Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-22 / 18. szám
i960, január 22. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Ahol a kiskapun járnak be... A termelőszövetkezet, mint textilkereskecflő Több, mint tízezer forintért vásárolt lepedőt nemrég a szekszárdi 11. sz. AKÖV. Magán, a vásárláson talán nem lehet megütközni, hiszen egy ilyen nagy vállalatnak nemcsak autógumira, gázolajra, és különféle alkatrészekre lehet szüksége, hanem lenedére is. Annál különösebb, hogy a lepedőt nem textilboltban vásárolták, hanem — és Itt hiába adnánk fel találós kérdést, úgyis csak a beavatottak jönnének rá — az egyik szekszárdi termelőszövetkezetnél. És nemcsak lepedőt. Hatvannégyben például közel hatvanezer forintért vásárolt a vállalat két szekszárdi tsz-től bundát, esőköpenyt, törülközőt, lepedőt, párnahuzatot és ki tudja még, hogy miféle árut. Talán a tsz-nek van textilüzeme? Ahol előállítják ezeket az árukat? — vagy talán — melléküzemágként — szatócsboltot nyitott? Nem. Az eladások ugyanis ugyanaznap bonyolódtak le, mint a vásárlások. A lepedő, a bunda még meg sem melegedett a szövetkezetnél, sőt, talán a tsz-ben nem is látták ezeket, csak a könyveken „futtatták át” a vásárlást. Az effajta beszerzési lehetőséget nemcsak az AKÖV-nél ismerik, hanem másutt is. Az egyik járási tanács gumicsizmát vett — tsz-en keresztül, a másik közület szalmazsákot vásároltatott a legközelebbi termelőszövetkezettel a saját részére. A szövetkezetek általában nem tiltakoznak az ilyen ügyletek ellen, hiszen nem fizetnek rá, hát miért ne üzletelnének? Tudni kell ugyanis, "hogy a kö- zületek kiskereskedelmi vásárlásait különböző rendelkezések korlátozzák. Egyrészt, közületek nem vásárolhatnak el naponta 3000 forintnál többet a kiskereskedelmi boltokban. Másrészt, vannak úgynevezett tilalmi listák Az ezeken szereplő cikkeket közületek nem vásárolhatják a boltokban. Hát ilyen listán szerepel többek közt a bunda, a lepedő, a férfi bokszcsizma, a munkaruha és még jónéhány cikk. A lista ellen úgy védekeznek a vállalatok, intézmények, hogy mezőgazdasági termelőszövetkezeten keresztül bonyolítják le a vásárlást Az áru így többe kerül, mert a kiskereskedelmi árra még hat százalékot számít fél a tsz, de „jól jár” a közület is, mert meg tudta venni a számára szükséges áru« Az értékhatárt meg úgy játsszák ki, hogy számlamegosztást csinálnak. Például harmincezer forint értékű vásárlásnál szétbontják azt tíz-tizenegy tételre. Vásárolhat közület is legálisan gumicsizmát vagy sofőrbundáh csakhogy nem készpénzért és nem a lakosság ellátását szolgáló kiskereskedelmi boltokban, hanem közületi ellátószervéktől, nagykereskedelmi áron. Igen ám, de itt legalább kilencven nappal előbb meg kell igényelni az anyagot, árut. És bizony előfordulhat hogy a vállalatnál nem látják előre három hónappal, hogy pontosan mire lesz szükségük. Az illegális vásárlások másik része azonban hanyagság következménye. Egyszerűen, nem mérték fel időben a szükségletet az érdekelt vállalatnál, ezért nem igényelték, rendelték meg kellő időben az árukat A korlátozó intézkedések — a 3000 forintos értékhatár és a tiltott cikkek listája — a lakosság védelmét szolgálja. A kiskereskede* lem a lakosság szükségletének megfelelően rendel árut és ha váratlanul „belép” egy nagy- fogyasztó, például felvásárol a boltokban száz munkaruhát akkor hetekig tartana míg a bolt megkapná az utánpótlást. Bizonyos azonban, hogy a korlátozások egy része már idejét múlta, az intézkedések felülvizsgálatra szorulnak. Mert például mi szükség van arra, hogy rádiót televíziókészüléket, háztartási hűtőszekrényt csak körülményes utánjárással, három hónapnál korábbi igényléssel vásárolhassanak a közületek. amikor