Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-27 / 22. szám

.1066. január 21. TOT.NA MEGYEI NÉPŰJSÁC 3 A községi tanácsok segítsége a földművesszövetkezeteknek A községekben működő földmű­vesszövetkezeti boltok, üzletek, gyakran ütköztek különböző mű­ködést gátló akadályokba, me­lyeken az illetékes tanácsi 'veze­tőknek kellett volna segíteni. Szá­mos faluban felületesen kezelték, mellékesnek tartották a segítsé­get. A megyei tanács végrehajtó bizottsága az elmúlt évben a la­kosság kulturált ellátásának ér­dekében határozatot hozott, mely szerint a tanácsok, a földműves­szövetkezetekkel kötelesek együtt­működni, és a területükön lévő alkalmas épületkomplexumokat kereskedelmi, valamint vendég­látóegységek létesítése céljára át­adni, vagy abban közreműködni. A határozat után már számos intézkedés történt a községekben. Tamásiban a községi tanács közreműködésének eredmé­nyeként modem bútorüzletet létesít a földmflvesszövetke- zet. A piactér megépítéséhez, ugyan­csak jelentős segítséget adott a községi tanács. A községfejlesz­tési alapból épített gázcseretele­pet is a földművesszövetkezet ke­zelésébe adják át. A Bonyhádi Járási Tanács is intézkedett a megfelelő üzlethe­lyiségek biztosítása érdekében. A Dombóvár Községi Tanács a földművesszövetkezeti üzletháló­zat fejlesztéséhez megfelelő ház­helyek biztosítósával járult hozzá. A Szakcsi Községi Tanács presszós falatozó létesítéséhez adott segít­séget. Várotvg községben házvá­sárlással biztosítottak üzlethelyi séget. A dombóvári járásban ezen kívül még számos községben léte­sült, vagy a közel jövőben létesül új kereskedelmi egység. A szekszárdi járás területén, elsősorban Harcon, Medinán és Decsen került sor segítség- nyújtásra. Sok helyen felmerült azonban, hogy a megszerezhető épület- komplexumok nem alkalmasak korszerű egységek létesítésére, mert azokat általában csak je­lentős anyagi ráfordítással lehet a célnak megfelelően átalakítani. A megyei tanács kereskedelmi osztálya a tűzhelyek és kályhák vonatkozásában intézkedéseket tett annak érdekében, hogy a fa­lusi lakosságnak a cikkek beszer­zéséért ne kelljen feleslegesen na­gyobb távolságra utazni. A hatá­rozat meghozatala előtt 45 helyi­ségben lehetett az említett cikke­ket megvásárolni. Az osztály in­tézkedésére ma már mintegy kilencven községben vásárolható tűzhely és kályha. Más áruk szélesebb körű úgyne­vezett „terítése” egyelőre nem biztosítható, mert a lakosság igé­nye miatt arra nincs is szükség, részben pedig azért, mert az áru­készlet nem teszi lehetővé. A kccskeffiz, mint vadfeleltető takarmány — a kérges havon csapást kell törni az etetőkhöz Az erdőgazdaságok országszerte nagymennyiségű kecskefüzet dön­tenek ki főleg a vágásra, gyérí­tésre kerülő területeken, s ott hagyják a hóban. Néhány nap alatt a gallyakat és a gyengébb ágakat fehérre hámozzák a szarvasok, őzek, nyulak. A kecs­kefűz kérge ugyanis kitűnő te­leltető takarmány Ínséges, nagy havas időkben: nemcsak szén­hidrátot, de fehérjét, vitaminokat talál benne a vad, sőt gyógy- anyagot is. Egyébként is kell a kiegészítő takarmány, hiszen az őzbakok megkezdték az agancs­felrakást, s nemsokára a szarva­sok is levetik tavalyi trófeáju­kat. Most és a következő hetek­ben tartani kell a hó felső réte­gének jegesedésétől, ami nemcsak azért veszélyes, mivel nehezíti a vadfélék természetes táplálkozá­sát, hanem felsebzi az őzek be­süppedő lábát is. A vadászati szakemberek arra hívják fel az illetékes vadgazdák, erdészek fi­gyelmét, hogy kérgesedés esetén mindenfelé törjenek utakat „csa­pásokat” a vad számára. (MTI) M a mindennél is 111 JÖTTEK ÉS JÖNNEK: Chevro­leten, vagy Volkswagenen, s me­sélnek, mennek Ide, oda, látni, hallani, inni magukba a hazai szí­neket, szavakat vagy éppen mon­dani, mesélni, bizonygatni; jó... igen, nagyon