Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
8 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG ldo6. január T.' Tudom, mi a szokás. Ilyenkor, Szilveszter napján mindenki megfogad valamit. Ki azt fogadja meg, hogy többé nem iszik, ki mást. Aki azt fogadja, hogy örökre búcsúi mond a pohárnak, minden igyekezetével azon van, hogy még ezen az éjjelen kitartson, ő győzze le a poharat és ne őt a pohár. Mert a kettő nem egy. Aki mást fogad, az igyekszik fogadalmának úgy is nyomatékot adni, hogy még ezen az éjjelen utoljára, de valóban legeslegutoljára még elkövesse azt, amiről a jövő évben le akar mondani. Én is fogadalmat tettem. Elég volt a nőtlenségből, a tespedtségböl, a facérkodásból, az önállóságból, a gond meg nem osztásból, a kimenőkből, szóval mindabból, ami a legényélettel együtt jár. Elhatároztam, hogy megnősülök. Mindenek előtt elhatározásom szilárdságát bizonyítandó, felkerestem a Jutkát, a Marosát, a Böskét és egyórás rábeszélés után tudtukra adtam, megnősülök. Hogy kit veszek el feleségül, azt még nem tudom. Mindenesetre alaposan körülnéztem a nagyvilágban. Az ember úgy van a házassággal, mint a rab a börtönnel. A rab is körülnéz, mielőtt beviszik a börtönbe, hogy odabent legalább az emlékek táplálják. En is így tettem. Alapos nyomozást folytattam a házasság intézménye után. Így megtudtam, hogy a jegygyűrű az nem flanc, hanem hagyomány, mégpedig a rómaiak hagyományozták ránk. ök ugyanis azt tartották, a jegygyűrűt azért kell a gyűrűs ujjon hordani, mert ez az ujj egyenesen a szívből kapja a vért. így az ember örökké hűséges lesz, mivel azt az ujjat, amely köré a jegyest csavarták, közvetlenül a szív táplálja vérrel. Ezért van annyi hűséges férj a világon. Nálunk is. Különösen azóta, amióta nem kell engedély a gyűrűvásárlásra. Én is veszek gyűrűt, mert hűséges akarok lenni. De kihez? Ez a kérdések kérdése. Középázsiai nőt nem veszek feleségül, mert az ottani szokások szerint minden feleségnek lehet egy szerelmes lovagja és ebbe a férjnek bele kell egyeznie. Akkor inkább magyar nőt veszek el. Mert nálunk nem kötelező a lovagtartás, de azért van. Csak nem férji beleegyezéssel. És ez egészen más. A brazíliai őserdőkben sem keresek feleségnek valót, mert az itteni szokásokat nem veszi be a gyomrom. Itt ugyanis háboríthatatlanul együtt élhetnék egy növel. Ezt mindenki megértené. De, ha már ezt a nőt feleségül akarnám venni, abba senki sem egyezne bele. Azt mondanák. „Olyan nőt nem vehet feleségül, Hári, akivel már együtt élt”. Nálunk nem értik meg a házasság előtti együttélést, de legalább hagyják az embert: vegye csak feleségül, akivel már úgyis együtt élt. Sőt, ilyen esetben nagyobb örömmel adják. Egy arab törzzsel kacérkodom. Nagyon szimpatikus az ö eljárásuk. Megvédik a férjeket. Ez a törzs ugyanis nyákig földbe ássa a csaló asszonyt és megkövezi. Istenem, mi lenne, ha netalántán előfordulna, hogy megcsalna a kedves feleségem? Nem tudnám végignézni a feleségem halálát. Arra gondolnék állandóan: mi lenne, ha a férfiakkal is így bán- riának el? Rossz rágondolni! Burmában sem nősülök. Ha azt mondja az asszony, hogy a férje részeges, erkölcstelen, hippsz-hoppsz elválasztják. És ráadásul a férj minden ingó és nem ingó vagyona a feleséget illeti meg kártérítésként. Akkor már inkább magyar nőt veszek el. Nálunk az ilyesmire nem sokat