Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-08 / 6. szám

1966. január 8. TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Hogyan segíti a pártszervezet az 1966-os terv teljesítését? A termelésre és a tudatformálásra ható pártmunka A pártalapszervezet, a kommu­nisták a terv teljesítését elsősor­ban úgy segíthetik, hogy példa- mutatásukkal munkahelyükön ma­gukkal vonják a többi dolgozót is. Erre mindig is szükség volt, kiváltképpen ez az idén válik szükségessé. Az elmúlt évi tapasz­talat alapján a gyári pártvezető- ség bízik abban, hogy a kommu­nisták az idén is a termelés min­den vonalán példát mutatnák. Miután az 1966-os év elindult, ezzel egyidőben a pártmunka is megkezdődött a gyárban, sőt a pártalapszervezet útmutatása nyo­mán a szakszervezet már az idei munka verseny szervezését is lé­nyegében befejezte. Olyan új hely­zetet teremtett ez a „készenléti” állapot, hogy a továbbiakban már csak a pártszervezet és a gazda­ságvezetés összehangolt együtt­működésének tervét kell kiigazí­tani, módosítani, ahogyan azt majd a mindennapi munka megkívánja. A feladat azonban, hogy a termelésre hasson a pártmunka, nem kicsi, mert számos összete­vő teszi ezt egésszé és érvényes­sé. Az első és a legfontosabb teendő, hogy a párt 1964. decem­ber 10-i határozatát most is ér­vényesnek, hatónak és folyama­tosnak tartsák. A bőrgyárban külön jelentősé­ge van az importanyaggal való takarékosságnak, hisz itt nem­csak a nyersanyag, bőr, hanem a segédanyag nagy része is — pél­dául a festék — importból szár­mazik, s nem mindegy, hogy a nyers bőr felületének hány szá­zaléka és milyen minőségben ke­rül értékesítésre. A kulcsfontos­ságú munkahelyeken, például ahol Farkas József a „B” alapszervezet termelési felelőse dolgozik, itt a legfontosabb, hogy a felsőbőrök válogatása, munkába adása a to­vábbi termelőláncot egyenletessé, ütemessé, s gazdaságossá tegye. A legnagyobb figyelmet éppen a pártmunkában is azokra a mun­kahelyekre, s azokra az elvtár­sakra kell fordítani, akiken mú­lik szinte az egész gyár termelése. A szakszervezeti szervezés alatt álló munka verseny fő célja idén, mint ahogy a pártvezetőség ezt a gazdasági feladatokból megállapí­totta, a minőség javítása minden területen. A munkaverseny-szer- ződések ennek szellemében ké­szültek. A legfontosabbak közé tarto­zik az idei pártmunkában az em­berek tudatának formálása a felelősség felébresztése mindenkiben, hogy minden vezető a maga terü­letén gazda legyen, hogy minden dolgozó a maga munkahelyén gazda módjára felelős azért, amit tesz. Különösképpen vonatkozik ez a kommunistákra, akiknek a gazdasági munkán felül még azt is kötelességükké tették hogy a munkahelyeken rendszeresen be­szélgessenek a munkáról, a mun­ka jobbá tételéről és politikai kérdésekről is. A pártmunka egyik igen jó módszere a Simontornyai Bőrgyárban a csoportos beszélge­tés. A munkaelosztás már évekkel ezelőtt arra épült, hogy lehetőleg minden munkabrigádban egy-két párttag dolgozzék. S így az idén is a januári taggyűlések után csak úgy, mint évekkel ezelőtt is volt, már a párttagok feleletet tudnak adni sok, ma még tisztázatlan kérdésre, és meg tudják monda­ni, hogy hol és mit kell tenni a dolgozóknak. A gyárban több mint nyolcvan műszaki dolgozó irányítja a ter­melést különböző fokokról. A jövőben azt tervezik a bőrgyári kommunisták, hogy a műszakiak részére nagyobb csoportokban tar­tanak vitadélutánokat, megbeszé­léseket. , Ezt indítja el a kommu­nista műszakiak fóruma, amikor is negyven műszaki dolgozóval, körülbelül e hónap végén, ta­nácskoznak a múlt évi tapaszta­latok alapján az idei feladatokról. Az 1966-os terv végrehajtása a bőrgyárban is a fegyelem