ezekből akkora a készlet, hogy igen előnyös részletfizetési kedvezményekkel kell ösztönözni a keresletet? — Es ugyancsak érthetetlen, hogy ha a községi tanács két pár gumicsizmát akar vásárolni, akkor három hónappal előre kelljen azt igényelnie. A korlátozásokat tehát tovább kellene „korlátozni”, minél szű- kebb területre és talán nem lenne ésszerűtlen a tiltott cikkek kétszáz forintos „szabad” értékhatárát felemelni. Különben sem lehet hatékony az olyan korlátozás, ami különféle „kiskapukat” enged, jelen esetben a tsz-ekre nem vonatkozik, így azok még kereshetnek is rajta. (J.) A hideg és a hó ellenére is jelenleg 14000 lakás épül az országban Az Építésügyi Minisztérium az év első napjaiban az előzetes számítások alapján bejelentette, hogy túlteljesítette múlt évi átadási előirányzatát 957 lakást adtak át tavaly a terven felül. A lakás- építési tervnek ilyen jelentős túlteljesítésére még nem volt példa az Építésügyi Minisztérium vállalatainál. A hideg és a havazás nagyon nehezíti most az építők munkáját. A vállalatok azonban gondosan felkészültek a téli hónapokra. Mintegy 1500 munkahelyen rendezkedtek be a télre. Ezért jelenleg is csaknem 70 000 építőipari munkást foglalkoztatnak, s csupán 1600 dolgozó ment — többsége kérte magát — fagyszabadságra. A lakásépítkezéseken most Is 16 000 munkás dolgozik. Az idén csaknem 16 500 új lakást kell átadni, de ebből — a hideg és a havazás ellenére is — 14 000 lakás már építés alatt áll. (MTI) Pártnap Pakson és Szekszárdim Dr. Dabrónaki Gyula élelmezésügyi miniszterhelyettes paksi látogatása Tegnap délelőtt Paksra látogatott dr. Dabrónaki Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az élelmezésügyi miniszter első helyettese. A járási párt- bizottságon Rév András első titkár fogadta a vendéget, majd — Kovács Lászlónak, a Konzervipari Tröszt vezérigazgatójának kíséretében ellátogattak a Paksi Kc«i- zervgyárba, megtekintették a különböző üzemrészeket Délután az üzem pártszervezete a község központjában levő ifjúsági házban pártnapot rendezett, melynek előadója Dabrónaki elvtárs volt. Közel félezer gyári dolgozó előtt ismertette a nemzetközi helyzet legújabb eseményeit majd rátért a Központi Bizottság decemberi ülésén hozott határozatok ismertetésére. Elmondta, hogy a múlt évi nehézségek, természeti csapások ellenére népgazdaságunk egészségesen fejlődött Az élelmiszeripar hosszú idő óta először nem teljesítette száz százalékban termelési tervét, — mindössze 99,1 százalékot ért el —, azonban az alapvető élelmiszerekből többet adott, mint az előző években. A második ötéves terv időszakában 48 százalékkal nőtt a magyar ipar termelése, a tőkés időkben 35 esztendő kellett ekkora fejlődéshez. 280 ezer új lakás épült fel, több mint a Horthy-rendszer két és fél évtizede alatt. Nőtt a reálbér és a reáljövedelem is. Az 1966-os év — mondta a miniszterhelyettes — nem lesz köny- nyű, azonban érdemes lesz dolgozni a kitűzött célokért. Az ipari és mezőgazdasági/termelés tervezett növelése lehetővé teszi, hogy többet lehessen majd elosztani is. — Voltak, akik az ár- és bérrendezéssel kapcsolatban azt mondták, hogy súlyos gazdasági nehézségek vannak. Az intézkedések az évi 174—175 milliárdos nemzeti jövedelemhez képest jelentéktelen nagyságúak, mindössze 3 milliárd forintos keretben zajlanak le. Ha súlyos bajok lennének, azt is megmondanánk, hogy segítséget kérjünk a megoldásukhoz. A miniszterhelyettes részletesen foglalkozott az intézkedések okaival, várható hatásukkal, majd a konzervgyári dolgozókat érintő intézkedésekről beszélt. Elmondta, hogy a gyárban a dolgozóknak több mint a fele kap béremelést február elsejével. Náluk a béremelés nemcsak ellensúlyozza az