Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-23 / 19. szám

* TOI,NA MEGYEI NÉPÚJSÁG 10S6. január 23. Szirmai István felszólalása az MSZBT kongresszusán Az Országos Termelőszövetkezeti Tanács felhívása a termelőszövetkezetek tagságához Szirmai István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, a kong­resszus első napján szólalt fel. Felszólalását az alábbiakban kö­zöljük. Szirmai elvtárs bevezetőben tol­mácsolta a kongresszusnak és minden résztvevőjének a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meleg üdvözletét, majd miután visszatekintett a proletáriátus harcára megállapí­totta: Elvitathatatlan, hogy a társadalmi haladást megha­tározó történelmi viharok fő hőse. motorja a században a Szovjetunió népe, annak szer­vezője és vezetője a Szovjet­unió Kommunista Pártja. Ma is a Szovjetunió Kommunista Pártja a szocialista forradalmi el­mélet tisztaságának leghűségesebb őrzője, lenini értelemben alkal­mazója és továbbfejlesztője. Ebben az évszázadban az embe­riség óriási lépéseket tett a tár­sadalmi haladás útján. Szőkébb területre szorította az imperia­lizmus hatalmát, a népek egész sora vívta ki szabadságát. Most már csaknem 50 esztendeje, hogy a Szovjetunió munkásosztálya megvívta győztes harcát, elszakí­totta az imperializmus világot át­fogó, népeket, nemzeteket rabság­ban tartó láncát. Hiába volt a nemzetközi reakció minden rab­ló, véres kísérlete, a szovjet ha­talom győzött és megkezdődött egy új rend, a szocializmus épí­tése — mondotta, majd emlékez­tetett a nagy lenini villamosítási program megvalósítására, a Szov­jetunió gazdasági erejére. Meg­álllapította, hogy maga a szovjet hatalom léte fékezi a reakciót és bátorítja a jobb életért, függet­lenségért, szabadságért, békéért hai-colókat az egész földkereksé­gen. A magyar—szovjet barátságot nem egy testület, nem a Magyar —Szovjet Baráti Társaság indí­totta útnak. Nemzeti büszkesé­günk, hogy 1919-ben elsőként so­rakozott fel a magyar nép Orosz­ország munkás- és paraszthatal­ma mögé és — követve a szovjet dolgozók példáját — nálunk is megteremtette a proletárdiktatú­rát — folytatta beszédét. — Büszkén és kegyelettel em­lékezünk meg arról is, hogy száz­ezernyi magyar testvérünk har­colt szovjet földön a szocialista társadalom győzelméért A ma­gyar—szovjet barátság így kezdő­dött, harcban, szenvedésben pe­csételődött meg. És ezt a barát­ságot a magyar munkások, pa­rasztok és a szellemi dolgozók legjobbjai a fasiszta terror ne­gyedszázadában is ápolták. A szónok miután emlékeztetett arra, hogy 1945-ban a magyar- szovjet barátságnak új szakasza kezdődött, ezeket mondotta: — Ilyenkor nem lehet nem em­lékezni azokra a katonákra, har­cosokra, barátokra, akik hazájuk­tól, családjuktól, szeretteiktől messze áldozták életüket a ma­gyar nép szabadságáért, felemel­kedéséért. Újabb lépés előre: kialakult a szocialista világrendszer, amely megváltoztatta a világ képét. Olyan erő született, amely a vi­lágháború kikerülhetetlenségé- netk a régi viszonyok között ér­vényes, objektív törvényét meg­változtatta. A Szovjetunió Kom­munista Pártjának XX. kongresz- sZusa, minden békeszerető ember örömére, meghirdette, hogy ez a törvény a múlté. A szocializmus, a béke erői ma már annyira megnöve­kedtek, hogy a világháború nem elkerülhetetlen. «- mondotta. Az elmúlt fél évszázad törté pelmi viharainak tanulsága: a társadalmi fejlődésben nincs megállás. A szocializmus térhódítását nem tudta megállítani Hitler és nem tudják megállítani a mai impe­rialisták sem. A harc a két erő és a két rendszer között, külön­böző módszerekkel, ma is folyik. A legkiélezettebb formában most Vietnamban. Az amerikai imperialisták hit­leri módszerekkel