Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-05 / 3. szám
Sfie. Január 5. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 T ra ktorosta nf oly a m... AMIKOR MEGKEZDŐDTEK a termelőszövetkezetekben az őszi talajmunkáik, hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy kevés a traktoros. Hiába állt rendelkezésre a géppark, a második műszakot nem tudták megszervezni — ezért marad tavaszra még nagy területen szántaná való. A jövőre nézve tehát nagyon fontos, lényeges minél több traktoros képzése, munkába állítása. A Teveli Gépállomásán november közepén kezdődött meg az alapfokú traktorostanfolyam, harmincöt résztvevővel. — A harmincötből csupán hét olyan van, aki gépállomási. Nyolcán vannak, akik nem állnak jelenleg munkaviszonyban, a többi a környékbeli termelőszövetkezetekből jött a tanfolyamra — mondja Puska Ferenc, a gépállomás igazgatója. Schmidt Nándor üzemgazdász, az iskola vezetője. Az ő gondja, hogy a hallgatók tanulása zavartalan legyen, és hogy majd mindegyik megfeleljen a vizsgakövetelményeknek. — Az elméleti foglalkozásokat a községi művelődési házban tartjuk, a gyakorlatot pedig itt szerzik meg a gépállomáson. A tanfolyam ideje pontosan 168 óra elmélet, és 240 óra gyakorlat. Az idén kedvezőbb körülmények között kezdhettünk, mint tavaly, mert időben megszereztük a tankönyveket, az erőgépekről, a munkagépekről, és a KRESZ-ről. KRESZ-előadót például külön, a KPM-tal kértünk, mert különösen fontosnak tartjuk, hogy a hallgatók minden eddiginél alaposabban sajátítsák él a közlekedési szabályokat. — Egyébként elmondhatom azt is — most már a több mint egy hónapos tapasztalat után —, hogy az idei valyi. Az emberek nagyobb igyekezettel tanulnak, és különösen örvendetes az, hogy a nagy többségük fiatal, tizennyolc-húsz éves. Csak kettő van negyven éven felüli. Sajnos, egy závodi fiút haza kell küldenünk, mert túlságosan is fiatal, alig múlt tizenhat éves. A felügyeleti szervek nem engedélyezik — a munkavédelmi törvények megszigorítása miatt — hogy levizsgázzon, gépre üljön. Egy év múlva majd jelentkezhet ismét. Sajnáljuk a fiút, olyan igyekezettel tanult, de a szabály, szabály. Megmagyarázzuk majd neki, azért ne kedvetlenedjen el, lehet még belőle jó traktoros. — A tananyagról még annyit, hogy ezúttal új tárgyak is szerepelnek mégpedig az üzemi ismeretek, és a munkaegészségtan. Az előbbi a mezőgazdasági üzemekről, a bérezési formákról, a munkakörhöz kapcsolódó bizonylati elvről, az utóbbi a baleset- elhárításról, az egészségvédelemről nyújt ismereteiket. — A HALLGATÓKNAK milyen kilátásuk van arra, hogy ha levizsgáznak, gépet kapnak? Mert az előző évek tapasztalatai szerint nagyon sok, tan folyamot végzett traktoros azért kallódott el, mert nem ültették gépre. — Ilyen tapasztalat valóban volt. Hogy ezúttal hogyan lesz, arról mi nem sokat tudunk mondani. A termelőszövetkezeteiknek bizonyára szüksége van a traktorosokra, a növekvő géppark és a két műszak miatt is. Jónéhány termelőszövetkezet — a zombai Parasztbecsület, a závodi, a felső- nánai Uj Élet, és még több más — a tanfolyam idejére munkaegységet ír jóvá. Ez azt jelenti, hogy a termelőszövetkezet mindenképpen számít rá, mint traktorosra. Tapasztalható az is, hogy más munkahelyekről bizonyos áramlás van a szövetkezetek felé, hiszen itt, a hallgatók közt is vannak akik eddig állami gazdaságban dolgoztak segédmunkásként, mint Keresztes István, Kresz György, Cseke Vilmos; vagy mint a murgai Heffner Mihály, aki most szerelt le a honvédségtől. A tanfolyam részvevői számára kedvező lehetőség az is, hogy naponta hazajárhatnak autóbusszal, ugyanis a három hónapra bérletet biztosítottak számukra. A KEDVEZŐ tanulási lehetőségek bizonyára visszatükröződnek majd a vizsgaeredményekben is, és a teveli tanfolyam harmincnégy végzett hallgatójával, valamennyivel találkozunk a földeken, traktoron. BI. Általános iskolások szóbeli orosz nyelvből versenye Az úttörőszervezet fennállásának 20. évfordulója alkalmából az 1965—66-os tanévben országos orosz nyelvi szóbeli versenyt rendez a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Művelődésügyi