áremelkedést, hanem növeli a reálbért is. Azonban jut majd a gyár dolgozóinak abból a négy- milliárd forintból is, amit az ár- és bérintézkedésektől függetlenül irányzott elő a kormány az idén bérfejlesztésre. A paksi gyár dolgozói jó munkát végeztek az elmúlt esztendőben — mondta Dabrónaki elvtárs. — Bár sok nehézség volt az anyagellátással, mégis, a gyár teljesítette feladatait. Különösen az exportterv túlteljesítéséért érdemel köszönetét a gyár kollektívája. A paksi gyár nagy jövő előtt áll. Már megkezdődött a több mint százmillió forintos rekonstrukció, amelynek befejezése után. 1968-ban a gyár termelése megkétszereződik. Most azonban a fő figyelmet az ez évi feladatokra kell fordítani. 163 millió forint értékű konzervárut kell előállítani az idén, az amúgy is magas exporttervet további tíz százalékkal emelték meg. Már most is szűnőben van az ipar idényjellege, nincs messze az idő, amikor állandóan tudnak majd munkát biztosítani az ipar valamennyi dolgozójának. A nemzetközi piacokon keresettek a magyár konzervipar termékei, A Szovjetunió évről évre növeli igényeit, 1970-re már 30 ezer vagon konzervárut kötöttek le. Az idei feladatok teljesítésével tehetik lehetővé a Paksi Konzervgyár dolgozói is. hogy tovább erősödjék népgazdaságunk, évről évre emelkedjék az életszínvonal. — fejezte be pártnapi előadását az élelmezésügyi miniszter első helyettese. Hz oktatásügyi perspektívákról és a pedagógusok bérrendezésérül olyan a természete, hogy irigy, fösvény és egyszerűen nem hajlandó megérteni az irodai személyzet nélkülözhetetlenségét. Hajlandó ezt megérteni, de szeretné, ha őt is jobban megértenék. Ma még sajnos szinte izgatás- számba megy, amikor a tsz sima tagja a megszerezhető jövedelem aránytalanságát feszegeti, összegezve: annyi bizonyos, a szedresi Petőfihez hasonló tsz-ekben a kikezdésre okot adó „irodautálat’ mindaddig megmarad, ameddig azt látják ez emberek, hogy egy beosztott könyvelő háromszoi annyi árpát visz haza, mint az a tag, aki a szabad ég alatt két kezével megtermelte. — Keressen 10 000 forintot, ha ehhez mérten kapok én is, nem sajnálom tőle, — mondta Acsódi István, a Petőfi Tsz egyik tagja, Komoly és súlyos szavak. Fuvarosunk közölte velünk, neki 45 munkaegységet írnak jóvá havonta. — Fix? — Fix, de ebben már benne van a lóápolás is — mondta. A nyomatékből, a hangsúlyból megértettük, neki meggyőződése, hogy ő a 45 munkaegységért igen- igen megdolgozik. Ennek fejében még a lóápolást is vállalnia kell Mondtuk már, ő nem az a harcias típus. De így számolnak az izgágább vérmérsékletű emberek is Tudják, hogy a növénytermesztésben. az állattenyésztésben 8—10 munkaegységet több napi munkával bírnak csak megszerezni. Felteszik tehát a kérdést: miféle igazságtalanság, hogy van gépkocsivezető, aki ezt a 8—10 munkaegységet minden hónapban ajándékba kapja meg pluszként, Kicsinyeskedés? Lehet! De hát szeretnénk mi azt az embert látni, aki saját bőrén csak azért tűrné el mások nagyvonalúságát, hogy ne tartsák őt kicsinvesnek. A kikezdést kiváltó okok között említettük a tagok egészséges türelmetlenségét is a nagyüzemadta adottságok jobb kihasználására. Hát ez megint egy érdekes kérdés. Először azért, mert néha éppen azok az emberek a türelmetlenek, akik egyik kezükkel leszavazzák az új, korszerű módszereket, a másik kezükkel viszont annak a vezetőgarnitúrának a leszavazására készülnek, amely az új 'és korszerű termelési módszereket mégiscsak tűzön-vízen keresztülviszl. Ez is egy ellentmondás. Végeredményben azonban mégiscsak az az igazság, hogy azért nagyon jó, hogy ott vannak a tsz-ben ezek a türelmetlen, hangadó emberek. Elsősorban nekik köszönhető, túlzásaikat leszámítva, hogy magas hőfokon éleződnek ki