Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-21 / 17. szám

7 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1966. január Ü. Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról) az alkalmazottak tartását, s eljá­rást indítanak azok ellen, akik il­legálisan foglalkoztatnak alkalma­zottat. A mezőgazdasági lakosság álta­lános jövedelemadójának a föld­területre vonatkozó adótételei nem változnak. A fuvarozási engedéllyel nem rendelkező, mezőgazdasági ingat­lant nem használó személyek a tulajdonukban lévő lovak után a korábban megállapított lóadó-téte- leknek a kétszeresét fizetik. A kormánytól kapott felhatal­mazás alapján a pénzügyminisztei A szállítási rendszer A szállítási szerződési rendszer reformjára vonatkozó kormány- rendelet azoknak az intézkedések­nek a sorába tartozik, amelyek a gazdasági irányítás új rendszeré­nek fokozatos bevezetését szolgál­ják. A vállalatok közötti szerző­déses kapcsolatok új szabályozása azt kívánja előmozdítani, hogy a nagyobb önállóságon alapuló vál­lalati kooperáció — megfelelő ösz­tönzők és biztosítékok alkalmazá­sával — helyesen valósuljon meg. Az új jogi rendezés feloldja az eddigi merev tervhezkötöttséget, s lehetőséget ad arra, hogy a ter­melés jobban alkalmazkodjék a valóságos és változó szükségletek­hez, másfelől viszont biztosítja, hogy a tervszerűséget ne válthas­sa fel spontaneitás, ezért tovább növeli a szállítási szerződések sze­repét a forgalom szervezésében. A rendelet alapelvként mondja, ki, hogy a szállítási szerződések rendeltetése elsősorban a népgaz­dasági terv megvalósítása során jelentkező szükségletek kielégíté­se. A szállítók kötelessége, hogy a megrendelők igényeit kellő idő­ben, korszerű, jó minőségű ter­mékekkel elégítsék ki. Ugyanak­kor azt is biztosítani kell, hogy a megrendelők időben gondoskodja­nak a szükségletek felméréséről és a megrendelések feladásáról. Az új jogszabály előírja, hogy meghatározott termékek megren­delése esetén kötelezni lehet a szállítót arra, hogy a megrende­lővel a szerződést megkösse; ezt csak akkor tagadhatja meg, ha bizonyítani tudja, hogy nem ké­pes a szerződés teljesítésére, vagy ezzel megsértené a népgazdasági érdekeket. Az Országos Tervhiva­tal elnöke — az érdekelt felügye Jeti szervek meghallgatása után — meghatározhatja azokat a termé­keket, amelyekre a szállító köte les szerződést kötni. Más esetek­ben a felek szabad megegyezésé­nek tárgya a szerződéskötés még akkor is, ha a szóban forgó ter­mék gyártása vagy értékesítése a felek tervében szerepel. A gazdasági irányítás új rend­szerének megfelelően arra kell tö­rekedni, hogy a szerződéskötési kényszer mindinkább csökkenjen és a vállalatok gazdasági kapcso­latai egyre nagyobb területen, kényszertől mentesen, kereskedel­mi eszközökkel alakuljanak ki. Az új rendelet éppen ezért lehe­tőségeket teremt egyszerűbb szer­ződési formák — például raktári beszerzés, bizományi szerződés, kapacitáslekötési szerződés, fej­lesztési szerződés — alkalmazása­ra. A kereskedelmi módszerek ér­vényesülését és a szerződő felek anyagi ösztönzését szolgálja az az új rendelkezés, amely szerint az ár meghatározása a szerződések elen­gedhetetlen tartalmi kelléke. Az új rendelet lehetőséget ad arra, hogy ha a felek a hatósági ármegálla­pítás alapjául szolgáló feltételek­től eltérő előnyöket kívánnak ki­kötni vagy hátrányosabbakat vál­egyidejűleg módosította a levoná­sos rendszerben fizetendő adóra vonatkozó rendelkezéseket az adó­tételek változatlanul hagyása mel­lett. A szabályozás szerint az év végén összesítik azoknak a szel­lemi szabadfoglalkozású dolgozók­nak (írók, zeneszerzők, művészek, stb.) a jövedelmét, akik tisztelet­díjukat különböző helyekről ve­szik fel, hogy ennek alapján tény­leges összes jövedelmük arányá­ban állapítsák meg