Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-27 / 22. szám
.1066. január 21. TOT.NA MEGYEI NÉPŰJSÁC 3 A községi tanácsok segítsége a földművesszövetkezeteknek A községekben működő földművesszövetkezeti boltok, üzletek, gyakran ütköztek különböző működést gátló akadályokba, melyeken az illetékes tanácsi 'vezetőknek kellett volna segíteni. Számos faluban felületesen kezelték, mellékesnek tartották a segítséget. A megyei tanács végrehajtó bizottsága az elmúlt évben a lakosság kulturált ellátásának érdekében határozatot hozott, mely szerint a tanácsok, a földművesszövetkezetekkel kötelesek együttműködni, és a területükön lévő alkalmas épületkomplexumokat kereskedelmi, valamint vendéglátóegységek létesítése céljára átadni, vagy abban közreműködni. A határozat után már számos intézkedés történt a községekben. Tamásiban a községi tanács közreműködésének eredményeként modem bútorüzletet létesít a földmflvesszövetke- zet. A piactér megépítéséhez, ugyancsak jelentős segítséget adott a községi tanács. A községfejlesztési alapból épített gázcseretelepet is a földművesszövetkezet kezelésébe adják át. A Bonyhádi Járási Tanács is intézkedett a megfelelő üzlethelyiségek biztosítása érdekében. A Dombóvár Községi Tanács a földművesszövetkezeti üzlethálózat fejlesztéséhez megfelelő házhelyek biztosítósával járult hozzá. A Szakcsi Községi Tanács presszós falatozó létesítéséhez adott segítséget. Várotvg községben házvásárlással biztosítottak üzlethelyi séget. A dombóvári járásban ezen kívül még számos községben létesült, vagy a közel jövőben létesül új kereskedelmi egység. A szekszárdi járás területén, elsősorban Harcon, Medinán és Decsen került sor segítség- nyújtásra. Sok helyen felmerült azonban, hogy a megszerezhető épület- komplexumok nem alkalmasak korszerű egységek létesítésére, mert azokat általában csak jelentős anyagi ráfordítással lehet a célnak megfelelően átalakítani. A megyei tanács kereskedelmi osztálya a tűzhelyek és kályhák vonatkozásában intézkedéseket tett annak érdekében, hogy a falusi lakosságnak a cikkek beszerzéséért ne kelljen feleslegesen nagyobb távolságra utazni. A határozat meghozatala előtt 45 helyiségben lehetett az említett cikkeket megvásárolni. Az osztály intézkedésére ma már mintegy kilencven községben vásárolható tűzhely és kályha. Más áruk szélesebb körű úgynevezett „terítése” egyelőre nem biztosítható, mert a lakosság igénye miatt arra nincs is szükség, részben pedig azért, mert az árukészlet nem teszi lehetővé. A kccskeffiz, mint vadfeleltető takarmány — a kérges havon csapást kell törni az etetőkhöz Az erdőgazdaságok országszerte nagymennyiségű kecskefüzet döntenek ki főleg a vágásra, gyérítésre kerülő területeken, s ott hagyják a hóban. Néhány nap alatt a gallyakat és a gyengébb ágakat fehérre hámozzák a szarvasok, őzek, nyulak. A kecskefűz kérge ugyanis kitűnő teleltető takarmány Ínséges, nagy havas időkben: nemcsak szénhidrátot, de fehérjét, vitaminokat talál benne a vad, sőt gyógy- anyagot is. Egyébként is kell a kiegészítő takarmány, hiszen az őzbakok megkezdték az agancsfelrakást, s nemsokára a szarvasok is levetik tavalyi trófeájukat. Most és a következő hetekben tartani kell a hó felső rétegének jegesedésétől, ami nemcsak azért veszélyes, mivel nehezíti a vadfélék természetes táplálkozását, hanem felsebzi az őzek besüppedő lábát is. A vadászati szakemberek arra hívják fel az illetékes vadgazdák, erdészek figyelmét, hogy kérgesedés esetén mindenfelé törjenek utakat „csapásokat” a vad számára. (MTI) M a mindennél is 111 JÖTTEK ÉS JÖNNEK: Chevroleten, vagy Volkswagenen, s mesélnek, mennek Ide, oda, látni, hallani, inni magukba a hazai színeket, szavakat vagy éppen mondani, mesélni, bizonygatni; jó... igen, nagyon jó