Mitanfolyam jobb mint a ta- nisztériurü és a Magyar Úttörők Működő üzemeket mutatunk be a kievi baromfitenyésztést világkiállításon Magyarország is részt vesz az augusztusban Kievben megnyíló baromfitenyésztési világkiállításon. A Komplex és a Technoim- pex, a Földművelésügyi Minisztérium közreműködésével, átfogó képet ad majd a magyar nagyüzemi baromfitenyésztés és feldolgozás helyzetéről, fejlődéséről. A tervek szerint felállítanak egy 10 000 férőhelyes gépesített húscsibenevelőt, hazai gépekkel, berendezésekkel felszerelve, s azt a Bábolnai Állami Gazdaságból szállított csibékkel népesítik be. Ugyancsak üzemelés közben mutatnak be egy feldolgozó gépsort, amelyről óránként 2000 baromfi kerül le. Szövetsége. Az általános iskolák 7. és 8. osztályos tanulóinak versenye iskolai (őrsök közötti), városi, illetve járási (Budapesten kerületi), megyei (Budapesten versenykörzeti), valamint országos fordulókból áll. A verseny első — iskolai — fordulóját 1966. február 15-ig, a második és a harmadik fordulót április 5-ig bonyolítják le. A negyedik fordulóban már a megyei győztesek vesznek részt. Az országos verseny győztesei közül minden kategóriában egy 8. osztályos tanuló szovjetunióbeli utazásban, egy 7. osztályos pedig Budapesten központi úttörőtábori üdülésben vesz részt 1966. nyarán. A további jó eredményeket elért versenyzők tárgyilletve könyvjutalmat és dicsérő oklevelet kapnak. Bútorlap — tengerentúli exportra A Dunaföldvári Kendergyárban eddig csak rostot gyártottak exportra, a múlt évben azonban megkezdte az exporttermelést a bútorlapüzem is. A legnagyobb tételt Angliába szállítják. Mivel a bútorlap hosszú utat tesz meg, az angol exportszállítmányok különleges csomagolást igényelnek. A tizei !!'rom mázsűs kötegeket eme- ’".T"': ; rgoncával rakják a gépkocsira, majd vagonba. A dunaföldvári üzemből rövidesen ismét megkezdik az exportbútorlap szállítását. Az új esztendő első munkanapján, tegnap a MERT szakemberei újabb exporttételt vettek át. Szalonzene — tánc muzsikával — Itt van a szomszédban a konkurrencia. Nem féltékenyek egymásra? — A Garay presszóban és az étteremben különbözőek a körülmények és így a követelmények sem azonosak. Más hangulatot, más játékot, előadásmódot követel egy félhomályba burkolt* s ezért meghittebb helyiség, meg egy vacsorázáshoz kivilágított terem. Féltékenységről szó sem lehet! — és rövid szünet után még egyszer megerősíti állítását Kalocsa Zoltán: — Szó sincs semmiféle féltékenységről. A Garay-szálló éttermében a vacsora ízletes, a kiszolgálás elegáns és figyelmes, a zene pedig — könnyed, szórakoztató, andalító és máskor vérpezsdítő. Változatos, nemcsak hangszerelésben, hanem az előadott zeneszámok műfaja szerint is. A zenekar vezetője: Kalocsa Zoltán, szaxofonon, klarinéton és fuvolán játszik. Amikor pedig néhány percre leereszti kezében a hangszert, énekel. A zongoránál Maurer Mihály. Puskás Andor a dobos — s aihikor az előadott szám hangszerelése trombitát kíván, megmutatja, hogy ehhez a hangszerhez is ért. Kiss Jenő a nagybőgő mögül nézheti a táncoló párokat, vendégeket. Máskor meg a hegedűjéből csal ki tisztán csengő, finom hangokat, Ök — a Garay-zenekar. A „magja" a régi „A két szemét, még most is látom. ..” — csendül fel a sanzon. A zenekar régi, kedvenc száma. Játszották már abban az időben is, amikor 1957-ben megalakult ez a zenekar. A „magja” a régi: Kalocsa Zoltán és Puskás Andor a Kispipában megtartott első fellépés óta együtt maradtak, átvészelve a viszontagságos, nehéz hónapokat, sőt éveket is. Kolep Konrád volt az első zongorista, aki 1960-ban meghalt. Ekkor kezdődtek a válságos napok. A Kispipa fiatal zenekarát szerette a közönség. Zongorista hiányában a felbomlás veszélye fenyegette őket. — Kisegítő zongoristákkal kellett dolgoznunk. Olyan emberekkel, akik egyéb elfoglaltságuk után vállalták a zenekari munkát, a próbát, az éjszakázást. Hosszú ideig Falussy Lajos segített ki bennünket — mondja Kalocsa Zoltán. Azután jöttek mások is, akik nem tudtak megmaradni a zenekarban. Nem volt könnyű dolog, ilyen körülmények között