további szilárdítását kívánja meg. Mint mondják a simontornyai elvtár­sak; náluk a munkafegyelem nem rossz. Néha a technológiai fegye­lem megsértésével találkozhatunk. Előfordul, hogy valaki nem dol­gozza le lelkiismeretesen a nyolc órát, főleg az időbéres munka­helyeken. De van mód és lehető­ség a fegyelem további javításá­ra, szilárdítására. Az „A” alapszervezet, amely­hez a növényi gyár, a karbantar­tás és az adminisztratív dolgozók is tartoznak, az idén nagy felada tot kapott a csúcsvezetőségtől. Ugyanis a múlt évben jelentős bérügyi intézkedésekkel javítot­ták a karbantartók keresetét. Az idén már az kívánják elérni, hogy a karbantartók körében a munka hatékonysága, — ugyanis időbér­ben dolgoznak — látszólagosan is növekedjék. A bérintézkedések nyomán a hangulat a karbantartók köré­ben jó. Hogy csak egy példát mondjunk erre: új műhelyt épí­tettek saját erővel, legalább olyan minőségben, mint a speciális ki­vitelezők. Az adminisztratívak kö­rében is bizonyos értelemben szi­gorítások várhatók, hisz nem rit­ka, hogy jelenleg is párhuzamos munkákat végeznek egyes mun­kakörökben. Most az lesz a fel­adat, hogy a gazdaságvezetés fe­lülvizsgálata nyomán a pártszer­vezet, ennek tagjai megmagyaráz­zák, miért és hol szükséges szo­rítani az adminisztratív munkán. Az idén a bőrgyárban kevesebb kötelező mutatót kaptak. Most nagyobb lehetőség nyílik a gyár minden dolgozójának a képessé­gek kibontakoztatására, az új el­járások bevezetésére. A nagyobb önállóság természetesein több munkát is jelent. A gyár meg­kapta, hogy a költségszintet bizo­nyos százalékban csökkentse, de azt már a felsőbb hatóság a gyár­ra bízza, hogy a kapun belül ho­gyan. oldják meg a lehető leg­jobban. A gyártmányfejlesztés mint egy régi és jó tartalék, az üzemfejlesztés, az újítómozgalom és még számos módszer és lehe­tőség áll a Simontornyai Bőrgyár­ban az 1966-os terv teljesítéséhez. A legfontosabb azonban az em­ber, s az idein a munkások na­gyobb felelősséggel végzik mun­kájukat. Példamutatást kapnak a párttagoktól. Pálkovács Jenő A mezőgazdasági szakmunkásképzésről tanácskoztak Tamásiban A Tamási Járási Pártbizottság pénteken délelőtt áktívaértekezle- tet tartott Tamásiban. Az aktívaértekezleten a párttit­károk, tanács és tsz-vezetők. ál­talános iskolai igazgatók, mezőgaz­dasági szakemberek és tömegszer­vezeti vezetők vettek részt. A tá­jékoztatót; A szakmunkásképzés helyzete a tamási járásban cím­mel Magyari Béla, a pártbizottság mezőgazdasági osztályának veze­tője tartotta. A tájékoztató átte­kintést adott a szakmunkásképzés­ről. Megállapította — bár a szak­munkásképzés területén pozitív fejlődés van, a járás adottságait jobban is ki lehetett volna hasz­nálni. Megállapították, hogy a technikai eszközök és a kémia fejlődésével — amely nagyobb szakmai felkészültséget kíván — egyes területeken nem fejlő­dött megfelelően a szövetkeze­ti parasztság általános művelt­sége, szakmai felkészültsége. A járás termelőszövetkezeteiben, mezőgazdasági üzemeiben több traktorosra, szerelőre, növényvédő és állattenyésztő szakmunkásra van szükség ahhoz, hogy a techni­kai és kémiai eszközöket, az anya­gi jövedelem emelésének szolgá­latába állíthassák. A mezőgazda- sági szakmunkás-utánpótlást a jö­vőben tervszerűbbé és átfogóbbá kell tenni. A beszámoló szépítés nélkül a valóságot adta. A vitában részt vevők mondanivalójukat a témá­hoz kapcsolták, s őszintén beszél­tek a saját területükön tapasztal­ható problémákról. Többen beszél­tek azokról a kérdésekről, ame­lyeket a beszámoló külön is ki­hangsúlyozott Ezek egyike a me­zőgazdasági szakmunkás-utánpót­lás kérdése. Többen is megemlí­tették, hogy amikor az iskolában a fiatalok