nekik. Legtöbbjük futott, mert megijedt, vagy mert vonzotta az álom, a kocsi, a pénz, a sok pénz, amiért mindent megvehet. Nap, nap után, év évre; és sokuk már a napokat számolta, mikor indulhat, jöhet haza. És vannak, akik már nem hazajönnek, csak ide, s a szavakat is ehhez mérik. Mesélnek: kocsiról, villáról, jó állásról. A Lehetőségről, igen így, nagybetűvel, s mégis szorongva, fájva újra és újra arra gondolnak, ami megfogalmazha- tatian, s ami már nem az övék. Mi ez? A napfény a Margitsziget lombjai között, a táj a suhanó vonat ablakából, fekete kendős parasztnéni a váróterem kopott padján ülve, ismerős arcok az utcán, s Ismeretlenek a villamoson; minden, ami a hazát jelenti. És ez az, amit megvenni pénzért — bármennyi pénzért is — nem lehet. „Mindent” — kocsit, lakást, jachtot, amit akarsz — igen, de ezt? Botor dolog lenne azt mondani, hogy valamikor világnak futott hazánkfiai közül sokan nem csinálták meg a — sokat emlegetett — szerencséjüket. Anyagi javak bővebb forrásához tartják a tenyerüket. Ami itthon sokaknak évekig való gyűjtögetés eredményeként jut, az ott már régen az övék. Mégis — ez minden? Persze, vannak, nem is kevesen, akik meg is toldják ezzel-azzal azt, amijük van. A három szobából öt, vagy hat lesz, a pici tejivóból hatalmas bisztró, a csöppnyi tervezöirodá ban való görnyedésből busásan fizetett tudományos kutatómunka de üsse kő, dicsekedjenek. Nem irigylem. Nem nekem dicsekednek nem azt akarják, hogy engem egyen a sárga irigység: görcsösen sokszor már kétségbeesetten — ön magukat igazolják. Hogy jól jártak, hogy nem tették rosszul, hogy érdemes volt... Idézzek hideg, ri deg statisztikákból, tanulmányok ból, könyvekből? Robert Lámpán az amerikai szenátusnak jelenté sében azt írja: „Az amerikai fiatalok jelentős része az öröklött szegénység állapotában indul neki az életnek...” ök is tudják, hogy Eldorádóban sem megy jól min denklnek. És hogy küzdeni, köme-szerű féltékenység annyira elvakította, hogy higgadtan már gondolkodni sem tudott. 1962-ben feljelentette férjét, hogy fegyvert rejteget. Annak rendje-módja szerint megkezdődött a nyomozás, s a községben az emberek hetekig figyelték, tárgyalták a fejleményeket. Néhányan már akkor megsejtették, hogy itt nem fegyverrejtegetésről, hanem egészen másról van szó. A vagyon próbál bosszút állni afölötti elkeseredésében, hogy nincs többé Varázsa. A rendőrség fegyvert nem talált. Az elnök azonban annyira kompromittálva érezte magát, hogy lemondott. Más, kisebb beosztásba került. Ám ettől kezdve hol együtt élt a feleségével, hol külön. A gyűlölködés állandósult, s környezetükben sajnos senki nem érezte magát felhatalmazva a beavatkozásra. De vajon ilyen szituációban ki érezheti magát felhatalmazva? Létezik-e olyan munkaköri kötelesség, amely felléphetne? Tulajdonképpen nem létezik. A családon belül még ma is túlzottan zárt, önmagának élő, befelé forduló és nehezen megközelíthető a paraszti világ. Ebben a családban a gyerekek hármas hatás alatt éltek, és egyre jobban megértették apjukat, és mindinkább eltávolodtak, elfordultak anyjuktól. Az asszony érzelmi hullámhosszán a gyerekek nem tudtak „fogni” és megérteni semmit. Tavaly karácsony előtt a férj, páratlan önuralommal kibékült feleségével, hogy a gyerekekre való tekintettel legalább az ünnep alatt legyen ismét együtt a család. Még egyszer, utoljára együtt voltak tehát mindannyian. Ott ültek az ünnepi asztalnál, de sejtelmük nem volt arról, hogy már rég ninés közük egymáshoz. Külön-külön világban eltek, és tulajdonképpen nem is ismerték egymást. A harmadikos gimnazista lány december 27-én reggel egy életerős gyereket szült. Senki se tudta róla, hogy terhes. Még az édesanyjának sem mondta meg, aki annyira nem törődhetett vele, hogy nem