Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-08 / 6. szám

% 1 4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG i960, január 8. $ gyönki könyvesbolt könyvesbolt marad A CIROK Cikket je]öntettünk meg a kö­zelmúltban Mi lesz a gyönki könyvesbolt sorsa címmel. Bizo­nyos üzleti szempontokból meg akarták ugyanis szüntetni a könyv, a kultúra terjesztésének ezt a fontos bázisát, hogy helyé­be leértékelt áruk boltját létesít­senek. Könyvárusítás céljára má­sik üzletben biztosítottak volna egy sarkot, azaz besorolták volna a szokványos kiskereskedelmi cik­kek közé. A földművesszövetke­zet illetékesei azzal érveltek, hogy a bolt kis forgalmat bonyolít le, működtetése nem gazdaságos. Nem kétséges, hogy a könyves­boltban kizárólag üzleti szempon­tokat láttak, s nem vették figye­lembe a kulturális tényezőket. így aztán érthető az is, hogy a bolt megszüntetése felháborodást vál­tott ki a környéken. A kultúra hivatásos terjesztői és az egyéb foglalkozásúak egyaránt nemtet­szésüknek adtak kifejezést. Dimók Andomé tanárnő ezt írta egyebek közt: „Csodálkozva hallottam, hogy a gyönki földművesszövetkezet veze­tősége milyen elhatározásra jutott. A kérdésem az lenne, hogyan akarja ezzel a lépéssel a földmű­vesszövetkezet vezetősége a párt kulturális programját érvényre juttatni a maga vonalán, ha egy olyan községben, ahol 250 közép- iskolás tanul, középiskolás-kollé­gium van, körzetesített általános iskola van diákotthonnal, felszá­molja a könyvesboltot és a játék­bolt kis szögletében szándékszik könyvet árusítani, ráadásul olyan zsúfolt körülmények közt, ahol már most sem akar elférni a já­ték és papíráru sem. A cél az, hogy a könyv a széles tömegek részére hozzáférhető legyen, meg­teremtsék a polcról való szabad választás lehetőségét, ne pedig zsúfolt raktári áru legyen a könyv. A földművesszövetkezet vezetősége ezt a célt akarja meg­valósítani cselekedetével? Az in­tézkedésre az az indok, hogy a bolt nem dolgozik haszonnal, „de­ficites”. Ebből csak a vezetőség anyagi érdeke tűnik ki, de hol van az esztétikai nevelés, a kultúra terjesztése, a tudományos isme­ret nyújtása? Mindez a földműves­szövetkezet vezetőségének nemér, deke?” Érdemes Sinka Lajosné leve, léből is idézni: „A könyv az ember barátja — mondotta Gorkij. — Hogy ez mennyire így van, azt a falun élő emberek érzik a legjobban, akik számára nincs annyi féle műve­lődési lehetőség, mint a városiak­nak. Legtöbb olvasó már any- nyira szereti a könyvet, hogy meg is vásárolja, beilleszti lakása har­móniájába. Hazánkban aránylag alacsony ára van a könyvnek, s így társadalmunk minden rétege számára elérhető, ellentétben az egyes tőkés országokban kialakult helyzettel, ahol magasak a könyv­árak. Alig ismerek olyan sze­mélyt, aki ne vásárolna könyvet Én magam is a szenvedélyes könyvvásárlók közé tartozom. Ed-» dig nem is volt probléma, ha könyvet akartunk vásárolni, be­mentünk a gyönki könyvesboltba és megvettük a kívánt könyvet Mások is így voltak. Gyünknek nagy körzete van, a környékről so= kan járnak vásárolni. Négy irányból érkeznek ide naponta az autóbuszok, s szállítják az embe­reket, annak ellenére, hogy Gyönk már nem járási székhely. Sokan jönnek könyvet vásárolni is, mert messze környéken nincs egyetlen könyvesbolt sem. De kérdés, mi lesz holnap, ha megszűnik a könyvesbolt, mint önálió üzlet.” Sinka Lajosné is, mások is azt javasolták, hogy keressenek más megoldást a könyvesbolti deficit megszüntetésére, inkább lendítsék fel a bolt forgalmát, minthogy megszüntessék. Most alig több, mint egy hét elteltével cikkünk megjelenése után örömhírt közöl­hetünk: a könyvesbolt mégsem szűnik meg. A napokban érdeklődtünk Szen- dy Páltól, a MÉSZÖV elnökétől is a könyvesbolt sorsát illetően, mivel értesülésünk szerint éppen egy MÉSZÖV-elnökségi határoza­ton alapult a gyönki könyvesbolt felszámolásának terve. (Mellesleg megjegyezve, éppen január elejé­re tűzték ki felszámolását.) Szendy Pál a kővetkezőket mondotta: — Minden évben egyszer meg­tárgyaljuk, igazgatósági ülésen