pusztítanak egy országot, mérhetetlen szenvedése­ket zúdítanak egy tőlük 10 ezer kilométerre élő népre — mondot­ta, majd hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a nemzetközi harcok mai frontjain is mindenütt első helyen áll. Az elmúlt csaknem 50 eszten­dő minden tapasztalata azt bizo­nyítja, hogy nem lehet a társadalmi hala­dás híve olyan ember, aki szemben áll a Szovjetunióval, nem nevezheti magát interna­cionalistának az, aki szemben áll, vagy szembe fordul a Szovjetunióval, nem lehet internacionalista, aki az imperializmus elleni, nemzet­közi méretű harc közben meg­bontja a béke nagvhatalma köré csoportosuló szocialista, békét vé­dő, haladásért küzdő eirők egysé­gét. Nem lehet internacionalista aki ilyen viszonyok között az impe­rialistákkal való összejátszással, megalkuvással rágalmazza a Szov­jetuniót, a Szovjetunió Kommunis­ta Pártját. Az ilyen felelőtlenség­hez nem kell bátorság, hiszen a rá­galmazó is tudja, hogy ez a ma­gatartás semmiben sem változtat­ja meg a Szovjetunió elvi alapon álló, következetes békepditikáját és a rágalmazóit, de a „félreálló mérlegelők” hazájának békéjét 19 mindezek ellenére elsősorban a Szovjetunió biztosítja. A magyar nép szovjet barátsá­ga az emberek lelkében élő ele­ven érzelem. A 21 esztendeje tar­tó közvetlen politikai, gazdasági; tudományos és kulturális kapcso­latokból származó kölcsönös elő­nyök, a Szovjetunió részéről nyúj­tott sokoldalú testvéri segítség mindenkit meggyőzhetett róla, hogy a Szovjetunió igaz barát. A polgári világban sikerült el­lenségeinknek sok emberrel elhi­tetnie, hogy egy olyan kis ország­nak, mint Magyarországnak a vi­szonya egy olyan nagy hatalom­hoz, mint a Szovjetunió nem épül­het a teljes egyenlőség, a kölcsö­nös testvéri segítség, a be nem avatkozás, a nemzeti függetlenség tiszteletben tartása alapelveire Ellenségeink azt állítják, hogy a hatalmas Szovjetunió a mi kis országunkat kihasználja. Akik azonban ezt a viszonyt közelebb­ről ismerik, értik, hogy a szocialista országok közötti viszony egészen más, mint a tőkés országok közötti, — mondotta, és példákat sorolt fel egyenlő és kölcsönös kapcsola­tainkról, majd ezeket mondotta: — Az ilyen jellegű kapcsolatok tették lehetővé, hogy Magyaror­szág ipari országgá váljék, hogy rövid idő alatt megháromszoro­zódjék a munkásosztály, s hogy ma már a magyar ioar termékei­nek széles skála iával versenyezhet a tőkés világ sok-sok piacán. Lassan elkopnak az ellenséges szólamok és megértik a félreveze­tettek is, hogy a SzovWunió. a szovjet hatalom jellegéből eredő­en nem igényli a más országok belüeveibe való beavatkozást, és a teljes egyenlőség, önállóság és szuverenitás elismerése alapián építi az országok közötti kapcso­latokat. A magyar—szovjet barátságot helyesen értékelik ellenségeink. Pontosan tudják, hogy ez a barátság a szocialista Ma­gyarország felemelkedésének, függetlenségének, biztonságá­nak legbiztosabb záloga. Ezért támadják. Raffinált eszkö­zökkel, az ún. fellazítási politiká­val próbálják Magyarországot el­szakítani a Szovjetuniótól, vagy legalább lazítani a két nép közötti kapcsolatot. Felesleges próbálko­zás. A magyar embereknek min­den okuk megvan arra, hogv szeressék, becsüljék, testvérüknek érezzék a szovjet embereket, tisz­teljék a Szovjetunió Kommunist'5 Pártját, a Szovjetunió kormányát. A magyar nép számára megnyug­tató, hogy pártjaink, kormányaink között a külpolitika elveiben, a nemzetközi munkásmozgalom leg­fontosabb kérdéseiben is telies az egyetértés, együttműködésünk har­monikus — mondotta, majd így fejezte bé beszédét: — A Magyar—Szovjet Baráti Társaság fontos, szép feladatot tel­jesít, amikor ennek a barátságnak az ápolását, fejlesztését