a tisztítótűzszerű konfliktusok, nélkülük sok minden rejtve maradna. Ha ők is azt tartanák, hogy „nekem a kilenc is páros”, akkor még hosszú ideig lelkiismeretfurdalás nélkül, és nyugodtan aludna a zsákfelelős, továbbra is csak a reggeli munkaelosztásból állna a brigádvezetők tevékenysége, a jövőben sem tartaná fontosnak az elnök a tükörbenézést és így tovább, és így tovább. A türelmetlen hangadók ott vannak, kellemetlenkednek, beleütik mindenbe az orrukat, a vezetőknek gyakran igaztalanul is borsot törnek az orruk alá, de szinte élő felkiáltójelek és tiltó táblák ott, ahol arra szükség van. Valaki azt mondta: a falut ezek a tsz-kérdések nem foglalkoztatják, mindössze néhány ember ugrál, ahelyett, hogy a fenekén maradna. A községben valóban azt tapasztaltuk, hogy sehol sincs semmi izgalom, semmi nyugtalanság. Ne is legyen! A falu alatt sílécekkel felszerelt diákgyerekekkel találkoztunk, a tanácsháza előtt néhány megpakolt szánkó haladt, a fogato- sok egytől-egyig dolgoznak, a boltban egész sereg asszony várakozott, tizenegy órakor a brigádvezetők munkaelosztásra iparkodtak. Szóval nincs semmi rendellenesség. a felszínen nincs, s mi csak akkor mernénk határozottan állítani, hogy mindössze néhány ember ugrál, ha feltennénk a rózsaszínű szemüveget. (Folytatása következik) SZEKULITY PÉTER Pénteken pártnapot tartottak Szekszárdon a pedagógus-pártszervezetek a városi tanács nagytermében. A pártnapon dr. Ku- rucz Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tudományos és közoktatási osztályának helyettes vezetője tartott előadást, Dr. Kurucz Imre előadásában egyebek közt hangsúlyozta, hogy mostanában országszerte pártnapokat tartanak, amelyek központi témája mindenütt gazdasági jellegű: tervgazdálkodásunk további fejlesztése, népgazdaságunk erősítése. Ennek tükrében vizsgálják a különböző szakterületekén dolgozók a saját munkájukat, feladatukat. Közoktatásunkról elmondotta, hogy az 1960-ban meghirdetett oktatási reform és a múlt év végén a reform eredményeivel, problémáival kapcsolatos parlamenti vita világosan körvonalazta a perspektívákat. Az egész komplexumnak egyik központi témája a beiskolázás. E téren nem az a probléma, hogy a fiatalok tanulhatnak-e, hanem az, hogy hol tanuljanak tovább. „A középfokú oktatás általánossá tételéről — hangsúlyozta az előadó — nem mondunk le, hiszen ezt meghirdettük. Ám a továbbképzésnek döntő módon a szakmunkás továbbtanulás irányába kell eltolódnia. A népgazdaság Igénye ezt követeli. Éppen ezért a szakközépiskolai hálózat továbbfejlesztése a cél a népgazdaság egyéb ágaival arányosan. A mezőgazdasági szakmunkásképzés fejlesztése például nyilván jobban kell, hogy alkalmazkodjon a mezőgazdasági munka feltételeinek korszerűsödéséhez.” A továbbiakban dr. Kurucz elvtárs hangsúlyozta, hogy a közoktatási célkitűzések megkívánják a kellő pedagógus-közvélemény kialakulását. Elsősorban a pedagógusokra vár a feladat, hogy a szülőkkel, gyermekekkel megismertessék a célkitűzéseket, lehetőségeket, s agitációjukkal olyan légkört teremtsenek, amely megfelelő alapot jelent egyebek közt a szakközépiskolai rendszer elterjedéséhez. Előadásában ismertette a peda- gógus-fizetésrendezéssel kapcsolatos intézkedéseket. Ezek részletei ugyan még sok tekintetben most vannak kidolgozás alatt, de az már bizonyos, hogy népgazdaságunk jelentős összeget fordít e célra. A rendezés alapján növekszenek az alapfizetések, ennek arányában a túlóradíjak, de növekszenek a pótlékok is. A bérrendezés egyik célja az, hogy jobban méltányolják a lelkiismeretes, szorgalmas munkát, a kiváló képességű pedagógusok munkáját jobban dotálják, és lehetőséget nyújt a rendkívüli előléptetések mellett a visszaminősítésre is.
