Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-28 / 23. szám

2 I TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. január 23. Á költségvetés az országgyűlés előtt (Folytatás az 1. oldalról) Az ipari és mezőgazdasági ter­melés alakulásával összhangban a külkereskedelmi forgalom 6— 8 százalékkal haladja meg az elő­ző évit. A költségvetés bevételeinek mintegy 80 százalékát az állami vállalatok befizetései nyújtják, amelyek 76 milliárd forintot tesznek ki. Számolunk azzal, hogy a munkaszeryezési intézkedése­ket, amelyeket vállalataink 1965 folyamán megkezdték, tovább fejlesztik. Meg kell akadályozni az adminisztratív létszám növe­kedését. Nagyobb figyelmet kell fordítani — elsősorban a kohó- és gépipar területén — az anyag- gazdálkodásra, az anyagfelhasz­nálásra. Szólni kell néhány szót a kész­letekről is. Az elemzések azt mutatják, hogy vállalataink je­lentős részénél az 1966-os ter­melési feladatok megoldhatók változatlan nagyságú készlettel. Ezért az anyagi érdekeltség esz­közeivel, vagy szükség szerint ad­minisztratív intézkedésekkel is — a termelést irányító miniszté­riumoknak, a bankoknak el kell érniük, hogy ne halmozódjanak fel indokolatlanul készletek és biztosítsák a szükségletre törté­nő termelést, az összetétel ked­vező irányú változását. A tapasz­talatok arra utalnak, hogy a készletek terén még mindig je­lentősek a tartalékok, s elsősor­ban a vállalati vezetés feladata, hogy ezeket megfelelő szervezési és értékesítési módszerekkel fel­szabadítsa. A költségvetés bevételi oldalán a kisipari és földművesszövetke­zetek adóbefizetése több mint 3 milliárd forint. Ennek* zöme a kisipari szövetkezeteket terheli. Termelésük 1966-ban 8,5 százalék­kal haladja meg az előző évit. Az adóbevétel azonban nem emelkedik ilyen arányban, mert a szövetkezetek exporttermelése — örvendetesen — az összter­melésnél nagyobb mértékben (mintegy 13 százalékkal) nő, ami forgalmiadó-mentes és jövede­lemadó-kedvezményben részesül. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek befizetési előirányza­ta — összesen 1625 millió forint — az előző évihez képest némi emelkedést mutat. A kenyérgabo­na felvásárlási áremelésből szár­mazó bevétel egy részét adóked­vezmény formájában kapják meg a szövetkezetek. Gondoskodni kell a költségvetést megillető adóbefizetések és a hitelvissza­fizetések pontos teljesítéséről. A termelőszövetkezeteknél úgy kell tovább fejleszteni az ösztön­ző jövedelemelosztási formákat, hogy azok szorosan kapcsolódja­nak a végzett munkához és ne okozzanak üzemen belüli arány­talanságokat. Meg kell akadá­lyozni minden olyan juttatást, amely mögött nem áll tényleges teljesítmény. A lakosság befizetései összesen 6 291 millió forintot tesznek ki, ami a költségvetés összbevételei­nek 6,6 százaléka. Ez évben adó­rendszerünkön néhány változta­tást eszközlünk, amelyek előre­láthatólag mintegy 150 millió fo­rintos többletbevételt eredmé­nyeznek. Ezek az intézkedések elsősorban a magas jövedel­mű kisiparosokat, kiskeres­kedőket és szabadfoglalkozá- súakat érintik. Az államháztartás bevételei szempontjából ez vi­szonylag nem jelentős összeg, az intézkedések mégis szükségesek a jövedelemelosztás aránytalan­ságainak mérséklése végett. Bizo­nyos — nem széles — rétegnél ugyanis olyan kirívó aránytalan­ságok mutatkoznak, amelyek nem indokoltak és nem is engedhetők meg. Az adóemelés nem fogja érinteni a kis jövedelmű szolgál­tató, javító és más iparosokat. 