adójukat. A kisebb jövedelmek — így például az 500 forintot meg nem haladó kifizetések — nem kerülnek ösz- szesitésre a2 adózás szempontjá­ból. szerződési reformja lalnak, akkor árengedményben, il­letve felárban állapodhatnak meg. Az új intézkedések szerint a szerződéskötések időpontját és idő­szakát a jövőben nem a tervidő­szakok, hanem a szükségletek ki­elégítésének tényleges érdekei ha­tározzák meg. A felesleges készletek kialakulá­sát gátolja az az intézkedés, amely lehetővé teszi, hogy a megrendelő — amennyiben a szükségletek megváltoztak, vagy megszűntek — a teljesítési határidő lejárta előtt — a szállítónál felmerült költsé­gek megtérítése ellenében — a megrendeléstől elálljon. A kormányrendelet kimondja: a szállítást csak a megrendelő hoz­zájárulása esetén szabad határidő előtt teljesíteni. Ha ez mégis meg­történnék, a vételár kifizetése nem válik esedékessé, sőt a szállító bír- ságjellegű előszállítási díjat köte­les fizetni. Az új rendelkezés a termékek minőségének fokozottabb biztosí­tását is szolgálja, például ebben az irányban hatnak az új jogsza­bály jótállásra vonatkozó előírásai is. A kormányrendelet rendszerezi, elvileg egységesebbé, szigorúbbá — ugyanakkor a gyakorlatban dif­ferenciáltabbá teszi a szerződés­szegésből eredő jogi következmé­nyeket. Általánosan megszigorítja a felelősségi szabályokat, így pél­dául intézkedik a kötbérkulcsok emeléséről. Más vonatkozásokban viszont a felelősségi rendszert ru­galmasabbá teszi, hogy nevelő és megelőző hatása jobban érvénye- süljön. Az új rendelet a helyes irányú ösztönzés fokozása érdekében azt is tartalmazza, hogy mentesül a kötbérfizetés alól az, aki a hibás terméket még a teljesítési határ­idő előtt kijavítja. Az új rendelet 1966. szeptember hó 1-én lép hatályba. Alkalmazá­sára addig a vállalatoknak, a mi­nisztériumoknak, a döntőbizottsá­goknak és más érdekelt szervek­nek megfelelően fel kell készül­niük, az új rendelet alapján mó­dosítani keU az érvényben levő szállítási alapfeltételeket is. Kormányhatározat a polgári védelemről A polgári védelemről hozott kormányhatározat a honvédelem­ről szóló 1960. évi IV. törvény XI. —XIII. fejezetében foglalt rendel­kezések végrehajtását szabályozza. Ismeretes, hogy a Magyar Nép- köztársaság — a Szovjetunióval és a szocialista országokkal együtt — következetes békepolitikát foly. tat. Ameddig azonban az imperia­lista hatalmak lépten-nyomon megsértik a nemzetközi jog alap­vető normáit. Lábbal tiporják a nemzetek függetlenségét, szuvere­nitását, burkolt és nyílt agresszió­kat követnek el a béke ellen, a szocialista országok elsőrendű fel­adata, hogy honvédelmüket meg­felelő szinten tartsák és állandóan fejlesszék. A honvédelem szerves része a polgári védelem, azaz a lakosság és az ország felkészítése az önvédelemre. A polgári védelemben közvetle­nül vagy közvetve az egész la­kosság részt vesz, ezért szervezett és fegyelmezett magatartásával céltudatos közreműködésével nagy mértékben elősegítheti a megelőző, felkészülő tevékenység, — s amennyiben béketörekvéseink el­lenére sor kerülne ná — az élet és az anyagi javak mentésének sikerét, a termelés folyamatossá­gának biztosítását. A most elfogadott kormányhatá­rozat a korszerű követelmények­nek megfelelően rögzíti az alap­vető polgári védelmi feladatokat. Ezek között említi a lakosság — támadó fegyverek hatása elleni — egyéni és kollektív védekezésre történő felkészítését, ellátásét a szükséges védőeszközökkel, élet­védelmi létesítmények létrehozá­sát, az anyagi javak és eszközök, valamint a különleges értékű va­gyontárgyak (kulturális értékek műkincsek stb.) védelmét, az or­szág lakossága megbízható, gyors riasztásának és tájékoztatásának megszervezését, a mentési és az ezzel összefüggő egyéb feladatok ellátásának rendjét. Meghatározz.