vállalja magára: (Folytatás az 1. oldalról) kenyérgabona-szükségletét, nö­veljük a mezőgazdasági termé­nyek és termékek hozamait, hogy továbbra is zavartalan és még jobb legyen az ország el­látása; — Takarékoskodjunk eszköze­inkkel és fokozzuk a közös gaz­daságok rendelkezésére álló technikai kihasználást, haté­konyságát. — Segítsük a háztáji gazdasá­gokat, hogy az önellátáson túl, a lehetőségeknek megfelelően minél több árut adjanak a helyi és a központi ellátáshoz; — Növeljük a közös gazdasá­gokban végzett munka mennyi­ségét és minőségét, hogy ezzel is elősegítsük a termelés gazda­ságosságát és megfelelő jövedel­met biztosítsunk a szövetkezeti tagságnak; — Fokozzuk és szélesítsük a termelőszövetkezetek tevékeny­ségének körét, teremtsünk a szö­vetkezetek tagjainak mind több munkaalkalmat. Ily módon hasz­náljuk ki jobban a lehetőségeket a helyi, valamint a népgazdasági szükségletek kielégítése érdeké­ben. A mezőgazdaság, a termelőszö­vetkezetek előtt álló termelési feladatok sikeres megvalósításá­hoz szükséges, hogy a termelő- szövetkezetek országos versenyé­vel együtt a kisebb közigazga­tási egységekben a termelőszövet­kezetek között, a szövetkezeteken belül pedig a brigádok, munka­csapatok, egyének között is ki­bontakozzék a szocialista munka­verseny, valamint a „szocialista brigád” címért küzdő mozgalom. Az Országos Termelőszövetke­zeti Tanács bízik abban, hogy a parasztság, amely nehéz gazdál­kodási viszonyok között is sok­szor tanúj elét adta politikai érett­ségének, szorgalmának, most a közös gazdálkodás feltételeinek javulásával, önállóságuk erősödé­sével még inkább ezt teszi, s a haza és a dolgozó nép iránti sze­retettől áthatva, felelősségének tudatában dolgozik az 1966. évi feladatok sikeres teljesítése ér­dekében. (MTI). Országos Termelőszövetkezeti Tanács Január 27-én újra kezdődnek a genfi leszerelési tárgyalások Washington (MTI) William Fos­ter, a genfi leszerelési tárgyaláso­kon részt vevő amerikai, küldött­ség vezetője pénteken a szenátus külügyi bizottsága leszerelési al­bizottságának zárt ülésén kifejtet­te a január 21-éif újra kezdődő genfi leszerelési tárgyalásokkal kapcsolatos amerikai elképzelése­ket. Nyikolaj Tnrkatyenko, a TASZSZ szeimleírója a genfi ta­nácskozások felújítását kommen­tálva megállapítja: Csakúgy, mint a bizottság mun­kájának elnapolása előtt, a fő probléma továbbra is az atom­fegyverek elterjedésének meg­akadályozása. Jelenleg öt atom­hatalom van. A nyugati sajtó ada­tai szerint azonban legalább tíz ország rendelkezik kellő potenciál­lal ahhoz, hogy elkezdje az atom­fegyverek előállítását. Köztük is az első helyen áll az NSZK és a vele szorosan együttműködő Dél- Afrikai Köztársaság. Megfigyelők hangot adnak an­nak a reményüknek, hogy a tizen­nyolchatalmi leszerelési bizottság most következő ülésszakán bizo­nyos fokig sikerül megoldani az atomfegyverek elterjedésének: megakadályozását A Szovjet­unió készen áll arra, hogy meg­kösse az ezt kimondó szerződést De hajlandó-e ezt megtenni az Egyesült Államok és Anglia? Egyelőre semmi jelét nem látni ennek a készségnek. i Felmerül a kérdés, komolyan gondolnak-e a leszerelésre Wa­shingtonban és Londonban. Alig­ha. Washingtont és valamennyi közelebbi szövetségesét túlságosan lefoglalj-ák a háború és a fegyver­kezési hajsza problémái, továbbá az, hogy kielégítsék a bonni re- vansisták atométvágyát Miért kezdenek ki embereket? 