Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-27 / 22. szám

1S6G. január 27. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 A lakosság forintjaiból Épül a községi orvosi rendelő November 19-én a Népújságban megjelent a cikk, amely a köz­ségfejlesztéssel foglalkozott. E cikkben gyakorlati példák is van­nak, melyek Bátaszék községet is érintik. Ennek nyomán több kér­désben szeretnék vitába bocsát­kozni a cikkíróval, a tények alap­ján. Törpevízmű, fürdő, utak, járdák A községpolitika a tanács tö­megszervező funkciójának gya­korlati megvalósítása. Adott köz­ség lakossága társadalmi és anya­gi szükségletének kielégítése, a település fejlesztésére, lakói élet­körülményeinek megjavítására irányul, hogy kielégítse szociális, kulturális, egészségügyi és kom­munális szükségleteit. Mit tettünk ennek érdekében? Mit tett a ta­nácstagság összességében? A köz- ségfejlesztési alap a lakosság fo­rintjaiból tevődik össze, annak felhasználását a tanács határozza meg. Hogyan látta a tanácstagság a lakosság javaslatai alapján a fo­rintok felhasználását? Szerintünk helyesen és megfontoltan. Példa erre az is, hogy 1959-ben a ta­nács felmérte a község ivóvíz- ellátásának helyzetét és ötmillió forintos beruházással a törpevíz­mű megvalósítását határozta el. A társadalmi munka értéke nem kis összeg volt, 31)0 000 forint, amelyet a lakosság a törpevízmű létrehozásával végzett. Igen me­rész kezdeményezés volt, de szük­séges, mert ivóvízzel el kellett látni a község lakosságát, amit ma minden bátaszéki dolgozó él­vez. A. további feladatok is sürget­tek, mert a községben nem volt fürdő. A nyolckádas zuhanyozó­val ellátott tisztasági fürdőt és a strandfürdőt 750 000 forinttal és jelentős társadalmi munkával építettük meg. Bátaszék, a lakossághoz viszo­nyítva, nagy kiterjedésű. Nem volt ravatalozónk. Megépítettük egyéb egészségügyi létesítmények­kel együtt a temetőben. Korszerű piacteret létesítettünk a lakosság forintjaiból. Bővítésre került a bölcsőde és a papközi otthon. Uj tűzoltószertár építéséhez 150 000 forinttal járultunk hozzá. Negy­venöt kilométer járda van a köz­ségben. Túlnyomó részben rossz állapotban voltak. Ha csak az utolsó négy évet vesszük figye­lembe, akkor megállapíthatjuk, hogy a lakosság igényeinek meg­felelően haladunk előre, mert évente 380 000 forintot fordítunk a járdák felújítására. így az utób­bi négy évben 14 utcában 16 ki­lométer hosszúságú járdát építet­tünk. Teljes mértékben társadalmi munkával készült a járda négy utcában, de másutt is jelentős társadalmi munkával járult hozzá Az elsőség még nem dőlt el A Földművesszövetkezetek Szek­szárdi Járási Központja ezekben a napokban értékelte a tavaly meghirdetett baromfihús- és to­jástermelési verseny eredményeit. A versenybizottság részben a beérkezett jelentések, részben a helyszínen ellenőrzött adatok alap­ján dolgozta fel a körzeti föld­művesszövetkezetek eredményeit. Az összesítés szerint 69 jó telje­sítő közül három helyezett között dől majd el az elsőség. A három legjobb teljesítő 258 libát, 48 ka­csát, 53 pulykát, 86 kilogramm pecsenyecsibét és 38 ezer tojást adott át a felvásárlóknak. A verseny végleges értékelésé­re a szekszárdi járásban elért eredmények ismertetésére, vala­mint a jutalmak átadására a február elején megrendezésre ke­rülő járási nőtanácskozáson kerül sor. (Hoxsássólás) a lakosság a járdaépítéshez. Itt domborodott ki a tanácstagság és a lakosság kapcsolata a szerve­ző tevékenységen keresztül. A község központjából eltüntettük a sártengert, 450 négyzetméter te­rületet betonoztunk le és egy- időben