adnak. Ihat a férj, ameddig a kedve tartja, ihaj, csuhaj, így élünk mi boldogan. Eszak-lrorszagban sem nősülök, mert ott meg az istennek sem választják el az embert, ha netalántán olyan válaszút elé kerül, hogy ki tetszik jobban, a felesége, vagy a sztriptiztáncosnő, a szomszédos bárból. Itt nagyon sokat adnak az erkölcsökre. Mexikóban meg nincs értelme megnősülni. Minek? Ha az ember megunja a feleségét akkor levélben kéri a bíróságot, hogy válasszák el. A bíróság levélben értesíti, hogy elválasztja. Ki hallott már ilyent. Hát mondja, Szerkesztő Űr, érdemes egy olyan csomót kötni, ami egy levélre is kibomlik? Ugye nem érdemes?! Szumátrán is körülnéztem. Nem tetszenek az ottani viszonyok. Egy feleségnek több férje is lehet. Azt mondják: ha szerencsém van, akkor lehetek első férj, ha nincs, akkor talán a negyedik. Mondja meg őszintén, hát érdemes megnősülni itt? Mi jut egy negyedik férjnek?... Az angyalát, csak tudomást ne szerezzenek otthon erről a nők, mert még képesek lesznek bevezetni ezt a több- férjűséget. Voltam én lánynézőben a világon szinte mindenütt. Voltam olyan országban is, ahol csak azután következhet az esküvő, miután megszületett a gyerek. Ez nem rossz. De ilyen házasságot otthon is köthetek. Akkor meg minek járjam le a lábam? Volna egy javaslatom Szerkesztő Űr, ha leközölné a lapjában. Vezessék be' nálunk is a házasság előtti kötelező gyereket. Meglátja, nem lesz hiba a népszaporulattal. Mert házasodni mindenki akar. En is, csak azt nem tudom, hogy mikor. Elhiheti, Szerkesztő Űr, nehéz ilyen dilemma előtt boldog új évet kívánni. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Az USA és a Szovjetunió kétezerben Megkezdődött a két nagyhatalom szédületes gazdasági versengése Milyen lesz az USA és a Szovjetunió harmincöt év múlva, kétezerben? Milyen változások történnek addig? E kérdésekre szeretne választ adni a Constellation című francia folyóirat, melynek cikkét kivonatosan közöljük. Vajon véletlen-e, hogy novemberben, amikor Moszkvában a katonai felvonuláson újtípusú rakétákat mutattak be, egy amerikai bizottság azt a feladatot kapta, hogy egy fejlesztési programot dolgozzon ki. Tulajdonképpen azonban az a feladata, hogy megállapítsa, mekkora fejlődési utat tesz meg a Szovjetunió kétezerig. A washingtoni uralkodó körök ugyanis, mégha nem is félnek a szovjet megatonnáktól, mind nyugtalanabbak, amikor a Szovjetunióval való gazdasági versengés kerül szóba. ötvenmillió dollár pezsgőre Az amerikai értelmiségieket már évek óta nyugtalanítják bizonyos jelenségek. Azt mondják, hogy az USA jólétét kizárólag a fogyasztási adatokkal mérik, jóllehet a személyi javak kétötödét fényűzésre költik. Évente ötvenmillió dollárt költenek pezsgőre, 400 milliót pedig fürdőmedencékre. A lóversenytereken is 50 millió dollárt hagynak ott évente. Egyes közgazdászok az amerikai életszínvonallal kapcsolatban gyakran hangoztatják, hogy ez a jólét homokra épült palotához hasonlítható. Pa- card amerikai újságíró gyakran bírálja országa társadalmát, habozás nélkül állítja, hogy az amerikaiak tigrist nyergeinek, napról napra többet kell költeniük, mert különben nagyszerű gépezetük elnyelné őket. A nyugtalanság egy másik oka, hogy az USA egyre szegényebb természeti kincsekben. Állandóan csökken ólom- és cinktartaléka, nemsokára teljesen kimerül rézérctartaléka is. Tíz év