Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-11 / 8. szám
1066. január 11. TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Az eset egy dunántúli falucskában történt, almaérés idején. A gyümölcsöst a határban két csősz őrizte: az idősebbnek csak baltája, a űatalabbnak vadászfegyvere is volt. Már esteledett, amikor az idősebb csősz egy almafán két férfit vett észre. A másik csősz is odasietett, el akarták venni a két férfitől a zsákot. Szóváltás, majd dulakodás támadt, az egyik almatolvaj elragadta a baltát, ebben a pillanatlyának vezetője. A perdöntő tény ebben az esetben a lövés távolságának meghatározása volt. Ha a lövés nem közelről dördült el, akkor nem igaz a gyanúsított állítása, hogy baltától fenyegettetve, közvetlen életveszélyben, önvédelemből használta fegyverét. A lövés távolságának megállapításakor három eset lehetséges: rászorított, közeli és távoli lövés. Az első esetben a fegyver csöve hozzáér a testfelülethez, ezt azonEgy fontos műszer: a lövedék-körfényképező gép, amely a készülékbe helyezett lövedék teljes, kiterített felületét mutatja be, illetve: lefényképezi ban eldördült a puska, a férfi hanyattvágódott: azonnal meghalt. Önvédelem vagy gyilkosság? A vizsgálatkor a fiatalabb csősz, akinek puskájából eldördült a végzetes lövés, azt vallotta; önvédelemből használta a fegyvert, mert az áldozat baltával támadt rá. A rendőrségnek azt kellett kiderítenie: a vallomás megfelel-e a valóságnak? Ä nyomozásba bekapcsolódott Krebs Sándor őrnagy, a Belügyminisztérium bűnügyi-technikai osztánal bizonyítja az úgynevezett „márkanyom”. Ha közeli a lövés: a bemeneti nyílás körül füst és lőporszemcsóket lehet kimutatni, s a szakértő azonnal tudja: a lövést 30—80 centiméter távolságból adták le. A harmadik feltételezésnél ezek a nyomok egyáltalán nem szerepelnek, bizonyítván, hogy a lövés távoli volt. Ez esetben pedig önvédelemről természetesen szó sem lehet. Krebs őrnagy vizsgálatai a csősz vallomását igazolták: bebizonyította, hogy közvetlen közelből, tehát a baltás támadástól védekezve, jogosan használta fegyverét. Megállapításait a bíróság is elfogadta: a vádlottat felmentették. Egy fantasztikus eset Egy vidéki kisvárosban lakásán holtan találtak egy férfit. A hátra hagyott búcsúlevél szerint öngyilkos lett: fej belőtte magát. Az eset egyszerűnek látszott, egészen a boncolás pillanatáig, amikor is a fejben az orvosok nemcsak a lövedéket, hanem egy — tölitény- hüvelyt is találtak! Példa nélkül álló eset! Most már a fegyverszakértő látott munkához és bonyolult vizsgálatokkal pontosan rekonstruálni és bizonyítani tudta, mi történt. Az illetőnek két pisztolya volt: parabeiluma: 9 és TT-je: 7,62 milliméteres lőszerrel. Az egyébként is erősen rövidlátó ember az öngyilkosság előtti, felzaklatott idegállapotban, pa- ratoellum tárába töltéskor elsőnek egy TT-lőszert is belenyomott, s ez a fegyver elsütésekor először csak a csőbe került: a következő — már sokkal erősebb — 9 milliméteres lövedék azután ezt is magával ragadta. A másik eset szintén különleges volt: a fejbelőtt, minden jel szerint szintén öngyilkos férfi mellett nem találtak fegyvert. A pisztoly — amelyről a fegyverszakértő később megállapította: ezzel végzett magával — a lezárt íróasztal fiókjában hevert. Most az orvos bizonyított: a sérülés ugyan halálos volt, de szaknyelven szólva: „még biztosított néhány perces cselekvőképességet”, ez idő alatt tette vissza az öngyilkos — ki tudja miért? — az íróasztal fiókjába a fegyvert. A beszélő lövedék Krébs őrnagy — a közönség mint sokszoros magyar bajnokot, válogatott, olimpiai helyezett, sportpuska-céllövőrekordert ismeri — és társai hallatlanul bonyolult, alapos és elmélyült szakismeretet igénylő murikáját talán leginkább egy számadattal érzékeltethetjük: Magyarországon mintegy 