vett észre rajta semmit. A köldökzsinórt a lány apja vágta el, és az asszonyt orvosért küldte. Az idős doktornak az asszony elmondta, miért hívja, és közölte vele, hogy szívesen fizetnének ötezer forintot, ha az újszülött nem maradna élve. te idős doktor úgy tett, mintha nem értené meg a félreérthetetlen célzást. Sietve elindult, és vallomásában később elmondta, lesújtó látvány fogadta. A ház konyhájában a szennyesruha tetejére mintegy odahajítva találta az újszülött csecsemőt. Másnap az asszony a rendőrségi épület egyik szobájában férje ellen megtette a feljelentést, urát vérfertőzéssel vádolta. A rendőrség most már minden eshetőségre, még az emberölésre is felkészült, és azonnal preventív intézkedéseket foganatosított. Nincs kizárva, hogy éppen ennek köszönhető, hogy ebben a végsőkig kiélezett helyzetben az már net.' következhetett be, amitől legjobban kellett tartani. A lányt gyermekével együtt a járási ki.- ház szülőosztályán helyezték cl egy ideig. Később az újszülött állami gondozásba került, a ’óny pedig nevelőintézetbe. A legidősebb fiú pedig jelenleg is vizsgálati fogságban van. P. elvtávs ugyanis hat óra hosszat beszélgetett a lánnyal és ennek nyo mán élesen rajzolódott ki előtte az a tragédia, amelyik a megbomlott régi életforma talajáról ebben a szituációban szinte törvényszerűen jött létre. A lány azt vallotta, hogy nem az apjától, hanem a bátyjától van a gyerek. Ezt a vizsgálati fogságban lévő fiatalember nem tagadja, sőt megerősíti. A férfi pedig kijelentette; százados úr, nem vagyok állat. Az asszony kitart amellett, amit a feljelentés során a járási rendőrkapitányságon elmondott. Az újszülött egészséges, életerős. A legfiatalabb gyerek, a leányanya öccse legfeljebb csak sejti, hogy mi történik körülötte. Az asszony szinte lángol a gyűlölködéstől. S a rendőrtiszt, aki nemcsak a tényt nézi, hanem a mózgatórugóknak, az okoknak az eredetét is kutatja, felteszi a kérdést, hogy ami ebben a családban történt, az vajon miért történhetett meg? Miért? SZEKULITY PÉTER nyökölni, alázkodni kell. Taposni, ha úgy hozza a sors, s nyelni, ha a főnök reggeli mérgét kiadva, ajtót mutat, tudomásul venni, hogy a mosogatógép-kezelő órabére 68 cent, ha férfi, és 55, ha — nő... AZ AMERIKAI SZENÁTUS irattárában két éve porosodik egy hivatalos vizsgáló bizottság készítette jelentés, amely e szavakkal kezdődik: „Az öregeknek legalább a fele — körülbelül nyolcmillió ember — nem engedheti meg magénak, hogy tisztességesen lakjék, rendesen táplálkozzék, megfeüő orvosi megelőző és gyógykezelésben részesüljön...” öregség? Mesz- sze van. Akkorra majd gyűjt, szerez, ő nem jut erre a sorsra. Sok abban az életben a — ha. A kétség, a bizonytalanság. A részletet fizetni kell. tehát hallgass. Ne figyelj a másikra, ne állj mellé, ha kiteszik a szűrét, mert ártasz magadnak vele. Tédd, amit parancsolnak. Igen, mindene megvan: pénze, kocsija, szép lakása, s mégis — valami otthonmaradt. Ezért jön újra és újra haza, hátha magával viheti, s csak amikor visszatér, akkor döbben rá — ismét nélküle maradt. Vannak, kevesen, akik pénzre váltották át az érzelmeket: csörgő apró lett a hazai, lombját hullató erdő, papírpénz a műszak utáni korsó sör a barátokkal, s bankbetét a föld, a gond, az öröm, ami sajátságos, sehol fel nem idézhető, mert egyetlen helyhez, egyetlen néphez kötött, mert — magyar. Vannak — mondom — ilyenek; És vannak — sokan — akik önmagukat keresve jönnek haza. Már túljutottak a pénz bűvöletén, ami az első években elkapta őket; már tudják, nem ez a minden. Magukat keresik: a régi sétát valakivel, a régi gyárkaput, a hulló vakolatú portásfülkével: az utcáról felfütyülő barátot... — Igen, őt, aki arról beszélt, Pityu művezető lett. Jancsi meg technikumba jár — a mama