a könyvterjesztés helyzetét. Meg­állapítottuk, hogy a gyönki köny­vesbolt forgalma a legkisebb a megyében, s utasítottuk a föld- művesszövetkezetet, hogy ezzel kapcsolatban tegyenek megfelelő intézkedést. Az ügy további fej­leményeivel kapcsolatban az a véleményem, hogy a gyönki föld­művesszövetkezet vezetősége a megoldásnak a könnyebbik for­máját választotta, a felszámolást, vagyis nem értették meg a dolog lényegét. Mint ahogyan a cikk is helytelenítette a tervbe vett fel­számolást, én sem értek vele egyet, éppen ezért ki is adtam az utasítást a felszámolás leállításá­ra, s a dolog megfelelő korrigá­lására. Érdeklődtünk Erdész Károlytól, a gyönki föJdművesszövetkezel ügyvezetőjétől is a minap, aki ez­úttal már arról tájékoztatott ben­nünket, hogy a MÉSZÖV képvise­lőivel már meg is állapodtak az új intézkedésekben. Eszerint meg­változtatják a könyvesbolt felszá­molására vonatkozó korábbi ter­veket, helyette bővítik papír- és írószer-részleggel, hogy jobban alakuljanak a jövedelmezőségi mutatók. Ennek érdekében a könyvesboltot kibővítik egy mel­lette lévő helyiséggel. A halálra ítélt könyvesboltnak végül is megkegyelmeznek. Szekszárdi Építőipari Szövet­kezet nyugdíjazásból kifolyó­lag, megüresedett munkakör betöltésére mérlegképes főkönyveiét keres. Fizetés megegyezés sze­rint. Továbbá 2 fő villany- szerelő szakmunkást és egy fő bádogos szakmunkást vesz fel. Jelentkezni lehet, Szek- szárd, Rákóczi út 15. sz. Te­lefon: 23—57, (29) Hazánkban elsősorban az ipari növényként felhasznált seprűcir­kot ismerik. Szinte az egész or­szágban termesztik a kukorica sze­gélynövényeként, összefüggő nagy táblákon viszont inkább csak Bé­késben és Csongrádban. Afrikában viszont a közönséges cirok az egyik legfontosabb gabonanövény. De Ázsiában is igen jelentős népélel­mezési tényező a szemes cirok, Európában és Amerikában azon­ban csak mint takarmányozásra használt növény szerepéi. A vilá­gon kb. 50 millió hektáron folyik a termesztése. A takarmánycirkokat felhaszná­lásuk alapján három csoportba oszthatjuk. Elsősorban téli silóta­karmány készítésére alkalmas a cukorcirok, míg jó abraktakar­mány a szemescirok, és kitűnő nyári zöldtakarmányok a szudáni- füvek. Elterjedésük és termesztésük legfőbb meghatározója az időjá­rás. A nálunk termesztett fajták Olaszországból kerültek hozzánk. Meleget kedvelő növény, optimális hőigénye 27 C fokban állapítható meg. A hazai nyár az ország leg­nagyobb részében lehetővé teszi termesztését. Nincs semmiféle kü­lönleges elővetemény-igénye sem. Fontos azonban a trágyázása, amivel nem igen takarékoskodha­tunk, beleértve a nitrogéntrágyá­zást is. A vetés idejét a környezettani és gazdasági tényezők határozzák meg. Legalkalmasabb — a táj kli. matikus adottságaitól függően —> az április végétől május végéig tartó időszak. Döntő hogy a talaj elérje a 14—16 C fokot a vetés idejére. Egyébként általánosság­ban megállapíthatjuk, hogy a kezdeti fejlődés időszakában a ta­karmánycirkok — éppen lassúbb fejlődésük miatt — fokozottabb figyelmet követelnek meg tőlünk. Később a szemes és cukorcirkok gondozása, ápolása megegyezik a kukoricáéval. Termesztését indokolja, hogy a cukorcirok gyakran 100 százalék­kal több emészthető fehérjét biz­tosít, mint az azonos területen ter­melt silókukorica. Hasonlóan igen jó eredményeket mutat a szemes cirok a baromfiak etetésében és a kukoricával együttes adagolásban, a hússertés-hizlalásban. Természe­tesen óvni kell a túlzókat attól, hogy a takarmánycirkokat egyene­sen a kukorica hazai vetélytársá- nak tekintsék. Erről nincs szó. Szerves kiegészítője a kukoricá­nak, illetve egyes tájakon, sajá­tos viszonyok között még alapja is lehet a gazdaságos takarmány- termesztésnek.