áthelyeztük a buszmeg­állót, korszerű autóbusz-váróter­met építettünk. A kulturált élet­mód megkövetelte a nyilvános WC építését, ami 85 000 forintba került. A község fejlődött, új la­kótelepet alakítottunk ki. Megfe­lelő vízvezeték-hálózatbővítést és villamosítást e területen is végre­hajtottunk. Művelődési otthont, vagy orvosi lakást ? Az említett példák csak részei a dolgozók forintjaiból megvaló­sult beruházásoknak. Eredmé­nyeink mellett bizonyára követ­tünk el hibákat is, amelyek a ta­pasztalatlanság és az újjal való ismerkedés következtében fordul­tak elő. Ezeket nyíltan beismer­jük és munkamódszereinken vál­toztattunk. A tervszerűbb mun­ka érdekében létrehoztuk a há­zilagos brigádot. A cikk felveti Bátaszék kulturá­lis és egészségügyi problémáját. A mi kultúrotthonunk csak kul­túrterem. Egy 7500 lakosú köz­ségnek azonban szüksége vap mű­velődési otthonra, ha egy-két év-' re elvetettük is e problémát. A művelődési otthon megépítését nem vehetjük le napirendről, mert úgy érezzük, a 1 alt osság igényei és a felelősség minket terhel. A vita azon van, hogy melyik a fon­tosabb, a kultúrotthon, vagy az orvosi lakás. Szerintünk mind a kettő, de a serrendiségben az or­voslakás első helyen áll. A tanács tagsága, valamint a vb. ismeri a község lakosságának egészségügyi helyzetét és elkövet mindent, hogy ezen javítson. Egészségügyi problémáink bőven akadnak. Azonban előre is haladunk. Kö­zös beruházással épül jelenleg a körzeti orvosi rendelő, amelyhez az elmúlt évben 50 000, az idén 100 000 forinttal járulunk hozzá, hogy a munka folyamatos legyen. A cikkíró felveti a tervszerűsé­get, az egyszeri megoldást egy- egy munkafolyamat végzésénél. Igen helyes, sok forintot lehet megtakarítani ezen keresztül egy- egy kivitelezésnél. Nem vagyunk hívei a rész beruházás oknak, mert saját kárunkon tapasztaltuk ennek hátrányát. Törekvésünk, hogy egy-egy komplexum teljes dokumentáció­val rendelkezésünkre álljon, a ki­vitelezés folyamatosságát ezáltal is biztosítani kívánjuk. Uj év — új tervek Felveti a cikkíró, hogy a báta­széki tanács 250 forintban álla­Elismerés — köszönet A megyei tanács vb. mező- gazdasági osztálya elismerő ok­levéllel fejezte ki köszönetét a honvédségnek és a Tűzoltóság Tolna megyei Parancsnokságának az alsónánai Béke Tsz-nek nyúj­tott segítségért. Mint erről lapunkban már be­számoltunk, január 20-án az alsó­nánai Béke Tsz egyik gazdasági épülete a ránehezedő hó súlya alatt összerogyott. Maga alá te­mette az istállóban elhelyezett jó­szágokat. A mentésre kivezényelt honvédalakulat és a tűzoltóság segített a tsz-tagoknak a mentési munkálatokban. A megyei tanács vb. mező- gazdasági osztályának vezetője a két alakulat parancsnokságának elismerő oklevelet adott át és ál­dozatos munkájukért köszönetét fejezte ki. pította meg a lakosság hozzájá­rulását, ugyanakkor rámutat ar­ra, hogy a maximumban megha­tározott összeg, mintegy 100 ezer forintot tenne ki a községben Ennyivel tudnánk a községfejlesz­tési kiadásokat is emelni, ezek té­nyek és a községi vb-vezetők meg­fontolják a tanácsot. 