Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAO 1Ö66. január t. meló — Motor A gépjárművezetők felelőssége A hideg és a gyújtógyertya Petőfi Sándorra emlékezve egyik legszebb lírai költeményéből idézünk re j tvényünkben. ..Egy hattyú száll fölöttem maga­san...” Folytatása a függ. 3., 5., 1. és víz­szintes 2. sz. sorokban. Vízszintes: 13. Mássalhangzó, kiejt­ve. 14. ... József, jogtudós volt (1750— 1795). Martinoviccsal együtt végezték ki. 15. S. K. Z. 17. Hómai szám. 18 Z. S. A. 19. Azonos mássalhangzók 20. Szedi a lábát. 22. Juttatok. 24. ,.... és védj” — Radnóti Miklós ismert versének címe. 26. Az ő részére. 28. Étkezés. 30. A lilomfélék családjába tartozó növénynemzetség. 31. Főváro­sa; Lagos. 33. Visszaver! 35. Pir be­tűi, keverve. 36. S. N. I. 37. Szerszám. 38. Letesz. 40. Személyes névmás. 43 Egymást előző betűk az ábécé leg­elejéről. 45. Elbeszélések. 46. Zenei hang. 47. E. E. L. 49. Lant mással­hangzói. 51. R. O. N. 52. Gömbölyű­re ( + ’). 54. Folytonossági hiány. 56. Semmikor. 58. Nyomtatvány. 59. Iga 61. Zola regénye. 62. Számnév. 63. Azonos betűk. 64. Kis patak. 65 Szarvasféle. 07. Lát mássalhangzói. 68. Láz betűi, keverve. 69. ízleled. 72 Tova. Függőleges: 4. Folyadék. 6. Mezo­potámia déli része, a későbbi Babi­lónia. 7. Város Ukrajnában. 8. Fém. 9. Visz ellentéte. 10. Üres test, név­elővel. 11. ... Tristan, francia író, a dadaizmus megalapítója volt. 12 Kettősbetű. 16. Lázcsökkentő gyógy­szer. 19 Hintett. 21. T. A. É. 23. Sze­retnéd megkapni. 25. Becézett Ilona. 27. Tűzhányó nyílása. 29. Hada. 32. Ismert kalotaszegi hímzésféle. Külö­nösen sűrűn varrott, sötétkék, vagy piros stilizált növényi díszek varrá­sakor használatos (—’). 34. Fém ké­szül belőle. 38. Jégen vágják. 39. Vissza: szerszám. 41. Z. M. 42. Görög filozófus volt (i. e. 336—264). A sztoi- cizmus megalapítója. 44. Évszak, név­elővel. 48. Zeneszerző, a magyar nemzeti opera megteremtője volt (1810—1893). 50. A Tisza bal oldali mellékfolyója. (90 km). 52. Dél-Kína kereskedelmi központja. 53. Csapadék ( + ’) 55. Idős. 57. Levesféle. 60. Épít­kezéshez szükséges. 66. N. T. A. 68. Lábon van. 69. K. S. 70. Fém (—’) 71. Kötőszó. 72. Ua., mint a 63. szk K. Á. Beküldendő: a költemény idézett részlete, a függőleges 3., 5., 1., és víz­szintes 2. számú sorok megfejtése. Beküldési határidő: 1966. január 6., csütörtökön déli 12 óra. A helyes megfejtők között öt szépirodalmi könyvet sorsolunk ki. Legutóbbi rejtvényünk helyes meg­fejtése: Vízszintes: 1... ,,Itt a bor, Cseppj eiben hősök vére forr...” 82: Mulatozás. Függőleges 16: Jó bor. Függőleges 34: Rezi bordal. Függőle­ges 45; Rossz bor. A következők nyertek könyvjutal­mat: Sabján Endre Szekszárd, Ger- gits Ferenc Dombóvár, Pirka Ernő Bonyhád, Gayer János Mözs, Nagy Margit Szekszárd. A megfejtőknek a könyveket postán juttatjuk el. A közlekedés sűrűsége egyre nö­vekszik. A gépjárműpark már a múlt év végén meghaladta az 580 ezret, s ezenkívül 100 ezer fogatolt jármű. 120 ezer segédmotoros kerékpár, 3 millió kerékpár, több tízezer munkagép vesz részt a forgalomban. A múlt évben mintegy 140 ezer külföldi gépkocsi is megfordult az országban. A mennyiségi növekedés mellett je­lentékeny a minőségi változás is: nö­vekszik a teljesítőképesség, a gyor­saság. Nagyon örvendetes, hogy éven­te csaknem 20 százalékkal növekszik a modern közúti gépjárművek száma, de ezzel együtt emelkedik a balese­tek száma is. A balesetek túlnyomó- részt szubjektív okokra vezethetők vissza. Például: gyorshajtás, figyel­metlen, gondatlan vezetés, elsőbbségi jog meg nem adása, a követési távol­ság be nem tartása. A múlt évben a járművezetők által okozott balesetek