Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-28 / 23. szám
TOLNA MEGYE It VILAQ PROLET ARIAL EGYESÜLJETEK NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA r einek ^ XVI. évfolyam, 23. szám ÄRA: 60 FILLÉR Péntek, 1966. január 28. A vásárlók érdekeinek védelmezői 5. o. Jövő heti tv-műsor 7. o. . I Harc a spanyol trónért c_- _J Az 1966. évi állami költségvetés az országgyűlés előtt Csütörtökön délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy Klujber László interpellációját — amely a legutóbbi ülésszakon hangzott el, s az arra adott választ az ország- gyűlés nem fogadta el — az ügyrend 15. paragrafusa 5. bekezdése alapján tanulmányozásra és tárgyalásra kiadta az ipari bizottságnak. A bizottság az interpellációban felvetett kérdés tanulmányozását még nem fejezte be, ezért ezzel kapcsolatos jelentését későbbi időpontban terjeszti az országgyűlés elé. Vass Istvánná ezután arról tájékoztatta a képviselőket, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány megbízásából dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter benyújtotta az 1966. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot. Az elnök a benyújtott törvényjavaslatot előzetes tárgyalásra kiadta az országgyűlés állandó bizottságainak és szétosztotta a képviselők között. Az országgyűlés elnöke bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az országgyűlés 1965. november 13-án berekesztett ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletéről szóló jelentését — az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően — a képviselők között ugyancsak szétosztotta. Az országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését jóváhagyólag tudomásul vette. Az országgyűlés ezután Vass Istvánná javaslatára az 1966. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot tűzte napirendre. Ezután dr. Timár Mátyás pénzügyminiszter emelkedett szólásra, s tartottá meg költségvetési expozéját. 4 lem, aminek következtében emelkedett az egy dolgozóra jutó termelés. A termelés növekedésének kereken 90 százaléka a termelékenység emelkedéséből származott. A készletnövekedés üteme az előző évekhez képest mérséklődött. Jelentős eredményt értünk el a felesleges készletek mozgósításában. A vállalatok 5—6 milliárd forint értékű ilyen készletet értékesítettek, ennek mintegy felét a kereskedelem, leértékelés útján. A Központi Bizottság 1964. decemberi határozatai más vonatkozásban is eredményre vezettek. A vállalatok nagy többsége teljesítette az önköltségcsökkentési tervet és többletexportot is produkált. Á mezőgazdaság össztermelése elmaradt a tervezettől Dr. Timár Mátyás beszéde Az 1965-ös évvel lezárult a második ötéves terv időszaka — kezdte beszédét Timár Mátyás. Az eltelt öt év jelentős fejlődést hozott a gazdaságban. Az ipari termelés 47 százalékkal emelkedett, a mezőgazdasági — a megelőző öt év átlagához képest — mintegy 10 százalékkal. A kiskereskedelmi forgalom 30, az összlakosság egy főre jutó reáljövedelme 20 százalékkal nőtt. A legjelentősebb tényező ez utóbbiban a munkások és alkalmazottak számának gyarapodása mintegy 400 ezer fővel, ami jelzi a társadalmunkban végbement hatalmas méretű átrétege- ződést. Szerepet játszott a reáljövedelem emelkedésében a közvetett juttatások bővülése is. Nem kedvező, hogy az életszínvonal növekedésén belül, a teljesítményekkel szorosabban összefüggő reálbérek emelkedése csupán 8 százalék volt. A második ötéves terv folyamán hatalmas beruházási programot hajtottunk végre — mondotta, majd így folytatta: — A második ötéves terv időszakában közelebb jutottunk társadalmi és gazdasági céljaink realizálásához, de elképzeléseinket