Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-07 / 5. szám
6 TOI,ICA MEGYEI NÉPŰJSAG 1066. január t. Sport és termelés \ A hagyományos módszerek mellett nálunk is egyre jobban terjednek ■ a nem versenyszerű tömegfoglalkoztatási módszerek és különös figyelmet szentelnek a munkahelyi testnevelésnek is. Érthető ez, hiszen a szovjet, a svéd és az olasz üzemekben szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkahelyi testnevelés bevezetése óta a termelékenység kb. 25 százalékkal javult, a kisebb betegségek, a hiányzások száma pedig 7 százalékkal csökkent. A munkahelyi testnevelést kí- sérletképnen néhány üzemben és üzemrészben, elsősorban az ülő- foglalkozásúak körében nálunk is több éve bevezették. A tapasztalatok igazolták a külföldi eredményeket. A termelés a tíz perces munkaidő-kiesés ellenére sem csökkent, sőt inkább emelkedett, kevesebb az apró betegség, jobb a dolgozók hangulata és a munkaidő végén is kevésbé hanyatlik a figvelem. a munkakedv. Az MTS elnöksége az érdekelt minisztériumokkal egyetértve ezért úgy határozott, hogy 1956-tól fokozatosan égvre több üzemben, vállalatnál és Iskolában bevezetik a munkahelyi testnevelést. Kidolgozzák a különféle igényeknek megfelelő gyakorlatanvagot. kikénzik a gyakorlatvezetőket és tovább folvtatiák a kísérleteket, hogy megállapítsák: milyen időmennyiség és gyakorlatanyag biztosítja a legkedvezőbb eredménvt A munkahelvi testnevelés önmagában természetesen nem- jelenti az egészséges élet gondjának megoldását. Ebhez társulnia kell a sport más változatainak is. Országunkban rendelkezünk a tömegméretű soortolás feltételeivel. Jó lenne, ha a maguk javára és a társadalom hasznára minél többen élnének ezekkel a lehetőségekkel. Ardai Aladár Gyárvárosokban és bányavidé- kekep sokszor hivatkoznak — különösen a kedvezményes átigazolások idején — arra, hogy meg kell erősíteni a helyi labdarúgócsapatot, mert az együttes jó vagy rossz szereplése észrevehetően kihat a termelésre. Az érvben van némi igazság, hiszen mindenki önmagán is tapasztalhatja, hogy jó hangulatban könnyebb a munka. Sok ezer labdarúgó-szurkoló hétfői kedélyállapotát pedig nem kis mértékben befolyásolja kedvenc csapatának vasárnapi eredménye. A lényeg mégsem itt van, hanem a termelés és a sport egészségügyi vonatkozásában. Teljes értékű munkát általában csak egészséges embertől lehet elvárai. A közelmúltban került nyilvánosságra az SZTK egyik statisztikája; e szerint a betegállományban lévő dolgozók elvileg fedeznék Budapest teljes lakás- építési programjának munkaerő-szükségletét. Es ebben még foincs benne az a termeléscsökkenés, amely a betegen is munkába állók gyengébb teljesítményének következménye! Az orvostudomány fejlődése, társadalmi berendezkedésünk megváltozása a múlt emlékévé tett egy sor, hajdan vészesein pusztító népbetegséget. A tudományos és technikai haladás azonban új ártalmakat hozott magával, melyeket általában csak civilizációs betegségekként emlegetnek. Ezek többnyire annak következményei, hogy bár az emberi szervezetnek megvan a speciális mozgásigénye, az élet kulturáltsága, a közlekedés fejlődése, a fizikai munkának gépekkel történő helyettesítése miatt a modem ember szervezete sok esetben ezt mégsem kapja meg. Világszerte terjed az a nézet, hogy a mozgáshiányból eredő betegségek ellen csak gyógyszerekké! és orvosi kezelés' ' nem lehet felvenni a küzdelmet. Teljesíteni kell a szervezet mozgásigényét, s akkor e betegségek száma is csökken. j A mozgáshiányból fakadó betegségek aggasztó méreteit számos külföldi és hazai statisztika igazolja. Németországban például több éven át vizsgálatokat folytattak az iskolaköteles korhoz érkező gyermekeken. Az eredmény meghökkentő volt. Megállapították, hogy — elsősorban a városi gyermekeknél — néhány kivételtől eltekintve mindegyiküknél tapasztalható — elsősorban p mozgáshiányból fakadó — kóros elváltozás. Hasonló eredménnyel járt £ budapesti Zeneművészeti Fői sikolt elsőéves növendékein végzett vizsgálat. A 47 hallgató közül 34-né kóros szívtüneteket észleltek, 32 nél tartáshibát állapítottak meg 22-nél egyéb rendellenességek tűntek ki, 10 hallgatót pedig orvosi kezelésbe vettek. Mindössze ketten voltak, akiket a vizsgálat minden tekintetben egészségesnek talált. Ha ezt nem is lehet általános eredményként elfogadni, mégis hí- ven jellemzi, ho-gy