1966. évi községfejlesztési ter­veink végrehajtását előkészítet­tük. Megfelelő mennyiségű járda­lapot, áteresztő gyűrűket és egyéb anyagokat vásároltunk, mert a lakosság követeli, hogy megszün­tessük a sáros utcákat, kultúrált életmódot és egészségügyi komp­lexumokat valósítsunk meg a köz­ségben. Ennek szellemében in­dulunk el az évi társadalmi mun­kaszervezésben, amely 300 000 fo­rintos értéket jelent a tervek szerint. Ezt teljesíteni akarjuk a mintegy öt kilométeres járdaépí­tésnél, villamosításnál, fásításnál, csatornázásnál, és reméljük, hogy a tervezett feladatokat a tanács­tagság és a lakosság segítségével megvalósítjuk. A lakosság forintjait a legfonto­sabb helyre tesszük, tervszerű felhasználással visszük előre köz­ségünk szépítését, fejlődését, a la­kosság érdekében. Rozgonyi Pál Bátaszéki Tanács vb-elnökhelyettes A fiatalember, akinél érdek­lődöm, hogy hol van a Dombó- ' vári Fémtömegcikkgyártó Vál­lalat üzeme, csak a vállát vo- nogatja. Hiába erősködöm, hogy itt kell valahol lennie, ebben az utcában, nem tud róla. A termelőszövetkezet előtt kere­sem az üzemet, amelynek még, úgy látszik, nem futotta cég­táblára. Csak amikor megtol­dom a kérdést, hogy arról az üzemről van szó, amit egy régi istálló, vagy fészer átalakítása után rendeztek be, derül fel a fiatalember képe. Ja, vagy a rádiógyárat keresi? Hát kérem, az ott van, öt ház­zal odébb, az Állami Biztosító udvarában. Rádiógyár? Nem túlzás egy kicsit ez az elnevezés? Ahogy a latyakot kerülgetem az ud­varban, míg eljutok a földszin­tes kis épületig, ezen gondol­kodom. Még talán kis üzemnek sem lehet nevezni, amit a ta­másiak közül sokan gyárnak hívnak. Jobban illik rá a mű­hely megjelölés. A „gyár" in­kább a jövőnek szól. A jövőnek, az iparnak, ami nagyon hiányzik itt, Tamási­ban. A megye összes járási székhelyei közül itt a legkeve­sebb az ipar. Mindössze egy téglagyár és egy tejüzem kép­viselte itt az ipart, tíz—húsz évvel ezelőtt, és azóta sem va­lami nagy a fejlődés. A ktsz- nek van néhány részlege és a volt művelődési házban a paplanüzemet rendezték be Pedig — ha eltekintünk a Si- montornyai Bőrgyártól, amely a járás szélén van, és annak ellenére, hogy az ország leg­nagyobb bőrgyára, a járás ar­culatát nem nagyon befolyá­solja — negyven-ötven kilomé­teres körzetben nincs nagyobb ipari üzem. Ha a község gazda­ságilag fejlődik — amiben döntő a szerepe az iparosítás­nak —, vonzásközpontja lehet egy, a járás határain is túl­nyúló körzetnek. Ma a község­ből és a járásból igen sokan járnak el száz-kétszáz kilo­méter távolságra is^az iparba, az építkezésekre. És ha ma még nem is beszélhetünk általában munkaerő-feleslegről a mező­Üjabb egészségügyi létesítményekkel gazdagodik a város A közelmúltban már felmerült, szükséges volna Szekszárdon egy 240 fős anyás-csecsemőotthon lé­tesítése. A javaslatot azonban pillanatnyilag elvetették, mivel az anyagi feltételek nem voltak biztosítva. Most azonban a me­gye harmadik ötéves tervébe be­építették az anyás-csecsemőott­hon felépítését. A létesítmény beruházási programja már el­készült és remény van arra is, hogy még ebben az évben elké­szítik a tervdokumentációt. Eb­ben az esetben lehetőség nyílik, hogy a létesítmény kivitelezését 1967-ben elkezdhessék. Volt egy olyan elképzelés is, hogy a szekszárdi gimnáziumban egy egészségügyi osztály létesül, novérképzéssel. Ehhez azonban az Egészségügyi Minisztérium nem járult hozzá, mert a gim­náziumi tanulók 18 évnél fiata­labbak, és így a betegek mellett gyakorlati munkát nem végez­hetnek, tanulmányaik folytatása közben. A kórház területén az új kor­szerű laboratórium építése meg­felelő ütemben halad. A két­millió 100 ezer forintért épülő létesítmény előreláthatólag ebben az évben elkészül. Ugyanitt meg­kezdték egy új gyógyszertár-rak­tár építésének munkálatait is, amelynek további folytatása, a rendelkezésre álló anyagi eszkö­zöktől függ. Kenyérgabonából 101,4 százalék A megye termelőszövetkezetei­ben még tavaly kora ősszel meg­kezdték a vállalatok a termelési és az értékesítési szerződések kötését. A népgazdaság igényei­nek megfelelően, kenyérgaboná­ból