jó nekik. Legtöbbjük futott, mert megijedt, vagy mert vonzotta az álom, a kocsi, a pénz, a sok pénz, amiért mindent meg­vehet. Nap, nap után, év évre; és sokuk már a napokat számolta, mikor indulhat, jöhet haza. És vannak, akik már nem hazajön­nek, csak ide, s a szavakat is eh­hez mérik. Mesélnek: kocsiról, vil­láról, jó állásról. A Lehetőségről, igen így, nagybetűvel, s mégis szo­rongva, fájva újra és újra arra gondolnak, ami megfogalmazha- tatian, s ami már nem az övék. Mi ez? A napfény a Margit­sziget lombjai között, a táj a su­hanó vonat ablakából, fekete ken­dős parasztnéni a váróterem ko­pott padján ülve, ismerős arcok az utcán, s Ismeretlenek a villa­moson; minden, ami a hazát je­lenti. És ez az, amit megvenni pénzért — bármennyi pénzért is — nem lehet. „Mindent” — kocsit, lakást, jachtot, amit akarsz — igen, de ezt? Botor dolog lenne azt mondani, hogy valamikor világnak futott hazánkfiai közül sokan nem csi­nálták meg a — sokat emlegetett — szerencséjüket. Anyagi javak bővebb forrásához tartják a te­nyerüket. Ami itthon sokaknak évekig való gyűjtögetés eredmé­nyeként jut, az ott már régen az övék. Mégis — ez minden? Persze, vannak, nem is kevesen, akik meg is toldják ezzel-azzal azt, amijük van. A három szobából öt, vagy hat lesz, a pici tejivóból hatalmas bisztró, a csöppnyi tervezöirodá ban való görnyedésből busásan fi­zetett tudományos kutatómunka de üsse kő, dicsekedjenek. Nem irigylem. Nem nekem dicsekednek nem azt akarják, hogy engem egyen a sárga irigység: görcsösen sokszor már kétségbeesetten — ön magukat igazolják. Hogy jól jár­tak, hogy nem tették rosszul, hogy érdemes volt... Idézzek hideg, ri deg statisztikákból, tanulmányok ból, könyvekből? Robert Lámpán az amerikai szenátusnak jelenté sében azt írja: „Az amerikai fia­talok jelentős része az öröklött szegénység állapotában indul neki az életnek...” ök is tudják, hogy Eldorádóban sem megy jól min denklnek. És hogy küzdeni, kö­me-szerű féltékenység annyira el­vakította, hogy higgadtan már gondolkodni sem tudott. 1962-ben feljelentette férjét, hogy fegyvert rejteget. Annak rendje-módja szerint megkezdődött a nyomozás, s a községben az emberek hete­kig figyelték, tárgyalták a fej­leményeket. Néhányan már ak­kor megsejtették, hogy itt nem fegyverrejtegetésről, hanem egé­szen másról van szó. A vagyon próbál bosszút állni afölötti el­keseredésében, hogy nincs többé Varázsa. A rendőrség fegyvert nem ta­lált. Az elnök azonban annyira kompromittálva érezte magát, hogy lemondott. Más, kisebb be­osztásba került. Ám ettől kezdve hol együtt élt a feleségével, hol külön. A gyűlölködés állandó­sult, s környezetükben sajnos senki nem érezte magát felhatal­mazva a beavatkozásra. De va­jon ilyen szituációban ki érez­heti magát felhatalmazva? Lé­tezik-e olyan munkaköri köte­lesség, amely felléphetne? Tu­lajdonképpen nem létezik. A csa­ládon belül még ma is túlzottan zárt, önmagának élő, befelé for­duló és nehezen megközelíthető a paraszti világ. Ebben a család­ban a gyerekek hármas hatás alatt éltek, és egyre jobban meg­értették apjukat, és mindinkább eltávolodtak, elfordultak anyjuk­tól. Az asszony érzelmi hullám­hosszán a gyerekek nem tudtak „fogni” és megérteni semmit. Tavaly karácsony előtt a férj, páratlan önuralommal kibékült feleségével, hogy a gyerekekre való tekintettel legalább az ün­nep alatt legyen ismét együtt a család. Még egyszer, utoljára együtt voltak tehát mindannyian. Ott ültek az ünnepi asztalnál, de sejtelmük nem volt arról, hogy már rég ninés közük egymáshoz. Külön-külön világban eltek, és tulajdonképpen nem is ismerték egymást. A harmadikos gimna­zista lány december 27-én reggel egy életerős gyereket szült. Senki se tudta róla, hogy terhes. Még az édesanyjának sem mondta meg, aki annyira nem törődhetett vele, hogy