múlva kimerülnek az amerikai vas- és uránércbányák, tizenhárom év múlva pedig kiapadnak az USA olajkútjai. A Szovjetunió fejlődése A közgazdászok ezzel kapcsolatban rámutatnak a Szovjetunió ütőkártyáira is. Ebben az országban a nemzeti szükségletek elosztását másként végzik. Az USA termelése évente három százalékkal növekszik, a Szovjetunióé 6—7 százalékkal. Ha ez az arány továbbra is megmarad, akkor a Szovjetunió 24 év múlva elhagyja az USÁ-t. Vajon milyen lesz a Szovjetunió harmincöt év múlva? Nehéz elképzelni ezt a több ötéves terv keretében épülő társadalmat, amelyben nincs minden lakás mellett garázs, nincsenek luxusgépkocsik, de vannak kollektív közlekedési eszközök és világviszonylatban egyedülálló szórakozótelepek. Ez a társadalom harmincöt év múlva adó és lakbér nélkül fog élni, ingyenes egészségvédelemmel, tehát lényegesen különbözik majd az amerikaiaktól. A szovjet vezetőkkel a jövőről folytatott beszélgetések során csakhamar Szibériára terelődik a szó. Szibéria a Föld legnagyobb gyéren lakott területe. Az Uráltól a Bering-tengerig terjedő térség szédítő vonzerővel hat. Ezen a területen vannak a világ leggazdagabb gyémántbányái, még a dél-afrikai bányáknál is gazdagabbak, de Szibéria elegendő aranyat is rejteget ahhoz, hogy megingassa a nemesfém nemzetközi árfolyamát. Kőolajával egész Európát eláraszthatná. Ez több millió mérnök, tudós és technikus új hazája. A Párizsnál nagyobb kiterjedésű Novoszibirszk a holnap tudományos fővárosává változik. Néhány kilométerrel távolabb, egy hat kilométer hosszú és három kilométer szélességű lakótelepen húszezer tudós és szakember él családjával. Ezek huszonegy intézményben dolgoznak. A harmadik évezred előtti időszakban ez a város legtökéletesebb jelképe a Szovjetuniónak. Moszkva legfontosabb ütőkártyája azonban az oktatás fejlesztése. A szovjet vezetők mindent a szakképesítésre alapoznak. A lakosság negyedrésze — hatvanmillió ember — tanul. A nők kilencvennyolc százaléka végzett valamilyen iskolát. Hivatalos amerikai körök sokáig propagandafogásnak tartották a szovjet ötéves terveket. A szovjet —amerikai gazdasági versengés azonban most már végérvényesen megkezdődött. Mindkét ország saját elgondolása szerint akarja megvalósítani az emberi boldogságot. A történelemben egyedülálló gazdasági párharc kezdődött meg. Kérdés, hogy az amerikaiakat tulajdonképpen a szovjet gazdaság várható szenzációs fejlődése nyugtalanitja-e, vagy inkább az épülő új szovjet társadalom, az a tudományos társadalom, amelyben a rangsort nem a vagyon, hanem a tudás figyelembe vételével állapítják meg. (Constellation) JELES NAPOK HOSSZÜ, HOS8ZŰ utat tett meg az ember, míg — szüntelen munka, helytállás, gondolkodás után, a természettel folytatott küzdelemben — eljutott máig. Nemzedékek adták át egymásnak tapasztalataikat, azt, miből mennyi az elég, s mikor lesz a természet áldásából átok. Sok mindent el ehetne mondani a természetben gyűjtött, nem egyszer a tudománynak is segítséget nyújtó népi tapasztalatokról, de most, az új év alkalmából szóljunk csak az úgynevezett „jeles napokról”. A mezei termelés rendjét meghatározó időjárási fordulókat ugyanis ősidők óta „jeles napoknak” tekintették a földművesek. Luca napját például, amely a Gerely-naptár bevezetése (1532.) előtt az esztendő legrövidebb napja, a téli napfordulat kezdete