Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-04 / 2. szám
4 TOfcNfA WECtEf NßPÜJSÄÖ Hi®. Január I: Cj lakásban köszöntötte az új esztendőt a Szabó család A költözködés, különösen, ha számításon kívül, a téli hónapokra esik, egy sor kellemetlenséggel jár. Tartam kell az időjárás viszontagságaitól, ami nehezíti a költözködést, a bútorszállítást. Azzal is számolni kell, ha netán leesik valami, összetörik, piszkos, sáros lesz. Az új lakásba költözködő Szabó családot is, (nem a rádióban évek óta műsoron szereplő Szabó-családról van ezúttal szó), érték kisebb-nagyobb bosszúságok. Ennek dacára, senki sem mérgelődött. Az új lakásba költözködés örömét semmi nem homályosíthatja el. Jókedvűen, derűsen ct- pekednek. Szabó János, a családfő annak örül, hogy végre harminc év után megszűnik a Tolnáról szekszárdi munkahelyére való beutazgatása. Három gyermekük a városi életnek örül. Szabóné, az összkomfortos lakásnak. Amióta beneveztek a lakásépítési akcióba, ki tudja már hányszor térképezte fel a lakást, ki tudja hányféle képpen variált a bútorok elhelyezésére. Praktikus és jó beosztású a Tarcsay Vilmos utca F—2-es számú ház első emeleti, kétszoba, összkomfortos lakás. Mégis akárhogy méreget, öt személy részére — köztük három felnőtt és egy serdülő lány —, a két lakószoba éppen hogy csak. Ezek az öröm mellékzöngéi, s akkor kerültek felszínre, amikor az öt fekhely elrendezésére került sor. — Csak egy kis hálófülke lenne még — sóhajtott Szabóné a rámolás közben, de végül is talált megoldást. Az idősebb fiú katonaidejét tölti. A második gimnazista Éva az ő helyére kerül. Később pedig majd csak lesz valahogy. Ha másként nem megy. megválik a megszokott nagyméretű bútoroktót, kicseréli kisebb méretű bútorra. A Szabó családnak örömet hozott a karácsony és az újév. Karácsony előtt megkapták a lakáskulcsokat. A két ünnep között költöztek, s az újévet már az új lakásban köszöntötték. Rövid idő alatt kétszeres öröm érte a családot. Az egyik az új lakásba való költözés öröme, a másik, egy rég várt és nagyon kedves vendég megérkezése feletti öröm, Nemrég érkezett meg néhány hónapos magyarországi tartózkodásra Szabó Jánosné édesanyja, a hatvannégy éves Vicsijavszka asszony, aki a Szovjetunióban, Ivano Fran- kivszkban lakik. Vicsijavszka asszony jókedvű, életvidám asszony. Magyarul egy szót sem tud, viszont unokái csak nagy üggyel- bajjal értik meg a nagymama tájszólással kevert, félig orosz, félig lengyel beszédét, de ez nem hangulatrontó. A távolról érkezett vendég együtt örül nejével, lányával és unokáival, osztozik a család örömében. v A Szabó család számára az 1966-os év jól kezdődött. P. M. Rejtett kincs a régi bányában ...Aligha van a világnak még egy pontja, ahol olyan mennyiségű értékes drágakő halmozódna fel, mint a híres Murzinká- ban ..; A mesés Ural-vidéki Mur- zinkából kerülnek ki a csodálatosan tiszta fényű „nehézsúlyú” drágakő^ vek, az aranyos csillogású topázok és az esténkint málnaszínben tündöklő gyönyörű ametisztek, — írta Murzinkáról A. J. Ferszman akadémikus. Kékes fényű drágakövet helyeznek Kékes színű topázkristály; a mokrusai bányában, az Ural-vidék tnurzinkai drágakő-övezetében találták haltak a köveket jól ismerő és kedvelő idős hegylakók; lassan- lassan kivesztek a kincskeresők; A régi körzeteket kitermelték, újakat nem kerestek. Nagyritkán került csak a napvilágra egy-egy szikrázó fényű drágakő. Utóbb egyedülálló leletre bukkantak: az Uráli Geológiai Hivatal munkatársai újból hozzáfogtak a kutatáshoz Murzinka körzetében. Az Oktyjabrszkij körzetben szép ametiszteket találtak. A kutatócsoport egyik részlege Motoru- sa szomszédságában kezdte meg munkáját. Néhány árkot ástak, s bennük fekete morionokat találtak; A kutatók azonban nem ezt várták. Vlagyimir Vasziljevics Bjelov főgeológus és Alekszandr Gyianozovics Sengelija, a kutató- csoport vezetője részletesen megvizsgálták a területet és megállapították