«, hogy a védekezésre történő fel­készülésben — és szükség esetén a végrehajtásban — az állami szer­veknek, a szövetkezeteknek és a társadalmi szervezetek irányító szerveinek milyen általános és kü­lönleges feladatai vannak. Rögzíti a különböző feladatok végrehajtá­sában érdekelt szervek között az irányítás és a felelősség kérdését, s az eddigi tapasztalatok figye­lembevételével újból szabályozza a polgári védelemmel kapcsolatos anyagi és pénzügyi tervezés, ellá­tás rendjét. (MTI) Az egész megyében megindult a forgalom — Tovább dolgoznak az utakon A megye közútjain mind biz­tonságosabbá válik a forgalom. Csütörtökön egész nap dolgoztak az utakon, sőt, jutott már idő ar­ra is, hogy a sürgős javításokat a gépeken elvégezzék. A több mint egy hete tartó küzdelem a hóval, már a vége felé közeledik. Azonban még nem fejeződik be. Tegnap még a be­kötő utak járhatóvá tételén dol­goztak, ugyanakkor hozzáfogtak a már járható fő közlekedési utak szélesítéséhez is. A motoros és traktorvontatású hóekékkel csü­törtökön egész nap dolgoztak. Nem került sor — mint az idő­járásjelentések előrejelzéseiből várható volt — újabb erős ha­vazásra, sőt úgy látszik, Tolna megyét az újabb viharos erejű szél is elkerülte. A hóvihar megszűnése, és az utak járhatóvá tétele után sem szűnik meg az utakon a munka. Mint értesültünk róla, teljes apparátussal dolgoznak a további napokban is az út­építők gépes és gyalogos bri­gádjai. A további feladat ugyanis az, hogy a nagymennyiségű havat úgy távolítsák el az útról, az út­padkáról, hogy egy esetleges hó­esésnek, hóviharnak legyen helye. Ezért most a legnehezebb szaka­szába érkezett a hó elleni küz­delem. A friss havat ugyanis a gépek és emberek könnyen tud­ták az útról eltávolítani, a meg­ülepedett, homokkal, porral ve­gyült hódugókat, buckákat már nehezebb eltávolítani. Mint a hóvihar eddigi napjai­ban, tegnap is, és a mai napon is minden segítséget megadnak a munkásoknak, hogy könnyeb­ben tudják a nagy megpróbálta­tást élviselni. így a hóekék fordu­lóinál, a vállalat szekszárdi és járási székhelyi központjaiban melegedő szobák, meleg ital vár-» ja a munkásokat. Dolgoznak a vasútállomásokon A vasúton is a legnagyobb gond a várható hőmennyiség he­lyének biztosítása. Ugyanis a nyílt pályaszakaszokon az első órákban csak annyira hányták el a havat, hogy a vonatok bizton­ságosan tudjanak közlekedni. Most az a feladat, hogy a havai tovább dobálják a sinek mellől A vasútállomásokon, a megállók­ban a személyforgalomnak szük­séges terület hótalanítása csü­törtökön tovább folyt. így a hét közepére már az állomásokon biztonságossá vált az utasok közlekedése. A jegesedés esetén azonnal megkezdik a vasútállo­másokon a salakozást. A szekszárdi állomás személy­zete a hét elején jól vizsgázott. A rendkívüli körülmények elle­nére baleset nem fordult elő. Bár a legtöbb délutáni vonattal két*' vonat utasai utaztak el. Az állo­más vezetői éjjel-nappal talpon voltak, segítették a szolgálatosok munkáját. Néhány órát tudtak csak pihenni. Mindenhova eljutnak az autóbuszok A szekszárdi autóbusz-pálya­udvaron tegnap már nyugodtabb légkör uralkodott. A reggeli órák ban érkező munkásjáratok né­hány perces késésekkel futottak be. Előfordult, hogy a buszok a nagy zsúfoltság miatt már nem tudtak felvenni újabb utasokat, s ezeket a későbbiek szállították a megyeszékhelyre. A déli és a délutáni csúcsforga­lomban a buszokat elindították. Érdekes, hogy a távolsági járatok sem késnek többet, mint a me­gyében közlekedő kocsik. Ennek oka az, hogy a főközlekedési utak állapota jobb, mint a mel- lékutaké, a kocsik gyorsabban tudnak közlekedni. A MÁVAUT sofőrjei sikeresen küzdöttek a rendkívüli útviszo­nyokkal. Személyi sérülések nem történtek. A 11-es AKÖV tehergépkocsi­jait a havazások idején nem fog­lalkoztatták úgy a fuvarozta­tók, mint az kívánatos, punt ahogy lehetett volna. így számít­hatunk arra, hogy az utak amint jobban járhatókká válnak, nö­vekszik a közúti teherszállítás, A forgalom várható növekedésé­re az AKÖV főnökségein fel­készültek. Miért kezdenek ki embereket? 