volt. Ezért kapcsolódik hozzá sok-sok hagyomány. Januárban, mikor elérkezünk a tél derekához, egyre többet gondolt, — gondol ma is — a földműves a közeledő tavaszra; egyes napoknak, például a Vince napjának, a Gyertyaszentelőnek, Mátyás és Balázs napjának időjárásából próbáltak következtetni, milyen időre számít a Gergely (március 12.), amely a georgiánus naptárreform előtt a tavaszi napéjegyenlőség idejére esett. A György napja azért volt jeles, mert ekkorra megzsendült már a tavaszi mező, s kihajtották a legelőre a jószágot. A nyári napfordulat ideje, június 24-e Iván napjával esik egybe. A feudalizmus századaiban a Márton nap (november 11-e) is jeles nap volt, ekkor fizették a jobbágyok a dézsmát, ekkor volt tisztújítás, s pásztorfogadás. A jeles napokon megnyilvánuló ünneplés szoros kapcsolatban állt a mezei munka szükségleteivel, a pihenést szolgálta, egyben kozmikus keretbe foglalta a mindennapi élet rendjét, jelezve, hogy a család, a föld, a jószág jóléte nemcsak az emberi erőtől, de a természettől, az időjárástól is függ. A dél-afrikai színházak válsága ,,A Dél-afrikai Köztársaság szín- igazgatói a kétségbeesés határán vannak” — írja a New Check című lap. A válság egyik fő oka, hogy a neves angol színműírók, John Osborn, Graham Greene, J. B. Priestley, Samuel Beckett és még 40 író megtiltották, hogy műveiket a fajgyűlölő államban előadják. A fajüldözés folytán a színházak nézőtere kong az ürességtől. A színigazgatók most arra kérik Verwoerd dél-afrikai miniszterelnököt, hozzon rendeletet, amely szerint a szerzők engedélye nélkül is előadhatják darabjaikat. Az írók ezzel bejelentették, hogy amennyiben műveiket ilyen rendelet alapján előadják, a jogdíjakat azoknak az afrikai szervezeteket adják, amelyek a fajgyűlölet ellen harcolnak. AZ ÉVEZREDES hagyományú ünnepeket mindig felhasználta a vallás, s leginkább a római katolikus egyház. Alig van olyan természetforduló, amelyet ne egy katolikus szent névnapja jelezne. Az általános felvilágosodás és a technikai civilizáció alaposan megtizedelte a jeles napok megünneplésének hagyományait is, többségük már csak a szakemberek szá- montartotta emlék. Nem temetjük például már úgy az ó-évet, mint egykor a Somló vidékén, ahol az öregembernek öltöztetett legényt egy fiatal fiú bottal kergette az utcán a nevető kicsik és nagyok szeme előtt. Az öreg az ó-évet, a fiatal pedig az újat jelképezte. Szétfoszlott már az a hiedelem is, hogy az újév napjának eseményei előre jelzik, szinte összesürítik az egész új esztendőt. Ezért korán kelt újévkor az emberfia, hogy lusta ne legyen az új esztendőben. Megértő, elnéző volt az anyós, a menye, hogy békességben élhessenek egész esztendőben. Egész kenyér került az asztalra, hogy ínséget ne lássanak, stb, stb. AZ ÖREGEK SZÁJÁN, az idősebbek emlékezetében itt-ott még élnek ezek a hiedelmek, a fiatalabbak már csak mosolyognak rajtuk. A szocializmus új, humanista szelleme kiűzi a természettől való félelem régi árnyait. A munkának és ünneplésnek, a családi és közéletnek új formái alakulnak ki. Szilvesztert, Űjévet most is ünnepiünk, de ésszel, értelemmel mérjük fel az ünnepi órákban az elmúlt esztendő harcait, sikereit, s kudarcait, s erőnk, lehetőségeink higgadt áttekintése után készítjük el magunk, családunk és az ország tervét az új esztendőre, új neki- lyürkőzésekre. Nádasdi Péter