45,1 milliárd forint beruházásokra A népgazdaság beruházásai­nak összvolumene 1966-ban 45,1 milliárd forint, mintegy 5—7 százalékkal több az előző évinél. Ennek több mint felét — első­sorban a nagyobb létesítménye­ket — az állami költségvetés fi­nanszírozza — mondotta és meg­említette, hogy új tételként je­lennek meg — egymilliárdos ke­retben — az exportnövelő és im­portcsökkentő kisebb beruházá­sok. Ezek számára egyszerűsített engedélyezési és bonyolítási el­járást biztosítunk, ami lehetővé teszi, hogy viszonylag gyorsan el­készülő létesítményekkel kedve­ző irányba befolyásoljuk kül­kereskedelmi mérlegünket. A termelőszövetkezeti beruhá - zások megvalósításához hosszú és középlejáratú hitelek formá­jában 4 472 millió forintot, be­ruházási és üzemviteli juttatá­sokra pedig 4 434 millió forin­tot irányoz elő a költségvetés. Termelőszövetkezeteink 1966-ban a felvásárlási áremelés nyújtot­ta bevételi többletek felhaszná­lásával amortizációs alapot léte­sítenek. Az alap — egyelőre — gépek és gépi berendezések pót­lására és fejlesztésére használ­ható fel. Az alap képzése és el­számolása fontos lépés az önálló gazdálkodás erősítését célzó intéz­kedések sorában. Növekszik a korábbi években megvalósított beruházásokkal, ül­tetvénytelepítésekkel kapcsolatos járulékos létesítményekre fordí­tott összeg. így az előző éveknél nagyobb mértékben létesülnek csomagolok, tárolószínek, tej­házak, takarmány-előkészítők Gépállomási díjkedvezmény cí­mén 820 millió forintot, a gyenge termelőszövetkezetek állami tá­mogatására — az előző évhez ha­sonlóan — 700 millió forintot biztosít a költségvetés. Az. államháztartás a vállalatok forgóeszköz-szükségletének finan­szírozására 2 350 millió forint ösz- szeget irányoz elő. A' vállalatok pénzellátása kere­tében a költségvetés 4,8 milliárd forintot fordít külkereskedelmi árkiegyenlítésre. E hatalmas ösz- szeg a hazai és világpiaci árak eltéréseit fedezi, s arra figyel­meztet, hogy exportcikkeink ön­költsége sok esetben megengedhe­tetlenül magas, gazdaságosságuk nem kielégítő. Tímár Mátyás elmondotta, hogy a költségvetési szervek kiadásai összesen 39,4 milliárd forintot tesznek, ki. Efón belül elsősorban a nyugdíjak növekednek. Ebben az évben 1 186 000 állami és szö­vetkezeti nyugdíjas ellátásáról gondoskodik államunk. A nyug­díjkiadások teljes összege 7 350 millió forint, míg a nyugdíjjáru­lékból eredő bevétel — az újon­nan bevezetett progresszióval együtt — 5 460 millió forint. A hiányt az államháztartás bizto­sítja. Ugyancsak a költségvetés fedezi a tsz-nyugdíjalap 330 mil­lió forintos hiányát is. A társa­dalombiztosítási kiadásokra for­dított teljes összeg — figyelembe véve a bevezetésre kerülő intéz- kezéseket is — az előző évinél 2 milliárd forinttal lesz magasabb. A szónok elmondotta, hogy egészségügyi ellátásra 5.68Ó mil­lió forintot, kulturális kiadásokra 9,920 millió forintot fordítunk. A védelmi, valamint rend- és jogbiztonsági kiadások az előző évhez képest lényegében válto­zatlan szinten vannak, hasonló­képpen az igazgatási kiadások is. Az államigazgatási szervek lét­száma, az előirányzatok szerint valamelyest csökken. Bízunk ab­ban, hogy a csökkenés a költség- vetés végrehajtása során nagyobb lesz, mert a megtakarított összeg felét e szervek béremelésére használhatják fel. A tanácsok költségvetése az előző évvel szemben 360 millió forinttal emelkedik. Gazdálko­dási rendszerünkben 1966-ban számos változás következik be. Így szélesedik az átengedett be­vételek köre. Ez évtől kezdve a tanácsok bevételi forrásait növeli a földadó, valamint az