palacsintájának ízét, a Váci útra kiforduló villamost, a falu mellett futó patak vizének csillogását, madárdalt, hajnalok tehénbőgésének, malacsi vitásának hétköznapi, de odakinn annyira hiányzó muzsikáját. HALLGATJUK, HALLGATOM ŐKET; bólogatunk, persze, persze, mondjuk, talán irigyelnénk is mindazt, amit a magukénak mondhatnak anyagiakban, ha nem tudnánk — de tudjuk, mennyire tudjuk! — mit kell fizetniök érte. Te megcsináltad a szerencsédet, nem? Felkapja a szóra a fejét, de már visszagyűri a kibukni készülő szót, mert napokig kellene mesélnie, mondania, hogy nem, hogy miért nem. Hogy a szerencse és a boldogság nem egy gyökérről ered, hogy a pénz nem szül elégedettséget, hogy jó kocsi a Fiat, az Opel, s mégis, egy tömött villamos kedvesebb lehet. Hallgat. Talán azt számolja, mit hagyjon el. hol takarékoskodjék, mert akkor jövőre megint hazajöhet ... Mészáros Ottó Figyelő Tízezer zsák A zsák forgó-, illetőleg fogyóeszköz. Ezenkívül, a számviteli megfogalmazáson túlmenően, rengetegszer a zsák arra is jó, hogy le lehessen mérni a szövetkezeti gazdák öntudatának a fejlődését. Az ilyen természetű összefüggés merésznek és elég önkényesnek látszik. Pedig nem az. Nézzük csak közelebbről, hogyan is áll a dolog. Év közben, munka közben többször előfordul a termelőszövetkezetekben, hogy a szükséges göngyöleget kiadják a brigádoknak, használatra. Eddig rendjén is van minden. Ott kezdődik azonban a hiba, ahol a göngyöleget, a zsákot össze kell szedni. Rendszerint megfogyatkozik, helyenként a burgonyatermés betakarítása után több száz zsák szőrén-szálán eltűnik. Ilyen esetben a vezetők felelőssége elvitathatatlan és a bizonylati fegyelem lazaságáról is nem éppen keresetlen szavakkal kell említést tenni. Legutóbb éppen Szedresen kevert fel, teljes joggal, igen nagy port, a száz valahány zsák hiánya. Viszont pozitív előjellel, éppen a szakcsi Űj Élet Tsz-ben történt meg az is, hogy tavaly ősszel tízezernél több zsák volt a tagok között forgalomban és a munkák befejeztével nem tűnt el egy sem. Ez is bizonyítvány, méghozzá jeles bizonyítvány a szakcsi szövetkezeti tagok öntudatáról. Közismert, hogy néhány évvel ezelőtt ebben a gazdaságban a lehető legrosszabban mentek a dolgok, elhanyagoltság, zűrzavar, kapkodás és fejetlenség jellemezte az üzemet. A közelgő zárszámadó közgyűlésen a vezetők viszont arról számolhatnak majd be, hogy minden megváltozott, rend > van, a terméseredmények kielégítőek, szóval a termelés és a jövedelem mindennél jobban jelzi, hogy a szakcsi Üj Élet Tsz a megszilárdulás útjára lépett. S ebben az egészséges folyamatban talán az a tény jelenti a legtöbbet a jövőre vonatkozóan, hogy nem tűnik ef egyetlen zsák sem. — ir — Csak a kisebb községeknél van fennakadás Az Állami Déryné Színház már hosszú évek óta járja a megye falvait, nagyobb településeit. Ebben a színházi évadban is már jó néhány előadást tartottak. A színház közönségszervezői az elmúlt évben, de az idén is jó munkát végeztek. Az előadások látogatottsága is jónak mondható. A községek lakói szívesen látogatják az egyes előadásokat. Problémaként jelentkezett az utóbbi időben, hogy a kisebb községekben, amelyekben a látogatottság nem megfelelő, a színház nem hajlandó a jövőben előadásokat tartani. Ez összefügg azzal, hogy a megyei tanács művelődési osztálya intézkedésére, a művelődési házak igazgatói a fix- kötéses Szerződések helyett a színháznak a látogatottság arányában fizetnek. E problémák rendezése érdekében a művelődési osztály és a Művelődésügyi Minisztérium Színházi Főosztálya kozott tárgyalások folynak. Február 1-gyel hentes szakképzettséggel rendelkező konyhavezetőt felveszünk. Fizetés megállapodás szerint. Jelentkezés személyesen a gazdaság központjában Középhídvégen. (124)
