Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-21 / 17. szám

1966. január 21, TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Meghatározták a tanácsi vállalatok ez évi munkaverseny-irányelveit Szemelvények a januári pártnapokról A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága, az SZMT elnöksége és a KISZ megyebizottsága meghatá­rozta a megyei tanács felügyelete alá tartozó helyiipari, élelmiszer- ipari, építőipari, kereskedelmi és szolgáltató vállalatok 1966. évi szocialista munkaversenyének irányelveit A felhívás hangsúlyozza, hogy az 1966-os esztendő a harmadik ötéves terv első éve, gazdasági feladataink az idén nagyobbak az előzőeknél, megoldásukhoz csak gazdasági eszközök nem elegendő­ek. Az idén is támaszkodni kell a dolgozók öntudatában, al­kotó kezdeményezéseiben rej­lő tartalékokra. A munkaverseny alapvető for­mája az idén is az egyéni verseny, fontos, hogy az egyéni vállalások­ból alakuljanak ki a kollektívák (brigádok, szocialista brigádok, szocialista műhelyek, stb.) össze­tett vállalásai. A gazdasági és mozgalmi vezetők vegyenek részt a verseny szervezésében, a válla­lások kialakításában, azok teljesí­tésének elősegítésében, értékelé­sében. Az irányelveket az egyes szak­mákra, területekre is kialakítot­ták. így például a vasiparban a Az Országház kongresszusi ter­mében ma délelőtt kezdődött meg a Magyar—Szovjet Bánáti Társa­ság IV. kongresszusa. _ A Tolna megyei dolgozókat Scherer Sándor, az MSZBT megyei titkára vezetésével tizenkét tagú küldöttség képviseli a kongresszu­son. A küldöttség tagjai: Bánhegyi Vendel, a megyei gépjavító válla­lat szocialista brigádjának vezető­je, Csajbók Kálmán, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának mun­katársa, Dukai Jánosné, a Duna- földvári Kendergyár munkásnője, Füredi Ferencné nagymányoki la­kos, a szászvári bányaüzem dol­következni, amikor valóban csor­dultig tele a pohár. Mi azt mond­tuk: ott a közgyűlés, a legfelsőbb fórum. Miért nem vitatják meg ott okosan, cselekvő módon, a hibák kijavításának a módozatait? Miért nem kérnek józan, tárgyi­lagos hangnemben minden kér­désre választ? A kölcsönös biza­lom és a jobb együttműködés ren­geteg problémát egycsapásra meg­oldana és tulajdonképpen hiába lesz majd új vezetőség, ha a ta­gok ahhoz az új vezetőséghez is így viszonyulnak, akkor a mosta­ni konfliktusok nem szűnnek meg, legfeljebb kiújulnak. Az egyik brigádvezető elmondta, hogy va­lóban tapasztalható szervezetlen­ség. Előfordult a kapa-kasza his­tória. A munkaelosztás nem meg­felelő rendje hozta ezt magával. Ezen viszont már változtattak. A továbbképzés, a tanulás pedig nem könnyű, hiszen a brigádveze­tők mindegyike idősödő ember. A tagoknak itt is jobban kellene számolni a realitásokkal, annak ellenére, hogy az adottságok jobb kihasználására irányuló óhajok jogosak. Viszont az az igazság, hogy a tagok között jelenleg nincs olyan ember, aki képzettség dolgában jobban megfelel 1 a követelmé­nyeknek, mint a mostani brigád­vezetők. Szarka Ferenc erre meg­jegyezte; előre semmit sem lehet tudni, meg kellene más tagok­kal is próbálkozni, hátha azok jobban megfelelnének a brigád­vezetői posztra. Próbálkozni? Ez már gyanús. Ez már egyértel­műen annak látszik, hogy vannak választék bővítése, export- és koo­perációs termékek ütemes gyártá­sa, szállítása, a műhelyrendszerű gyártási folyamatok kialakítása, az anyagelőkészítés központosítása, a belső anyagmozgatás csökkentése a fő feladat. Az építőanyag-ipar­ban többek között a rakodás kézi műveleteinek csökkentését, a ke­rámia és kályhacsempe üzemszerű termelésének megszervezését tű­zik ki célul. Az exportértékesítés tervének ütemes teljesítésén, a fé­nyezés és ragasztás korszerűsítésén kívül a belső anyagmozgatás gé­pesítése a feladat a faiparban is. A belső anyagmozgatás kor­szerűsítését célul tűzik ki min­den olyan szakmában, ahol vi­szonylag nagy tömegű anyag­gal dolgoznak. A bőr- és szőrmeiparban többek között javítani kell a szőrmekiké­szítés és nemesszőrme-konfekcio- nálás szakszerűségét, csökkenteni a hulladékot, határidőre teljesíteni a bőrkikészítési kooperációs köte­lezettségeket. A kötszövő- textil- ruházati iparban a minőség javí­tása, a technológiai fegyelem be­tartása, a szalagok ütemes terme­lése, a hulladék csökkentése, a maradék- és szabványtalan anya­gok felhasználásának növelése a legfontosabb feladat. A tanácsi gozója, dr. Gyugyi János, megyei tanácselnök-helyettes, Hunyadi Károly, a Hazafias Népfront me­gyei titkára. Kedves Henrik, a szekszárdi III-as számú általános iskola igazgatója, Kiss János ve­terán, dombóvári nyugdíjas, Né­meth Imréné, a BM megyei rend­őrkapitányságának dolgozója, Pe­res Árpád, a nagyszokolyi általá­nos Iskola pedagógusa és Pozsonyi Ignácné, a Tolna megyei Népújság rovatvezetője. A küldöttség tagjai mint MSZBT- aktivisták, sokat tettek a magyar és a szovjet nép közötti barátság ápolásáért, s a kongresszuson er­ről a munkáról adnak számot. emberek, akik elsősorban azért kifogásolják a brigádvezetők kép­zettségének a hiányát, hogy le­gyen jogcím a cserére, és ugyan­annyi, vagy még kevesebb tudás­sal nekik lehessen beleülni a brigádvezetői székbe. Mi azt mondtuk: Az lenne a becsületes, egyenes eljárás, ha a közgyűlés a hangadók megnyilvánulásaiból, a pozitívumokat hasznosítva ki­mondaná, hogy három, illetőleg öt éven belül valamennyi brigád­vezető és aki ezt a beosztást meg akarja pályázni, szerezze meg a szakmunkás-bizonyítványt, illető­leg a technikusi oklevelet. (A ker­tészeti brigádvezető a Bajai Ker­tészeti Technikumban most érett­ségizik.) Ez tiszta ügy. Viszont az a fajta megoldás, ami a hidjai magtárban a vezetőkkel kapcso­latban felvetődött, eléggé közös­ségellenesnek látszik, mert főleg arra jó, hogy a pozícióra éhes emberek jóllakjanak. Van még valami, amit nem hallgathatunk el a Hidján szer­zett benyomásokból. Szarka Fe­renc volt a szószóló. Okosan, jól érvelt, s úgy vettük észre, hogy ez az ember kiváló képességekkel rendelkezik. Azon van, hogy a tsz-ben jobban menjenek a dol­gok. Viszont nehéz volt megérte­ni, hogy szerinte minden problé­ma a vezetők leváltásával oldó­dik meg. Ennek ellenére csodál­koztunk rajta, hogy ennek az alapjában véve mégiscsak jó meg­látásé embernek nincs semmiféle tisztsége. Nincs képességéhez va­ló beosztása. Később azonban megtudtuk, hogy volt már nem Is építőiparban az irányelvek az éves tételes kijelölésben szereplő, elsősorban a kiemelt munkák át­adási határidejének betartását, a termelékenység növelését, a ter­melési költségek csökkentését, a kiemelt műszaki fejlesztési fel­adatok teljesítését, a balesetek szá­mának csökkentését tűzik ki fel­adatul. A kereskedelem és vendéglá­tás területén a szocialista munkaversenynek főként az ipar és a kereskedelem kap­csolatának javítására, a kész­letek megfelelő összetételének kialakítására kell irányulnia. A vendéglátóiparban a szolgálta­tások színvonalának fejlesztését tűzik ki célul. Az irányelveket megküldték a vállalatoknak, azokat a vállalatok gazdasági vezetői, szakszervezeti bizottságai, üzemi tanácsai az éves tervben megszabott felada­tokkal együtt lebontják üzemré­szekre, kis termelési egységekre. Műszaki konferenciákon beszélik meg a tennivalókat, majd terme­lési tanácskozásokon vitatják meg a dolgozókkal. Téli „mellékes” a d ima földvári Alkotmány Tsz tagjainak A dunaföldvári Alkotmány Tsz- ben folynak az egész évben szor­galmasan dolgozó tagokat mellék- jövedelemhez juttató téli nagyobb munkák. A