nem vett észre rajta sem­mit. A köldökzsinórt a lány apja vágta el, és az asszonyt orvosért küldte. Az idős doktornak az asszony elmondta, miért hívja, és közölte vele, hogy szívesen fizet­nének ötezer forintot, ha az új­szülött nem maradna élve. te idős doktor úgy tett, mintha nem értené meg a félreérthetetlen célzást. Sietve elindult, és vallomásában később elmondta, lesújtó látvány fogadta. A ház konyhájában a szennyes­ruha tetejére mintegy odahajítva találta az újszülött csecsemőt. Másnap az asszony a rendőrségi épület egyik szobájában férje el­len megtette a feljelentést, urát vérfertőzéssel vádolta. A rendőr­ség most már minden eshetőség­re, még az emberölésre is fel­készült, és azonnal preventív in­tézkedéseket foganatosított. Nincs kizárva, hogy éppen ennek kö­szönhető, hogy ebben a végsőkig kiélezett helyzetben az már net.' következhetett be, amitől leg­jobban kellett tartani. A lányt gyermekével együtt a járási ki.- ház szülőosztályán helyezték cl egy ideig. Később az újszülött ál­lami gondozásba került, a ’óny pedig nevelőintézetbe. A leg­idősebb fiú pedig jelenleg is vizs­gálati fogságban van. P. elvtávs ugyanis hat óra hosszat beszél­getett a lánnyal és ennek nyo mán élesen rajzolódott ki előtte az a tragédia, amelyik a meg­bomlott régi életforma talajáról ebben a szituációban szinte tör­vényszerűen jött létre. A lány azt vallotta, hogy nem az apjá­tól, hanem a bátyjától van a gye­rek. Ezt a vizsgálati fogságban lévő fiatalember nem tagadja, sőt megerősíti. A férfi pedig kijelen­tette; százados úr, nem vagyok állat. Az asszony kitart amellett, amit a feljelentés során a járási rendőrkapitányságon elmondott. Az újszülött egészséges, életerős. A legfiatalabb gyerek, a leány­anya öccse legfeljebb csak sejti, hogy mi történik körülötte. Az asszony szinte lángol a gyűlöl­ködéstől. S a rendőrtiszt, aki nemcsak a tényt nézi, hanem a mózgatórugóknak, az okoknak az eredetét is kutatja, felteszi a kérdést, hogy ami ebben a csa­ládban történt, az vajon miért történhetett meg? Miért? SZEKULITY PÉTER nyökölni, alázkodni kell. Taposni, ha úgy hozza a sors, s nyelni, ha a főnök reggeli mérgét kiadva, aj­tót mutat, tudomásul venni, hogy a mosogatógép-kezelő órabére 68 cent, ha férfi, és 55, ha — nő... AZ AMERIKAI SZENÁTUS irattárában két éve porosodik egy hivatalos vizsgáló bizottság készí­tette jelentés, amely e szavakkal kezdődik: „Az öregeknek legalább a fele — körülbelül nyolcmillió ember — nem engedheti meg ma­génak, hogy tisztességesen lakjék, rendesen táplálkozzék, megfeüő orvosi megelőző és gyógykezelés­ben részesüljön...” öregség? Mesz- sze van. Akkorra majd gyűjt, sze­rez, ő nem jut erre a sorsra. Sok abban az életben a — ha. A kétség, a bizonytalanság. A részletet fizetni kell. tehát hallgass. Ne figyelj a másikra, ne állj mellé, ha kiteszik a szűrét, mert ártasz magadnak vele. Tédd, amit parancsolnak. Igen, mindene megvan: pénze, kocsija, szép lakása, s mégis — valami otthonmaradt. Ezért jön újra és újra haza, hátha magával viheti, s csak amikor visszatér, akkor döbben rá — ismét nélküle maradt. Vannak, kevesen, akik pénzre váltották át az érzelmeket: csörgő apró lett a hazai, lombját hullató erdő, papírpénz a műszak utáni korsó sör a barátokkal, s bankbetét a föld, a gond, az öröm, ami sajátságos, sehol fel nem idézhető, mert egyetlen helyhez, egyetlen néphez kötött, mert — magyar. Vannak — mondom — ilyenek; És vannak — sokan — akik ön­magukat keresve jönnek haza. Már túljutottak a pénz bűvöletén, ami az első években elkapta őket; már tudják, nem ez a minden. Magu­kat keresik: a régi sétát valakivel, a régi gyárkaput, a hulló vakolatú portásfülkével: az utcáról felfü­tyülő barátot... — Igen, őt, aki arról beszélt, Pityu művezető lett. Jancsi meg technikumba jár — a mama palacsintájának