5. Meseautó és púderos kukorica Bonyolult a szedresi ügy. A ta­nácselnök például azt mondja, már akkor megkezdődött a kedé­lyek elszabadulása (évekkel ez­előtt), amikor az előző tsz-elnök egyszer kijelentette a közgyűlésen, hogy egyedül elvégezné az összes irodai dolgozó munkáját. Az ilyen vélemény válóban sokat árt a köz­hangulatnak. És bizony azóta sem mindig válogatták meg a kifejezé­seket Szedresen, amióta Szűcs Já­nos az elnök. Aztán a legnagyobb baj, hogy bizonyos dolgokat félfül­lel hallanak, illetve nem győződ­nek meg róla, csak mondják. Köz­gyűlésen, brigádértekezleten sem tisztázódik minden. Egyszerűen azért, mert 1964-ben nem hívtak össze közgyűléseket a zárszámadón és a tervtárgyalón kívül, 65-ben pedig hiába hívták a tagokat, so­kan nem mentek el. A brigád­gyűlés meg szinte ismeretlen fo­galom volt évekig. Ez az egyik oldal; A másik ol­dalon az áll, hogy maradiság, — néha megdöbbentő maradiság — és félreértés gátolta a vezetés munkáját, s ez érthető türelmet­lenséget váltott ki a vezetőkből! elsősorban az elnökből. Tulajdon­képpen minden felelősség az ő vállát nyomja. A szedresi szövet­kezetben mindenre az elnöknek kell kimondania az igent. Sem az agronómus, sem a brigádvezetők nem intézkedtek, nem vállaltak felelősséget sok olyan kérdésben, ami pedig rájuk tartozna. Nézzük először az utóbbi kér­dést, tehát a félreértéseket és a maradiságot. Szűcs János tsz-el- nök 1964-ben egyszer azt mondta tagok előtt: „Ide a rozsdás bökőt”, ha nem lesz meg a terv. Nos, a 64-es év zárszámadásán a terve­zettnél sokkal kisebb volt a munkaegységérték. Mintha lefor­rázták volna a tagokat. Valaki elővett egy bicskát, s higgadtan felmutatta, hogy nem is rozsdás. Kínos helyzet Pedig nem volt igazuk a tagoknak. Tudniillik ők nem számítják a közösből szárma­zó jövedelemhez azt, amit a részes művelés után kapnak. Szinte hi­hetetlen. Megkapják például 300 hold közös kukorica termésének egyharmadát, de ezt úgy veszik, mintha az égből jönne, vagy ház­táji termés lenne, vagy ki tudja milyen részesedés. A szedresi tsz- tagok csupán azt tartják szövet­kezeti jövedelemnek, amit munka­egységre fizet a tsz. Ez annál is inkább helytelen, mert a munka­egységérték egyáltalán nem fejezi ki a jövedelem nagyságát. A bics­kát felmutató ember talán még ma sem tudja, hogy az 1964-es zárszámadáskor az egy dolgozó tagra jutó átlagos részesedés több volt, mint az előző évben, annak ellenére, hogy a munkaegységérték „lecsúszott”. Tudniillik hígítás történt, lazán kezelték a beíráso­kat, s így körülbelül 12 000-rel több munkaegység gyűlt össze az év végére, mint amennyit tervez­tek. Márpedig ha az összes jöve­delmet nagyobb számmal (12 000- rel nagyobb) osztják, nyilván sok­kal kisebb eredmény jön ki. Per­sze más kérdés, hogy az egy dol­gozó tagra jutó átlagos részesedés hogyan oszlik meg tagonként. Ezt nem szabad elfelejteni, mi­előtt kimondaná Szedresen bárki is, hogy „a vezetők viszik el a pénzt”: A 64 000 forint sem jog­talan, s nem is prémium, amit a vezetőgárda (mintegy 20 ember) kapott 1965-ben a 64-es év mun­kájáért. Egyszerűen bérkiegészítés; amit a közgyűlés korábban meg­szavazott. A vezetőket annak alap­ján díjazzák ugyanis, hogy meny­nyi az egy szántóegységre jutó gazdálkodási eredmény. Legfeljebb azt helyteleníthetik, miért ilyen 6oká került sor a 64-es bérkiegé­szítés kifizetésére. Egyébként az összeg pontosan meghatározott! táblázat szerint. A félreértések és a maradiság hordozója még Zsiga István is, az ellenőrző bizottság elnöke, min­den jó szándéka mellett. Már Szekszárdon azt hallottuk róla, hogy fanatikus. Valóban szinte megszállottként nyomoz a szövet­kezetben. Idős, ősz hajú ember, a haja rövidre van vágva. Szenvedé­lyes hangon beszél a hibákról, meg a vélt hibákról, de nem kia­bálva. A feleségéből viszont néha kitör, kikívánkozik egy-egy sikol­tásszerű méltatlankodás, félmon­dat. Ő hozza ki az első szobából azt a körülbelül 10 kilós nagyság-

Next

/
Thumbnails
Contents