termelőszövetkezet gazdái az Állami Erdőgazdaság irányításával 150 köbméter bányafát, gazdasá­guknak szerszámfát vágnak ki, s a tüskökből és gallyakból meg­szerzik a tüzelőjüket is. Körülbelül tizenkétezer kéve nádat takaríta­nak be, s mintegy ötszáz kocsi je­get vágnak A dunaföldvári termelőszövet­kezet saját seprűüzemében dolgoz­za fel a tizenkét holdról levágott cirokszakáll termését. A cirok kár­tolását megkezdték, a magot ta­karmánynak használják fel, a szakádból pedig hétezernél több seprűt kötnek ezen a télen. egy felelős pozíciója, de ott, ahol az általa is bírált hibákat már nemcsak bírálni lehetett, hanem birkózni is kellett azokkal, nos ott enyhén szólva, nála is megállt a tudomány. Szóval az az igaz­ság hogy könnyebb bírálni, han­goskodni, mint tevékenyen közre­működni. — Ki parancsolt rá maguk kö­zül a zsáktolvajra, hogy tedd le, vagjr hozd vissza az anyád terem­tésit, mert csúnya világ lesz? — kérdeztük a tagoktól. — A vezetőség feladata vigyáz­ni, azért kapják a jó fizetést. Ez a felfogás erősen sántít és ez az ami ugyanúgy káros a tsz- re nézve, mint az elnök modorá­ban fellelhető hibasorozat. Több tag ugyanis az egyéni felelősség alól azzal próbál kibújni, hogy neki semmi köze a dolgokhoz. Ebből származik tehát az a fonák helyzet, hogy a valóságban léte­ző hibákat bátran bírálják, de azok megszüntetése érdekében kevesen és keveset tesznek. Vé­gül a Hidja-pusztai beszélgetés és a korábbi tájékozódás alapján már szinte teljes biztonsággal le­hetett megállapítani a kikezdésre okot adó négy főpólust: 1. A poli­tikai tudatformáló munka elégte­len, s ez a maradiságot szinte konzerválja. 2. A javadalmazás­ban feszültségek vannak. 3. A ve­zetői modor és magatartás gyak­ran sérti az emberek önérzetét. 4. Létezik egy egészséges előjelű elé­gedetlenség amely az adottságok jobb kihasználását követeli. (Folytatása következik.) Szekulity Péter A BALASSA JÁNOS KÓRHÁZ klubhelyiségében Szabópál Antal, a megyei tanács vb-elnöke tar­tott beszámolót. Beszélt a máso­dik ötéves terv során elért ered­ményekről, amely szerint az ipar termelése körülbelül 46 százalék­kal emelkedett, az ipar fejlesz­tésére 90—95, a mezőgazdaságra körülbelül 41 milliárd forintot, a közlekedésre, az úthálózat fejlesz­tésére és javítására 22—23 mil­liárd forintot fordítottunk. Az ál­lam 32—33 milliárd forinttal já­rult hozzá a tanácsok művelő­dési, egészségügyi és lakásépítési költségeihez, ebből az összegből került megépítésre a tüdőszana­tórium és lett felújítva a tűzkárt szenvedett szülészeti osztály is. Ismertette az egyes munkás­kategóriák bérrendezésével kap­csolatos számadatokat és részle­tesen kitért az egészségügyi dol­gozók bérrendezésének ismerteté­sére. — Az intézkedés országos viszonylatban mintegy 50 000 szakképzett egészségügyi közép­kádert, ezenkívül az intézmé­nyekben dolgozó, mintegy 6000 szakmunkást érint. Az évi 150 millió forintos keretnek mintegy háromnegyed részét az alapbérek emelésére, egynegyed részét pe­dig az ügyviteli díjak rendezésére használják fel. Ez utóbbi az érin­tett orvosokra is kihat. Legmaga­sabb lesz a bérrendezés a köz­vetlen betegápolással foglalkozó kórházi és klinikai ápolónőknél. Mintegy 16 000 dolgozónál körül­belül havi 250 forint többletjöve­delmet jelent — mondotta. Az egészségügyi dolgozók nagy érdeklődéssel hallgatták az elő­adót, aki minden kérdésre ki­merítő és megnyugtató választ adott. A BÁTASZÉKI MŰVELŐDÉSI OTTHONBAN megtartott pártna­pon Tolnai Ferenc, a megyei ta­nács elnökhelyettese beszélt. Az előadó elsősorban az országos adatokat ismertette, majd be­szélt az ár- és bérintézkedések céljáról, amely kihat a dolgozók életszínvonalának emelésére. Az intézkedések elősegítik a közgazdaságilag is szükséges