nem valósítottuk meg maradéktalanul. Uj problémák jelentkeztek az ipar területén. Az 1956 utáni években a gazdaság rekonstrukciója jól haladt és előbb fejeződött be a tervezettnél. A rekonstrukció viszonylag egyszerűbb feladatának befejeztével ismét előtérbe kerültek a fejlesztéssel kapcsolatos bonyolultabb kérdések. Ezek közül a legfontosabb, hogy — a gazdasági egyensúly és az optimális fejlődési ütem biztosítása érdekében — a beruházásokat a belföldi szükségletek és a fizetési mérleg szempontjából legfontosabb területekre koncentráljuk. E téren nem tudtunk kielégítő eredményeket elérni. Nem javult eléggé a termékek minősége, nem szélesedett kellően az export, a gazdaságosság sokhelyütt háttérbe szorult a mennyiségi feladatok mögött. Az indokoltnál nagyobb mértékben nőttek a készletek. A gazdaságirányítás rendszere nem biztosította eléggé a vállalatok önállóságát, azt, hogy a döntés joga és a felelősség ott érvényesüljön, ahol az a legindokoltabb. A mezőgazdaságról elmondotta, hogy bár az átszervezés alatt és után is emelkedett a termelés, javult a munka szervezettsége, mégis túlzottnak bizonyult a termelés emelésének tervezett üteme. Minthogy a nemzeti jövedelem felhasználási oldalán a következtetéseket nem vontuk le időben, ez feszültségek forrásává vált. A nagy átalakulás jó előkészítéssel és kedvező légkörben folyt le, de az átszervezéssel járó problémák: a nagyüzemi termelés megalapozásának folyamata, a termelőszövetkezeti vezetés személyi feltételeinek kialakulatlansága, egyes tisztázatlan gazdaságirányítási kérdések (így például az árrendszer) lassították a fejlődés ütemét. E problémák újszerű megoldásokat követeltek, melyeknek objektív feltételeit legkedvezőbb formáit azonban egy-két év alatt nem volt lehetséges kialakítaná. Az említett okok következtében a nemzeti jövedelem az ötéves terv utolsó évében, a tervezett 36 százalékkal szemben csak 25—26 százalékkal volt magasabb az 1960. évinél. Ugyanakkor a fogyasztás és a felhalmozás nem igazodott eléggé e változáshoz, ami külkereskedelmi mérlegünket kedvezőtlenül befolyásolta. A nemzeti- jövedelem-kiesés nagyobb része a mezőgazdaságnál jelentkezett, a további rész az iparban, aminek oka elsősorban az önköltségcsökkentési feladatok nem teljesítése volt. Ez utóbbi, 5 év alatt — az eredeti tervhez viszonyítva — 9— 10 milliárd forint bevételi kiesést okozott az államháztartásban. A fejlődés nagyobb ütemét lehetővé tevő módszerek és eszközök kialakítására számos intézkedés történt már a tervidőszak első éveiben is, majd 1964-ben a problémák szélesebb körű felmérése és a Központi Bizottság decemberi határozatai alapján. Nyilvánvaló azonban, hogy az említett kérdések nem olyanok, amelyek könnyen megoldhatók. Szükségessé vált, a tapasztalatok alapján, gazdaságirányítási rendszerünk szélesebb körű elemzése és átfogó reformjának kidolgozása, az iparosítás magasabb fokának és a szocialista mezőgazdaság követelményeinek megfelelően. Ezt tűzte napirendre a Központi Bizottság 1965-ben. E reform A mezőgazdaság össztermelése 3—4 százalékkal elmaradt a tervezettől, amiben legfőbb szerepet a természeti csapások játszottak. Az ár- és belvizek a mezőgazdaságban csaknem egymilliárd forint értékű terméskiesést okoztak. A száj- és körömfájás mintegy 800 millió fOiiiit kárt okozott. Az Állami Biztosító a termelő- szövetkezeteket ért károkra az utóbbi évek térítésénél jóval nagyobb összeget, több mint egymilliárd forintot fizetett ki. Az árvíz sújtotta területek terméskiesése ellenére gabonából a tervezett mennyiséget betakarítottuk és búzából elértük az eddigi legmagasabb holdankénti átlagot, 12,5 mázsát. Nem végleges adatok szerint a kukoricatermés holdankénti átlaga 16,8 mázsa, ami szintén jónak tekinthető. A száj- és körömfájás miatt a szarvasmarha-felvásárlás kismértékben lemaradt, a sertésfelvásárlás azonban ezt ellensúlyozta. Nagy volt a kiesés a zöldség-, szőlő-, gyümölcstermésben; ez összességében 20—25 százalékkal kevesebb volt az előző évinél, s ennek folytán a zöldség és gyümölcs fogyasztói ára is emelkedett. Az elmondottaknak megfelelő kép tükröződik az 1965-ös állami költségvetés végrehajtásában is. Timár Mátyás ezután megemlítette, hogy az állami vállalatok jövedelmei összességükben megközelítik a tervezettet, majd arról beszélt, hogy a kiadások területén a költségvetésből finanszírozott beruházások elmaradtak a tervezettől, a vállalati forrásokból megvalósított beruházásoknál viszont túlteljesítés volt. Eredménynek tekinthető, hogy a befejezett létesítmények száma nőtt. Míg 1964-ben 250, addig az elmúlt évben mintegy 300 jelentősebb beruházás fejeződött be. A költségvetés termel őszövetkezeti kiadásai között bizonyos átcsoportosítás következett be. Hosz- szú és közép lejáratú hitelek ösz- szege az előirányzottnál alacsonyabb volt, míg az elemi károk következtében fellépő szükségletek többletkiadásokat vontak maguk után. A szociális kérdésekről szólva elmondotta, hogy a tervben és a költségvetésben előirányzott családi pótlék és nyugdíjemelés is megtörtént, éves kihatása összesen 770 millió forint. A lakosság pénzbevételei ösz- szességükben az előirányzatnak megfelelően alakultak. A takarékbetét-állomány az év során 3,5 milliárd forinttal növekedett. , Külkereskedelmi és fizetési mérlegünk a tervezettnek megfelelően alakult. Megjegyzendő az is, hogy az export növelésére irányuló erőfeszítések nem jártait együtt az exportcikkek gazdaságosságának javulásával. Ezért jelentős külkereskedelmi árkiegyenlítési többletigény keletkezett — mondotta, majd hangsúlyozta, hogy az elért eredmények mellett a jövőben előtérbe kell helyeznünk a gazdaságirányítás reformját és a távlati tervek, illetve a harmadik ötéves terv kidolgozását. Dr. Timár Mátyás pénzügyminiszter beszél mellett jelentős tényező gazdasági fejlődésünk biztosításában a távlati tervek elkészítése, az optimális fejlesztési arányok kimunkálása, a harmadik ötéves terv kidolgozása. Mindennek tükrében kell megítélni az elmúlt évet, az 1966-os népgazdasági tervet és a költség- vetést is. A szónok ezután arról beszélt, hogy az ipari termelés az elmúlt év folyamán jobban igazodott a szükségletekhez. Javult a vállalati gazdálkodás szervezettsége, szilárdult a bér- és munkafegyeÁ fő cél a népgazdaság egyensúlyának szilárdítása Tímár Mátyás ezután az 1966. évi költségvetésről beszélt, elmondotta, hogy az 1966. évi népgazdasági terv fő célja a termelés és a gazdaságosság növelése mellett a népgazdaság egyensúlyának szilárdítása. Ennek érdekében a terv az iparban mérsékelt, 4—6 százalékos termelésfejlesztést tartalmaz, s előtérbe helyezi a minőség javítását, a műszaki fejlesztést, az export fokozását, a jobb készletgazdálkodást, a tervezett költ- ségszintcsökkentés átlag 0,5—0,6 százalék. Az állami építőipar feladata 2,5 százalékkal nő. A közlekedés áruszállítási teljesítménye 5 százalékkal bővül. A mezőgazdasági termelés 1965. évi várható eredményeihez mért növekedése 5—5,5 százalék, ami az elmúlt évek átlagos fejlődési üteménél magasabb ugyan, de az 1965. évi alacsony zöldség- és gyümölcstermés miatt reálisnak tekinthető. A mezőgazdasági felvásárlási árak emelése csak részben szolgál a közvetlen személyi jövedelem növelésére, s minden bizonnyal ösztönzőleg hat a termelésre. (Folytatás a 2. oldalon) *