az egyoldalú érdeklődés — adott esetben i zene — a gyermek- és serdülőkor- ban jelentkező krónikus mozgás- liiánnyal párosulva, kellemetler következményekhez vezethet. A helytelen táplálkozásra és a mozgáshiányra vezethető visz- sza korunk „népbetegsége”; a különféle vérkeringési zavarok. A mozgáshiánnyal, az elhízott- sággal, a nap, a szabad levegő é? a víz hiányával jár együtt korunk emberének edzetlensége is, s ez különféle hüléses betegségek tántalaját teremti meg. Ilyen felismerések vezettek addig, hogy ma már a sportot nemcsak mint szórakozást, hanem mint az egészségvédelem egyik eszközét fogják fel. És sport alatl nemcsak a versenyzést, sőt nem is elsősorban a versenyzést értik, hanem a testedzés mindazon változatait, amelyek képesek a dolgozó ember mozgáshiánvát megszüntetni. így került világszerte előtérbe a természetiárás, a sportszerű táborozás sokféle változata. Valamint a munkahelyi testnevelés. \ Nem véletlen tehát, hogy hazánkban a sportszervezetek jelentős energiát fejtenek ki az ifjúság és a dolgozók minél nagyobb részének a sportolásba való bevonása érdekében. Az NB III. befejezése óta keveset hallatott magáról a Dombóvári Spartacus labdarúgócsapata. Többféle hír kelt szárnyra a csapat jövőjét illetően. így többek között arról is beszéltek, hogy a Spartacus játékosállománya anyKit tart megyénk 1965. évi legjobb sportolójának? A Tolna megyei TS mellett működő agit.-prop. bizottság — lapunkkal közösen — megrendezi a megye legjobb női és férfi sportolóinak megválasztását. A lapunkban megjelenő szavazólapok beküldése 1966. január 8-án kerül értékelésre. A szelvényeket a megyei TS-hez (Szekszárd, Hunyadi u. 5.) kell beküldeni. Egy szavazó több szelvénnyel is részt vehet. A legtöbb szavazatot elérő sportolók értékes tiszteletdíjban részesülnek. Az első hírom-három helyezett értékes tárgyjutalomban részesül. Kit tart megyénk 1965. évi legjobb sportolójának? Nők: 3. Férfiak: Beküldő neve. lakhelye: Beküldési határidő; 1966. január 7, nvira megcsappant, hogy a vezetőségnek gondot okoz a rajtra való felkészülés. Zádori István, a labdarúgó-szó kosztál v vezetőié azonban határozottan megcáfolta ezeket a híreket, s többek között kijelentette: — Egvesülettmk vezetősége .mindent elkövet, hogy labdarűgó- csanatunk a Snartacus színeit eredménvesen képviselje a megyebajnokságban. Csapatunkat lényeges veszteség nem érte. Mindössze Miklós vonult be katonai szolgálatra,, ugvanakkor jobbszélsőnk. Szabó István távozott, akinek játékára nem tartunk iaényt. Csutorás távozása nem érinti csapatunkat, mivel ő az elmúlt évben már nem védte kapunkat. Az edzői teendőket továbbra is Szám Frigves látia el, akinek munkájával minden szempontból elégedettek vagyunk. Az első edzésre ma, pénteken kerül sor a Gőgös Gimnázium tornatermében. Január 18-ig hetenként négyszer csak tornatermi, ezt köyető- en felváltva — az időjárástól függően — a szabadban és a tornateremben lesznek az edzések. Van további ió hírünk is: megérkeztek a oálvafelúiítási tervek, melvnek alapján most már reméljük. hogy pályánk még az idén felújításra kerül. Először a salakos labdanigóoálva készül eV és csak ennek befejezése után korül sor a jelenlegi nálva feléd” fására, füvesítésére. Tehát a fe1 úíftácj időszak alatt sem maradunk nálva nélkül. — mondotta Zádori István. Az űrkutatással kapcsolatban egyre többször merül fel az a kérdés, hogy távoli égitesteken lehet-e élet? Az űrhajók jelző- berendezései egyelőre nem tudnak felelni erre a kérdésre, de értékes adatokat szolgáltatnak már arra vonatkozóan, hogy milyenek a hőmérsékleti viszonyok, milyen az égitest esetleges légköre, van-e vize, stb. A jövő űrhajói és űrhajósai fognak csalt pontos választ adni arra a kérdésre, vajon van-e élet például a Marson? De ha ma azt kérdezzük a biológusoktól, lehet-e élet a Marson, semmi esetre sem lesz a válaszuk egyértelmű tagadás, sőt. Nem is egy olyan lesz, aki határozott igennel felel a kérdésre. Sanford Siegel amerikai biológus pedig bizonyítékokkal is szolgál. Igen érdekes vizsgálatokat végzett, amelyeknek eredménye az volt, hogy az élő anyag sokkalta rugalmasabban tud alkalmazkodni a külső körülmények megváltozásához, mint korábban feltételezték. Sanford Siegel három kísérletsort hajtott végre, amelyek az élő anyag alkalmazkodási készségét bizonyították. Az első