-rTTTTTYT Rab Ferenc: liídáópén'Z Szépen fejlett cirok a kísérleti parcellán (MTI-foto — Herczeg István felvétele.) HIRDESSEK V/ I I Nepu|sagban! TTTTTTTTTTTTTTTYTTTTVTTTTTTTjfTYTTY wwwm>»immTTf>wm»mrnm»mmnTT>wTmrmYfn»w» — 112 — Ennek az ördögi tervnek értelmi szerzője — mint látják, — Lucy volt. Az olasz lányt két­szeres érdek fűzte terve végrehajtásához, ami ki­tűnik abból a beszélgetésből, ami ezután zajlott le köztünk a Simplon kávéházban, ahol már Carry nem volt jelen. Az amerikainak csak aray- nyi megjegyzése volt az ügyhöz, hogy még a héten — pontosabban pénteken este kell végrehajtani, hogy szombaton az egyik összekötő, miután Pes­ten a Gündel étteremben bizonyos anyagokat ne­kem átad, — utána azonnal induljak a határra, azaz Bécsbe. A nő halála után az egész rendőr­ségi apparátus megmozdul, s nekem arra már át kell jutnom a határon. A részletesebb tervet Lucy adja a számomra. Lucy elvitt a Simplonba, de aztán meggondolta magát s vagy fél óra múlva hazaindultunk a la­kására. Az olasz lány már útközben megjegyezte: — Úgy látom nem helyesled elgondolásunkat? — Nem bizony — feleltem. — Okosabb tervvel is előállhattál volna. Tudod, hogy irtózom a vér­től, nem beszélve arról, hogy... — Hogy? Mondd csak ki bátran! — vágott közbe a lány. — Mond csak ki, hogy beleszeret­tél a geológusnőbe, és most sajnálod, hogy meg kell hálnia... — Durva vagy Lucy — feleltem szárazon, de bosszantott, hogy Lucy belelátott gondolataimba. Női ösztöne megérezte, hogy Judit útjában van, nemcsak „hivatalból” hanem mint nő is, már pe­dig Lucy, nem hajlandó osztozni rajtam sen­kivel. — 113 — Lucy, otthon fel-alá járt a szobában és mint egy hadvezér — ki stratégiai elgondolásait közli tábornokaival — úgy beszélt, magyarázott. — A lényeg az, hogy öngyilkosságot kell meg­rendeznünk, bár ezzel csak ideig-óráig tudjuk a nyomozók szemét bekötni, mindenesetre addig is időt nyerhetsz. Neked csak az a fontos, hogy ad­dig az egy napig húzd ki az ott-tartózkodásodat minden baj nélkül, míg az összekötő jelentésé­vel elindulhatsz. Vele pontosan szombat déli tizenkettőkor találkozol a Gundel nevű vendég­lőben. Nyugodtan ebédeljetek meg együtt és en­nek a táskának párját átveszed tőle, azaz kicse­rélitek. Lucy egy olcsó nyersbőrtáskát adott át, ame­lyet most magammal kell vinnem. — És itt van ez is, Sztrichnin... öt-nyolc perc alatt megteszi hatását, akárkinek beadsz belőle egy késhegynyit... Nem nyújtottam érte a tenyeremet, erre a kis, henger alakú — fehér porral telített — üve­get kabátom felső zsebébe dugta. Lucy észre­vette levertségemet. Mellém ült és kedveskedve simogatta a hajamat. — Tudom, hogy nehéz, de ez már vele jár, a mi munkánkkal. Értsd meg végre, hogy mi min­dig hadiállapotban vagyunk, még abban a mondvacsinált „békés időszakban” is. Igen, ez háború. Ez a háború mindig áldozatokat köve­tel. .. Jóllehet az áldozatok nem olyan látványos körülmények között vonulnak el a túlvilágra, mint kint a fronton, ahol egy golyó esetleg bele­akad a testébe és akkor a fejfájára ráírják, — 114 — hogy „hősi halált halt” ekkor és ekkor. Nem! De azt is megértheted, hogy te is és én is éppen olyan csúnyán elpusztulhatunk a nap bármelyik percében. És a mi sírdombunkat még egy ma­rék föld sem jelzi... Egyszerűen megszűnünk létezni a világ számára. Lucy beszélt, beszélt, tervezett..., hogy majd visszajövök és az őszi hónapokat együtt töltjük, gondtalanul, minden veszélyt mellőzve, Olasz­országban. .. de csak szófoszlányok jutottak el tudatomig. Egyre csak Juditot idéztem magam elé, ezt a szépséges teremtést, akit — tudtam biztosan —, megtartok magamnak és sem Carry, sem Lucy tervét nem hajtom végre. Juditnak élnie kell. S ha élve marad, azt köszönheti, iránta érzett szerelmemnek, amely most telje­sen elhatalmasodott bennem... A következő napon már a déli órákban Buda­pestre érkeztem. A lakásomon átöltöztem. Ko- roknayék telefonján Juditot hívtam. — Hova tűntél három napra? — kérdezte. — Vidéki utam volt, néhány építkezést kel­lett néznem... — .. .De hiszen az étkezdében kérdeztem Mül­ler bácsitól, hogy hol vagy, és azt felelte, hogy valószínű beteg vagy. A lakcímedet nem tudta... meglátogattalak volna, de ezek szerint otthon is hiába __ — A központ küldött vidékre — mondtam és Müller igazán nem tudhat az én utaimról... — Rendben van. Látlak ma?

Next

/
Thumbnails
Contents