ízét, a Váci útra kiforduló villamost, a falu mellett futó patak vizének csillo­gását, madárdalt, hajnalok tehén­bőgésének, malacsi vitásának hét­köznapi, de odakinn annyira hi­ányzó muzsikáját. HALLGATJUK, HALLGATOM ŐKET; bólogatunk, persze, persze, mondjuk, talán irigyelnénk is mindazt, amit a magukénak mond­hatnak anyagiakban, ha nem tud­nánk — de tudjuk, mennyire tud­juk! — mit kell fizetniök érte. Te megcsináltad a szerencsédet, nem? Felkapja a szóra a fejét, de már visszagyűri a kibukni készülő szót, mert napokig kellene mesélnie, mondania, hogy nem, hogy miért nem. Hogy a szerencse és a bol­dogság nem egy gyökérről ered, hogy a pénz nem szül elégedettsé­get, hogy jó kocsi a Fiat, az Opel, s mégis, egy tömött villamos ked­vesebb lehet. Hallgat. Talán azt számolja, mit hagyjon el. hol takarékoskod­jék, mert akkor jövőre megint ha­zajöhet ... Mészáros Ottó Figyelő Tízezer zsák A zsák forgó-, illetőleg fogyóeszköz. Ezenkívül, a szám­viteli megfogalmazáson túlmenően, rengetegszer a zsák arra is jó, hogy le lehessen mérni a szövetkezeti gazdák öntuda­tának a fejlődését. Az ilyen természetű összefüggés merésznek és elég önkényesnek látszik. Pedig nem az. Nézzük csak közelebbről, hogyan is áll a dolog. Év közben, munka köz­ben többször előfordul a termelőszövetkezetekben, hogy a szükséges göngyöleget kiadják a brigádoknak, használatra. Eddig rendjén is van minden. Ott kezdődik azonban a hiba, ahol a göngyöleget, a zsákot össze kell szedni. Rendszerint megfogyatkozik, helyenként a burgonyatermés betakarítása után több száz zsák szőrén-szálán eltűnik. Ilyen esetben a vezetők felelőssége elvitathatatlan és a bizonylati fegyelem lazaságáról is nem éppen keresetlen szavakkal kell említést tenni. Legutóbb éppen Szedresen kevert fel, teljes joggal, igen nagy port, a száz valahány zsák hiánya. Viszont pozitív előjellel, éppen a szakcsi Űj Élet Tsz-ben történt meg az is, hogy tavaly ősszel tízezernél több zsák volt a tagok között forgalomban és a munkák befejez­tével nem tűnt el egy sem. Ez is bizonyítvány, méghozzá jeles bizonyítvány a szakcsi szövetkezeti tagok öntudatáról. Közismert, hogy néhány évvel ezelőtt ebben a gazdaság­ban a lehető legrosszabban mentek a dolgok, elhanyagolt­ság, zűrzavar, kapkodás és fejetlenség jellemezte az üzemet. A közelgő zárszámadó közgyűlésen a vezetők viszont arról számolhatnak majd be, hogy minden megváltozott, rend > van, a terméseredmények kielégítőek, szóval a termelés és a jövedelem mindennél jobban jelzi, hogy a szakcsi Üj Élet Tsz a megszilárdulás útjára lépett. S ebben az egészséges folyamatban talán az a tény jelenti a legtöbbet a jövőre vonatkozóan, hogy nem tűnik ef egyetlen zsák sem. — ir — Csak a kisebb községeknél van fennakadás Az Állami Déryné Színház már hosszú évek óta járja a megye falvait, nagyobb településeit. Eb­ben a színházi évadban is már jó néhány előadást tartottak. A szín­ház közönségszervezői az elmúlt évben, de az idén is jó munkát végeztek. Az előadások látogatott­sága is jónak mondható. A köz­ségek lakói szívesen látogatják az egyes előadásokat. Problémaként jelentkezett az utóbbi időben, hogy a kisebb községekben, amelyekben a láto­gatottság nem megfelelő, a szín­ház nem hajlandó a jövőben elő­adásokat tartani. Ez összefügg azzal, hogy a megyei tanács mű­velődési osztálya intézkedésére, a művelődési házak igazgatói a fix- kötéses Szerződések helyett a színháznak a látogatottság arányá­ban fizetnek. E problémák ren­dezése érdekében a művelődési osz­tály és a Művelődésügyi Minisz­térium Színházi Főosztálya kozott tárgyalások folynak. Február 1-gyel hentes szakképzettséggel rendelkező konyhavezetőt felveszünk. Fizetés megálla­podás szerint. Jelentkezés személyesen a gazdaság köz­pontjában Középhídvégen. (124)

Next

/
Thumbnails
Contents