kísérletsornál élő szervezeteket helyezett át merőben más körülmények közé, mint amilyenek közt a Földön éltek, illetve élnek, így például sivatagi növényeket víz alatt tartott és a növények hosszú ideig életben maradtak. A második kísérletsor alkalmával földi élőlényeket az űr határán lévő életkörülmények közé helyezett. A Földön általában 6000 méternél magasabban nem él tartósan semmiféle élőlény. Siegel olyan feltételeket idézett elő laboratóriumban, amilyenek a tenger szintje feletti 12 000, illetve 17 000 méter magasságban vannak. Egy tarantellát — pókféle — helyezett a 12 000 méteres magasságnak megfelelő légritka térbe, és a pók nemcsak, hogy nem pusztult el, hanem élénkebb is volt, mint a tenger szintjével azonos életkörülmények között. A 17 000 méteres magasságnak megfelelő térbe teknősöket helyezett, s ezek tizennégy hétig életben maradtak. A harmadik kísérletsorhoz a földi légkörtől teljességgel eltérő, „marsbeli” légkört állított elő: nitrogént, némi széndioxidot és egész csekély meny- nyiségű oxigént és argont kevert össze, és ennek a „légkörnek” a nyomását a földi tengerszinti nyomás egy századáig csökkentette, Ebben, a földitől teljesen eltérő légkörben egyes növények egy évig is életben maradtak. Lisztkukacok tíz hétig bírták ki ugyanilyen életkörülmények között. Egy táptalajon élő egysejtű túltett mindezen. Metán, ammónia és oxigén keverékébe helyezte — ilyen lehetett valaha a Pöld légköre is —, s az egysejtű növekedni kezdett. Siegel véleménye szerint elképzelhető, hogy a Marson ilyesféle a légkör. És nézete szerint, az élet akárhol is iriBul meg, a környezet — még ha olyan szokatlan is — erőinek hatására fejlődik és változik. Kísérletei — ha végleges választ nem is adnak arra a kérdésre, hogy lehetséges-e élet a Marson, mindenesetre igen jelentősek az élő anyag hallatlan alkalmazkodóképességének bizonyítására. K. I. Ragadósé emberek Reggeli rohanás. Férfiak, nők munkahelyeikre, a gyermekek az iskolába. A hótól megtisztított, csúszós járdán két kisleány megy előttem. Tíz év körüliek. A kisebb növésű irhabundát visel, fehér szőrme-boholy a nyakán és a kezén. Fehér szőrme a sapkája is. Barátnője fél fejjel magasabb nála. Öltözete sportos, hatalmas moher sálat lenget utána a szél. Mindkét kezük foglalt, egyikben az iskolatáska, másikkal a rajztáblát szorongatják. A fehér szőrme-boholy magyaráz, a sport- lady feszülten figyel. — A lényeget jegyezd meg! Az a legfontosabb, hogy áldozataikat meglesik, és hátulról támadják meg. Vérengzők és kegyetlenek. A két kisleány az aznapi leckét tárgyalta. A sportlady nem tanulta meg a ragadozó állatok ismérveit, és barátnője a lelkét kiöntötte, hogy mire az iskolába érnek csökkentse tudatlanságát. Elhaladtam a gyermekek mellett, a fehér szőrme-boholy szavai azonban azóta a fülemben csengenek. — „Áldozataikat meglesik, és hátulról támadják meg. Vérengzők és kegyetlenek!” Vajon mi, felnőttek, jól megtanultuk a leckét? Vajon a ragadozó állatokra, a veszélyes és vérszomjas fenevadakra jellemző tulajdonságok csak az állatvilágban fedezhetők fel? Az emberek között nincsenek ragadozók? Vajon lényeges különbséget jelent, hogy velőtrázó bömbölés vagy barátságos mosoly közepette harapja át a támadó az áldozat torkát? Leteríti egy csapással, megsemmisíti fizikailag, vagy társadalmi létét teszi lehetetlenné? Megeszi a húsát, vagy elvonja éltető kenyerét? Árvává teszi, vagy nyomorba dönti? Felfal, vagy lassan szívja ki a vért, s az életerőt? A ragadozó fenevadat puskával a kézben közelítjük meg, a ragadozó embert mosolygó arccal, kézfogásra nyújtott tenyerünkkel. Melyik a veszedelmesebb? A vadállatot az első támadó mozdulatra lelőjjük, a másiknak < hol felismerjük, hol elfelejtjük igazi lényét. Vagy fel sem tételezzük, későn vesszük észre, hiszen olyan nyájasak, sokszor olyan „tiszteletreméltók”. A jószándékú, becsületes, emberséges emberek mikor vonják már meg a jellem leprásai köré a társadalmi kiközösítés áthatolhatatlan betonfalát?! Mikor lesz józan eszünk és bátorságunk kifüggeszteni egyes hivatali szobák, irodák, egyéb munkahelyek bejárata fölé a láthatatlan, de mindenki által olvasható táblát: „Vigyázat! Életveszély! Bent ragadozó ember tartózkodik!” BAKÁCS TIBOR HIRDESSEN «I TOLNA MEGYEI Népíipgban! 4J A Ma kezdi alapozó edzé«ót a Dombóvári Spartacus Lehet-e élet a Marson?