száma 15 337 volt. A társadalom tagjai felelősek tettei­kért, ezt törvényeink rögzítik. Ha va­laki kárt okoz mások személyében, vagyonában, azért a következménye­ket viselnie kell. A veszélyes üzem — például a gépjármű — esetében az üzemben tartó még akkor is felelős, ha a kár előidézésében egyébként vétlen. Az Állami Biztosító iratszek­rényei sok ezer aktát rejtenek súlyos karambolokról, személyek sérülésé­ről, nagyösszegű károkról: L. Gy, műszaki hiba következtében felszaladt a járdára és elütötte K. V. gyalogost. Az ápolási költségek és a keresetkiesés fejében 63 600 fo­rintot fizetett ki az Állami Biztosító a kárt okozó helyett és folyósítja a sérült számára a megállapított havi 1500 forint életjáradékot. V. I. motorkerékpárjával elütött és halálra gázolt egy fiatalasszonyt, aki­nek két kiskorú gyermeke maradt árván. A két gyermek számára, — tanulmányaik befejezéséig (vagy amíg az özvegyen maradt férj újra meg nem nősül) — havi járadékot állapított meg. A gépjármű a kényelem, a gyorsa­ság mellett komoly veszélyt is jelent. Ezért kötelező hazánkban a szava­tossági biztosítás a nem állami tu­lajdonban lévő, belföldi rendszámmal ellátott gépjárművekre. Ezeknek a száma most szaporodik, mert az 50 kilométer óránkénti se­bességnél nagyobb teljesítményű kis motorkerékpárok is rendszámot kap­nak. Jól teszi minden gépjárműtu­lajdonos, ha fellapozza előjegyzési naptárát és beírja: Január 1-én ese­dékes a kötelező gépjárműszavatossá­gi biztosítás díja. A biztosítási díjat január 31-ig pót- £ lékmentesen lehet befizetni: a ma- Z gánautósok még abban a kedvez- E ményben is részesülnek, hogy a dí- Ejat két részletben, január és július 2 hónapban fizethetik be. A biztosítási 2 igazolást és a csekklapot az Állami S Biztosító fiókjai adják ki. A régi motorosok bizonyára észre­vették már, hogy nemcsak télen, ha­nem már ősszel is a hideg idő beáll­tával, mennyire emelkedik a motoi fogyasztása. Különösképpen .a léghű­téses motoroknál. Nem ritkaság, hogy télen, az átlagos fogyasztás 25—30 szá­zalékkal nagyobb, mint nyáron. E jelenséget általában természetes­nek tartjuk. Figyelembe vesszük a motort érő hideg levegő erős hűtő­hatását és az ebből előálló meleg­veszteséget, a hideg motor indítása­kor jelentkező többletteljesítményt, az útviszonyok miatt megváltozott vezetési módot. A téli olaj használatával jobb ke­nési viszonyokat teremthetünk, a hűtő takarásával, vagy más módon pedig csökkenteni tudjuk a hűtővíz melegveszteségét. Ezzel kapcsolatban felvetődik a kér­dés, hogy például a léghűtéses gépko­csik gazdái gondolnak-e a hidegebb idő­járásra? Á‘ ventillátor ugyanúgy hajt-* ja a levegőt a motor hűtőbordáira, mint nyáron. Míg az utóbbi esetben 15—20 fok meleg hűtőlevegő jut a mo­torra, addig ősszel és különösen té­len, a hűtőlevegő 20—25 fokkal hide­gebb. Ezt a motor megérzi. Ha vala­ki jól megfigyelte kocsiját, észreveszi a motor erősebb hűlését. Tapasztal­hatja, hogy a teljesítmény is gyen­gébb. Eddig az észrevételig rendszerint eljutnak a kocsitulajdonosok, de majdnem mindenki figyelmen kívül hagy egy apró alkatrészt: a gyújtó- gyertyát. Az autógyárak mérésekre és kísér­letekre támaszkodva megadják a mo­torokban használandó gyújtógyertyák típusát. A követelményeknek megfe­lelő gyertyák a hőértékük szerint különböznek egymástól. A motor nyugodt járása és az egyéb körülményektől is befolyásolt legkisebb fogyasztás érdekében olyan gyújtógyertyákat kell használnunk* amelyek hamar, 15—20 másodperc alált elérik az üzemi hőmérsékletet. Ezen a gyertyának azt a hőértékét (mintegy 600 fokot) kell érteni, amelyben a gyertya hengerbeli végé­ről az olaj és a korom