illeték- befizetések jelentős része is. A helyi szervek előirányzatai a ko­rábbi gyakorlattól eltérően ma­gukba foglalják az év során meg­valósuló új egészségügyi, szo­ciális és kulturális intézmények működéséhez szükséges összegek nagyobb részét, amit a múltban a minisztérium költségvetése tar­talmazott. A községfej lesztésd alapot ille­tően január 1-én életbe lépett a kormány rendelete az állami hoz­zájárulási rendszer módosításáról. Ennek alapján elsősorban a váro­sok helyzete javul. Az állami hoz­zájárulás 130 millió forinttal nő. Tímár Mátyás kiemelte, hogy a fogyasztási alap a terv szerint 2,5 —3 százalékkal nő. A reálbérek­nél az emelkedés 1,5 százalék. Áz árintézkedések célja a jobb árarányok megteremtése A megjelent remdeletekből és nyilatkozatokból ismeretes, hogy a Központi Bizottság és a kor­mány határozata alapján ho­zott árintézkedések célja az értéket jobban kifejező árará­nyok megteremtése, a terme­lés ösztönzése, a dotációk csökkentése, a fogyasztás ösz- szetételének bizonyos változta­tása. Közismert, hogy húsáraink lénye­gesen alacsonyabbak, mint számos szocialista országban és általában a tőkés országokban. Mivel a hús fogyasztási ára, s ennek következ­tében felvásárlási ára is alacsony volt, ez nem ösztönözte megfelelő­en az állattenyésztést. Ugyanakkor az alacsony árral összefüggően 1957 óta 30 százalékkal nőtt a fo­gyasztás. Ugyancsak tudott dolog ma már. hogy például a fővárosi közleke­désnél az állami dotáció évenként 600 millió forint, azaz az önköltség 73 százaléka. Ismert az is, hogy a textíliák egy része nálunk lénye­gesen drágább, mint más orszá­gokban, Eaeket az aránytalanságo­kat, amelyek a termelést, a keres­letet és a kínálatot nem megfelelő irányba befolyásolják, előbb vagy utóbb rendezni kell. A fogyasztói ár-, a bér- és tár­sadalombiztosítási intézkedések a költségvetés egyenlegét nem érin­tik A felvásárlási árak emelése bizonyos többletterhet ró az ál­lamháztartásra, amelynek fedeze­tét előirányoztuk. Az intézkedések részletes költségkihatását az érde­kelt szervek decemberben és ja­nuárban kidolgozták. A hús és állati termékek, a tüzelőanyagok árainak emelése, a helyi közleke­dési tarifák emelése, a progresz- szív nyugdíjjárulék és egyes ma­gas jövedelmű kategóriák adójá­nak növelése a költségvetés bevé­teleit növelni fogja, illetőleg ki­adásait (a dotációkat) csökkenti. Ezzel szemben a béremelések, a családi pótlék, nyugdíj és egyéb társadalombiztosítási juttatások, valamint a textil és egyéb árle­szállítás a költségvetés kiadásait növeli, illetőleg bevételeit csök­kenti. Ilyen nagy horderejű intéz­kedésnél a fogyasztási struktúra alakulása és így hatása a költség­vetésre teljes pontossággal termé­szetesen nem számítható ki, fel­tehető azonban, hogy a tervezett­nél jelentősebb eltérés nem lesz. A határozatok nyilvánosságra hozatala után elsősorban a lakos­ság jövedelmét csökkentő intézke­dések: az ár-, a közlekedési tarifa- és a nyugdíjjárulék emelése volt az érdeklődés előterében. A jöve­delemnövelő intézkedések közül a béremelések részletei a közel­múltban váltak ismertté. A bér­emelések összesen körülbelül 800 ezer dolgozót érintenek. így az ál­lami iparban és az egyéb ágaza­tokban mintegy 300 000 munkás részesül 7—8 százalékos béreme­lésben. Körülbelül 100 000 pedagó­gus 15—16 százalékos, 140 000 bel­kereskedelmi dolgozó 8—9 száza­lékos és több mint 50 000 egész­ségügyi dolgozó havi átlagban 170 —180 forintos fizetésemelést kap. többek között olyan keresett áru­kat, mint egyes