3. Az okok közelebbről A kosárfonónak is berendezett alacsony és ideiglenes magtáriro­da percek alatt megtelt emberek­kel. Amikor szánkóval a magtár elé fordultunk az emberek a gó- réhoz igyekeztek. Onnét fordul­tak vissza, s kíváncsian várták, hogy vajon mit akarunk, őszin­tén szólva kínosan érintett ben­nünket a ránk felnéző szívélyes­ség és az az elvárás, hogy végre a panaszuk majd megértésre ta­lál. Körülvettek bennünket, s oly bizalommal öntötték ki szí­vük minden keserűségét, mintha ml lennénk a megváltók, a min­dent megoldók. Indulatos szavak­kal ostorozták a hibákat, s az lett volna a népszerű, a hatásos póz, ha mindenben igazat adunk ne­kik. Ezt azonban nem tehettük meg, pedig tudtuk, hogy ezzel azt a látszatot keltjük, mintha a vezetőket pártolnánk. Feltűnt, hogy csupán három ember beszél. A többiek a falhoz támaszkodtak, szigorú, zárt arccal, szinte elszántan hallgattak. A téli öltözék egyformává tette vala­mennyijüket. Egyébként egészen bizonyos, hogy a hallgatás, egyet­értés és hallgatólagos megállapo­dás, hogy ilyen alkalommal az legyen a szószóló, aki legjobban ki tudja magát fejezni. Rájöhet tünk tehát arra, hogy a hangadók legtöbbször megbízatást is telje­sítenek. A kérdések özönél Szarka Fe­renc zúdította ránk. — Termelünk, mégsem tudunk osztani. Mi ennek az oka? — kér­dezte. Ezzel mi nem értettünk egyet, a birtokunkban lévő szá­mokkal, adatokkal érveltünk, ezekre viszont ők feleltek legyin­téssel. — Mondok mást: 1965-ben jó­val a zárszámadás után . 64 ezer forintot osztottak .ki egymás kö­zött a vezetők. A hatvannégyre járó pénzt miből fizették ki hat­vanötben? — tette fel a kérdést ismét Szarka Ferenc és folytatta: — A brigádvezetők képesítés nél­küliek. Miért kapnak mégis annyi munkaegységet, mintha képzett­séggel bírnának? Az irodán egy beosztott könyvelő, vagy egy ad­minisztrátor háromszor annyit keres, mint egy sima tag. Hol itt a nehéz fizikai munka megbecsü­lése? Elnéztem: árpaosztáskor Var­ga Mária beosztott könyvelő egy­maga annyit vitt haza, mint itt három ember. Továbbmegyek: a gépkocsivezetőnek mezőgazdasági gépész szakmája is van. Viszoni nem gépész munkakörben dolgo­zik, mégis jóváírják neki a plusz munkaegységet. A mi forintjaink­ból ne legyen bőkezű senki. És az a legfájóbb, hogv nálunk az isten se felel semmiért. Az ősz­szel rengeteg zsák veszett el. Reg­gel, munkakezdés előtt számtalan szór csak a helyszínen tudjuk meg, hogy nem kasza kell, hanem kapa. Futás haza. Ki ezért a fe­lelős, ha nem a vezetőség? Ho­gyan van az, hogy a havi 65 munkaegységet a brigádvezető megszerzi, de azért már nem fe­lel, hogy például százszámra tű­nik el a zsák? Szarka Ferenc mindezt szinte egy szuszra mondta el. A tagok felelősségére próbáltunk apellál ni. Arra, hogy az elnök nem áll­hat őrt minden zsák mellett. In dulatosan magyarázták, hogy mi nem értjük úgy látszik a dolog lényegét, mert a brigádvezető miért van, ha nem felel. Arra törekedtünk, hogy mind­végig megmaradjunk a tárgyila­gosság talaján. Ám éppen emiatt néhány ember arcán észre lehe­tett venni a csalódást. Valami olyat, hogy na ezekkel se me­gyünk valami sokra. Ezek se érte­nek meg bennünket. Az egyik ember fáradt hangon megszólalt: — Hát az; tudják-e, hogy az el­nök analfabétának tart bennün­ket? Bejött az irodába két brigád­vezető. A tagok egyáltalán nem zavartatták magukat. Egy kicsit a minden mindegy, rosszabb mái nem jöhet elszántság uralta a hangulatot, s ez akkor szokott be

Next

/
Thumbnails
Contents