azonnal ma­radéktalanul elég. A gyertya szigetelő teste bizonyos melegtároló képességgel rendelkezik Ha gyorsan adja le környezetének a meleget, és ezért erősen hűl, korom rakódik rá a motor égéstermékeiből A korom vezetőréteget képez. A gyúj­tóáram ebben végigkúszik az elektródtól a testhez, és ilyenkor leg­feljebb csak gyenge gyújtószikrát ké­pez az elektródok között. Tudjuk, hogy a gyertya hőelvezető képességét a hőértékszámmal — például: 95, 145, 175, 225, stb. jellemzik. — Mennél na­gyobb ez a szám, annál gyorsabban hűl a gyertya. A motorgyárak közepes melegre számítva jelölik meg a használandó hőértékszámú gyújtógyertyát. Mi a helyzet azonban, ha téli hi­degben a környező levegő hűtőha­tása erősebben érvényesül? Nyilvánvaló, hogy fokozza a gyer­tyatestről a meleg eltávozását. A gyújtógyertya tehát egyrészt lassan éri el az üzemi hőmérsékletet, más­részt üzem közben a szükségesnél erősebben adja ki a meleget. Mind­két ok miatt a gyertyának a motor­hengerbe érő végére korom rakódik. Ez a koromréteg annyi utat enged­het, hogy az áram egy része elfoly­jon rajta keresztül, és ezért a gyúj­tószikra gyengüljön, sőt, egyes gyúj­tások ki is maradjanak menet köz­ben. A percenkénti sok robbanás kö­zött nem lehet észrevenni, hogy egy- egy kimarad. A motor emiatt még nem rángat. Legfeljebb azt észleljük, hogy nem húz úgy, mint máskor, és a kétütemű motorok kipufogócsöve enyhe füstöt ereget. Mindenképpen jelentkezik azonban a fogyasztás növekedése, mert a gép­kocsivezető jobban lenyomja a gáz­pedált, hogy a kívánt menetsebesség get elérje. Még inkább számolnunk kell a fo­gyasztás emelkedésével, ha a kocsi télen városi forgalomban jár. Ekkor ugyanis a forgalom jellege miatt a gyújtógyertya már eleve nehezebben éri el az üzemi hőmérsékletet. A helyesbítés útja adva van: a gyertyának a normálisnál erősebb hűlése fokozza a fogyasztást, ezért egy hőértékszámmal kisebb gyer­tyát használjunk, ha ki akarjuk ezt küszöbölni. Vigyázni kell azonban, mert ha ja­vul az időjárás, ez a gyertya már túlságosan kis hőértékűnek bizonyul­hat, erősen melegszik és esetleg ön­gyulladáshoz vezet. Arra is .lehetne gondolni, hogy a motor előgyújtását télen nagypbbra vegyük, mint nyáron. Aki így gon­dolkodik, abból indul ki. hogy a mo­tor ilyenkor hideg levegőt szív, a hengerbe tehát hideg keverék jut. amely ezért nehezebben gyullad és nagyobb előgyújtást kíván. A való­ságban néhány gépkocsi olyan beren­dezésű, hogy téli üzemre átállítva némileg előmelegített levegőt szív be a légszűrő. Ha pedig hűtőtakaróval is csökkentjük a hideg levegő beha­tolását a motortérbe, akkor máris enyhébb levegő jut a szívócsőbe. Az el­térés a nyári üzemhez képest így azon­ban oly minimális, hogy a mi éghaj­lati viszonyainkon az előgyújtás pon­tos és hibátlan állítása több munkát jelent, mint amennyi hasznot hoz. «immiviiiiiiBiBiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiKiiiiiiiiiii Rab Ferenc: Italáé pénz HIRDESSEN a TOLIVÁ MEGYEI Népújság!) an! iiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitt — 97 — — Ez magának csopaki?! — kérdezte, s ami­kor a pincér bólintott, akkor a piktor is egy­kedvűen vállat vont. Most semmi kedvem sem volt asztaltársam siránkozásait végighallgatni. Mert már hetek óta sürgetett a következő lépés, amelyet Judit­nál el kell érnem, azaz a tulajdonképpeni célo­mat, amellyel a CIC megbízott. De egyre csak halogattam, nem tudtam, hogy fogjak hozzá. Inkább vállaltam volna, hogy akár ötször átsé­tálok a határon oda és vissza — ami pedig nem kis veszéllyel jár, minthogy Juditot rá tudjam venni valamire. Judit hivatásszeretete és be­csületessége olyan láthatatlan falat