előtt a pályaválasztásról beszélnek, gyakran találkoznak a mezőgazdasági munkát lebecsülő hangulattal. Ennek egyik oka. hogy az iparban, vagy más mun­kahelyen biztosabb és nagyobb a kereseti lehetőség, s ez is vonzza a falusi fiatalokat. Másrészt ma­guk a szülők is táplálják a fiata­lokban a mezőgazdasági munkát lebecsülő hangulatot. Gyakran le­het hallani szülők részéről olyan megnyilvánulást, azért dolgoznak, hogy gyerekeik fiatalsága ne le­gyen olyan, mint az övéké volt. Az ilyen megnyilvánulások mögött a fizikai munka le­becsülése húzódik meg. s a szülő, aki így vélekedik, olyan munkahelyet képzelne el gyere­kének, ahol jól öltözötten, fehér köpenyben, vagy íróasztal mellett dolgozhatna. A beszámoló és a vita helyesen szabta meg a mezőgazdasági szak­munkásképzéssel kapcsolatos ten­nivalókat, amelyet többen így fo­galmaztak meg: Társadalmi ügy a mezőgazda- sági szakmunkásképzés és minden szerv, a párt, a tanács, a nevelőtestület, a tsz-vezetők és a társadalmi szervezetek maguk is sokat tehetnek a szakmunkásképzés javításáért. Főleg sokat tehetnek akkor, ha nemcsak beszélnek róla, hanem tettekkel is bizonyítanak. Titkári értekezlet Szekszárdon Az MSZMP városi végrehajtó bizottsága titkári értekezletet tar­tott pénteken délelőtt a megyei pártbizottság nagytermében. A meghívottakat Rúzsa János, a pártbizottság titkára tájékoztatta a második ötéves terv befejezésé- i ről, az 1964. évi decemberi párt­határozat végrehajtásáról. Foglal, kozott a pártépítés időszerű fel­adataival és az 1966-os terv poli­tikai és szervezeti előkészítésével kapcsolatos tennivalókkal. A be­számolót vita követte. szabad lehurrogni azt, aki vala­miben téved, leinteni, ha valaki valamit rosszul lát; az elhallgat­tatással még nem tisztázódnak a félreértések és félremagyarázá­sok, a téveszmék nem lepleződ- nek le. A nyílt fórum valóban nyíltságot kell, hogy jelentsen pártszervezeteink életében: fel­készült előadók, s a kommunis­ták meggyőződéstől fűtött állás- foglalása jelenti a biztosítékát annak, hogy a vélemények e nyílt fórumán az igazság bizo­nyuljon erősebbnek, s — meg­győzve embereket — a feladatok­hoz, a tettekhez, a mindennapok cselekvéséhez új és új segítőtár­sakat szerezzen. Az elmúlt év végén nyilvános­ságra került ár- és bérintézke­dések, az 1966 évi tervben sze­replő feladatok, az új gazdaság- irányítási rendszer mind-mind olyan kérdések, amelyekről hasz­nos az eszmecsere, a vita. Igen, a vita; mert a téves nézetekkel vitatkozni kell! Érvelni, alaposan feltárni okok és okozatok össze­függéseit, nem hallgatva a gon­dokról, de bátran szólva az ered­ményekről is. A pártnapok jó megrendezése sokrétű feladat elé állítja pártszervezeteinket: bizto­sítani kell a megfelelő előkészí­tést, az időpont s a téma széles körű megismertetését, a kérdések esetleges előzetes összegyűjtését, s a jó felkészültségű előadót. A jó előkészítés már fél siker: az érdeklődés felkeltése nemcsak a hallgatóság számát nagyobbítja, hanem azokét is, akik úgy jön­nek el, hogy kérdezni akarnak, választ kapni legkülönfélébb problémáikra. A külpolitikában, s hazánk éle­tében is sok az olyan kérdés, amelyre nem felelet az „igen” vagy a „nem”, hanem csakis ala­pos, minden tényezőt figyelembe vevő magyarázat lehet a válasz. E kérdések nyílt és szókimondó megfogalmazására teremt lehető­séget a pártnap, s ugyanakkor a válaszok meggyőző kifejtésére is. Az őszinte, állandó és két­oldalú véleménycsere, melyre a pártnapok rendszeres megtartása lehetőséget teremt, a felvilágo­sító munka korábban is nagy eredményekkel járó formája. A napokban — régi hagyományt felújítva — a Népszabadság kö­zölte a fővárosban és a megyék­ben januárban