lassan már kilenc éve együtt maradni. — Misivel egy nap a Sörkertben ismerkedtünk meg. Csak úgy beült a zongora mögé, kicsit játszani. Aztán másfél éve már, hogy állandó társunk lett — mondja Puskás Andor. Misi — Maurer Mihály a műszergyárban dolgozott nappal, éjjel a zenekarban játszott, és közben készült, hogy megszerezze a minősítést, a kategóriát. Sikerült. — Sikerült. És teljesült a vágyam, vagy talán úgy is mondhatom, a szenvedélyem. Nagyon szeretem a zenét, a zongorát — vallja kevés szóval Maurer Mihály, s épp ilyen csendben teszi hozzá: — De nagyon sokat segítettek a fiúk. Operett, keringő, nyitány A Strauss-keringő suhan, nevet, kacag, szárnyal, trilláz a hegedű húrjain. Kiss Jenő szeptember elseje óta tartozik a kollektívába. Szívesen jött, amikor hívták. Szükség van rá. Hiszen az étteremben elsősorban szalonzenét kellene játszania a zenekarnak. — A szalonzene... — mély sóhaj kíséri Kalocsa Zoltán szavait. — Két hónapig gyakoroltunk, minden délután. Hangszerelés, új stílus, új dallamok... Operett, keringő, nyitány... Szóval sok-sok munkát kívánt, hogy megfelelő repertoárunk legyen. De a közönség „megbuktatta” a szalonzenét. Most már tánczenét is játszunk. Ezt szívesebben fogadják. Nekünk azonban szívügyünk a szalonzene. Most attól függ, milyen a közönség. Aszerint játszunk. Kiss Jenő ilyenkor a nagybőgő mögé áll. És közben mire gondol? Elmondja: — Régi vágyálom, de talán egyszer még valóra válik. Jó volna ide Szekszárdra egy nagy népi zenekar. Olyan igazi, szívet- lelket gyönyörködtető. Játszani egy ilyen együttessel, ha egyelőre csak a magunk gyönyörűségére is, de igazán jó volna. Kilenc éve együtt „Egy, velem ugye könnyen megy. .— Előkerül a fuvola, csöndben dobban a dob és íel- brummog a nagybőgő is. Egy fiatal pár, bátran táncba kezd. Jár*- ja a lepkiszt. — Főként magyar számokat tanulunk meg. Többször halljuk, és precízebben tudjuk elsajátítani, mint a külföldi felvételekről le- hallgatottakat. Meg a hangszerelés is így kevesebb problémát okoz — árulja el a kulisszatitkot a zenekarvezető. „Én mindenkiben csalódtam.. meg „Ha volna valaki...” zson- ganak a zongora hangjai. Kivilágított a terem, de a párok meghitten simulnak egymáshoz. A zenekat meg dolgozik, szívből, igazán, a saját gyönyörűségére is. Közben pedig, egy-egf lopott pillanatban egy nagy népi zenekarra gondolnak, vagy arra, hogy a gyerek már milyen szépen bánik a hangszerrel otthon, vagy talán a tavaszra, amikor motor- kerékpárra pattanhatnak, válluk- ra véve a horgászbotot. Megállapodottak. Kilenc éve egy városban, egy vállalatnál — a zenésztársadalomban igazán ritka és éppen ezért nagyon megbecsülendő dolog. Aztán vége az „ábrándozásnak” — beleperdül egy nagy dobszó. MÉRY ÉVA Köxlemény A MÁV Pécsi Igazgatósága értesíti az utazó közönséget, hogy 1966. január 10-től — gépkocsihiány miatt — a Kaposvár—Jákó—Nagybajom—Beleg —Somogyszob útvonalra beállított valamennyi vonatpótló autóbuszjárat közlekedtetését megszünteti. Ugyanakkor Kaposvár—Gyékényes között a Kaposvárról 7,43-kor induló 4022 sz. és ellenirányban a «Gyékényesről 11,13-kor induló 4025 sz. személy-, valamint Somogyszob—Nagyatád között a Somogyszobról 11,20-kor induló 5932 sz. és ellenirányban a Nagyatádról 11.41-kor induló 5937 sz. motorvonatok korlátozás nélkül, ismét naponta közlekednek. Azonban Kaposvár—Somogyszob között a Kaposvárról 10,08-kor induló 4034 sz. és ellenirányban Somogyszobról 8,55-kor induló 4037 sz. motorvonat — mivel a munkálatok idejére ősik — továbbra is csak szombaton és munkaszünetes napokon közlekedik. A vonatpótló autóbuszjáratok megszűnése folytán tehát a munkálatok napjain — vagyis hétfőtől péntekig — eme két vonat idejében semmiféle utazási lehetőség nem lesz. A fenti időponttól kezdve megszűnnek a vonatpótló járatokhoz csatlakozó vonatok is, éspedig Somogyszob —Gyékényes között a 4022b és a 4025a sz. személy-, Somogyszob— Csokonyavisonta között az 5932a és az 5937a sz. valamint Somogyszob—Nagyatád között az 5932b és az 5937b sz. motorvonatok. Részletes felvilágosítást a vasútállomások adnak. MÁV Pécsi Igazgatósága