geológiai keletkezésének körülményeit. Pegmatit-ereket találtak! Itt drágaköveknek is kell lenniük! Még néhány árkot ástak. A tizenöt méteres aknákat át- meg átszőtték a pegmatit-erek. Nem átlátszó, fekete morionokat találtak bennük. Eddig már több mint 100 kilót; Az ötödik árok bizonyult a legszerencsésebbnek: olyan kistályo- kat találtak benne, amelyek a világ minden múzeumának díszére válnának. Jevgenyij Pecsenkin csoportvezető néhány nappal később jelentést tett a szverdlovszki Földtani Hivatalban: a lelőhelyen még több nagy, tiszta fényű topázkristályt találtak; Nem merültek ki a régi mok- rusai bánya kincsei! Eddig mindössze két méter mélységig hatoltak. A geológusok újabb aknákat ásnak, tovább folyik a kutatómunka. Murzinka dicsősége újjászületőben van. V. Maskova a mérlegre. A mutató 550 grammnál áll meg. Egy második kristály 1250 grammot, a harmadik 3050 grammot nyom. Régóta nem találtak ilyen topázokat az Ural-vidéken, a murzin- kai drágakő-övezet híres mokru- sai bányájában. Mihailé Tumasov, a fémek és különleges kövek neves gyűjtője 1668-ban drágakövek után kutatott a murzinkai várfal közelében. Leletéről jelentést tett Moszkvába, a Szibériai Kormányszéknek. Fivére, Dmitrij, egy évvel később újabb köveket talált. Murzinka körül az erdő, — (ioto: v. Kausanov.) ameddig a szem ellát, — tele van gödrökkel és árkokkal. Ott nem ritkaság, hogy a vihartól kicsavart fenyő alatt váratlánul megmutatkozó repedésekben drágakövek rejtőznek. A mokrusai bányában megnyitása óta több száz gyönyörű, tiszta fényű topázt, pompás morion- kristályt és füstszínű hegyikristályt találtak. A világ minden múzeumában találhatunk Mökru- sából származó drágaköveket. De 1912 után megfogyatkoztak a drágakő-leletek Murzinkában. KiSok „csodálatos történet” forog közszájon állatokról, melyek cirkuszokban vagy varietékben elkápráztatják a nézőket számolási tudományukkal. 1910-ben Németországban nagy feltűnést keltett egy cirkuszi produkció. Egy „csoda-ló” egymás után válaszolt a közönség köréből feltett szorzási, osztási, négyzetre- és köbre-emelési (!) feladványokra, a patájával dobbantva ki az eredményt. A paripa híre elterjedt az egész világon heves vitákat okozva. Ssámtanóra — állatoknál Rab Ferenc: Jiídáépén<z az agyukban valamiféle számoláshoz hasonló műveletet végeztek, vagy pedig a fokozatosan fáradó izmok vették át a számolás elvégzését? Bizonyára az utóbbiról lehet szó. De figyeljük meg a tyúkot. Ha két csirkéje van, s az egyik elvész, azonnal nyugtalan lesz. Ha sok a kiscsirke, akkor akár többet is elvehetünk anélkül, hogy észrevenné. Általánosságban tehát azt mondhatjuk: a magasabbrendű állatok mennyiségi fogalmakat érzékelni tudnak; bizonyos körülmények között fel tudják fogni a különbséget egy és több, vagy egy és sok között, de számlálni — különösen számtani műveleteket végezni — nem tudnak. Lehet, hogy az okos varjak ez alól kivételek? — 100 — Dolgoznak, vitatkoznak a művezetővel, gyű- léseznek, felveszik a fizetésüket, vásárolnak, beülnek a moziba, családi összejövetelekre készülnek, sírnak, nevetnek, szeretkeznek, egyszóval élnek. Félelem nélkül. De én félek. Nem gyávaság ez! A gyávaság összeegyeztethetetlen az én szakmámmal. De lehet úgy is félni, hogy az ember gyáva lenne. A gyáva ember már akkor gyáva, amikor még csak feltűnik a láthatáron az oroszlán, s következésképpen meg is hátrál. Tehát azt a félelmet nem is érezheti, mint amelyet a bátor ember érez, amikor dárdáját öt lépésről a vadállatra emeli. Ezek a gondolatok soha nem hagyták egy pillanatra sem nyugton, mióta itt tartózkodom Magyarországon. S ahogy félelemérzetem egyre nőtt — annak ellenére, hogy konspirációm eddig tökéletes volt —, úgy ösztönöztem önmagam arra, hogy most már mindenképpen le kell tennem az adut az asztalra, Judit előtt .. .S akkor ismét megnyílik előttem az út Bécs felé, ami számomra a szabadságot, fellélegzést, nyugalmat, pénzt