eddig 101,4 százalékra tel­jesítették a tsz-ek, az értékesí­tési szerződéskötést. Az előző évekhez viszonyítva, kielégítő ütemben halad és befejezéshez közeledik a burgonyatermelési szerződések megkötése is. Vi­szonylag kielégítő a zöldségter­mesztési szerződések kötésének az üteme iá. Jelentősebb elmara­dás van azonban a napraforgó­nál, cukorrépánál, a kendernél, a dohánynál és a fűszerpapriká­nál. „RÁDIÓCVÁR gazdaságbán, a gépesítés né­hány év múlva újabb munka­erőt szabaditfél U falvakban: Foglalkoztatni ezeket és a ma még messzire járókat, ezt oldja meg Tamási iparosítása, ami-, nek szerény lépése ennek a kis műhelynek a létrehozása. — Október óta folyik a ter­melés az üzemben — mondja Gárdái László művezető, a dél­utáni műszak vezetője. — Az Orion-gyárnak készítünk külön­féle televízió-alkatrészeket. A múlt évi tervünk 240 ezer fo­rint volt, rendben teljesítettük. A gépteremben hidraulikus és excenterprések. Kettőn — amelyeknek villanyfűtése is van, — bakelitporból préselnek csatlakozódugót. A harmadikon egy parányi alkatrészt vágnak ki sárgarézlemezből, a kis érintkezőket felküldik ezüstö- zésre az Orionba, amikor visz- szakapták, beszerelik a csat­lakozóba. A következő terem­ben a „korbácsot” szerelik össze a fürge kezű asszonyok, lányok. Az egyik, csatlakozás végű hu- zalköteget hívják így. Mint Ko­csis László szerszámkészítő el­mondja, „Orionék” féltek ezt az alkatrészt ide leadni, mert elég kényes munka a szerelése, de ahogy megkapták az első szállítmányt, nagyon meg vol­tak elégedve. Kocsis László egyébként az egyetlen „Orionos” szakmunkás az üzemben, csak ők ketten, a. feleségével, aki a másik mű­szak vezetője, jöttek a buda­pesti gyárból. A többiek, az adminisztrátortól a gépbeállítóig helybeliek. Gárdái László a DÉDÁSZ-tól jött, Zsolnai Ist­ván a téglagyárból, Végh Gyu­la a vegyes ktsz-től, a többség azonban még nem dolgozott ipari üzemben. Vagy a háztar­tás volt eddig az egyedüli tevé­kenysége, vagy a tanulás. Ha­tan egyenesen a helybeli gim­náziumból jöttek, érettségi után. Túlzás lenne azt állítani, hogy valamennyien itt is akarnak végleg ragadni. — Van, aki azért jött, mert helyhiány miatt nem vették fel óvónőnek, az egyik fiatalembert pedig a mű­vészeti pálya vonzza, az azon­ban egyáltalán nem biztos, hogy az érettségizett Hideg Edit jövőre is megpróbálkozik az óvónőképzővel. Két hónapot töltött a pesti Orionban, ott ta­nulta meg a különféle munka­fogásokat és a művezető is di­cséri ügyes kezét. Ha igyekszik, egyáltalán nem biztos, hogy sokáig marad a forrasztópáká­nál. Mert ez a kis üzem olyan tanműhely-féle. Itt készül az a negyven—ötven ember a na­gyobb feladatokra, az ősszel beinduló üzem irányításán. Mert már kiásták az alapjait a nagy üzemnek is, és a tervek szerint még az idén át kell, hogy adják az építők. Ott mú.r két-háromszáz munkás, alkal­mazott dolgozik majd és a kü­lönféle középvezetői, minőségi ellenőri beosztásokba azok ke­rülnek, akik itt kiválnak igye­kezetükkel, hozzáértésükkel. És ha már készen lesz az új üzem, indulhatnak a szakmai tanfolyamok, lehet képezni, elsősorban fiatalokból e szép, nagy jövőjű szakma új szak­embereit. Ennek a jövőnek szól a „rádiógyár” elnevezés, ahogy a tamásiak közül egyre többen hívják az egykori fészerben be­rendezett kis műhelyt. (J) A megyei kórház, Szekszárd, felvételre keres gyakorlattal rendelkező gépírót, valamint alacsony- és magas- nyomású vizsgával rendel­kező kazánfűtőket. A magasnyomású vizsgával rendelkező fűtők részére 1700 Ft-ot fizetünk. (145)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents