Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-23 / 19. szám
f 1966. január 23. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG kalmazza, mint másfél évvel ezelőtt. ötven tsz-ben, az összes termelőszövetkezeti borjúszaporulatnak több mint felét nevelik már így. De az itatásos nevelést még olcsóbbá, hatásosabbá teszi egy új, a teljes tejet helyettesítő hazai készítmény, a TBK—40-es borjútápszer. Ennek alkalmazását 1965 második felében indítottuk tíz szövetkezetben; Faddon, Pál- fán, Bátaszéken, Kocsolán, Döb- röközön, Majoson, Aparhanton, Szakoson, a szekszárdi Béri Ba- loghban és a tamási Uj Életben. Az eddigi tapasztalatok kedvezők, a korábbihoz képest 4—500 forint a megtakarítás borjanként, amellett igen jó a fejlődés, és a megbetegedés is kevesebb. Ennek a tápszernek a nagyobbmérvű elterjesztését a gyártáskapacitás korlátozottsága gátolja jelenleg. — A gépi fejés bevezetéséhez is közvetlen segítséget adunk, speciálisan képzett szakemberünk segíti a berendezések üzembeállítását, és szakszerű használatát Az elmúlt egy év alatt megháromszorozódott a gépi fejést alkalmazó tsz-ek száma, és kereken 1800 tehenet fejnek géppel. Az idegenkedés megszűnt, a DA— 3—M, illetve Volga típusú berendezések iránt olyan nagyok az igények, hogy a beszerzés korlátái miatt nem lehet maradéktalanul kielégíteni. Egyébként februárban rövid tanfolyamol rendezünk az olyan tehenészek részére, akik még nem rendelkeznek a gépi fejősben ’kellő gyakorlattal. — Az elmondottak szerint tehát eredményes volt az állat- tenyésztési felügyelőség másfél éves munkája? — Kétségtelenül. Azelőtt kü- lön-külön végezte munkáját a Törzskönyvezési Felügyelőség és a Tenyészállat-forgalmi Gazdasági Iroda. Az összevonással hatékonyabb lett a munka, az a törekvés, hogy az állattartás helyett az állattenyésztés kerüljön előtérbe. BI. Amiről nem tudtak as urak Tallózás régi minisztertanácsi j egyzőköny vekben Egy tragikus évforduló okmányai közt lapozgatok. 1943. januárját úgy jegyzi fel történelemírásunk: a doni áttörés ideje. A Vörös Hadsereg elsöprő támadását ekkor indította a Don-kanyarban, a fasiszta vezetők által idegen érdekekért oktalanul feláldozott, kiszolgáltatott 11. magyar hadsereg ellen. A doni áttörés... 203 ezer katonából 140 ezer nem tért többé vissza. Fenn a Várban, az Országos Levéltárban 23 év előtti minisztertanácsi jegyzőkönyveket lapozgatok. Mit tudtak, mit mondtak itt — itt a közelben, a várbéli Sándor-palotában — az ország akkori vezetői a 200 ezer ember bűnös feláldozásáról? A január 12-i minisztertanácsi jegyzőkönyv. Ezen a napon kezdődött meg a csata. Az urak ezen a napon a követ-* kező ügyeket tárgyalták: A pénzügyminiszter (Reményi-Schneller) kéri, a minisztertanács járuljon hozzá ahhoz, hogy ezentúl a kétfillé- reseket ne acélból — az iparügyi miniszter úr még pénzre sem ad acélt —, hanem horganyból verjék. Nagy előnye: rozsdamentes, könnyű, könnyen megkülönböztethető az acél tízfillérestől. Az iparügyi miniszter előterjesztése: a Lakos és Székely speciálgépek gyára és leányvállalata, az Elekther- mix élére vállalatvezetőt nevezzenek ki. Az ok: egy zsidó mérnököt bejelentés nélkül alkalmaztak. Vállalatvezetőül a miniszter dr. Markó Jenő ny. főszolgabírót, az Iparbank al- elnőkét ajánlja. Elfogadják. A közellátásügyi miniszter (Szász Lajos) kéri, hogy a lugkö szabadforgalmát tiltó rendeletet függesszék fel. Ugyanis gyári szappant csak az ötezernél nagyobb lélekszámú helységekben tudnának osztani, a falu ellátását részint a körzeti szappanfőző-hálózat további kiépítésével, részint a lug- kő szabadforgalmának biztosításával —, hogy a parasztok maguk főzzenek szappant — lehet megoldani. 