tartandó párt­napok „menetrendjét”. Ennek átnézése egyben azt is tanúsítja; a párt milyen jelentőséget tulaj­donít a pártnapoknak, hiszen politikai életünk vezető szemé­lyiségei is az előadók között sze­repelnek. A pártnapok e nagy • jelentőségét kell, hogy megértsék helyben is minden pártalapszer- vezetnél, s ennek megfelelően foglalkozzanak megrendezésükkel. (m.) Segítettek a fiatalok Közel 900000 társadalmi munkaóra A KISZ VI. kongresszusa az MSZMP december 10-i határozatának szellemében azt a feladatot állította a magyar ifjúság elé, hogy hatványozott mértékben vegyen részt népgazdaságunk fejlesz­tésében, az előttünk álló feladatok megoldásában. Ezen belül fontos szerepet kapott a mezőgazda- sági termelés segítése. A Tolna megyei KISZ- bizottság az 1965. évi megyei akcióprogramja ötvenezer társadalmi munkaórát ajánlott fel a ta­vaszi, nyári és őszi mezőgazdasági munkák segí­tésére. Az elmúlt tizenkét hónap alatt a kedvezőt­len körülmények fokozott erőfeszítést, társadalmi összefogást kívántak a fiataloktól is. Mérlegelve a megye ifjúságának munkáját, megállapítható, hogy a jelentős feladatok végre­hajtásában nagy segítséget nyújtott. A tavaszi időszakban közel ezerkétszáz KISZ- tag és 4300 úttörő 150 ezer társadalmi órát vég­zett a pocokirtási munkában. A tavaszi mező­gazdasági munkákban — főleg növényápolás, szénagyűjtés, szállítási és kertészeti munkák —, 25 630 órát dolgoztak társadalmi munkában a fiatalok. A nyári időszakra több mint 150 ezer társa­dalmi munkaóra esik. Ezen belül a kanacsi és a biritói munkatáborokban részt vett ezer tanuló, 72 ezer társadalmi munkaórát töltött el szőlészeti, zöldség- és gyümölcsbetakarítási munkálatokkal. Az aratási időszakban a megyében nyolc ifjú nratóbrigád alakult. Segítettek ott, ahol szükség volt gyors kézi aratásra. Teljesítményük 125 hold. Ezenkívül 6280 holdon kévehordást, 450 holdon pedig növényápolási munkákat végeztek el a fia­talok. Huszonhat készenléti brigád segített a szalmalehúzásnál, a szőlészetekben, a gyümölcs­ös zöldségbetakarításnál, a szállítási munkáknál. Az őszi mezőgazdasági munkák idején összesen több mint 551 ezer társadalmi munkaórát dolgoz­lak a fiatalok. Többek között 7821 holdon törték le a kukoricát, 1622 holdon szedték fel a burgo­nyát, 581 holdon pedig a cukorrépát, 420 holdon elvégezték a napraforgó betakarítását. Szállítási munkával 18 625 órát töltöttek el. Harminckét készenléti brigádban 306 fiatal segített, hogy a szállításokat minél gyorsabban tudják lebonyolí­tani. Egyéb munkaterületekről 42 fiatal jelentke­zett traktorosmunkára. Az egész év folyamán így a megye fiatalsága összesen 876 863 társadalmi munkaórát teljesített, tehát a KISZ-bizottság évi vállalásának több mint tizenhétszeresét. A fiatalok áldozatkész munkavállalásának kö­szönhető ez a szép eredmény. A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok a nagy munkacsúcsok idején fe­lelősségteljesen álltak helyt, fokozott erőfeszítés­sel, jobb munkával segítették elő a mezőgazda- sági tervek sikeres végrehajtását. Szívesen dol­goztak szombat délutánonként, sőt vasárnapokon is, ha a feladatok sürgőssége úgy kívánta. Az iparban dolgozó fiatalok szívesen segítettek a mezőgazdasági munkákban. Űj vonásként jelent­kezett, hogy például a Simontornyai Bőrgyár azon fiataljai, akik. traktorvezetési jogosítvánnyal ren­delkeznek, a két műszak szervezésénél szívesen vállaltak mezőgazdasági munkát. A megye tanuló ifjúsága is rendkívülien nagy mértékben vette ki részét a társadalmi munkából. A közel kilencszázezer társadalmi munkaóra fényes bizonysága a Tolna megyei fiatalok ál­dozatkész, becsületes munkájának.

Next

/
Thumbnails
Contents