és Lucyt jelentette... * Judit látásával nem tudtam betelni. A kis dohányzóasztalra szendvicsestólat helyezett el, melléje pedig porcelán kancsóba jégbehűtött kakaót. Ahogy előrehajolt, az alacsony asztal fölé, fönt, ruhája kivágásánál előre bukott keblének csodálatos két domborulata. Észrevette pillantásomat, mert zavartan egyenesedett fel, jobb tenyerével eltakarta a kivágást: — 101 — — Szemtelen vagy, Miklós — mondotta enyhe szemrehányással, de minden harag nélkül. Elnevettem magam és az ölembe húztam, úgy fogyasztottuk el ezt a könnyű vacsorát. Utána hosszú Femina cigarettával kínált, valakitől kapta bent az intézetben. Judit közben kipróbálta a medvét, felhúzta és letette a parkettre. Komikusán kúszott előre a kis játékállat Én a rekamién végigdőlve szívtam a cigarettámat s figyeltem Juditot, ahogy gyerekesen babusgatja, irányítgatja a játékmackót, de aztán ezt is megúnta, valami halk zenét fogott a rádiókészüléken, majd leült a fotelbe, lábát átvetette a térdén, kezét összekulcsolta és nézett rám szótlanul, mosolyogva, a már tőle megszokott, ragyogó tekintetével. Végül is én törtem meg a csendet: — Mondd csak, Judit.. . Boldog vagy te? Csodálkozva húzta fel a szemöldökét: — Igen. Amikor veled vagyok, akkor még jobban. Miért kérded? A kérdésre kérdéssel válaszoltam: — Elég ennyi neked? — Hogy értsem ezt? — Annyi elég neked a boldogsághoz, hogy én létezek a számodra és több semmi? — Elég — felelte őszintén. — Gondjaim nincsenek, és... Közbevágtam: — Ezt nem hiszem el! Az embernek mindig vannak gondjai, legfeljebb igyekszik úgy élni, ■ hogy egyre kevesebb gond gyötörje... — 102 — — Én sem úgy értettem, hogy egyáltalán nincs! Ha részleteiben tudni akarod, persze, hogy sok minden gondot okoz nekem is. Például az, hogy mérnök létemre, ilyen kevés fizetéssel ott poshadok az archívumban. Tudom, hogy szükség van rám, de nem azért tanultam, hogy íróasztal mellett üljek. Szeretnék kint dolgozni a többi geológussal, a szabadban. Kutatni, számolni, gyalogolni, mérni, s képzelheted, milyen öröm egy geológusnak, ha valamit felfedezhet a föld gyomrában! De hát — sóhajtott —, ezek egyelőre elérhetetlen álmok... — Nem is olyan biztos... — feleltem. — Hát nem azok? — Nem. Mert módot lehet találni arra, hogy diplomádnak valóban érvényt szerezz úgy, hogy százszorta jobban megbecsüljék a munkádat. De persze... nem itthon... — válaszoltam óvatos tapintattal. — Hát hol? — nézett rám csodálkozva. — Esetlpg kint... A geológusokat szentté avatják... Hitetlenkedve rázta meg a fejét: — Még mindig nem értem. Hogy-hogy kint”? És „kik”?! — Mondjuk... az amerikaiak is... — Az amerikaiak? Ezt meg honnét veszed? — Tudom. — Hát csak nem képzeled, hogy disszidálok? — Egyelőre nem. Nem is kell. Éppen arról van szó, hogy még nem kell. Először valami szolgálatot tesz az ember nekik, és... is el nem hagyta a kunyhót. Matematikai nyelven szólva tehát a varjaknak a kivonás műveletét kellett végrehajtaniok (3—2=1). így nemcsak emlékezetről van szó, hanem arról a képességről, hogy háromig tudnak számolni a varjak. Egy másik — ma már természetesen ellenőrizhetetlen — történetet a XVI. században élt Montaigne francia filozófus be- I szélt el. Körbejáró ökröket figyelt meg egy öntözőberendezés ikerekénél. Valahányszor 100 fordulatot megtettek az ökrök, meg- i álltak és csak nehezen lehetett löket további munkára serkentetni; ha újból körbejártak százszor, I ismét megálltak. Vajon az ökrök ' WWW* * ww* ■ www* ■ez* wwww e A varjak különös fejtörést okoznak a kutatóknak. Bizonyított és igazolt kísérletek szerint, ha a vadászkunyhó közelében tartózkodó varjak látják, hogy három vadász ment be a kunyhóba, akkor egyikük sem közelítette azt meg mindaddig, amíg mind a három vadász el nem hagyta a területet. Ha csak két vadász ment ki, akkor a varjak addig vártak, amíg a harmadik rTTVVTTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTWTTTTTT
