egy átlagos hónapjá­nak tervét veszik az idén a ja­nuári irányadónak. így legtöbb helyütt a múlt évi novemberi tervet vették alapul. A termelés minden üzemben, a terv hiánya ellenére is jól kezdődött Taskent: Január 10-én éjszaka szívroham következtében váratlanul elhunyt Lai Bahadur Sasztri indiai miniszterelnök. Képünkön: Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök (balról) és Ajub Khan pakisztáni elnök (középen) viszik Sasztri koporsóját az Uj-Delhi-be induló repülőgéphez. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat.) — Milyen fő szempontok ha­tározzák meg a járás üzemei­ben az 1966-os munkát? — Az új gazdasági mechaniz­mus fokozatos érvényre juttatása határozza meg a járás üzemeiben is a termelést, a termelés irányí­tását. Úgy tervezik mindenütt, hogy nagyobb önállóságot adnak a termelés alparancsnokainak. El­sősorban a munkacsoportok veze­tői, a művezetők kapnak nagyobb önállóságot, és ezzel egyidőben természetesen feladatot is. Még ebben a hónapban több üzemben megtartják a műszakiak tanács­kozását. Itt határoznak a terme­lés számos hogyanjáról, a múlt évi tapasztalatok figyelembevéte­lével, azután részletes terveket dolgoznak ki. Ezt pedig majd kö­vetik a termelési tanácskozások, ahol a dolgozók tömegei ismer­kedhetnek majd meg a részletes programmal. Az itt elhangzó ja­vaslatok bizonyára a termelést fogják elősegíteni, csakúgy, mint az előző években volt. A párt- alapszervezetek termelést segítő munkájával kapcsolatban is új módszerek várhatók. Természete­sen az üzemek sajátosságainak megfelelően alakul majd a ter­melést segítő pártmunka. Az már most bizonyos, hogy a kommu­nisták lesznek a termelés élen­járói, csakúgy, mint volt az el­múlt években. — A járás több üzeme nem önelszámoló, a termelést doku­mentáló adatok később kerül­nek a pártbizottság elé, hogyan jelentkezik ez a pártszervek irányító, segítő munkájában? — Sajnos a kései adatszolgál­tatás nem teszi lehetővé a gyors azonnali beavatkozást, és a ter­melés finom mozgását is csak hetek múltán vesszük észre. Az üzemek többségétől csali egy, másfél hónapos késéssel kapunk adatokat. így például a dunaföld- vári gyárra vonatkozóan, a múlt évi munkáról majd csak február közepén kapunk részletes adato­kat. A szolgáltató és helyiipari üzemeivel hasonló a helyzet. így azután nekünk is nehezebb a munkánk. A rendszeres üzemlá­togatások, a gazdasági vezetők be­számoltatása révén azonban ezt az űrt áthidaljuk. Természetesen ez a jövőben sem változik lénye­gesen, így a munkát ehhez az adott helyzethez kell igazítani. — Az 1966-os tervvel kapcso­latban egyébként a párt 1964-es decemberi határozatának végre­hajtását tartjuk mast is az üze­mekben a legfontosabb teendő­nek. A takarékosság, a gazdasá­gos munka, a tervezés, a termelés ésszerű szervezése, ennek ellenőr­zése, a dolgozók mozgósítása, az 1966-os tervek teljesítésére, ez lesz a pártalapszervezetek, ezek tagjainak idei legfontosabb fel­adata.

Next

/
Thumbnails
Contents