3—400 fajta lőfegyver — puska és pisztoly — ismeretes. A tettessel együtt gyakran a fegyvert is homály fedi, az áldozatban csak a lövedék, a helyszínen szerencsésebb esetben csak a hüvely marad. A szakembernek azonban nem is kell több: neki a holt anyag is beszél. Mit mond él például egy deformálódott lövedék? Elsősorban azt, milyen fegyverből lőtték ki, s milyen akadályokon hatolt át. A lövedéken talált, szemmel nem is látható, úgynevezett „huzagolási barázdák”, elárulják: „jobbos”, vagy „balos” huzagolású fegyverből származik. A fegyverszakértő ezután vallatóra fogja a lövedéket: milyen egyedi sajátosságok vannak rajta? Ha véletlenül rozsdás volt a fegyver csöve, ha a lőszer Ezt a felvételt a fegyverszakértő talán legnélkülözhetetlenebb „munkatársa”: az összehasonlító mikroszkópra szerelt fényképezőgép készítette. A mikroszkóp alatt két 7,62 milliméteres TT-pisztolyhüvely talpa látható, a felvétel jobb oldalán néhány rovátkával. Ezek a szabad szemmel alig. vagy egyáltalán nem látható vonalkák — a hüvelykivető nyomai — elárulják a fegyverszakértőnek, hogy a két hüvelyt ugyanabból a fegyverből lőtték ki. gyengébb minőségű volt, ezt a lövedék azonnal „bevallja” — sőt: meg is mutatja a szakembernek. Nem kell hozzá más, csak egy ügyes műszer: a lövedék- körfényképezőgép, amely a lövedék teljes, kiterített felületét lefotózza. A felnagyított felvételen szinte egymást érik az árulkodó vonalkák, barázdák. Vagy a hüvely: a laikusnak csak egy réz- darab, ám a szákértőnek — magnetofon, amely órákig beszél például az ütőszegről, a hüvely vonóról és kivetőről, amelyek — szemmel nem is láthatóan — nyomot hagytak rajta. Ezek a vonalkák, barázdák esetleg mindössze fél négyzet- milliméternyi területen találhatók. Az összehasonlító mikroszkóp segítségével mégis jó néhány gyilkost lepleztek le. A perdöntő röppálya Ha szükséges, az orvosszakértőn kívül a vegyész, sőt a fizikus is segíti munkájában a fegyverszakértőt. A vegyész például a lövedéken talált olaj- vagy zsírmaradványok vizsgálata alapján a lövés sorrendiségére adhat választ: hányadikként dördült el a gyilkos lövés, a fizikus leméri a lövedék kezdősebességét, s ha már ez megvan: a lövés irányára következtethet. A bűnüldözés mindig kollektív munka, s az egymással összedolgozó, egymást segítő szakemberek előtt semmi sem maradhat titok. S. erdész egy téli éjszakán két orvvadászra bukkant. Az egyik rálőtt az erdészre. A súlyosan sebesült ember már csaknem elvérzett, amikor megtalálták és megmentették. A vizsgálat során a környékről beszerzett vadászpuskák közül a fegyverszakértő — az erdészből kioperált lövedék alapján — azonnal kiemelte azt, amellyel S-t lelőtték. A tettes először tagadott, majd amikor látta, hogy a tények cáfolhatatlanok, „beismerő” vallomást tett. Mindent elismert, csak azt nem, hogy szándékosan lőtt az erdészre. Azt állította: menekülés közben elbotlott, a kezében tartott puskát nekicsapta egy fának, s a fegyver elsült, ő pedig továbbfutott. A fegyverszakértő a lövedék röppályájának kiszámításával megdöntötte az ügyesen elgondolt védekezést. A helyszínen bizonyította, hogy a gyanúsított nem futás közben, hanem állva, és nem véletlenül, hanem célozva — mégpedig jól célozva — lőtt. A történethez tartozik, hogy a vádlott — miután kénytelen volt beismerő vallomást tenni — szinte babonás tisztelettel kérdezte a fegyverszakértőt: — Hogyan tudta ezt megállapítani? Azt hittem, soha nem jönnek rá ... Hiszen senki se látta BALOGH LÁSZLÓ Krebs 5rn ri>\ .mókában: vizsgálat az összehasonlító mikroszkóppal. Felvétel a fegyverteremből, ahol mintegy háromszáz pisztoly, száz puska és géppisztoly: a Magyarországon ismert valamennyi lőfegyverfajta megtalálható. A képen: Hegyi István fegyverszakértő (Bozsán Endre felvételei.) Nyomok fél négyzetmilliméteren