ará­nyok kialakítását, csökkentik a meglévő bérfeszültséget, s az ed­diginél erőteljesebben hatnak a népgazdaság fejlődésére. Az ipar­cikkek árához és a világpiaci árakhoz viszonyítva alacsonyak voltak a mezőgazdasági termékek felvásárlási árai. Az árak általá­ban nem fedezték a termelési költségeket. Ennek következtében a mezőgazdasági termelés ösztön­zése nem kielégítő, nem kevés a veszteséges termelőszövetkezet, amelyben a mérleghiányt állami támogatással kell pótolni. Ala­csony volt az élelmiszerek fo­gyasztói ára is és ez sokszor in­dokolatlanul növelte az igényeket olyan cikkek iránt, amelyekből nem állt rendelkezésre a meg­felelő mennyiség. A helyes ár- és bérpolitika kialakításával mindaz iparban, mind a mezőgazdaság­ban fokozatosan el kell érni, hogy jobb munkával, többet le­hessen keresni, de mindenki fi­zessen azért, amit elfogyaszt. A TOLNAI SELYEMFONÓBAN Pollák Andor, a megyei párt- bizottság munkatársa tartott pártnapi beszámolót. A beszá­moló a többi között foglalkozott a sokakat érdeklő nyugdíjemelés és a progresszivitás kérdésével is. Az üzemi dolgozók közül kérdé­seket tettek fel és néhányan a véleményüket is elmondták. A felszólalók kifejezték, hogy szi­lárdan a rendszer mellett állnak és szívesen vállalnak áldozatot azért, hogy a párt és a kormány célkitűzései megvalósuljanak. Ugyanakkor beszéltek arról is. hogy aggodalommal tölti el őket az olyan intézkedés, amikor lát­ják, hogy a termelői létszám csökkentését ugyan következete­sen végrehajtják, de ezzel pár­huzamosan nem csökken az adminisztratív dolgozók száma. Mint mondották, egyetértenek a takarékossági intézkedésekkel, de nem értenek egyet az olyan gya­korlattal, amikor csak az egyik oldalon takarékoskodunk, ugyan­akkor a másik oldalon pazar­lással találkoznak. Pollák elvtárs a hozzá intézett kérdésekre választ adott, kitért azokra is, ahol még változtatni való és javítani való van. Emberek hóviharban: Az útőr Deres-rőt szakálla talán négynapos. Nagy gyapjú­kesztyűbe bújtatta erős kezeit. Rátámaszkodik a fényes nyelű lapátra, lenéz hosszan a völgybe, ahonnan erőlködő autó kapaszkodik felfelé. — Ha nem szórnánk, ez sem jönne fel. — Kiss Jó­zsef tamási útőr a másfél kilométeres emelkedő gazdája, cigarettára gyújt. — Mikor kezdte a munkát? — Hajnalban. Mindig hajnalban. Ha esik, ha fúj, az útra ki kell menni. Megnézni, megy-e a forgalom, mit te­hetek, hogy menjen. Ha nagy a hó, a fúvás, sietek jelen­teni és küldik a gépet. Ha kicsi, akkor magam állok neki, ezzel a lapáttal. Két hete múlik lassan, hogy az útőrök derék serege már faggyal, hóviharral, méteres torlaszokkal küzd. Kiss József egy a sok száz Tolna megyei útőr közül. — Ez az út mindig veszélyes, ha eső esik, akkor is. Meg nyáron is. Mert erdő fut az út mellett, több a pára, nyirkos, síkos az aszfalt. Most korcsolyapálya. Nézze csak — s mutatja, amint egy Moszkvics táncoltatja hátsó felét, már fenn az emelkedő tetején. Lapátját nekitámasztja a kerékvető kőnek. Beáll a part oldalába, a hóbuckára teríti az elemózsiás tarisznyát, ebédelni kezd. Nyugodt, tempós falatozásán, étvágyán nem látom a nagy erőfeszítések, a megpróbáltatások nyomát, amelyek naponta próbára teszik az útőröket. — Meg kell szokni a szakmát, meg a hideget, a havat is, aztán akkor már csak kitartás kell hozzá. Az meg van. Két hete naponta kétszer járja végig hat kilométeres útszakaszát Kiss József, tamási útőr... — pj — Elutaztak az MSZBT IV. kongresszusára a Tolna megyei küldöttek Megyeszerte nagy érdeklődés mellett tartják meg a januári oártnapokat. A pártnapi előadók a dolgozókat foglalkoztató bér, nyugdíj és családi pótlék emelésével, a progresszív nyugdíjjáru- \ék mértékéről tájékoztatják a résztvevőket.

Next

/
Thumbnails
Contents