1943. január 12. A honvédelmi tárcának ezen a minisztertanácson: „nincs előterjesztése”. Január 12-ével minisztertanácsi üléseken először csak február 9-én — az újságokban még akkor sem — foglalkoznak. Első felszólalóként a belügyminiszter kéri a miniszter- tanácsot: engedje meg, hogy csendőrhatalmi zászlóaljat állíthasson fel. Ugyanis a nehéz időkben sor kerülhet „a közrendnek és a közbiztonságnak karhatalmi eszközökkel való biztosítására is. Erre a karhatalmi célra a csendőrség a legalkalmasabb.” Erre a célra 12 millió 308 ezer pengő előirányzat nélküli beruházást kér. Ezután a hadügyminiszter tájékoztatja a minisztertanácsot a hadihelyzetről, a „keleti harctéren küzdő II. hadseregünk csapatainak visszavonulásáról”. A hadügyminiszter ezeket mondja: „... ezen helyzetben tudnunk kell, mi történjék a visszavonulásra kényszerült II. hadsereggel. Csak akkor dönthetünk, ha tudjuk, hol van, mi maradt meg, s mit lehet csinálni a II. hadsereggel?" Február 9-én még azt sem tudták a Várban az urak: hol van a német fasiszta érdekekért vágóhídra küldött kétszázezer magyar! K. Gy. A kapubejárat mellett jobbról- balról tábláik hirdetik, milyen vállalatait: lakják az épületet. A2 egyiken ez áll; Tolna megyei Állattenyésztési Felügyelőség.’ A táblát másfél évvel ezelőtt szögezték a falra, amikor a külön- külön működő állattenyésztési szervek összevonásával olyan új szervezetet hoztak létre, amely hatékonyabban segíti a megye állattenyésztésének fejlesztését Tolna megye mindig rangos helyet foglalt el az állattenyésztésben; elég csak a bonyhádi tájfajta szarvasmarhára és a tamási (re- ’ gölyi) tájfajta lóra utalni. Az állattenyésztés lehetőségei viszont még mindig szinte korlátlanok, de általánosan is sok még a tennivaló, a követelmény — különösen a termelőszövetkezetek állat- tenyésztésében . — Póczik Zoltánnal, a felügyelőség igazgatóhelyettesével arról beszélgetünk, a felügyelőség hogyan, és milyen keretek között segíti a megye állat- tenyésztésének fejlesztését. — Munkánk három fő területével kezdem. Az egyik; az állami törzskönyvezés, az utódellenőrzés, és az erre épülő törzstenyésztés minden szektorban, a tenyészállatkeresztezések eredményeinek megállapítása és nyilvántartása A második; a tenyészállat-neveltetés, forgalmazás és minősítés. A harmadik; — és ez az újszerű — a termelőszövetkezetekben az állattenyésztés és a termelés fejlesztésére irányuló szaktanács- adás, a korszerű állattenyésztési 'kultúra terjesztése. — Milyen apparátus látja el ..ezt a munkát? — A körzeti állattenyésztési felügyelői hálózat. Minden felügyelőhöz tíz-tizenkét termelőszövetkezet tartozik, akik ezeket a szövetkezeteket rendszeresen látogatják, segítik az időszerű teendők ellátását. Például a tenyésztési munka segítésének egyik fő eszköze, hogy a tehénállományt tenyésztési ellenőrzés alatt tartják ott is, ahol nincs állami termelési ellenőrzés, és így a felnevelt üsző — bárhova kerül is — származási adatai — tetovált fülszáma alapján — mindig pontosan megállapíthatók. — Ehhez társul a tsz-ekben a házi törzskönyvi ellenőrzés, amelyet szintén mi indítottunk be, a körzeti felügyelőkön keresztül. A tizenkilenc, állami ellenőrzés alatt tartott tsz-en kívül ötvenhat másikban folyik házi törzskönyvi adatgyűjtés és nyilvántartás, ősz-* szesen 6300 tehénnel. Ez korábban alig néhány szövetkezetben vol csak. A sertéstenyésztésben, hu szonnyolc szövetkezetben 2700 ko cával folyik a házi törzskönyvezés — Tehát vannak szövetkeze tek, amelyek még nem alkal mázzák a házi nyilvántartási ellenőrzést? — Igen. A törekvéseink éppel azért arra irányulnak, hogy min den szövetkezet bevezesse, a tehén- és a kocaállománynál egyaránt. A céltudatos tenyésztő munkához alapvetően fontos e: a követelmény. Viszont sok he lyen — elsősorban a kisebb szövetkezetekben — a megfelelő szakmai képzettséggel rendelkezi dolgozók hiánya akadályozza ez1 a munkát. Ezért szeretnénk bevezetni azt a módszert, amelyei Veszprém megyében már eredményesen alkalmaznak. A lényege ennek, hogy öt-hat ilyen, kisebb szövetkezet közösen alkalmazna olyan nyugdíjas szakembert, vagy fiatal technikust, aki ellátná a házi törzskönyvezéssel ellenőrzéssel kapcsolatos teendőket. Ezeknek kiképzését a felügyelőség vállalná. Az az összeg pedig, amelyet így munkabérként a szövetkezetek kifizetnének, többszörösen megtérülne az értékesebb tenyészállatokból és a többlettermelésért kapott bevételből. — A tenyésztéssel kapcsolatban kell említenem a tbc-mentesítési feladatokat is, amelyeket az állatorvosokkal és a tanácsi szakigazgatási apparátussal közösen végez a felügyelőség. A tehénállomány minőségi fejlesztésével kapcsolatban még annyit, hogy vágásra csak a felügyelőség által selejtezett teheneket és üszőket értékesíthetik a tsz-ek, és az üszőket a háztáji gazdaságok. — A felügyelőség hogyan segíti a szövetkezeteket szaktanácsokkal? — A helyes takarmánygazdálkodásra teszünk javaslatokat, szorgalmazzuk az egyedi etetést, vizsgáljuk a hizlalásban a takarmányértékesítést. Az idei évtől kezdve pedig az iregszemcsei módszer elterjesztését szorgalmazzuk. A felügyelőség — a körzeti felügyelők véleménye, javaslata alapján — részt vesz a takarmánytápok elosztásában, ellenőrzi azok felhasználását. Egy évvel ezelőtt még sok visszásság volt a tápok kiszolgáltatásában, de a felhasználásában is. Ezeket azóta sikerült megszüntetni. — A tanácsadáshoz tartozik az itatásos borjúnevelési módszer elterjesztése is. Jelenleg megközelítően kétszer annyi tsz alJenő fáradtan, „gyűrötten” érkezett munkahelyére. Szemét alig tudta nyitva tartani. — Mi történt veled? Nem aludtál az éjjel? — kérdezték kollegái. Jenő először hallgatott, majd engedve az unszolásnak, elmondta az éjszaka történetét. — Nagyon jól éreztük magunkat és talán néhány pohárral többet is ittunk, mint kellett volna. Zárórakor két barátomat meghívtam, jöjjön le Decsre egy kis forralt borra. Most már csak az volt a kérdés, hogy mivel menjünk? — Kimentünk a taxiállomásra, de taxi nem volt. Egy mozdony pöfögött bent az állomáson, mögötte egy teherszerelvény. — Megvan! _ kiáltottam fel, elmegyünk ezzel. Tudtam, hogy az ilyen tehervonat minden állomáson megáll és így bíztam abban, hogy néhány percen belül Decsen leszünk — Az utolsó előtti vagon fé- k£zőfütkéjébe bújtunk mindhárman. Szerencsénk volt, még ugyan abban a percben megindult a szerelvény. Percek alatt öcsényben voltunk, ahol a vonat megállt és tolatott. Türelmesen és csendben várakoztunk a fékezőfülkében, nehogy észrevegyenek bennünket. Egyszeresük megszűnt a tolatás, vártuk, hogy induljunk. Hosszúnak tűntek a percek, hiszen legalább 10 fok hideg volt azon az éjszakán és nem voltunk felöltözve ilyen utazáshoz. — Gyanússá vált a hosszú várakozás, óvatosan kinyitottam a fülke ajtaját, kíváncsiskodva néztem a mozdony irányába, vajon miért áll? Egy pillanat alatt kiment az álom a szememből, a mozdony nem volt sehol. De a tehervonat sem. — A két utolsó kocsit lekapcsolták Öcsényben. Mii tehettünk mást, gyalog indultunk tovább a nagy hóban Decsre. Amikor az állomáshoz értünk, mögöttünk már feltűnt a menetrendszerű, kellemesen fűtött személyvonat. téseik mindenütt. Ellentétben a bu- da pesti ipari vásárral, a lipcse: ! nem korlátozódik egy területre. Hí egy hétig egyfolytában csak jár- . tűk volna a vásárt, akkor is ma- 1 radt volna ismeretlen része. — Kísérőt kaptak? — Szabad mozgáslehetőségünk . volt, de idegenvezetők is voltak ■ velünk. — Eligazodtak a szokatlan for- ; galomban? — JNÍem tévedtünk el, pedig a? első nap lekéstük az autóbuszt . amellyel reggelizőhelyünkre szállítottak volna bennünket. Gyula jól beszél németül, és nagyon udvariasak a lipcseiek, így hamarosan odataláltunk az étkezőhelyünkre, — Édesapa, mutasd meg a lipcsei babám! — kéri a kislány, aki figyelemmel kísérte beszélgetésünk. Szállásadójuk küldte az ajándékbabát a fényképről látott csöppségnek, úgy megkedvelték a magyar vendégeket. Dulai Károly nem töltötte idejét vásárlásokkal, amit így indokol; — Körülnéztem, és az árak nagyjából azonosak a mieinkkel, akkor minek cipekedjem? Élményeit még sokáig őrzi emlékpoggyászként. Tartósabbak. mint a két vékony takaró, amelyet azért hozott a családnak, hogy mégse jöjjön haza üres kézzel. Moldován Ibolya PO TV A UTASOK Jliipesfhen láttak Az állattenyésztés kerüljön előtérbe Az állattenyésztési felügyelőség másfél éve magyar ételekhez szokott gy o mórnak? — Ettem én paprikáscsirkét, is — Lipcsében? — Eislebenben, a rokonoknál Autóval vittek el magukhoz eg: napra. Édesapja nyugdíjas a tsz-ben 1938-ban ő is járt Németországban Kilenc hónapot töltött ott, kőmű vessegédként — Nem volt munka itthon, há mentek a községből, egy sereg emberrel. Nyáron a nagynéni magáva vitte rokonlátogatóba ötéves kis fiát Ném»torszá<»M. Ahol a nnqv apa kőművessegéd volt, az édesapja pedig jutalomutazáson vet részt. A Várdombi Gépállomás széltő: edzett arcú üzemmérnöke halk sóhajjal mondja ki: — Egyszer Moszkvába szedetnél! még eljutni! Szép lehet. Szekszárdról Dulai Károly személyzeti előadd volt az egyik útitárs. A szekszárdi otthonban kellemes melegei áraszt a kályha. Kislánya játszik mellette. — A pályaudvar óriási, úgy tudom a második legnagyobb Európában. Lenyűgöző a város forgalma. Szép Lipcse, ilyenkor vásár idején különösen. Zászlók, díszíEgyikük szálfamagas, mongolos vágású szemekkel, a másik közép- termetű, arcát a szél pirosra csípte. Hat napig szobatársak voltak Lipcsében. Járták a vásárvárost, ismerkedtek az új típusú gépekkel, hogy hírt hozhassanak az itthon- maradtaknak, akik elküldték őket tapasztalatgyűjtésre. Várdombról Kaszás Gyula üzemmérnök utazott a kedvezményes külföldi útra. Üdülni még nem volt, két hetet agyfolytában nem pihent, öt évvel ezelőtt magánutazóként megfordult Csehszlovákiában, és diákkorában bejárta az ország szép vidékeit. — Márciusban indultunk, azt hittük, tavaszi idő fogad. Budapesten kicseréltem a télikabátom az unokaöcsém tavaszi felöltőjével, dideregtem is ezért a tévedésért a térdig érő hóval borított Lipcsében. Arcán már nyoma sincs bosz- szúságnak, az idő még a kellemetlen emlékeket is megszépítette. — Igaz, hogy a huszonnégyórás út alatt nem sokat pihentünk, mert nyolcán szorongtunk csomagjainkkal a nyolcféröhelyes fülkében, mégis úgy érkeztünk vissza: Megérte, kár, hogy vége! — Izlett-e az ottani konyha a