emelt elém, amely már eleve visszatartott. Pedig az idő sür­get, lassan eltelnek a hónapok, és kint bizonyá­ra türelmetlenek. * Ma telefonon felhívtam Juditot, még a reg geli órákban. Semmi kedvem sem volt esti sétá­ra, inkább otthon várjon meg, és felmegyek hozzá. Örült, amikor megmondtam neki, hogy a medvét is viszem, megcsinálják, délutánra kész lesz. Délután beültem a Bástya-moziba. Egyetlen hely volt a mozi, amely teljes két órán keresz­tül kikapcsolódást eredményezett számomra, j Akár megegyezett véleményemmel ezeknek pz j új témájú filmeknek a mondanivalója, — akár I nem —, legtöbbször persze nem... — mindenkér- I pen lekötötték a figyelmemet. Rendszeresen ol- j vpstam a napilapokat és rendszeresen jártam | moziba, színházba, néha egyedül, néha Judittal, j — 98 — Szükségem volt ezekre a közéleti tevékenysé­gekre, hogy mind jobban beleélhessem magamat az ország politikai és kultúrpolitikai hangula­tába. Saját ténykedésemet — és helyzetemet a vállalatnál — az így szerzett tapasztalatokhoz kellett igazítanom, hogy úgy mondjam, fel kel­lett „szívódnom” a társadalomba, a közösségbe, hogy munkám során erről az oldalról se érhes­sen meglepetés. Nagyon óvatosnak kellett lennem, különö­sen a munkahelyemen. Természetesen nem úgy, hogy hallgattam és közömbös magatartást tanú­sítottam minden iránt. Ez sem jó. Ez is feltű­nő, főleg akkor, ha esetleg — Isten ments! — a nyomomban vannak. Olyankor tudom, hogy a nyomozószervek érdeklődése és figyelme ki­terjed minden részletre, még a legapróbb je­lenségekre is, amit aztán mozaikszerűen össze­rakhatnak, képet formálhatnak maguknak. Napközben számtalanszor — többnyire ak­kor, amikor az építési irodán többen tartóz­kodnak, — hangos vitákat provokáltam telefo­non keresztül, a minket kiszolgáló vállalatokkal. Veszekedtem cementért, mészért, ordítottam a telefonba, hogy ha nem szállítják le az anyagot, akkor majd más hangot ütünk meg, mert ve­gyék tudomásul, hogy ennek már szabotázs ■zaga van! Amikor aztán letettem a kagylót, akkor ne­vetve összekacsintottam valamelyik műszakival, hogy azért lássák, csak vicc volt az egész. Mer i a túlzott buzgalom .is legalább olyan feltűnő. — 99 — mint a teljes közömbösség. Higgyék el, nap mint nap, bizonyos félelemérzettel léptem ki az ut­cára. Visszatérek-e ma este is albérleti szo­bámba? Nem csúszok-e el éppen ma a narancs­héjon? Soha nem tudhatom, mikor csap le rám a rendőrség. Azzal már tisztában voltam, hogy előbb-utóbb a nyomomat felfedezik —, ha csak eddig már be nem bizonyosodott saját jóslatom. Rövid idejű illegális munkának is megvan a maga veszélye, de amennyiben a határon sike­rül bejutni — lebukás nélkül —, az ország szí­vében már könnyebben felszívódik az ember. Rövid időről van szó, — mire a rendőrség íel- szagolja a futár ittlétét, arra már esetleg a futár el is végezte a munkáját, és kisurranhat azon a kapun, amelyen bejött. Az én helyzetem nehezebb. Már hónapok óta itt tartózkodom, tehát szélesebb a támadófelület a nyomozók javára. S az is biztos, hogy a Geo­lógiai Intézet belső életét is szem előtt tartják, hiszen jelen pillanatban talán az ország egyik legfontosabb gazdasági-ipari bázisa. Elhiszem, hogy vélt, vagy jogos aggodalmaim­ban a kívülálló átlagember nem ismeri fel a veszélyt. Nem, mert nem tudja, Sós Miklós mö­gött Rodyn áll, a futár. A cirkuszi nézőtéren a közönség sem érzi azt a. félelmet, mint amelyet a tigris és a szelídítő érez. Mert közöttük van a rács. És én is a rácson belül vagyok, a ve­szélyes zónában, s nem a díszpáholyban. Napról napra elnézem a pesti embereket, nálunk a vál- j lalatnál és kint az utcán.

Next

/
Thumbnails
Contents