ágyneműk, kör­kötött női harisnya, kártolt gyapjúszövetek, szintetikus és műselyem kötött áru, néhány ci­pőfajta és más áru — mint­egy 15—20 százalékkal ol­csóbban vásárolhat a lakosság — mondotta, majd hangsúlyozta* hogy az 1966. évi népgazdasági terv és költségvetés sikeres meg­valósítása szempontjából jelen­tősek a Központi Bizottság ha­tározata nyomán ez évben be­vezetésre kerülő gazdaságirányí­tási intézkedések. A kormány nem írt elő teljes termelési mu­tatót az ipari tárcák részére, ami elősegíti a szükségletre termelés jobb érvényesítését. Előremutató intézkedés a szál* lítási szerződések reformja is. A kidolgozott új jogszabály meg­Az állami építőiparban 100 000 főt érint a különélési, és 10 000 főt a munkahelyi pótlék felemelése. A művezetők béremelése körülbelül 40 000 főt érint A családi pótlék rendezése 600 000 családot, a nyug­díjemelés 367 000 főt érint. Kétségtelen, hogy a jövedelem- növekedés inkább az alacsony ke­resetű, a csökkenés pedig a ma­gas jövedelmű családoknál mu­tatkozik. Bár ez a jövedelmek dif­ferenciálásával szemben hat, úgy véljük, hogy a jövőt illetően a differenciálás helyes elvét fennt kell tartani és lehetőséget kell biztosítani a bérezési és anya­gi érdekeltségi rendszeren keresz­tül ennek érvényesítésére. Február 1-ével életbe lép a textil-árleszállításra vonatkozó határozat is, amely azt jelenti, hogy számos ruházati cikket — szünteti a terv és a szerződések, illetőleg a tervidőszak és a szer­ződési időszakok mechanikus kapcsolatát. Néhány új rendel­kezés lép életbe a beruházások, felújítások lebonyolítási rendsze­rében. Tovább fejlesztjük a prémium- és nyereségrészesedési rendszert* a vállalatok érdekeltségét a devi­za-gazdálkodásban. A gazdaság- irányítási reform céljaival össz­hangban 1966-ban javítjuk a költ­ségvetési szervek tervezési és gazdálkodási rendszerét is. Vállalatainknak az új gazda­ságirányítási intézkedésekkel kap­csolatban már 1966-ban fokozott figyelmet kell fordítaniok a piac­ra, az itt jelentkező szükségle­tekre. Az a vállalat, amely erre időben felfigyel, anyagilag nem fog rosszul járni. Az idén már érvényesítjük a Központi Bizottság által megerősített Az elmondottakból is kitűnik, hogy az 1966. évi gazdálkodásban már számos vonatkozásban ér­vényesítjük a Központi Bi­zottság által megerősített irányelveket. A jelentősebb intézkedésekre azonban 1967-ben és főleg 1968 január elsején kerül sor, amikor a reform teljes egészében életbe lép, — jelentette ki Timár Má­tyás, majd befejezésül többek között ezeket mondotta: — 1966 harmadik ötéves ter­vünk kezdete. A terv fő arányai már kialakultak. A még hátra­lévő munka megvalósításakor biztosítani kell a beruházások koncentrációját azokra a terüle­irányelveket tekre, ahol az új létesítmények leginkább elősegítik a gazdasági egyensúlyt és a fejlődés fokozott ütemét. Meg kell vizsgálni széles összefüggéseiben a fő felhasználók és más érdekelt szervek bevoná­sával — néhány olyan kérdést, amely alapvetően befolyásolja jövőnket. így energiagazdálkodásunk fej­lesztését, ezen belül a gázfel­használás programját, alumínium­feldolgozó iparunk fejlesztését, vegyiparunk, járműgyártási ipa­runk feladatait, a gépipar egyéb területein kialakítandó súlyponto­kat, a mezőgazdasági járulékos beruházások kérdését, az élelmi­szeripar fejlesztési lehetőségeit. Ki kell dolgozni, illétve tovább kell fejleszteni azokat a koncep­(Folytatás a 3. oldalon) Tanácskozik az országgyűlés. (Bozsáa Endre felvétele.)

Next

/
Thumbnails
Contents